Kefirre fel!

Amikor dolgozni kezdtem, pontosabban, amikor a Matáv marketingosztályán megkezdtem a szakmai gyakorlatomat, az akkori főnököm, egy mérhetetlen energikus és izgalmas nő, rászoktatott arra, hogy ha frissen és hatékonyan akarok dolgozni, akkor a táplálkozásomat is ehhez igazítsam és a kezembe nyomta életem első kefirjét. Nekem ezek az becsípődések soha nem mentek zökkenőmentesen, 24 év paradicsommentes lét után kiettem a Mészáros utcai Rózsit a teljes kínálatából, mert annyi pótolnivalóm volt és ez a kefirrel sem volt másképp. Egyszerűen imádtam azt a hideg savasságot, azt a sűrű állagot, ami krémes, de nem zsíros, azt, ahogy a mellé harapott kiflivel tökéletes szimbiózist alkotnak, valami olyanféle teljességet, amit csak egy fehér pöttyös piros bögre tehetne még teljesebbé.

Ez a karakteres, enyhén pezsgő ital ma újra a figyelem középpontjába került, hiszen a fermentált termékek évek óta az egészségtudatos, kiegyensúlyozott étrend alapkövei. A kefir története egészen a Kaukázus hegyeiig nyúlik vissza, ahol évszázadokkal ezelőtt kezdték készíteni tejből és úgynevezett kefirkultúrából. Ezek a baktériumok és élesztőgombák különleges együttesei, amelyek a fermentáció során alakítják át a tejet savanykás, üdítő itallá. Egyes feljegyzések szerint a kefirgombákat olyan nagy becsben tartották, hogy generációról generációra örökítették tovább őket, titkukat szigorúan őrizve.

A kefir igazi ereje a benne található mikroorganizmusokban rejlik. A készítése során alkalmazott jótékony mikrobák, többek között a Lactobacillus kefiri baktériumtörzsek és az élesztőgombák miatt a tejsavas mellett egy enyhe alkoholos erjedés is végbemegy. Ennek köszönhető a jellegzetes, pezsgő ízvilág, és az is, hogy a termék élő baktériumkultúrákat, azaz probiotikumokat tartalmaz. A Danone szakmai partnereként is közreműködő Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke, Szűcs Zsuzsanna rávilágított, hogy a probiotikumok nagymértékben hozzájárulhatnak a bélflóra egyensúlyának fenntartásához, ami nemcsak az emésztési jóllét szempontjából kulcsfontosságú, de az immunrendszer működésére és az általános közérzetre is komoly hatással van. A fermentált tejtermékek rendszeres fogyasztását számos egészségügyi előnnyel hozták összefüggésbe, amelyek közül a legerősebb tudományos bizonyítékok a szénhidrát-anyagcsere és az inzulinérzékenység területén mutatkoznak.

A mikrobiom támogatása mellett a kefir azért is népszerű választás, mert a fermentáció során jelentősen csökken a tejcukor, vagyis a laktóz mennyisége, így a tejet nehezebben emésztők is lényegesen jobban tolerálják. A szervezetben a tejcukrot bontó laktáz enzim mennyisége és aktivitása az évek előrehaladtával természetes módon csökkenhet, ezáltal a kefir az idősebb korosztály számára is kifejezetten előnyös.

A benne található értékes kazein- és savófehérjék támogatják az ásványi anyagok hasznosulását, miközben a termék maga is gazdag kalciumban, magnéziumban, foszforban, káliumban, valamint A-, D- és B-vitaminokban, miközben alacsonyabb zsírtartalma révén észrevétlenül simul bele a mindennapi táplálkozásba.

A kefir ráadásul az egyik legsokoldalúbb gasztronómiai alapanyag, amely messze túlmutat a klasszikus tízórai vagy a reggeli granolás tálak keretein, és igazi titkos fegyverként működik a konyhában. Természetes, tiszta savassága okán például kimondottan zseniális húsok pácolásához, mivel a savas közeg finoman lazítja a rostokat, ezáltal a húsfélék sütés után rendkívül omlóssá és szaftossá válnak.

Kefir_01_v

 

A meleg, nyári napokon a kefir tökéletes textúrát ad a hideg főzelékek habarásához, ahol a nehezebb, zsírosabb tejszínt vagy tejfölt helyettesítve nyújt selymes, mégis frissítően könnyed alternatívát. Ugyanez a hűsítő jelleg érvényesül akkor is, ha zöldfűszerekkel, fokhagymával vagy citromhéjjal kombinálva salátaöntetek és mártogatósok bázisaként használják fel.

Bár önmagában nem csodaszer, a kefir a kulináris kreativitás és a tudatos táplálkozás metszetében valóban rászolgált arra, hogy az egyik legfontosabb modern alapanyagként tekintsünk rá.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Pierre’s – kuytabarát kávézó a Marinán

Ülünk. Először a napon, aztán az árnyékba húzódva. Szemléljük, ahogy múlik a délelőtt. Terasz környékén rengeteg kutya, Yolán feszülten figyel, meg-megeresztve egy sorozatot feléjük, hátha lesz, aki pont arra téved. Jól gondolkodik, hiszen a Marina kutyás szívcsakrájában tengetjük az időnk, a Pierre’s láthatóan a helyi közösség jól bevált helye, ahol nem csak a tulajnak és az üzlet keresztapjának, Pierre-nek van egy jó szava a vendégekhez, hanem azok egymás között is tovább fűzik a szót, láthatóan nem ma sodorta össze először őket itt az élet.

1_v

Ez egy faluban még csak-csak érhető lenne, hiszen generációk nőttek fel ugyanazon a helyrajzi számon, de itt a város egyik új, ha nem is a legfiatalabb lakóövezetében kellemes és kissé váratlan meglepetés. De a közösségek a jó talajban kivirágoznak.

A Pierre’s pedig jó talajnak tűnik. Semmi flikkflakk, letisztultság, tengernyi beszállító, hogy minden kívánságnak eleget tudjanak tenni, minőségi kávé, mentes kínálat, gyereksarok és mobil fagylaltoskocsi, majdnem, mint Bagamérinek.

5_v

Pierre, a CEO

A többi meg szinte jön magától. A kávézóba betérők reggeliznek, láthatóan senki nem siet, sok a home office napját feldobó munkavállaló, a kisgyerekes anyuka, nyugdíjasok és persze a kutyák, akik szintén hazajárnak a Pierre-be.

Terülj, terülj...

Terülj, terülj…

A magam részéről a szokásos hendikeppel érkezem: gluténmentes édességre vágynék. Megszoktam a lepattanást, ezért is ragyog fel a szemem, mikor kiderül, hogy a süteményes vitrin szinte teljes tartalmából válogathatok, van itt csokis cupcake, somlói galuska és még habos almás szelet is. Többre is benevezek (ha már lúd) és mellé a helyi specialitást, Pierre latte macchiatóját kérem. Majd Yolánnal helyet foglalunk a napon, idővel pedig áttelepedtünk a loggia árnyékot adó mélyébe és figyeltük a lassan csorgó mindennapokat.

2_v

Kuytával és kutyás bögrével

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Csinibaba Táncdalfesztivál 2026 – a rendszerváltás

Tegnap este Steigerwald Krisztián szavai visszhangoztak bennem (nem először és eséllyel nem is utoljára), hogy mi vagyunk a régóta fiatal generáció. És valóban! A Budapest Park előtt, a kapunyitást ugyanis nem a lelkesedéstől felfűtött tinik várták a kordonoknál, hanem a munkából érkező negyvenesek és a felettük lévő korosztályok, ki barátokkal, ki családdal kiegészülve. A hangulat oldott, de várakozásteli volt, ahogy én is, várva, hogy Ildi barátnőm végre befusson. Mikor tavasz végén kitaláltam, hogy a májusi szülinapjaink megünneplésének nincs is jobb módja, mint egy ütős kis koncert, valójában nem részleteztem neki, hogy mire vállalkozik, csak küldtem egy linket és egy kérdést, hogy menjünk-e. Ildi nem az az aggodalmas típus, ergo áldását adta az ötletemre, így került a naptárunkba a Csinibaba és így kerültem én a főbejárat előtti vidám társaság szélére, amint épp Ildi érkeztét kémlelem. Miután fájdalommentesen és gyorsan bejutottunk a parkba, vételeztünk némi innivalót, majd szépen egyre közelebb őgyelegtünk a színpadhoz, amiből a végén egy nem gyenge második sor lett. Mert, hogy máshogy. Hamár.

A Csinibabával már évek óta szemezek, Tímár Péter által leporolt nóták több mint 20 éve velem, velünk vannak, egyszerűen csodásan körítik a nyárestéket, parádésan lehet rájuk létezni vagy akár takarítani. Az idei évben kínált műsorban azonban pont az fogott meg, hogy szakítva az eddigiekkel, a magyar idővonal egy másik, meghatározó szakaszára csúsztunk át kollektíve, a rendszerváltás körülölelő két évtized nótáit ígérték a szervezők, a Budapest Park és a Katona József Színház.

5_v

Amikor elkezdtem azon töprengeni, hogy vajon hogy fog kinézni a setlist, rá kellett döbbenjek, hogy elképesztő vállalásban vannak, már eleve azzal, hogy azt a rendkívül gazdag és igencsak jól ismert és szeretett dallamkincsből kiválasszák az előadókat, együtteseket, amelyeknek feltétlen tartóoszlopai kell, hogy legyenek az estének és akkor hol vagyunk még a dalok megválasztásától.

7_v

Vajdai Vilmos nagyon értőn és ügyesen nyúlt ehhez a rendkívül szenzitív feladathoz, hiszen mélyen szerteágazó a magyar dalok szövedéke a 80-as, 90-es években (is), minden félgenerációval arrébb születettnek már más az az otthonos közeg, ami megidézi a gyerek- vagy kamaszkorát, az ő rendszerváltását, amiben megtalálta a maga megváltását szerelmi bánat vagy épp a befogadhatatlan öröm idején. S ha ez nem lenne elég a kultúr- és generálpolitikai szelek nem könnyítették meg a szelekciót, hiszen az utóbbi évtizedek árkának két oldalán nem ugyanaz a rádió szól. A kurzus által befogadott ideálok és a szocializmusból ismert TTT maradéka, a tűrt és tiltott kategória versenyzői mind-mind ugyanannak a nemzeti identitásnak a részei.

8_v

Aztán elindult a show és bennem egyetlen kétely sem maradt aziránt, hogy micsoda gondos munka előzte meg a dalválasztást, és hogy ez mennyire betalál a teltházat adó közönségnél. Bonanzával indultunk, jártunk kibelezett kőbányák üregében, néztük magunkat a reggeli tükörben, emlékeztünk Somlóra, Júliát csodáltuk az égen, megéltük a Mocskos időket és Soha se mondjuk, hogy vége. A jelen kor zenészei és a Katona József Színház színészei közötti kohézió remekül működött, jó volt látni, ahogy mindenki izgul, lelkes, alkalmazkodik, segíti a másikat, miközben kimozog a komfortzónájából és ugyanazzal a felszabadult örömmel adja át magát az eseménynek, ahogy mi, a közönség soraiban.

1_v

A látványos színpadképhez és a koncert hangzásához rengeteget hozzáadott a nagyzenekar jelenléte. A dalokat pedig új élettel és jelentéstartalommal töltötték meg azok a különféle zenei háttérrel rendelkező előadók, akik adott esetben korábban még nem is találkoztak a feldolgozandó művekkel.

6_v

 

Végtelenül izgalmas volt látni, hogy a lecsupaszított, újraépített, az eredeti taktusait, intróját mégis magukban hordó nótákra hogyan reagál a közönség, hogyan gyúlnak ki az emlékek és születik meg a dallam új, kollektív vetülete.

A háromórás fesztivál végén, a konfettiesőben eszmélve azon tűnődtem, hogy ha lehet, akkor ráadásként ezt most én így egyben újra elfogyasztanám.

3_v

 

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Felvétel! – Bemutatkoznak a magyar film szürke eminenciásai a Mai Manó Házban

A mozivászon varázslata mindannyiunkat elbűvöl, de vajon belegondoltunk-e már abba, kik azok a háttérben meghúzódó, láthatatlan zsenik, akik egyetlen képkockába sűrítették a legdrámaibb filmes pillanatokat?

2026. május 29. és augusztus 23. között egy egészen rendkívüli vizuális időutazásra hív minket a Magyar Fotográfusok Háza. A Nemzeti Filmintézet (NFI) Filmarchívuma és a Mai Manó Ház nagyszabású közös tárlata, a Felvétel! – Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből olyan kulisszatitkokat tár fel, amelyeket eddig csak a stábtagok, csak a szakma ismert.

A film és a fotográfia nemcsak technikai rokonságban állnak egymással, hanem az elmúlt másfél évszázadban kéz a kézben, egymást inspirálva fejlődtek a hazai kultúrában is. A stand- és werkfotók eredetileg tisztán gyakorlati célból, a közönség csalogatására és a mozik vitrinjeibe készültek, mára viszont a filmtörténet és a fotóművészet közös, felbecsülhetetlen értékű kincseivé váltak.

film2_v

Az első emelet: Hét kultikus film, hét fotóművész rejtett zsenialitása

A kiállítás zseniálisan tagolja a teret, így két különleges szinten sétálhatunk végig a magyar film aranykorán. Az első emeleten, Baki László (Mai Manó Ház) kurátori válogatásában a magyar filmtörténet hét olyan mérföldkövével találkozhatunk, amelyek generációk ízlését formálták. Itt az ideje, hogy a ritkán látott standfotókon keresztül végre ne csak a színészeket, hanem a képek mögött álló igazi fotóművészek nevét is megjegyezzük:

  • Körhinta (1955) – Schandl Teréz lírai és érzékeny kameráján keresztül.
  • A tanú (1969) – Domonkos Sándor ironikus, korszakalkotó felvételein.
  • Szerelem (1970) – Markovics Ferenc mélyen megrendítő, intim képeivel.
  • Egri csillagok (1968) – Inkey Tibor monumentális, kosztümös standfotói.
  • Égigérő fű (1979) és A Pogány Madonna (1980) – Inkey Alice utánozhatatlan, életteli és stílusos pillanatai.
  • Egészséges erotika (1985) – Gáspár Miklós fanyar és zseniális látásmódjában.

film4_v

A második emelet: Történelmi turkáló és a konténerből mentett kincsek

Ha felsétálunk a második emeletre, az NFI Filmarchívum munkatársai – Kurutz Márton, Sipőcz Mariann és Szálas Gabriella – által rendezett tárlat egy valóságos történelmi kalandba kalauzol minket. Közel száz, a nagyközönség által eddig többnyire soha nem látott stand- és werkfotón keresztül villantják fel a magyar fotósok páratlan életművét a kezdetektől egészen napjainkig.

Itt ismerhetjük meg azokat a pikáns és olykor megdöbbentő műhelytitkokat, amelyek hűen tükrözik a múlt század rögös valóságát. Tudtátok például, hogy a némafilm-korszak alkotásai milyen drámai és prózai módon pusztultak el? A harmincas években, a hangosfilm megjelenésével a némafilmek egy csapásra értéktelenné váltak, a stúdiók nem őrizték meg őket. Mivel a nitrocelluloid nyersanyag többet ért, mint maga a művészet, egyszerűen beolvasztották őket: a vegyipar a lakkoktól és festékektől kezdve egészen a műfogsorokig mindent ebből gyártott!

De akadnak egészen hollywoodi, boldog véget érő történetek is. A Két lány az utcán (1939) című Tóth Endre-film teljes, felbecsülhetetlen értékű fotóarchívumát például egy budapesti lakótelepi lomtalanítás alkalmával, egy szemeteskonténerből mentette ki az utolsó pillanatban a film egykori producerének, Lévai Bélának az unokaöccse. Ha ő nem jár arra, a filmtörténet ezen páratlan darabkája örökre az enyészeté lesz.

film5_v

Hogyan változtatta meg egyetlen mondat a magyar filmtörténetet?

A standfotósok nemcsak dokumentálták a csodát, de olykor magát a filmtörténetet is alakították. 1941-ben a Beszélő köntös című film fekete-fehér musztervetítésén a sötét vágószoba csendjében Pálházy Gyula fotográfus halkan megjegyezte, hogy olyan gyönyörűek ezek a törökkori jelmezek és a díszletek, hogy jó lenne színesben látni. Ez az egyetlen elsuhanó mondat bogarat ültetett a producer, Katonai Ernő fülébe, aki azonnal tárgyalni kezdett a német Agfa céggel. Végül a film egy 10 perces részletét színesben forgatták le úgy, hogy a nyersanyagot naponta légihídon utaztatták Münchenbe előhívásra, hiszen itthon még nem létezett hozzá labor. Így születtek meg a magyar mozi legelső színes percei.

Az a bizonyos, láthatatlan egyhatvanad másodperc

A legendás Markovics Ferenc gyönyörűen megfogalmazta a szakma lényegét: a standfotós feladata az, hogy egy többperces, mozgó jelenetből szilárdan megragadja azt az 1/60 másodpercnyi expozíciós pillanatot, amely tökéletesen sűríti és kifejezi az egész film hangulatát és mondanivalóját.

Ez a hivatás a legszigorúbb fegyelemről és a teljes láthatatlanságról szólt. Az ötvenes évek közepéig a fotósok forgatás közben nem is dolgozhattak a gépek zajos kattogása miatt; meg kellett várniuk, amíg a rendező elordítja magát: „Fotó!”. Ekkor a lámpák égve maradtak, a fotós berohant a nehéz, háromlábú állványával, a színészek pedig mozdulatlanul újraalkották a jelenetet a fülledt stúdióban. Később a blimpek – a kamerát elnémító hangtompító tokok – tették lehetővé, hogy a fotósok közvetlenül a mozgókép-kamera mellett állva, észrevétlenül lopják el a pillanatot.

Bár a mai, csúcstechnológiás digitális világban a klasszikus standfotós szakma lassan kihalófélben van, a Mai Manó Ház augusztus végéig nyitva tartó kiállítása fényesen bizonyítja: a zseniálisan komponált emberi pillanat erejét, drámáját és érzelmeit semmilyen mesterséges intelligencia nem képes pótolni. Tegyetek egy stílusos kulturális sétát a Nagymező utcában, és kukkantsatok be a kulisszák mögé, garantáltan más szemmel nézitek ezentúl a legkedvesebb magyar filmjeiteket!

film3_v

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS