MIRELLE Atelier

Ez a nyár tényleg a zenei szabadasszociációs láncok végtelen sorát dobta az életembe. A tavaszi felfedezéseimet újabb, kissé fura TikTok követte kora nyáron, a Carson Coma egyik dalszerzője és dobosa, Héra Barnabás erdei túrái sorjáztak elő idővel a csatornán, egy-egy újabb dalrészlettel előlegezve meg első szerzői albumát. A hangvétel a Barnitól megszokott mély önreflexió, a dalok a szinte fájó nosztalgia, a finom kilátástalanság, az otthonos letargia hangján szóltak, szövetükben azonban itt-ott megcsillant a remény, már csak a traumafeldolgozás okán is, hiszen megélni és megfogalmazni azért nagyon más minőség.

Az album valamikor júniusban került ki a zenei platformokra. Folyamatában hallgattam, nem ragadtam ki belőle dalokat, hagytam, hogy többször átfolyjon rajtam. Igazán kompakt alkotás, egy rezonancia, szépen összefűzött érzések, belső érzelmi ív jellemzi, és olyan kitárulkozás, amely nem hagy kétséget a hallgatókban. Nem metaforák során vezeti ki időszakosan a feszültséget, hanem máglyát épít, és ha kell, el is ég rajta.

Kép forrása: Héra Barnabás, Instagram

Ezért volt bennem egy finom félelem a lemezbemutató koncerttel kapcsolatban. Megvolt az esélye, hogy a keserbús őszinteség egyfajta autodaféhoz vezet, de őszintén kíváncsi voltam, hogy ez a mérhetetlen önreflektív líra a letisztult dallamvilággal hogyan tud élőben megmutatkozni. Nagyobbat nem is csalódhattam volna, Barni koncertjénél kedélyesebb, szeretettelibb előadásélményem nem nagyon volt mostanában. A labilis érzelmi alapokat, amelyek a dalokból kiszűrődtek, felváltotta egy stabil, kirobbanó szenvedéllyel fűtött létezés, amely a változatlan lírát képes volt átírni, új dimenzióba emelni.

A közönség nagyon szépen és érzékenyen viszonyult az egész performanszhoz, érezhető lelki közösség született, több korosztály kereste magát ezekben a kérdésfolyamokban, miközben engem boldog elégedettséggel töltött el ez a fajta kollektív intuitivitás, amivel ráhangolódtak az előadóra.

Kíváncsian várom, mit hoz a Héra 2.

A Városliget sokáig leginkább a hétvégi nagy események és az egyedi attrakciók célpontja volt, mára azonban a park szervesen besimult a fővárosiak mindennapjaiba. Sétálók, kerékpárosok, játszóterező családok és kutyások töltik meg a sétányokat. Ebbe lüktető, turisztikailag is frekventált közegbe hozott új színt a Lizsé.

Nem kitalálni kell a jót, hanem összefogni vele

A Lizsé koncepciójának legnagyobb vonzereje az őszinteségében rejlik. A tulajdonosok nem akartak mindenáron egy újabb önmegvalósító gasztro-hibridet a piacra erőltetni. Abból indultak ki, hogy minőségi, közérthető ételekre van szükség, és ha a városban már léteznek erre tökéletes válaszok, akkor azokkal kell együttműködni. Így bútoroztak össze a piac legjobbjaival. Papp Zoltánnal és a DIGÓ csapatával kezdtek el dolgozni, és ebből a nápolyi pizzás kooperációból nőtte ki magát a hely jelenlegi karaktere. A Tuning is megérkezett ebbe a történetbe, behozva az elmaradhatatlan smash burgereket. Ráadásul nem is akárhogy: a műfaj kicsit feljebb csavarták, libamájjal vagy épp mangó-chutney-val készített példányok turbózták fel, így hozva létre egy nagyon is jól körülhatárolható, izgalmas szortimentet. A hely filozófiája rendkívül egyszerű: turisták által kedvelt helyen is legyen alapvetés a magas minőség. A visszatérő hazai vendégek egyre növekvő száma is igazolja ezt az elvet.

Négy évszak a Ligetben: pergolától a napágyakig

Az elmúlt évek fejlesztéseit a gyakorlat szülte, a nyár pörgése után hamar kiderült, hogy a mindössze húszfős beltér kevés, így született az elegáns, téliesített pergola, amelynek köszönhetően ma már közel száz fő élvezheti a Lizsé vendégszeretetét a hidegebb hónapokban is. Mindeközben a hátsó kert is életre kelt. A második éve működő, folyamatosan szépülő zöldterület igazi menedék. A kihelyezett napágyak ráadásul nem kötik szigorú fogyasztáshoz a pihenést, bárki elnyúlhat rajtuk egy jó könyvvel vagy a kutyájával, abszolút szabadon.

Esti dallamok, amit csak az elefántok hallanak

A Városliget Zrt.-vel kialakított harmonikus kapcsolatnak köszönhetően a tér kulturális funkcióval is bővült. Felépült egy színpad, itt a tervek szerint majd a nappali, nyugodt, gyerekprogramokkal dúsított órák helyét este a bulik vehetik át. A lokáció adottságai ehhez is egyenesen tökéletesek, hiszen itt a hangosabb estékkel is maximum a szomszédos Állatkert elefántjainak nyugalmát lehet – talán – megzavarni.

A tesztünk során frissen sült foccacia kerül elénk paradicsommártásban besütött burratával. Kitűnő sörkorcsolya lehet, afféle sharing food, ami tökéletes választás borozások, közös esti létezéshez, ha épp nem vágyunk egy teljes vacsorára, de valami ütősen jót ennénk. A caprese is jóféle megoldásban árkezett, nem a lapostányérra szerelt carpaccio-megoldást kaptunk, hanem egy mélytányérnyi szaftos, balzsamecettel keretezett, mini San Marzanóval kiegészített történetté vált, ráksalátát is asztalra tettek a társaságunknak, majd a szarvasgomba illatában úszó pizza folytatta a sort, ami mellé felzárkóztak a klasszikus feltétű példányok is, mindannyian a nápolyi iskola levegős tésztájával, a magas hőfokon hirtelen dagadó és azonnal piruló tésztájával.

Burgereket is kóstoltunk. A smash-vonalon mozgó tételek gazdag beltartalma nagyon szerethető volt, izgalmas ízkombinációk és gluténmentes buci várt ránk.

Desszertfronton sztacsatellára komponált affogato vagy kotyogósban kínált tiramisu közt vacillálhattunk.

A Lizsé kínálata nem extra, hanem megbízhatóan minőségi, közérthető, de nem buta. Egyszerűen tökéletes hely, ha állatkertezés, múzeumlátogatás, kutyasétáltatás után barátokkal, családdal vagy épp csak a kutyánkkal beülnénk valahová létezni, inni, enni valamit.

Megélni azt, hogy amikor augusztus 21-én a Bagossy Brothers Company Csillag az égen koncertjének utolsó, vastapsba vesző akkordjai a tömeg nem oszlik szét, nem indul az éjszakában haza, nem csendesedik el, a népzenei hangszerelésben lüktető dalok és a színpadon örvénylő néptáncosok lendülete nem hal el, hanem szinte észrevétlenül átfolyik az éjszakába és a Park pedig egyetlen hatalmas, csillagos ég alatti tánctérré változik.

A népzene – bármennyire is szeretjük néha vitrinbe zárni és csak ünnepi alkalmakra elővenni és leporolni – egyáltalán nem nosztalgia. Nem valami múltba révedő dolog, amit csak nagy távolságtartással lehet tisztelni, hanem olyan része az identitásunknak, amit jó megélni. Idén a Csillag az égen dallamai és a Folkpark hajnalig tartó forgataga megszakítás nélküli, együtt lélegző, közös történetté olvadnak össze.

Fotókredit: Hódossy Attila

Ami 2021-ben még egy bátor, szívből jövő kísérletnek indult – hogy vajon megfér-e a nagyvárosi betonon a brácsa és a hegedű –, az az ötödik jubileumra a Park egyik legszebb tradíciójává vált. A Táncház Egyesülettel közösen megálmodott esemény pont azt adja, amire talán a legnagyobb szükségünk van manapság: tiszta, sallangmentes emberi kapcsolódást.

És a legszebb az egészben? Hogy nem kell hozzá semmilyen előképzettség. Nem kell tudni a lépéseket, nem baj, ha életünkből eddig kimaradt még táncház, és az sem, ha egy picit botlábúak vagyunk vagy legalábbis ebben a hitben élünk. A Folkparkban csak hagyni kell, hogy a ritmus, a közösség dolgozzon. A három különböző tánctéren olyan oktatók veszik át az irányítást – Berecz István, Szabó Kincső, a Busai házaspár, Fülöp Attila, Füleki Mónika, Makula Zoltán és Busai Bori –, akik értő türelemmel, pillanatok alatt bontják le a gátlásokat.

Amikor pedig a Sarjú Banda, a Romano Drom vagy a Zurgó zenekar igazán belehúz a talpalávalóba, valahogy megszűnik a külvilág. A zene egy olyan ősrégi, közös nyelvvé válik, amit mindannyian értünk: az egymás mellett álló vadidegenekből percek alatt táncpartnerek, a táncpartnerekből pedig egyetlen élő közösség lesz az augusztusi égbolt alatt.

Fotókredit: Hódossy Attila

Az ünnepi kínálat hét helyszínen is elérhető lesz, ha megéhezünk irány a Kossuth tér, a Szabadság tér, a Műegyetem rakpart, a Margitsziget és a tűzijáték produkciós területe (Batthyány tér, Budai rakpart, Akadémia környéke). Mindenütt egyedi kínálattal készülnek a szervezők, a hagyományos magyar ízek mellett megjelenik a nemzetközi konyha, a minőségi street food és a mentes, egészségtudatos ételek is fókuszba kerülnek. 

Mi kerül terítékre a nemzeti asztalon?

A klasszikus street foodok, mint a lángos, kolbász, a nemzetközi street food is megjelenik a választékban: kézműves pizza a Manu+-tól (Akadémia), görög gyros a Merakitól (Margitsziget), mexikói fogások a Tico-Tacótól (Batthyány tér) és a Los Monostól (Kossuth tér), smash burger a Burger’M-től (Kossuth tér), raclette sajt a Raclette by Lilitől (Margitsziget), sült hal a Némótól (Akadémia). A vegetáriánusok és vegánok pedig a Zingnél plant based húspogácsával is készül burgert találnak, sőt, a pizza- és gyrospultok többségén pedig húsmentes változat is elérhető.

Édességből sem lesz hiány. A Levendula fagylaltozó és a Froyo joghurtfagyija mellett gofri, churros és palacsinta is várja a vendégeket. Újdonságként debütál a Batthyány téri matcha stand, ahol a japán zöld tea rajongói több változatot is kipróbálhatnak. A kézműves sörrel erősít a Margitszigeten a Legenda és a Fehér Nyúl, ha pedig buborékosan szeretnénk ünnepelni, akkor proseccóval a Kossuth téren várnak.

Pop-up Piac a Batthyány téren

Újkenyér ünnepére piac a Batyin,  a Pop-up Piacon kézműves pékségek, cukrászdák és termelők kínálják majd frissen sült finomságaikat, kávéval és házi italokkal kiegészítve a kínálatot. Itt lesz a Freyja, the croissant story, Mívesrétes, Mayer Szörp, Chez Dodo, Rosa Roastery, Concordia Bell, KicsiZso, Norberto Prosecco, Pataki Cukrászda és fagyiskocsi, Szakállas Medve, Totaldrinks

Magyar Ízek Utcája

A Magyar Ízek Utcáját minden évben augusztus 20-hoz kapcsolódva rendezik meg a Várkert Bazárnál. Itt a hagyományos magyar gasztrokultúra jelenik meg, a kulináris örökségünk egy szegmense, a nép konyha legjava, kistermelői kamrakincsekkel és finomságokkal, ahol nem csak kóstolni érdemes, hanem vásárfiára is szert tehetünk. A rendezvényen mutatkozik be a 2026-os Magyarország Tortája és cukromentes Országtorta is, valamint itt lesz lehetőségünk a hivatalos Szent István-napi kenyet is megkóstolni.