Deborah Hewitt: Lélekmadár

Vannak műfajok, amelyeknek kiemelt helye van a szívemben, az egyik ilyen az urban fantasy. Neil Gaiman Sosehol könyvével egyszer és mindenkorra beleszerettem ebbe a világba, a tükör-nagyvárosokba, a folyóistenekbe, London ezernyi alternatív arcába.

lelek

Éppen ezért vártam nagyon Deborah Hewitt könyvét. A Lélekmadár az igazi klasszikusok vonalán mozog, ott van benne Gaiman, Aaronovich és Miéville könyveinek lenyomata. Deborah alapgondolata tetszett, London és a finn mitológia ötvözése egyediséget adott könyvnek, de figurái kidolgozottsága, a történet stabilitása és ritmusa mögött még felsejlett az elsőkönyves író bizonytalansága és egy erőskezű szerkesztő hiánya.

Az alapötlet, maga a váz ügyes, a történet íve adott, ám a köztes részek egyenszilárdsága nem jellemzi a könyvet. A főszereplő Alice meglehetősen pechvogel, vele minden megtörténik, aminek nem kéne és még az átkozott madárfóbiájával is együtt kell élnie, amit kamasz kora óta erősen elfojt. Örökbefogadott kislány, aki legjobb barátnőjével, Jen-nel közösen vág bele a felnőtt létbe, de egy munkahelyi fiaskó után összefut egy bolond öregasszonnyal és néhány túlságosan is rámenős fickóval. Alice nagyon hamar Varjútanyán, egy alternatív Londonban találja magát, ahol a társadalom tagoltságát sokban meghatározza a finn mitológia és nem mellesleg a madarak, különösen az emberi lelket őrző estifecskék. Alice pedig elindul élete küldetésére, hogy megkeresse Jen barátnője estifecskéjét…

Deborah szívesen mesél, hol itt, hol ott lazít a tempón, tér ki. A protagonista/antagonista szereplők megrajzolásánál azonban picit elbizonytalanodik, érezhetően szereti bizonyos szereplőit, de teljes jellemrajz nem mindegyikhez születik, a plasztikus környezet, a kopottas, némileg avítt London színpadára nehezebben költöztethetők fel a szereplők, mint egy rutinos regényírónál.

A hibái ellenére a Lélekmadár szép gondolatokat ad, kellemes nyári kikapcsolódás és gyakorlott urban fantasy olvasók számára is élvezetes.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A világi ízei egy tölcsérben – Cioccolatte a BudaParton

Tavaly kora ősszel, egy majdnem kánikulai napon tértünk be a Pozsonyi úti Cioccolatte fagylaltozóba. Utazni vágytunk. Én gyerekkorom ízeit fedeztem fel, miközben Anna Itáliában barangolt. A The Sweet Escape koncepciónak köszönhetően egész nyáron válogatott desztinációk felé repítette el vendégeit ez a falatnyi kézműves fagylaltozó a Pozsonyin, Szilvi és Giuliano jó érzékkel választottak helyszíneket és találták meg azokat az emblematikus ízeket, alapanyagokat, amelyek könnyen felidéznek egy-egy elmúlt vakációt és képesek hiteles képet festeni egy olyan gasztrokultúráról, amelyet esetleg nem ismerünk.

Az elmúlt egy év nagy változásokat hozott az életükbe, megszületett az új Cioccolatte fagyizó, a BudaPart új világában teremtve meg az otthonosság pici szigetét, magával hozva valamit az újlipótvárosi törzsközönség-formáló erőből, igazodva az itteni lakosokhoz, a BudaPart ritmusához, életviteléhez.

ci3_v

A tágas, letisztult mégsem barátságtalan környezetben a megszokott kínálat várt, meg Szilvi, aki lelkesen mesélt az új helyről, az új, épp kiforrni készülő közösségről, a lehetőségekről és az idei ízutazásról. Ugyanis a The Sweet Escape idén is folytatódik, megint világgá mehetünk, most épp Ázsia felé indulva kerülhetjük meg a Földet kedvünk szerint.

ci2_v

Az első hét rögvest Európa és Ázsia határára repít, Törökország felfedezéséhez négy ízt kínál a Cioccolatte. A házilag gyártott tahiniból készített, lime-mal, fahéjjal és kardamommal fűszerezett Halva mellett megkóstolhatjuk a Leblelit, a csicseriborsóból készített, kakaóval ízesített, fűszerköménnyel, rozmaringgal és fahéjjal fűszerezett fagylaltot vagy rárepülhetünk a két vegán serbetre. Az Ottomán serbet igazi közönségkedvenc lehet, a cseresznyés-szilvás könnyed fagylaltot finoman árnyalja a fahéj és a szegfűszeg. A negyedik tétel, a Tamarind Serbet szintén nagyon izgalmas fagylalt, amelynek alapját olyan folyadék adja, amelybe linden teát áztattak. Az ízeket tovább mélyíti a friss gyömbér, a zsálya, a fahéj és a szerecsendió.

A nyári ízutazás minden hetére érdemes visszatérni, sőt nemsoká már reggelizni is javasolt lesz a Cioccolatte-ban, amely remek origójává válhat a BudaPark most éledő közösségének.  

ci1_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Mediterrán életérzés a Vörösmarty téren – Marty’s

Bár már nagyon szívesen magunk mögött tudnánk a pandémia elmúlt másfél évét, azért ez az egész világjárvány nyomokat hagyott az életünkön és az életvitelünkön, ha akarjuk, ha nem. Az egyik ilyen nagy vesztes az utazás lett, amely most a korábbi határtalan élvezetből nyögvenyelős bürokráciává vált, és ez sok esetben elveszi a varázsát. Szerencsére a hangulatokat itthon is tetten érhetjük, nosztalgikus hangulatba keveredhetünk vagy egészen új, önmagukért szerethető élményekre tehetünk szert.

Az utóbbi hetekben sokat róttuk/rójuk a várost és számtalan olyan helyre bukkantunk, amelyekben eltölteni néhány órát felért egy kiruccanással. Ezeket az ajándék délutánokat most nagyon becsülöm és boldog vagyok, hogy a vendéglátás a semmiből képes talpra állni, hogy nekem, nekünk megszülessenek az idei nyár emblematikus emlékei.

ch1

Edömérrel most egy újabb élményt tudhatunk magunkénak, ahogy a délutáni napsütésben ülünk a napernyő alatt, figyeljük a belvárost, látjuk a Várhegy alját, közben kitűnő esteebédet eszünk és poharunkban az egészen egyedi Chandon Garden Spritz pihen a kocogó jégkockákon.

ch2

A Chandon Gardne Spritz pont erre lett kitalálva, hogy az ilyen verőfényes délutánokat még szebbé tegye. A pezsgő alapú ital lényege, hogy a pezsgő előállítási folyamatának végén, a degorzsálást követően a klasszikus expedíciós likőr helyett (ami a pezsgő cukortartalmát határozza meg) a pincészet saját keserűnarancs likőrjét keverik az italhoz, amely a pezsgő ízét és a színét is erősen befolyásolja.

A likőr kézzel szedett és kézzel feldolgozott valenciai narancsok héjából kiázó aromák gazdag tárháza, a héjakat különféle eljárásokat követően adták a likőr alapjául szolgáló párlathoz, többek között sült, finoman karamellizálódott héjdarabok is kerülnek az italba. Meg persze titkos gyógynövény- és fűszerválogatás, amely nélkül egyetlen valamirevaló likőr sem indulhat el a világhír felé.

A charmant módszerrel nevelt pezsgő egy nagyon kellemes házasítás, Chardonnay, Pinot Noir és Semmillon alapú. A likőrrel való találkozás után pedig már Chandon Garden Spritzzé válik, amelyet nem érdemes túlbonyolítani, sok jéggel, friss rozmaringgal, friss naranccsal kínálva egyszerűen tökéletes nyári ital válik belőle.

Persze azért van lehetőség további csavarokra, ahogy a színpalettán, úgy az italban is jó komplementere egymásnak a narancs és a lila, a likőrös italhoz remekül passzol a levendula, ez az édesebb, illatos koktél már a Marty’s saját fejlesztése.
Bár szimplán koktélozni is megéri betérni a Marty’s-ba, de érdemes kipróbálni a ház kedvelt fogásait.

ch5

 

Az egyik kedvenc errefelé a kakukkfüves roston sült csirke steak, amelyhez krémes, korianderes csicseripüré dukál, valamint sok-sok friss avokádó. Meglepően addiktív és tartalmas. Ha könnyebb ételre vágyunk, akkor javasolt a napi halkínálatról érdeklődni. Én szerencsésen belefutottam egy hibátlan roston sült fogas filébe, amit roppanós vajas zöldségekkel körítve kínáltak. A tételt a könnyed hollandi hab tette teljessé.

ch3

A Marty’s megérdemli a figyelmet, olyan perspektívát kínál a városra, ami már önmagában is érték, de ehhez ital- és ételválasztékban is megfelelő színvonalat hoz, a szervízről nem is beszélve.

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kutyás könyvek friss és gyakorlottabb gazdiknak

Friss kutyagazdiként még élénken emlékszem az örökbefogadási hercehurcára. A könnyűtől nagyon messze volt. Rengeteg kérdésünk volt, amikre nagyon nehezen tudtunk válaszokat szerezni és amikor egy kérdés megválaszolódott, újabbak születtek.

Most, fél évvel később viszont rábukkantunk “Az új kutyád” című könyvre, ami pont ezeken a kérdéseken vezeti át az olvasót. Egy kutya örökbefogadásáról szóló gondolatnak a megfogalmazódásától kezdve, egészen a klasszikus kutyás életig. A könyv már az elején tisztázza, a kutya fogalmát, úgyis, mint családtag, és mint állat, majd belevág az örökbefogadás tárgyalásába, ez az a rész, ami szerintem igencsak jól jött volna akkor, amikor elkezdtünk magunk mellé kutyát keresni.

Ugyanis mi sem tudtuk pontosan, hogy honnan legyen kutyánk, ami teljesen normális, hiszen azelőtt sosem volt eb a házban. Így hát az elején elkezdtünk a fajták között nézelődni, mikor kiválasztottunk egy fajtát, akkor meg jöhettek a tenyésztő keresések.

Igen, itt viszonylag sok problémára akadtunk. Nehéz volt tenyésztőket találni, illetve amikor találtunk is egyet, kiderült, hogy négy éves várólista van. A menhelyi örökbefogadás pedig azért nem volt lehetőség, mert eleinte azt gondoltuk, hogy csak “problémás” kutya van menhelyen, ami első kutyásoknak lehet, hogy nem lenne egy remek ötlet. Aztán szép lassan felnyílt a szemünk, megismertük a kutyamentő szervezeteket, kisebb-nagyobb akadályokkal tarkítva, de végül meglett a mi kutyánk is.

Innentől kezdődött az új, kutyás életünk. Persze itt sem álltak meg a kérdések, mivel magával a kutyatartás szintén rengeteg kihívást rejt magában. Az egyik ilyen örök, a kutya korával, méretével, habitusával változó: az etetés. A könyv elég taglalja szerencsére, beszél a tápokról, a főtt étellel való etetésről és kitér a divatirányzatokra is, mint a BARF. Mi a konyhánkban készülő nem fűszeres házi kosztot szoktuk minőségi száraz kutyatáppal „feljavítva” kínálni a kutyának, de igazából szívesen el is hagynánk a kutyakekszet lassacskán.

Ehhez pedig egy másik remek magyar könyv, a Kutya jó étrend lehet majd segítségemre, amelyben rengeteg klassz receptet találtam. Szerencsémre a jó szakácskönyvekhez hasonlóan, ez a könyv is gondol a magamfajta kezdőkre, nem in medias res vág bele a dolgokba, hanem hosszas, részletes és számomra izgalmas felvezetőben taglalja a kutyák emésztőrendszerét és a helyes táplálásukat.
Az átfogó információk után pedig egy klasszikus szakácskönyv hagyományait követve jöhetnek a menübe foglalt fogások, a tematikus fejezetek. Levesektől, rizottókón át egészen a jutalomfalatokig. A sok-sok, még számomra is finomnak hangzó étel rendkívül cuki és hiteles tesztelőkkel, modellekkel van befotózva, az ő jelenlétüknek köszönhetően az ember még szívesebben forgatja a kutyaszakácskönyvet és tesz kísérletet rá, hogy megpróbálja ezekkel a mutatós, a könyvbe szereplő ebek által is láthatóan ajánlott fogásokat elkészíteni.

kutyakonyv_v

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS