MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Meglehetősen elrugaszkodottnak hangzik ez a leírás ugye?

Pedig az elkészített sütemény nem extrém, csak kicsit túlmutat a vaj/liszt/tojás szentháromságon és a barack ízének felerősítésére hadba veti a pirított mogyoróból készített olajat, a diót és a leheletnyi levendulát, amire – ha nem hívjuk fel rá a nagyérdemű figyelmét – csak a kihegyezett nyelvű kóstolók jönnek rá.

Egyszóval kacifántos név mögött izgalmas, de koránt sem bonyolult torta lakik, vendégvárónak, hétvégi családi ebédeket megkoronázó fogásnak ideális.

Diós baracktorta

15 dkg vaj

0,5 dl mogyoróolaj

24 dkg dió

1 csomag sütőpor

10 dkg finomliszt

4 tojás

13 dkg puha nádcukor

1 tk szárított levendula

csipetnyi só

70 dkg sárgabarack

A barackokat megmosom, félbe szedem. Egy közepes tortaformát sütőpapírra kibélelek, a sütőt 170 fokra előmelegítem. A diót ledarálom, majd elkeverem a liszttel, sóval és a sütőporral. Egy másik tálban a cukort habosra keverem a vajjal, majd egyenként hozzáadom a tojásokat is. A cukros krémbe finoman beleöntöm a diós keveréket, nagy mozdulatokkal összeforgatom, majd a homogén masszához adom a mogyoróolajat, majd az egészet még egyszer átkavarom és egy spatula segítségével a tortaformába öntöm. Elsimítom, majd sűrűn telepakolom a sárgabarack-csónakjaimmal és nagyjából egy órán át sütöm.

Tejszínhabbal még vadítóbb lehet.

Akik régebb óta követik a blogot tudják, hogy nagy szenvedélyem a kelt tészta. Enni is nagyon szeretem, de igazi örömöt maga az elkészítése nyújt. Szeretem a textúráját, szeretek kísérletezni, kifejezetten jól esik nyújtani és a formázás pedig igazán felszabadító.

Néhány évvel ezelőtt bátorkodtam azt mondani, hogy a kelt tészta dagasztása és gyúrás terápiás jelleggel bír és ezt a mai napig fenntartom. Ha kelt tésztával van dolgom, az mindig boldogság. Már az összeállítás is igazán izgalmas, eltalálni az arányokat, megérezni azt a rugalmasságot, ami előre sejteti, hogy jó végeredményben lesz részünk, látni, ahogy dolgozik az élesztő, hogyan alakul a tészta.

Aztán egyszer csak ott a tökéletes, sima, jó állagú, szerethető tésztánk s akkor szembesülünk vele, hogy a szeretett, húsra, piskótára alkalmas sütőnk kevés ahhoz, hogy a tökéletes kezdetet tökéletes vég is koronázza. Ehhez nyújt segítséget a sütő rácsára illeszthető samott kő, amelynek jóvoltából igazán ropogós tésztákat süthetünk. A samott kő nem igényel különösebb kényeztetést, első használat előtt egyszer át kell sütni, de ezen kívül semmi extra feladatunk nincs, csak a szokott módon elkészíteni a tésztát és afféle házi pékként lapátra tenni, majd a kőre csúsztatni a kisütni kívánt kenyeret vagy pizzát.

A kő egyszeri átsütésén kívül csupán arra figyeljünk, hogy a lapátra minden esetben kerüljön egy vékony rétesliszt réteg, mielőtt ráhelyezzük a tésztát, így az nem fog a fára ráragadni és a rétesliszt kerek szemcséinek köszönhetően könnyedén legördül, átcsusszan a kőre.

A kövön süthetünk pizzát, lepényeket, kenyeret, zsemléket vagy bármilyen más kelt tésztát. Ha ropogós héjú, igazán jó kenyeret szeretnénk az otthoni sütőben készíteni, akkor a tégla alá, a sütő aljába tegyünk egy tepsi vizet, amit hagyunk, hogy együtt melegedjen fel a sütővel. A felszálló gőz teszi teljessé a sütést, ha ügyesek vagyunk és jó receptből, jó minőségű alapanyagokkal dolgoztunk, akkor igazi cserepes kenyeret kaphatunk eredményül.

Néhány fogás, amelyet érdemes kipróbálni kövön sütve is:

Pizza

Langalló

Krumplis kenyér

Tönkölykorpás kenyér

Fokhagymás lepény

A nyári, mediterrán hangvételű forgatás során több étel is készült, többek között egy nagyon finom ravioli. A célirányos eszközparknak köszönhetően könnyedén megtöltöttük a friss tésztát, nem okozott gondot a kis tésztatáskák kialakítása és abban is biztos lehettem, hogy főzés közben nem fognak szétnyílni a spenótos krémmel töltött darabok.

A háromszögre vagy négyszögre formálható tésztacsomagokba nem csak spenótos ricottás krém költözhet, nyugodtan készíthetünk húsos ragukat, vagy egyszerűen csak fűszeres, finomra vágott olajbogyóval elkevert reszelt sajttal is megtölthetjük.

Spenótos-ricottás ravioli

Tészta:

20 dkg finomliszt

2 tojás

Töltelék:

15 dkg bébi spenót

20 dkg ricotta

5-10 dkg reszelt parmezán

1-2 gerezd fokhagyma

só

frissen őrölt fekete bors

Öntet:

2 dl 30%-os tejszín

só

frissen őrölt fekete bors

frissen őrölt rózsabors

reszelt parmezán

A tésztához kimérem a lisztet, majd hozzáütöm a tojás és nagyon alaposan kidolgozom, amíg rugalmassá nem válik. Ezután alufóliába becsomagolom és nagyjából fél órát hagyom pihenni a hűtőben.

A spenótot blansírozom, vagyis kis időre (spenót erősségétől függően) forró vízbe mártom, majd rögvest hideg vízbe teszem. Ezután szűrőbe dobom és finoman kinyomkodom belőle a felesleges vizet. Ha nagyon zsenge a bébispenótot kapok, azt nem is kell blansírozni, vagy csak nagyon rövid ideig.

Egy nagyobb tálba beleöntöm a ricottát, hozzáadom a parmezánforgácsot, belenyomom a fokhagymagerezdeket, az apróra vágott spenótot is hozzáadom, majd sózom, borsot tekerek rá és alaposan összekeverem.

Addig felszerelem a tésztanyújtó gépet, sütőpapírt terítek az asztalra és finoman meghintem rétesliszttel. A pihentetés után a tésztát 3 bucira szedem és a fokozatokat végigjárva – nagyjából a 6-ig – kinyújtom.

A tésztacsomagoló szerkezetbe fektetem, alaposan rásimítom a lapra, hogy megjelenjenek a tésztán a forma cakkos szélei, majd a mélyedésekbe kiskanálnyi tölteléket teszek. Ezután egy másik tésztalapot illesztek a töltelékkel megpakolt tésztára és határozott mozdulatokkal addig járatom az ujjam a cakkos szélek mentés, amíg a tészta összetapad és finoman elválnak a raviolik egymástól. Ekkor megfordítom a formát és óvatosan kipöckölöm a megtöltött tésztapárnákat. A kész raviolikat finoman lisztezett deszkára vagy sütőpapírra ültetem.

Enyhén sós vizet forralok. Amíg felforr a víz, addig elkészítem a mártást, amihez egy nagyobb serpenyőben tejszínt öntök, ebbe beledobom a reszelt parmezánt, sózom, borsozom és takarékon hagyom, hogy a szósz egy kicsit besűrűsödjön.

A víz eddigre biztosan felforr, így a töltött tésztákat kifőzöm. Méretfüggő, hogy mennyi idő alatt készül el, de nagyjából 2-3 perc alatt megfőnek a tésztabatyuk, amiket szűrőkanállal kiemelek, finoman lerázom róluk a vizet, majd rögvest a fűszeres tejszínbe fektetek. Tálaláskor – ha szükséget érzem – még egy kevés borsot őrlök rá és megszórom parmezánforgáccsal.

Mostanában kicsit több tésztát és kenyeret ettünk a kelleténél. No, nem panaszképp mondom, csak egy bizonyos mennyiség után már nem vágyom rá és ez a konyhai létemen is meglátszik. Éppen ezért tegnapra már egy hatalmas adag lecsó készült, ma pedig a két falánk olasz útmutatásait lazán követve összeütöttem egy tepsis csirkét, ami pont annyira egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Tepsis csirke articsókával

81 dkg bőrös felső csirkecomb

1 üvegnyi olajban eltett articsóka

1 nagy fej vöröshagyma

1 kg kis szemű újkrumpli

só

bors

3 ek olíva olaj

3 tk rozmaring

Az újkrumplit megpucolom, majd félbe vagy negyedbe vágva a tepsibe szórom. Közé rendezem a húsokat, sózom, borsozom, az articsókát is elosztom a krumplin, a fűszeres olajat a tepsi tartalmára öntöm és ezen felül a combokat még meglocsolom olíva olajjal. Végezetül rozmaringgal is alaposan megszórom. Alufóliával alaposan lefedem (a perem alá gyűröm a fóliát, nem csak úgy tessék lássék takarom le) és 40 percet sütöm 190 fokra előmelegített sütőben. Ezután leszedem a fóliát és addig sütöm, amíg a csirke bőre meg nem pirul.