MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Ezt a számot írta a kivonatot kiállító bürokrata a pop királyának halotti bizonyítványára. A munkában töltött évek rubrikába.

Nyolc éves korom óta vagyok (voltam, bár ez egy állandósult állapot) Jackson-rajongó. A bátyám a születésnapomra meglepett a Beat It és a Thriller kazettákkal, és onnantól a dolog eldőlt: a popzenével való első találkozásom szerelem lett, nem is akármilyen. Mindent olvastam, mindent tudtam, együtt rezegtem a zenével és az emberrel. Aztán a gimnázium végére elsodortak más zenei irányzatok, de mindig szívesen hallgattam, és mélyen, őszintén felháborított, ha – az én olvasatomban és a magam rajongói státuszából feltétlenül ártatlannak vélve – támadták.

Bevallom, féltem a filmtől. Az előző, a halálát követően a stúdió által – költségvetési okokból – kihozott alkotás, valamint a Jackson-család kézjegye a mostanin bőven adott rá okot. Ahogy a Bohemian Rhapsody-t jegyző producergárda jelenléte is, hiszen a Freddie életéről készített mozi a mismásolásával és a szépítgetésével bőven hagyott kívánnivalót maga után. Láttuk, hová vezet, ha az együttes élő tagjai a saját szájuk íze szerint keretezik az elhunyt legenda életét. A kontrasztot pedig csak erősítette a Rocketman: az Elton-film annyival őszintébb és karcosabb volt, megmutatta, hogy lehet így is hozzányúlni ehhez a szenzitív műfajhoz.

Szóval féltem. Nem néztem trailereket, prekoncepciók nélkül akartam hagyni, hogy átjárjon az élmény.

A film erősen lavíroz a klipszerű megfogalmazások, a nagy csöndek és a felszínes, „bögre-feliratnak” való mondatok között. Jaafar Jackson jó. Javarészt az ő hangján szólal meg Michael, az ő szemén keresztül látunk bele a lelkébe, általa kapunk betekintést egy gyereksztár közel sem felhőtlen, a könnyű elmagányosodáshoz és tökéletes kizsákmányoláshoz vezető életébe. Miközben töretlenül zajlik a show, a Joe irányította Jackson-biznisz jövedelmez rendesen.

Meglepő azonban, hogy az alkotás milyen különös távolságtartással kezeli a Michael életében kulcsszerepet játszó női alakokat. Hiszen popkirályi léte nehezen értelmezhető Madonna popkirálynői nagysága nélkül (varázslatos volt, ahogy önmaguk által megkoronázva uralták az egész szakmát), a filmben azonban a női sorsok teljesen a perifériára szorulnak. Mintha a produkció szándékosan tisztította volna meg a terepet a kizárólagos apa-fiú dinamika számára. Az anya karaktere erőtlen (a hanghordozásától levert a víz), Janet egyszerűen meg sem jelenik, La Toyát a rendező konkrétan egy fonott hajpántos díszletté degradálja, Diana Ross pedig – Michael stílusának legfőbb formálója – egy pillanatra tűnik fel a vásznon.

A lezárás rendkívül kényelmes: látjuk Michael felemelkedését, de a halála óta is nyitott, húsbavágó kérdésekbe nem megy bele. Nem védi meg a Leaving Neverland sorozat vádjaitól, amely a mai generációk számára nagyjából az egyetlen hivatkozási alapot jelenti, a tervezett folytatás(ok)ban talán majd erre is kitérnek a készítő. Ez a film most azonban megelégszik azzal, hogy egy negédes melodráma legyen.

A legtöbbünk számára ismerős az a feszült csend, amit csak a billentyűzet monoton kopogása tör meg az orvosi rendelőben. Ülünk az asztal mellett, próbálnánk elmondani a panaszainkat, de a szakember tekintete a monitorhoz szegeződik. Nem udvariatlanság ez a részéről, hanem kényszer: az adminisztráció súlyos terhe ma már a vizitidő csaknem felét felemészti. Ebben a digitális labirintusban pont a gyógyításhoz elengedhetetlen, legfontosabb tényező veszik el, az emberi kapcsolódás és a valódi figyelem.

Két fiatal magyar szakember, Jellen Kornél és Hompot Bálint meglátta a lehetőséget ott, ahol más csak a problémát észlelte. Közös víziójuk megtestesülée lett a Clivora, amely a mesterséges intelligencia erejét nem az ember helyettesítésére, hanem annak felszabadítására, kapacitásainak újraértelmezésére használja. A projekt mögött álló út korántsem volt zökkenőmentes, a rendelők akusztikája és a háttérzajok kezdetben kifogtak a technológián, de a kitartó finomhangolás végül valódi áttörést hozott.

A rendszer lényege egy digitális orvosírnok, amely képes értelmezni és strukturált leletté formálni az orvos és páciens közötti élő párbeszédet. Ez a láthatatlan segítség alkalmanként akár tíz percnyi gépeléstől is megkímélheti az egészségügyi dolgozót. Ez a megnyert idő pedig aranyat ér, lehetőséget kínál egy valós, mély anamnézis felvételére és arra, hogy a diagnózis felállítása közben ne egy zümmögő monitor hátával, hanem a gyúgyításra felesküdött orvossal konzultálhasson a páciens. A kezdeményezés azért is egyedülálló, mert a magyar rendszerre adaptált, a nemzetközi szintű technológiai tudást ötvözi a hazai egészségügy speciális igényeivel. A fejlesztők célja nem kevesebb, mint visszaállítani az orvostudomány klasszikus értékeit a modern, digitalizált világban. Így válik a mesterséges intelligencia a hús-vér szakember szövetségesévé, hogy a rendelőben töltött percek ne a bürokráciáról, hanem a valódi törődésről szóljanak.

Heather Fawcett az Emily Wilde sorozat briliáns, lábjegyzetekkel tarkított világépítésével már bebizonyította, hogy képes a tudományos alaposságot ötvözni a tündérmesék szürrealitásával, most egy gyászoló nő mindennapjain keresztül mutat be egy olyan varázsvilágot, amely párhuzamos, olykor a miénkkel összefonódó dimenzióként létezik. Heather legújabb regényével, az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelyével is bebizonyította, hogy a cozy fantasy műfajának egyik oszlopos tagja. Ez a könyv nem csupán egy kedves történet kóbor állatokról, sokkal inkább egy finom szövésű óda a második esélyekhez, az 1920-as évek Montreáljának havas utcáin és a mágia sötét, mégis hívogató árnyalatai közé merülve.

A történet főszereplője Agnes Aubert, akinek a mindennapi listák és a szigorú napirend jelentik az egyetlen kapaszkodót, mióta elveszítette a férjét. Agnes nem a tipikus, naiv fantasy-hősnő, hanem egy céltudatos, kissé merev, de végtelenül empatikus asszony, aki minden idejét és energiáját egy kissé döcögősen működő macskamenhely vezetésének szenteli. Agnes fájdalom ellen felhúzott pajzsa, a belső fegyelem azonban nagyon hamar szembekerül a totális káosszal, amikor a menhely kénytelen új helyre költözni, méghozzá egy olyan üzlethelyiségbe, amely alatt egy illegális varázsbolt működik.

Ekkor jelenik meg Agnes életében Havelock Renard, a bukott Boszorkánykirály, aki a hősnő tökéletes ellentéte, Havelock arrogáns, titokzatos, bosszantóan jóképű, de ami még fontosabb, ő képviseli azt a kiszámíthatatlanságot, amitől Agnes retteg. Kapcsolatuk dinamikája a lassú tűzön sütögetett románcok iskolapéldája, nincs elkapkodva, minden egyes párbeszédükben ott vibrál az intellektuális és mágikus feszültség. Fawcett stílusa itt is felismerhető, bár elhagyja az Emily Wilde sorozat akadémiai szárazságát, megőrzi azt a szofisztikált, mégis szívmelengető hangvételt, amely annyira egyedivé teszi az írásait.

A regény igazi lelkét azonban a befogadásra váró macskák adják. Legyen szó a méltóságteljes Thoreau-ról, a pajkos Sikolyról, a kiismerhetetlenül gonosz Őfelségéről vagy a többi lakóról, Fawcett minden állatnak egyedi személyiséget és sorsot ad. Ennek köszönhetően a macskák nem csupán díszleti, hanem katalizátorai a történetnek, az ő tisztük rámutatni a szereplők gyengeségeire és erejére. Az írónő ügyesen lavíroz a könnyed, humoros jelenetek és a mélyebb, komoly témák között. A háttérben felsejlő mágikus konfliktusok és Havelock múltjának árnyai megadják a történet súlyát, ellensúlyozva a románc – az elvarázsolt kemencében sülő francia finomságokhoz hasonló – finoman negédes voltát. Akik szerették az Emily Wilde sorozat tündérvilágának kutatását, ebben a kötetben is megtalálják azt a fajta aprólékos világépítést, ahol a mágiának ára és szabályai vannak. Míg az előző sorozat a vadon és a folklór misztikumára épített, itt az urbanizált, történelmi környezet és a személyes tragédiák feldolgozása kerül előtérbe.

Heather Fawcett ismét bebizonyította, hogy a fantasy nemcsak kardokról és sárkányokról szólhat, hanem a kedvességről, a felelősségvállalásról és arról a csendes bátorságról, amivel újra megnyitjuk a szívünket. Ez a könyv minden macskabarátnak, a romantikus fantasyk kedvelőinek és azoknak is ajánlott, akik egyszerűen csak hinni akarnak abban, hogy a világ, minden sötétsége ellenére, alapvetően varázslatos hely.

(fordító: Ballai Mária)

Emlékeztek még 1996-ra? Pazar időszak volt, én a magam részéről nagyon szerettem, a gyerekkor és a korafelnőttség mezsgyéjén egyensúlyozva, egy a szabadásgot habzsoló, azzal még betelni nem tudó társadalomban élve, hirtelen a nyugattal együtt dobbanva hallgattam mindent és mindenkit, színes, nagy és vad dolgokat húztam magamra és borzasztóan élveztem, hogy minden lehet és van.

96 nem csak nekem volt csodás, hanem Noszvajon is megszületett valami egyedi és megismételhetetlen, ez volt az a nyár, amikor megnyílt a Nomád Camping. Bariék idén májusban megállítják az órát, hogy együtt visszarepülhessünk oda, ahol minden kezdődött. A Nomád Hotel & Glamping idén nem csupán a szezont nyitja meg a 11. Glamping Piknikkel, hanem egy kerek jubileumot is ünnepel: 30 év történetét, amit három generáció szeretete formált közös kalanddá.

Susogós melegítő és gyermekkori ízek
Május 17-én a noszvaji kert megtelik a ’90-es évek vibráló hangulatával. Itt az idő előkeresni a régi kedvenceket, mert a susogós melegítő újra trendi, a hangszórókból a korszak legnagyobb slágerei szólnak, a levegőben pedig ott száll az a semmivel össze nem téveszthető, gyerekkort idéző illat.

Mi kerül a tányérokra?
Ezen a vasárnapon gasztronómiai élményekért a SVÉT (Stílusos Vidéki Étteremjárás) színe-java felel. Olyan barátok és kiváló éttermek hozzák el legfinomabb fogásaikat, mint:

Eger büszkeségei: Macok Bistro, Fázis Kosz és Kávé

A vidék ízei: Horgonyzó Kisvendéglő (Tiszalök), Iszkor (Mályinka), Rosinante Fogadó (Szigetmonostor)

Kézműves remekek: Szabi a Pék, Séf és a Kertész

A házigazda: Trakta by Nomád

A koccintáshoz a környék legkiválóbb borászatai – a St. Andrea, a Bolyki Pincészet és a Rege Birtok – töltik meg a poharakat.

Több mint egy piknik
Az ünnep nem ér véget egy nap alatt! A jubileumi évben elindul a Visszafőzés sorozat, ahol régi séfjeink térnek vissza egy-egy ikonikus fogás erejéig, a szombat délutánok pedig a hajdani termelői piacok hangulatát hozzák vissza a kertbe.

Fontos tudnivalók:
Időpont: 2026. május 17.

Helyszín: Nomád Hotel & Glamping, Noszvaj

Belépés: Ingyenes, de regisztrációhoz kötött!

Regisztráció kezdete: 2026. április 17. 08:00

Jelentkezés: nomadhotel.hu/rendezvenyek/piknik

Gyere családdal és éld meg a gyerekkori emlékeidet és találkozzunk a kertben!