MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Mostanában egyre több helyen találkozom gömbcukkinivel, vicces formája, pont egy emberes adagot sejtető mérete azonnal beindította a fantáziámat, így a héten már sült is az ebédre való töltött cukkini.

Fűszeres túróval töltött cukkini

2 nagyobb gömbcukkini

25 dkg túró

5 dkg reszelt trappista

4 db aszalt paradicsom

néhány levél friss rozmaring

1/4 csokor friss petrezselyem

1 tojás

csipetnyi só

frissen őrölt fekete bors

A cukkiniket alaposan megmosom, majd a kalapjukat levágom és félreteszem. Ezután egy célszerszámnak remek grapefruit-kanállal egyenletes külső burok kialakítására törekedve kiszedem a magos belsejét.

Tipp: A grapefruit kanál azért jobb más kanalaknál, mert mindkét oldala recés és hegyes a vége. Jól irányíthatóan, precízen és könnyedén kikaparható vele sokféle zöldség és gyümölcs bele.

A túrót egy nagyobb tálba borítom, villával szétnyomkodom, majd ráreszelem a sajtot, beleütöm a tojást és finoman sózom, borsozom. Ezután a felmetélt zöldfűszereket és apróra vágott paradicsomot is hozzáadom. Alaposan átkeverem, majd megtöltöm a cukkiniket, amiket egy sütőpapírral bélelt római tálba teszek.

Tipp: Ha nincs római tálam, akkor próbálok keresni egy mély tepsit és azt alufóliával rendesen lefedni, nem ugyanaz, de legalább a zöldségben lévő vízből keletkező gőz bent marad a tepsiben.

A tálat lefedem, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és nagyjából egy órát sütöm. Kis tejfölt lehet mellé kínálni.

Nem is hinnénk, hogy micsoda hatalmat tulajdonítottak a régi kor emberei a bodzának. Az egykor mágikus fa manapság már nem a gonosz távol tartására szolgál, hanem inkább arra, hogy nyáron a virágzatából készített finomságokkal, hűsítőkkel kényeztessük magunkat, s a téli hónapokban illatával, ízével megidézze a nyarat.

Rengeteg érdekes információ és hasznos tudnivaló olvasható még a bodzáról a Mindmegettén.

Kép innen

Az Amalfi-partról velünk jött egy nagyon furcsa, törpe pomelora emlékeztető gyümölcs, amit később keserű narancsként sikerült azonosítanunk. A hölgy, akitől vettük, azt mondta, hogy ők leggyakrabban salátákba téve fogyasztják, illetve cukorral meghintve. A napokban a férjem megpucolta és a hihetetlenül savanyú húsát magában megette. A héját nem engedtem kidobni, gondoltam jó lesz az még valamire. Mivel az olasz óriáscitrom héját már rumba fojtottam, így a keserű narancsot kandírozva gondoltam megőrizni.

Kandírozott citrushéj

1 grapefruit nagyságú citrus

1,5 dl víz

15 dkg cukor

1 vastag fenekű forraló edény

1 jó éles kés

A héjat kezelhető darabokra vágom, majd a jó éles késsel megpróbálom a lehető legjobban eltávolítani róla a fehér részeket, amely alapvetően felelős a keserűségért. Amikor már minden fehér foltot megszüntettem, akkor a késsel vékony csíkokra metélem a héjat és nagyjából egy napra vízbe áztatom.

Másnap a forralóba kimérem a vizet, hozzá adom a cukort és a lecsöpögtetett héjat is beleteszem, majd közepesnél valamivel nagyobb lángon főzni kezdem. Amikor forr, akkor visszaveszem a lángot és hagyom, hogy a lehető leglassabban főljön el a szirup.

Mire elfő a szirup, addigra a héjak átlátszóvá válnak. Ha teljesen elfőtt a szirup (itt nagyon észnél kell lenni, hogy le ne égjen), akkor a héjakat hideg tányérokra borítom, meglehetősen szellősen széthúzom és hagyom, hogy megdermedjenek, megszáradjanak. Végül jól záródó edénybe teszem őket és elrakom szebb napokra.

Múlt héten anya ünnepi, születésnapi ebédjéhez nekem valamiféle tortával kellett hozzájárulnom. Próbáltam rájönni, hogy mire vágyom, s mivel a gondolataim minduntalan a madártejhez kanyarodtak vissza, így azt az ízvilágot próbáltam pite formába önteni.

A tészta alapját a már megszokott és elronthatatlan tejfölös omlós tészta adta, majd erre egy tojássárgájával alaposan felturbózott mascarpone réteg került, s végezetül jöhetett a tojások habjából emelt kupola.

Madártej pite

Tészta:

20 dkg finomliszt

8 dkg vaj

csipetnyi só

1 ek cukor

2 bő ek tejföl

Krém:

50 dkg mascarpone (remekül muzsikál az Aldi light mascarpone-ja)

5 tojás sárgája

10-12 dkg porcukor

1 rúd vanília

1 ek vanília esszencia

Hab:

5 tojás fehérje

10 dkg porcukor

A liszthez hozzáadom a cukort és a sót, majd a vajat darabokra vágva. Finom morzsává dolgozom, majd a tejfölt is hozzáadva jó állagú, rugalmas tésztává gyúrom. A tejfölös omlós lapot nem kell a nyújtás előtt hűteni, így azonnal nyújtom és a pitetálba fektetem, késsel megszúrkálom és 150 fokon nagyjából 10 perc alatt elősütöm.

Amíg sül a tészta, addig összekeverem a krémet. A mascarponéhoz hozzáadom a tojások sárgáját, majd a vaníliarudat óvatosan felnyitom és a kés lapjával kikaparom belőle az összes magot.

Tipp: Évek óta nem használok bolti vaníliás cukort, s nem veszek méregdrága esszenciákat sem. Tartok egy kisebb üvegben némi kristálycukrot, amihez néha hozzákeverem a felhasznált vaníliából megmaradt részeket, illetve egy 4 dl fehér rumba áztatva őrzök 6-8 rúd felhasított vaníliát, amit szintén időként átrázogatok és olykor-olykor felfrissítek vagy vaníliával, vagy egy kis rummal. A kikapargatott rudat sem dobom ki, hanem a már meglévő vanília esszenciához adom, vagy aprítóban alaposan megdarálom és kristálycukorral összeforgatva félreteszem.

Mire elkészülök a krémmel, elősül a tészta, amire rásimítom a vaníliás tölteléket és a sütőbe teszem, nagyjából 40 percre. Akkor jó, amikor már kezd foltokban megbarnulni a teteje.

Ekkor kiszedem, hagyom kicsit hűlni, s felverem a tojások fehérjét. Majd mikor már alakul, akkor hozzáadom a porcukort is és azzal majdnem kemény habbá verem. Egy spatulával ügyesen ráhalmozom a dermedő vaníliás krémre és annyi ideig sütöm, amíg szép aranyszínű nem lesz.

Tipp: Néhány éve tanultam és azóta gondosan betartom, hogy soha nem verem fel teljesen a tojásfehérjét, hanem csak úgy majdnem jóra. Ennek az az oka, hogy ha túl keményre verem, akkor a sütőben már nem fog tudni tovább növekedni és menthetetlenül összeesik. Lehet valami a dologban, mert mióta így csinálom, mindig szép magasak maradnak a habjaim.

A kisült tésztát hagyom kihűlni, majd néhány órára a hűtőbe teszem és hidegen szervírozom.