MIRELLE Atelier

Az utóbbi tíz évünkből biztosan, de van az talán már két évtized is, hogy fájóan hiányoznak a korosztályosan meghatározó kultfilmek. Azok az alkotások, amelyekből gondolkodás nélkül idézhetünk, amelyeknek a sorai szólássá lettek, és amelyeknek jeleneteit félszavakból értjük, ahogy rajtuk keresztül megértjük egymást is. Mert valahol itt kezdődik egy generációs közösség: amikor elég csak felvetni egy gyanús neszre, hogy „Te, hallod őket? – Persze, kabócák!” , vagy ártatlan arccal rázendíteni arra, hogy „Miú, mi újság?” Amikor az ügyfélszolgálati pultnál vagy egy meetingen önkéntelenül is kibukik belőlünk az ikonikus miszerint „Cégünk mindig az önök rendelkezésére áll”, de nálam közkedvelt Lusta Dick sikere is, amikor a vámpírdenevérek a tehetség mellett meghajolva eljutnak a megkerülhetetlen konklúzióig: „Ma is konzervvért iszunk!”. S persze ott vannak a csak és kizárólag Benedek Miklós utánozhatatlan hangján működő Mr. Teufel csodás mondatai, amelyek egy egész korszak cinizmusát és túlzásait sűrítették magukba.

A negyven éve, 1986-ban bemutatott Macskafogó ugyanis akkor is és most meg aztán jóval több egy tökéletesre csiszolt animációs film. A Macskafogó a mi identitásunk. A gulyáskommunizmus egyik legtisztább szülötte. Egy olyan korszak lenyomata, ahol már nyíltan tudtunk a saját abszurditásunkon nevetni, de közben pontosan tudtuk azt is, hogy a rácsaink azért még szépen a helyükön vannak. Olyan ez, mint egy furcsa, kelet-európai varázslat: „horkolva repülnek a foglyok”, mondja Radnóti, mi pedig a Macskafogóval nevettük át magunkat a kilencvenes évek vadkapitalizmusába. Túléltünk azt is, ezt is, mert volt egy közös nyelvünk, egy közös görbe tükrünk, voltak félszavaink.

A Macskafogó igazi csodája az a Romhányit idéző nyelvi lelemény, amely ma is ugyanolyan friss, mint a premier napján. Ha feltesszük a kérdést, hogy ki volt felelős ezért a zseniális szövegért, a válasz a magyar animáció aranykorának egyik legnagyobb zsenijéhez vezet: a forgatókönyvet és a szállóigévé vált dialógusokat maga Nepp József írta (Ternovszky Béla korszakos rendezése mellett). Nepp pontosan érezte a ritmust, a társadalom rezdüléseit, és olyan mondatokat adott a karakterek szájába, amelyek évtizedekkel később is önálló entitásként élnek közöttünk.

De ez a nyelvi bravúr nem működhetett volna a magyar szinkronszínészet nélkül. Ez az a megismételhetetlen, utánozhatatlan és a modern streamingszolgáltatók arctalan futószalagja, valamint a földből kinövő zugszinkronok által sem földbe döngölhető, zseniális hangjáték, ami a film lelkét adta. Sinkó László, Benedek Miklós, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Kern András és a többi csodás színész olyan mélységet és karaktert adott a figuráknak, amely a magyar szinkroniskola legnagyobb dicsősége. Ez az a zsenialitás, amely akkoriban számtalan nemzetközi produkciót is sokkal magasabbra emelt, mint amire annak eredeti nyersanyaga hivatva volt, itt pedig egyenesen halhatatlanná tette az X bolygó egereinek és macskáinak háborúját.

Negyven év telt el. Megöregedtünk, a világ kifordult mind a négy sarkából, a rácsaink formája és anyaga talán megváltozott, de a lényeg ugyanaz maradt. És amíg egy fárasztó munkanap végén, a monitor előtt ülve eszünkbe jut, hogy megnyomjuk a piros gombot, és várjuk, hogy Grabowski megmentse a világot, addig nincs minden veszve.

Van abban valami szép, amikor a novemberi hűvös estéket egy pohár karakteres, borostyánszín párlattal melegítjük fel. Ha van esemény, ami a naptárunkban fix helyet követel magának a késő őszi, kora téli szezonban, az a Whisky Show. Különösen idén, hiszen 2026. november 7. és 8. között egy igazi mérföldkőhöz érkezünk: tizenötödik alkalommal vehetünk részt hazánk legnagyobb spiritfesztiválján, méghozzá a Budapest szívében található, elegáns Corinthia Hotelben.

Több mint whisky: fókuszban a prémium párlatok

Bár a név kötelez, a Whisky Show már régen nem csupán a skót, ír vagy amerikai lepárlók kincseiről szól. Ez a két nap egy igazi gasztronómiai utazás, ahol a prémium spiritek teljes spektruma reflektorfénybe kerül. Legyünk a füstös malátawhiskyk szerelmesei, a fűszeres rumok rajongói, a botanikus ginek kutatói, vagy épp a kifinomult francia párlatok élvezői, a poharunk biztosan nem marad üresen. És persze a kevert italok, a koktélok kedvelői is bőséggel találnak izgalmakat a felhozatalban.

Kulisszatitkok első kézből

Egy-egy jó minőségű ital kóstolása önmagában is élmény, de a fesztivál igazi varázsát a személyes találkozások adják. A standoknál hazai és külföldi italszakértőkkel, márkanagykövetekkel és lepárlómesterekkel beszélgethetünk. Nincs is annál jobb, mint autentikus forrásból, a készítők történetein keresztül megismerni az újdonságokat és elmélyíteni a tudásunkat a prémium italok színes világában.

A szervezők ígérete szerint a 15. jubileum alkalmából minden eddiginél emlékezetesebb programokra és izgalmas extra meglepetésekre számíthatunk.

Masterclassok a mélyebb tudásért

Aki a kötetlen kóstolgatáson túl strukturáltabb formában is szeretné képezni az ízlelőbimbóit, annak idén is rendelkezésére állnak a klasszikus, ültetett Masterclassok. A mesterkurzusokra szóló jegyek kizárólag az adott napi fesztivál-belépőjeggyel együtt érvényesek, így érdemes ezt figyelembe venni a vásárlásnál. (A témákról és előadókról a rendezvény honlapján találtok részleteket.)

Helyszín: Corinthia Hotel, Budapest

Időpont és nyitvatartás:

• november 7. (szombat): 14:00–21:00 (VIP jeggyel érkezőknek már 13:30-tól)
• november 8. (vasárnap): 15:00–21:00 (VIP jeggyel érkezőknek már 14:30-tól)

Jegyértékesítés

További részletek és Masterclass infók

Rekordszámú kiállítóval és extravagáns választékkal jön az idei Kávé Napja

Korlátlan kávékóstolás, specialty tételek, kávékoktélok, csokoládé- és rumkóstolás, otthoni kávékészítési tippek és egy bicikli, amelyben a lábmunka hajtja az espressót – október 10-én ismét a kávéé lesz a főszerep a Millenáris D csarnokában.

Magyarországon tizennegyedik alkalommal ünnepeljük a kávé világnapját a Kávé Napja rendezvényen. A Millenáris üvegcsarnoka egész nap egy hatalmas kávézóvá alakul: pörkölők, kávéforgalmazók, gépkereskedők és baristák mellett teás, csokoládés, párlat- és koktélos kiállítók is érkeznek. A belépőjeggyel a látogatók egész nap korlátlanul kóstolhatnak, miközben a kiállítók és a szakértők az otthoni kávékészítéstől a professzionális kóstolásig számos oldaláról mutatják meg a kávékultúrát.

A rendezvény egyik fontos része a Make&Taste, ahol óránként más-más elkészítési mód kerül fókuszba: filter, karos espresso gép, kotyogós, kapszula, sőt az otthoni pörkölés is. A szakmai érdeklődőket a Cupping Hall vezetett kóstolói és a CO/PRO kávéfórum várja, ahol a hazai kávéágazat aktuális kérdései, a versenyképesség, a képzés, a munkaerőpiac és a szakmai érdekképviselet is szóba kerül.

A kávéélmény azonban jóval túlmutat a csészén. A Chococard kávé- és csokoládé-terroir-kóstolóján azt lehet megtapasztalni, hogyan változik két különleges alapanyag karaktere együtt kóstolva, a Premirum programján pedig a kávé és a rum kapcsolata kerül középpontba. A DaCrema x Twenty Eight együttműködésében kávéfagylalttal is lehet találkozni, miközben különleges specialty tételek, újonnan debütáló kávék és limitált termékek is várják a látogatókat.

És ott van a Kávékalmár standján az Anomatic Coffee Machine, vagyis a kávékészítő bicikli. Az extravagáns szerkezet nemcsak látványosság: ki is próbálható, a vállalkozó kedvűek pedig egész nap zajló versenyen mérhetik össze, ki tudja a legjobb espressót „letekerni”. Itt a baristatudás mellett a megfelelő lábmunka is számít.

A rendezvény különleges társadalmi ügyet is támogat: a Samurai Shoelace és az Autistic Art együttműködésében itt debütál az Autistic Art Coffee limitált kapszulája, amelynek megvásárlásával az autizmussal élő felnőttek lakóotthonainak működését segíthetik a vásárlók.

A Kávé Napja ugyanakkor nemcsak kóstoló, hanem különleges piactér is. Az 1000 négyzetméteres kiállítótérben olyan olasz márkák, hazai pörkölők, bean to bar csokoládék és különleges italok is megjelennek, amelyekkel a hétköznapi boltok polcain nem feltétlenül találkozunk.

A rendezvény célja, hogy megfizethető belépő mellett minél több ízélményt, élményt kínáljanak a látogatóknak, akik így új kedvenceket is hazavihetnek.

A Kávé Napja október 10-én 10 és 18 óra között várja a közönséget a Millenáris D csarnokában. Az elővételes belépő 4900 forint, a helyszínen korlátozott számban 5900 forintos napijegyek lesznek. A részletes program, a kiállítói lista és a jegyvásárlással kapcsolatos információk a Kávé Napja weboldalon, valamint A Kávé Napja 2026 Facebook-eseményén érhetőek el.

Október 10-én két alkalommal velem is találkozhattok az eseményen:

13:00–13:30 – Make&Taste, Bialetti, a kotyogós
A Make&Taste színpadán a kotyogós kávékészítésről beszélgetünk, és természetesen a gyakorlat sem marad el.

14:00–14:30 – Csészével a világ körül
A moziteremben pedig Szuna Noémivel és Varjú Viktóriával beszélgetünk Európa kávékultúrájáról, Varsótól Madridig.

Amikor Mészáros Gábor alapító és kollégája, barátja, Turóczi Gábor csokoládékóstolót tart, a résztvevő pontosan tudja, hogy nem csupán édességekről, hanem egy mély, kontinenseken átívelő, kompromisszumokat nem tűrő szenvedélyről fog hallani.

Egy ilyen kóstolón pedig mind az öt érzékszervünkre szükség van: a tapintás, a látás, a hallás, a szaglás és az ízlelés egyaránt részt vesz az élményben. A tizenhat éves chocoMe története már eddig is a hazai gasztronómia egyik legszebb sikersztorija: a mindent kézzel készítő manufaktúra döbbenetes, 173 nemzetközi szakmai díjjal büszkélkedhet. Évente 80-90 tonna készterméket gyártanak, amelynek 70 százaléka exportra megy. Mintegy huszonöt országban vannak jelen Kanadától Japánon át Ománig, és az egyetlen olyan magyar márka, amely húsz nemzetközi repülőtér – köztük immár Varsó és Krakkó – duty free üzleteiben is polcokra került. A klasszikus portfólióval elért csúcsok azonban egy teljesen új utazás kezdetét jelentették.

A bean to bar forradalom

A csokoládéipar nagyjából 150 éves múltra tekint vissza. Ennek itthon is megvan a maga sajátos története: míg a Stühmernél annak idején (bár konkrét írásos bizonyíték nincs rá) a fáma szerint valóban tisztán kakaóbabból és „czukorból” gyártották a csokoládét, a szocializmus idejéből származó leírásokban már a sertészsír és a cukorhulladék is szerepelt a magyar édesipar receptjeiben. Ehhez képest a „bean to bar”, azaz a babtól a tábláig koncepció mindössze 20-25 éve jelent meg a globális piacon, olyan francia úttörőkkel a fókuszban, mint Cluizel vagy François Pralus. A filozófia lényege a teljes kontroll: a készítő maga vásárolja a gondosan szelektált, különleges genetikájú kakaóbabokat, és a feldolgozás minden egyes mozzanatát házon belül végzi. Jelenleg globálisan nem éri el az ezret a bean to bar készítők száma, és ennek is a fele az amerikai kontinensen, főleg az USA-ban és Kanadában működik.

Gábor mindig azokon a szakterületeken képezte magát, amerre a cég termékfejlesztése épp haladt. 2017-ben hatalmas elismerés érte a céget, egy termékükkel elsőként nyertek Magyarországon háromcsillagos Great Taste díjat, idővel pedig olyan termékük is született, amely bekerült a világ ötven legjobb élelmiszere közé. Gábor közben már felismerte: a klasszikus gyártók által kínált alapanyagok végesek. Hiába vette fel a kapcsolatot más csokoládégyártó vállalatokkal, rájött, hogy az nem az ő útjuk, ha egyedi hangra vágynak, hiszen a klasszikus csokoládékészítők mind ugyanabból az ipari alapanyagból dolgoznak, a különbség köztük és a termékeik között csak abban rejlik, ki milyen formavilágot és végső ízprofilt prezentálnak.

Hét évnyi felkészülés után jelentek meg a piacon az első saját bean to bar csokoládékkal. A termékfejlesztés útja idővel kettévált a cégen belül: a klasszikus márka mellé megérkezett a chocoMe Atelier testvérmárka, amely minden jegyében elkülönül, és teljesen transzparens módon mutatja be a gyártás mibenlétét és az alapanyagokat. Ez egy többéves kifutású átalakulás, amelyből még bőven van hátra, a tervek szerint lépésről lépésre, a drazsírozott és töltött termékvonallal kezdve a chocoMe teljes portfóliója bean to bar alapanyagokra vált a jövőben, kezdve az étcsokoládéval, hogy aztán a tej- és a fehércsokoládé is kövesse a sorban.

A kakaófa titkai és az igazi minőség anatómiája

A kommersz csokoládéipar és a bean to bar közötti különbség már a növény biológiájánál kezdődik. A kakaófa végtelenül kényes növény, szereti a konstans meleget és a magas páratartalmat, de a közvetlen napsugárzást és a szelet nem bírja, ezért mindig társnövények árnyékában, azok védelmében termesztik. A komoly ültetvényeken a szaporítás tudományos alapokon nyugszik, genetikailag bevizsgált anyafákról vágnak le ágakat, és azzal oltják be a magból kinövő cserjéket (a cserje eredeti ágát visszametszik, és csak az anyafáról származót hagyják nőni). Egy átlagos termés, azaz egy kakaógyümölcs 40-50 kakaóbabszemet rejt. Felnyitva a friss babszemek belül lilásak, de akár törtfehérek is lehetnek, és ami a legizgalmasabb: minden egyes kakaóbab egy önálló embrió, saját egyéniség.

A globális termelés 95 százalékát a négy fő genetika egyike, a Forastero fajta adja. Ellenálló, a többiekhez képest kétszeres-háromszoros hozamú, olcsó, cserébe olyan, mint a márciusi eper, se íze, se karaktere. Hogy az ipar ezt elfedje, a babokat 130-160 fokon keményen megégetik (ezért a keserű íz, amit sokan tévesen az étcsokoládé sajátjának hisznek), majd a szárazanyagtartalmat csökkentve rengeteg cukorral és vaníliaaromával maszkírozzák a végeredményt.

A chocoMe azonban a világ legnemesebb fajtáival, a Criollóval, a Forastero és Criollo hibridjének számító Trinitarióval, valamint a kizárólag Ecuadorban termő Nacionallal dolgozik. Utóbbi érdekessége, hogy a babokat körülölelő, magas gyümölcstartalmú húsából készül a chocoMe legújabb, trópusi ízvilágú, azonnal pasztörizált itala is, amelyet jelenleg Európában mindössze 6-8 cég forgalmaz, náluk pedig egy hónapja debütált.

Mivel a kész csokoládé ízének 30 százalékát a genetika és a terroir, a termőhelyi adottságok adják, a pörkölésnél tilos hibázni. A chocoMe az ízjegyek megőrzése érdekében 100 fok alatt szárít, majd mindössze 110 fokon pörköl nagyjából 19-20 percig. A malomköves őrlést követő konsírozás után a végeredmény egy olyan csokoládé, amelyben nincs lecitin, nincs benne vanília, csupán kakaóbab és nádcukor. Sőt, kísérletképpen már szárított datolyaőrleménnyel is dolgoznak.

Kalandok a kakaóövben: börtöntől az apácazárdáig

A bean to bar szakmának nincs igazi tankönyve. A gépgyártók tartanak ugyan kurzusokat, de valódi, kézzelfogható hozzáadott értéket csak a terepmunka jelent. Közvetlenül a farmerektől vásárolnak, minden termelőt személyesen ismernek, és volt már olyan ültetvényes, aki Magyarországon, Gáboréknál is vendégeskedett.

A legkülönlegesebb alapanyagok felkutatása azonban extrém körülményekkel jár. A kakaóöv 75 országán belül is kiemelkedő és elképesztően széles biodiverzitású Dél-Amerika, azon belül is Venezuela. Fehér emberként borzasztóan veszélyes terep: a lakosság 80 százaléka havi hét dollárból próbál megélni, Caracasban napi ötven gyilkosság történik. Szállást előre foglalni lehetetlen; sokszor helyben derült ki, hol hajthatják álomra a fejüket. Útjaik során a kakaótermő vidékeken aludtak már börtönben, apácazárdában és kuplerájban is.

Az ültetvények kincsei, amit kóstoltunk:

• Chuao (Aragua, Venezuela): A világ legérintetlenebb genetikájú kakaója, évi mindössze 24 tonnás terméssel. A tenger felől, kizárólag motorcsónakkal megközelíthető, három kilométer hosszú kifli alakú völgy lakói az egykori gyarmatokról ide menekült rabszolgák leszármazottai. A minőséget már az 1600-as évek végén felismerték: a kakaót sokáig csak a spanyol királyi család engedélyével lehetett felhasználni. A fermentáció itt íz- és illatanyagmentes fadobozokban, banánlevél alatt, 50 fokos hőmérsékleten történik. A gyümölcshús cukra előbb alkohollá, majd levegőztetés (oxigén) hatására ecetsavvá alakul, ez adja a babok fő ízjegyeit. Több helyen gravitációs eljárást is alkalmaznak: a fermentáló ládák egymásra kerülnek, a friss gyümölcs legfelül indul, és a folyamat végére ér le teljesen az aljára.
• Canoabo (Venezuela): Egy apró, 14 tonnás termőterület a völgyben. A tulajdonos, Rodrigo nemcsak egy olyan ritka tree to bar készítő, aki a saját ültetvényéről származó babból készít csokoládét, hanem aktívan segít feltérképezni a helyi termelők termését is, így garantálva a megfelelő utókezelést. Olyan mikroklímával rendelkeznek, hogy a száraz évszakban is maximum kéthetente esik az eső, így egyáltalán nincs szükségük öntözőrendszerre. Az innen származó csokoládé nem savas: sokkal inkább földes, fás, mogyorós és füstös karakterű a végén.
• Choroni (Venezuela): Az 1885 óta létező birtokot időközben államosították, majd a család 2009-ben szerezte vissza. Amikor Gáborék ott jártak, a terület épp újra termőre fordult. Ma 9-10 tonnát ad, amelyen mindössze maroknyi csokoládékészítő osztozik. Ennek a csokoládénak intenzív grapefruitos, citromfüves utóíze van, amit a chocoMe Iyokan (japán citrus) héjával emel ki. A szemenként válogatott babok kilója itt 18-20 euró (összehasonlításképp: a kommersz ipari kakaóbab kilója nagyjából 3 dollár).
• Nicaragua: A kifejezetten ritka Rugoso babból készült 70%-os étcsokoládéban savanykás rozskenyér és jellegzetes szilvaíz jelenik meg. Ebből született meg az a panko morzsás tábla és a makadámdiós drazsé, amelynek zseniális ihletője a sós vajas kenyér volt. (Természetesen a legvajasabb csonthéjast, a makadámdiót is maguk pörkölik.)
• Tanzánia (Kokoa Kamili): Míg a venezuelai babok makulátlanul tiszták, a 12-13 eurós tanzániai zsákokban akad szemét bőven: a babok közé olykor százasszög, revolvergolyó vagy épp egy horog is keveredik. A belőle készült csokoládé viszont kiemelkedő, a chocoMe wasabis szezámmaggal párosítva egy elképesztően izgalmas tételt alkotott belőle.
• Madagaszkár (Akesson): Gábor 14-15 éve ápol jó kapcsolatot az ültetvény svéd tulajdonosával, akinek édesapja eredetileg borsültetvényt hozott létre a szigeten, majd ezt egészítették ki a kakaóval. A citrusos-málnás ízjegyekkel bíró csokoládét a retronazális teret nyitó yuzuval, és a mindössze évi 1200 kg hozamú madagaszkári vadborssal fűszerezi a chocoMe, ez a fűszer kizárólag itt őshonos.

Hogy a chocoMe egyáltalán bejutott a legzártabb venezuelai völgyekbe, és olyan farmerektől vásárolhat – többek közt Chuaóban is –, akik tényleg csak annak adnak el alapanyagot, akinek ők jónak látják, az egyetlen embernek köszönhető. Ő az, akit a Choroni ültetvényt visszaszerző család is felkért a farm rekultiválására. A hagyományokra támaszkodó, ám tudományos háttér nélküli helyieknek Chloe segített szaktanácsadóként, hogy a fermentációs és feldolgozási folyamatokat a maximumra finomítsák.

Egy héten át a terepen, egy hétig pedig elméletben képezte Gáborékat is. Chloe véleményezi ma is a termékeket, a fejlesztéseket, sőt, Magyarországon is eltöltött egy hetet a manufaktúrában, felügyelve és tökéletesítve a chocoMe munkafolyamatait. Nála tanulni komoly befektetés, de olyan szaktudáshoz juttat, amit könyvekből egyszerűen képtelenség megszerezni. Ő a csokoládés szakma elmúlt harminc évének abszolút legnagyobb szaktekintélye, aki maga is tíz évig élt Venezuelában, és akinek a neve ma az egész világon garancia a minőségre: Chloe Doutre-Roussel.

Ismeretségünk kezdetén, 2010 augusztusában: