Emerald Fennell Üvöltő szelek adaptációja vizuálisan figyelemre méltó, morálisan nehéz, provokatív film, amely nem akar mindenáron tetszeni. Kétórányi fájdalom ez, amiért a történetben mindenki felelős, és aminek a hatása alól a nézőként is rendkívül nehéz kivonódni. Emerald Fennell szakít a Bridgerton-típusú, cukormázas kosztümös drámák világával, ehelyett olyan fogalmazásmódot alkalmaz, ahol a groteszk és a fenséges […]
Gauguin annak idején jött és győzött. Már a gimnáziumi művtöri órák kapcsán éreztem, hogy értem és elismerem azt a lelkesedést, ami Van Gogh elkötelezettségét, vad önmegvalósítását övezi, de legalább ilyen elemi erejű művésznek láttam és látom a mai napig Gauguint, amihez nem csak a művei, hanem Vargas Llosa csodálatos regénye* is sokat hozzátett. A köztünk lévő […]
Tegnap megnéztük a Hullámtörést a Radnótiban. Ott telt a kamaszkorom. A Víg mellett a kilencvenes években hetente többször nyelt el a Nagymező utcai nézőtér és az a varázslat, ami a színpadon született. A Bálint András vezényelte színházi éra méltó utódja a Kováts Adél nevével fémjelzett ciklus is, amelynek tavaly tavasszal bemutatott darabjai között szerepel a […]
Troubetzkoy nevét a Szépműben tanultam meg. A görög oszlopok tartotta földszinti csarnok adott egykor otthont a különféle szobroknak, plasztikáknak és itt kapott helyet egy parányi, de annál zseniálisabb alkotás is, egy fiatal nő szobra, aki egy nagyobb klubfotelben ült. A szobrot most hiába kerestem a Szépmű oldalán található leltárban, remélhetőleg csak pihen valahol és fogunk […]
