MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A Nők holnap osztálykirándulni mennek, s mivel az utóbbi egy évben szinte folyamatosan az etetésükkel vagyok elfoglalva (korábban is így volt, de most az ébren töltött idejük jelentős részét az evés és a növés teszi ki), szóval most aztán felköthetem a gatyám, hogy mivel indítsam útnak a Nőket.

A csokoládés ingyombingyomok kiesnek a rostán, hiszen a vonaton, buszon csak összenyomódnak, megfolyósodott állapotukban inkább foltot hagynak, s nem alkalmasak a gyerek éhének elverésére. A különféle gyümölcs és zöldség kombinációk is eléggé nehézkesek, hiszen – a gyermeki logikából kiindulva és önmagunk gyerekkori énjét őszintén szemlélve – be kell lássuk, ezek fognak utolsónak elfogyni az elemózsiás zsákból.

A szendvicsre nagyjából ugyanaz áll, mint a csokoládéra: nem bírja a nyomást és a meleget. Nincs olyan szendvics, ami egy harmincöt kilós gyerek kitartó súlya és a nyári nap melege okozta károsodásokat túlélné. Még csak csak ok, hogy esztétikai szempontokat nem figyelembe vevő (fiú) gyerekek számára ehetőnek tekinthető az ilyen mód megviselt étel, de az sem biztos, hogy a hőkezelést és a nyomást a felvágott, sajtkrém, májkrém vagy bármi más állagváltozás nélkül kibírja.
Így aztán maradnak a jól bevált péksütemények, amelyek kellő magabiztos tartásról adtak már tanúbizonyságot a különféle strandolások idején.

Édesnek született egy – az ökörszem tésztáját alapul vevő – fehér csokoládés, vörös áfonyás buci, sósnak pedig egy nagyobb adag túrós, tejfölös pogácsa.

Túrós, tejfölös pogácsa

50 dkg finomliszt (részemről Nagyi-féle kelt tészta liszt)

12 dkg vaj

1 bő ek tejszín

1 tojás

25 dkg félzsíros túró

22 dkg tejföl

majd’ egy ek só

7 g szárított élesztő (ez volt, de 2,5 dkg friss élesztővel is jó ;))

A túrót villával alaposan megtöröm, majd hozzáütöm a tojást és a kimért tejfölt, a tejszínt és a kockára vágott puha (tényleg puha!) vajat is hozzáadom. Átkavarom. A lisztet egy mély tálba szitálom, sóval meghintem és hozzáadom a száraz élesztőt is. Ezután a túrós keveréket is beleforgatom, majd alaposan összedolgozom a tésztát. A mély tálban hagyom pihenni, letakarva, szobahőmérsékleten, tiszta konyharuha takarásában. Majd amikor megkelt, akkor másfél ujjnyira nyújtom (na jó, legyen hüvelykujj vastagság inkább) és kis szaggatóval kiszaggatom.

195 fokra előmelegítem a sütőt, s amíg melegszik, addig a kiszaggatott pogácsákat elhabart tojással lekenem. Addig sütöm, amíg gyönyörű középbarna színük nem lesz és a fenekük is megsül.

Párbeszéd.

Lassan, de biztosan kialakuló párbeszédnek vagyunk tanúi, amelynek újabb szereplője a Tesco, aki most már nem csak jelenlétével kíván feltűnni, a vásárlókat is megszólítja, sőt olyan vásárlói rétegek számára biztosít termékeket, akik eddig igencsak elveszettek voltak.

A különféle extra étrendre kényszerülő magyar lakosság számára nyújt kényelmes megoldást az áruházlánc, amelynek – a korábbi paletta kibővítésével – a polcain ezentúl több, mint 500-féle speciális élelmiszer található majd. Az üzletekben a májusi bővítést követően 275 bio, 134 diabetikus, 63 gluténmentes, és 44 laktózmentes termék kapható.

A saját márkás termékekben is gazdag kínálat része a diabetikus termékskála, a laktózérzékenyek számára összeállított termékek köre, a gluténmentes termékek, valamint a bio élelmiszerek. A termékek kiválasztásában segítséget nyújt az egyedi színkódolás is: a diabetikus ételek citromsárga, a gluténmentes élelmiszerek kék, a laktózmentes élelmiszerek narancs, a bio élelmiszerek zöld jelölése segít az egyes élelmiszertípusok megkülönböztetésében.

Természetesen nem mindenütt lesznek teljes terjedelemben elérhetőek, de az áruház törekszik rá, hogy a legkisebb egységükben is megtalálható legyen a ételintoleranciában vagy cukorbetegségben érintettek, illetve a bio életmódot folytatók számára is megtalálhatóak legyenek azok az alapvető élelmiszerek, amelyeknek beszerzése eddig gondot okozhatott. Az sem utolsó szempont, hogy a fejlett bolthálózatnak és a saját márkának köszönhetően jó eséllyel kedvezőbb árakon juthatnak majd hozzá az érintettek a megfelelő táplálékhoz, mint korábban.

A hőmérséklet csökkenésének hála, ma újabb kelt tészta született a konyhámban. A tegnapi gasztrotúra után csak a kisebb falatokat pusztítom, de szinte biztos vagyok benne, hogy az iskolából hazatérő Nőknek a nagyobb papucsok is könnyedén csúszni fognak.

Epres papucs

Tészta:

60 dkg finomliszt

7 g száraz élesztő vagy 2,5 dkg friss élesztő

3,2 dl tej

6 dkg cukor

1 egész tojás

8 dkg olvasztott vaj

csipetnyi só

Töltelék:

eperlekvár

birsalmalekvár

A lisztet átszitálom, majd hozzáadom a száraz élesztőt, a sót, és a cukrot. Egy edénybe kimérem a tejet, meglangyosítom, majd beleütöm a tojást és a tojásos tejet a tésztához adom. Alaposan kidolgozom, majd olvasztott vajat adok hozzá és azt a tésztába dolgozom.

A kész tésztát keverőtálba teszem, konyharuhával lefedem és meleg helyen hagyom egy órán át kelni. Utána vékonyan lisztezett deszkára borítom, ujjnyi vastagra kinyújtom és 10X10-es kockákra vágom. A kockákat kicsit meghúzkodom, majd egy bő teáskanálnyi lekvárral vastag csíkot húzok a két, átellenes sarka között, a másik két sarkot pedig ráhajtom.

A tésztákat sütőpapíros tepsire helyezem, 20 percet hagyom kelni, majd elhabart tojással lekenem és 185 fokos légkeveréses sütőben aranyszínűre sütöm.

Az utóbbi években – a gasztroforradalom sűrűjébe került Magyarországon, s főleg Budapesten –  gombamód szaporodnak a különféle vendéglátóipari egységek.  A folyamat a bennfenteseknek is nehezen lekövethető, tényleg egyre-másra nyílnak az új helyek, jóformán naponta.

A különféle gasztrotrendek hullámain hozzánk vitorlázó és itt kikötő helyek megismerésében és azok feltérképezésében sokféle segítséget kaphatunk. A baráti beszámolókon, a gasztroblogok, erre szakosodott weboldalak tesztjein túl többféle kiadvány is azon dolgozik, hogy étteremválasztáskor ne fogjunk mellé, olyan helyre menjünk, ami feltehetően megfelel az ízlésünknek, az elképzelésünknek és nem utolsó sorban a pénztárcánknak is.

Ehhez nyújt segítséget a most megjelent Dining Guide Top 100 étteremkalauz is, amely tematikusan, többféle irányból megközelítve csoportosítja és osztályozza az éttermeket. Alapvetően Budapestre fókuszál, de a vidék jelentősebb, ismertebb helyei is megjelennek a kalauzban.

Újdonságként, az elmúlt két évben minden elsöprő street food-jelenség éllovas helyeinek széles spektrumát is magában foglalja a kiadvány, így többek között a levesezők, a hamburgeresek és a gasztropubok is külön, nekik szentelt szekcióban jelennek meg a könyvben.

Az éttermek rövid jellemzése mellett a Top 100-ból könnyedén kiolvashatjuk, hogy családosan, kutyával érdemes-e meglátogatni a kiszemelt helyet, van-e terasza és milyen cechre számíthatunk a végén. Sőt az első száz étterem esetében QR kódoknak köszönhetően még hamarabb hozzájuthatunk minden számunkra fontos információhoz, amit csak tudni lehet az adott étteremről.

Szerencsére a kiadvány szerkesztői nem érzik magukat mindenhatónak, így a weboldalukon keresztül és e-mailben is várják az olvasói javaslatokat, hogy tesztjeiket követően megtalálják a legjobbakat, s azok bekerülhessenek a következő kiadványba.