Olvasni jó. Ez az alaptétel az Ág utcában a levegővétellel jött, több háztartás csodás könyveivel egy légtérben nőttem fel, amelyben értő kalauzaim is akadtak. Bár az iskoláig nem tanultam meg olvasni, és a képolvasási anomália, Etelka néni közepesen arrogáns tanítási módszerei, valamint anyám „szoksz vagy szöksz” hozzáállása nem könnyítette meg a frissen elsajátított betűk értő olvasáshoz vezető rögös útját, de végül is győzött a kíváncsiságom, s a szüleimtől látott feltétlen tisztelete, szeretete az irodalomnak, könyvnek: olvasó ember lettem.
Ma, amikor az információ úgy dől ránk, hogy elugrani sincs időnk, amikor arról is tudomást szerzünk, amiről nem kéne, és mindenki a mi figyelmünket követeli – és egyre kevésbé kulturáltan –, a könyv menekülés, életstratégia lett. Egy olyan doboznyi világ, amivel betakarózhatunk, amiből a magunk – max. az író – tempójával meríthetünk, ami eséllyel nem merül le, igaz, nem is világít, de világokat bont ki, szárnyakat ad és lehetőséget teremt az elmélyülésre. Ehhez az élményhez, a megélést akadályozó tényezők átlépéséhez ad most fogódzkodót az 1 millió oldal kihívás, amelynek mai sajtótájékoztatóját nagyjából egy az egyben hoztam el, annyi izgalmas gondolat került terítékre.
Az 1 Millió Oldal országos kihívás indulását bejelentő sajtóeseményen a Könyves Magazin és az Alfa Biztosító közös kezdeményezésének célja az volt, hogy több száz iskola diákjait ösztönözze olvasásra, és közös élménnyé tegye a könyvek felfedezését. A rendezvényen a meghívott szakértők – Valuska László, a Könyves Magazin alapítója, a Margó Irodalmi Fesztivál igazgatója; Drevenka Edit, az Alfa Biztosító PR- és belső kommunikációs vezetője; Diószegi Endre irodalomtanár; Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész és Kollár Betti író – arról beszélgettek, hogyan válhat az olvasás a fiatalok mindennapjainak részévé, és miként foghatnak össze a diákok, hogy január végéig közösen elolvassanak egymillió oldalt.
A beszélgetés felütéseként elhangzott, hogy egyre különlegesebb helye van az olvasásnak az életünkben, miközben egyre kevesebb időt töltünk vele. Fontos, hogy az olvasásra ne kötelező feladatként tekintsünk. Régebben a könyvek voltak az információ- és élményszerzés fő eszközei, aztán a televízió, majd az internet véglegesen megváltoztatta az olvasás helyzetét. Felmerül tehát a kérdés, hogy napjainkban mi az olvasás szerepe, hol van a helye és az ideje.
Diószegi Endre irodalomtanár arra kereste a választ, hogy vajon hogyan olvasnak a mai diákok. Kifejtette, hogy az iskola szemüvegén keresztül nézve nem olyan súlyos a helyzet, hiszen a tanulóknak szinte minden órán olvasniuk kell. A technikai rész tehát megvalósul, de hogy valóban értő olvasóvá válnak-e, az már kérdéses. Szerinte az az általános műveltség, amiben a mai felnőttek felcseperedtek, ma már megkérdőjelezhető, mivel sokkal kisebb lett a diákok aktív és passzív szókincse. Hozzátette, gyakori hibája a rendszernek, hogy olyan könyveket adnak a gyerekek kezébe, amiket felnőttek írtak felnőtteknek, ettől pedig egyetlen diák sem fog egy csapásra értő olvasóvá válni.
Drevenka Edit felidézte, hogy az Aegon Biztosító tizenöt évig alapító tagja volt egy irodalmi díjnak, amelynek shortlistje számára is mindig iránytűként szolgált. Elmesélte, hogy volt olyan élethelyzete, amikor egy Grecsó-könyv jelentette számára ezt az iránytűt, és segített megérteni a szituációt, amiben éppen volt. Gyerekként is sokat olvasott, és felnőttként örül, hogy ezt a szokását tovább tudta vinni. Kiemelte, hogy a cég őszintén hisz abban, hogy az olvasás megszerettetése a működési környezetükre is kihat, hiszen aki olvas, az mélyebben érti a valóságot. A kritikus gondolkodás és az értő olvasás képessége olyan készségek, amelyek a pénzügyi életben is rendkívül fontosak, így ez a program számos területen visszahat rájuk is. Ráadásul az olvasás a különböző generációkat is összekapcsolhatja.
Nyáry Krisztián azt a kérdéskört járta körül, hogy jelent-e versenyelőnyt az olvasás, illetve mi az, amit a könyvekből kaphatunk meg a felnövés során, és amire nem is feltétlenül gondolunk. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma sokkal élesebb a verseny a figyelmünkért; a közösségi média pont erre a figyelemelszívásra van optimalizálva, ami sajnos ellene megy a fókuszált olvasásnak. Ezt a kétfajta olvasási stratégiát nagyon nehéz váltogatni, nemcsak a diákoknak, hanem a felnőtteknek is. A neurológia már elkezdte visszaigazolni, hogy a fókuszált figyelem karbantart bizonyos képességeket, mint amilyen például az empátia, amikor valakinek a helyébe képzeljük magunkat. Ilyen a kritikus gondolkodás is, amellyel megkérdőjelezünk bizonyos dolgokat, de ide tartozik a kreativitás és az intelligencia is. Szerinte hosszútávon az a fontos, hogy egy olyan társadalom maradjon fenn, ahol ezek a képességek megmaradnak.
Kollár Betti elmondta, hogy ő egy konkrét célközönségnek ír, amely jól is reagál a műveire. Tinédzserként az a döntő, hogy az olvasó találjon olyat, amivel azonosulni tud, amiben a saját problémái és élethelyzetei jelennek meg, ő pedig pont ezt találta el. Bár édesanyja könyvtáros, és gyerekként ő is sokat olvasott, általános iskolában bizonyos kötelező olvasmányok miatt eltávolodott az olvasástól. Ez egészen addig tartott, amíg maga nem választhatta meg az olvasnivalóit, így visszatalálva az olvasás szeretetéhez. Éppen ezért lett egyéni célkitűzése megszerettetni a fiatalokkal az olvasást. Kiemelte, hogy mindig a saját életéből inspirálódik, a könyv számára önkifejezés és öngyógyítás is, amire az olvasók is rá tudnak csatlakozni, ezáltal pedig erősebben kötődnek az írónőhöz.
Diószegi Endre arra is kitért, hogy tanárként hogyan lehet javaslatokat tenni a szépirodalomból. A kihívás kapcsán különösen fontosnak tartja, hogy a diákok sokféle szöveghez hozzáférhessenek. Felvetette a kérdést, hogy mi a tanár szerepe a választásban, hozzátéve, hogy jelenleg az irodalmi kánon újragondolásának előszobájában vagyunk, amin sok szakember gondolkodik, és 2028–2029-re talán ki is kristályosodik. Korábban más erővonalak mentén határozták meg a kánont, ami nem segítette az olvasás megszerettetését. A megfelelő kapcsolódási pontok megtalálása borzasztóan fontos: az Antigoné például ilyen, hiszen fel lehetett mutatni belőle egy olyan problémát, ami kiemelte a poros közegből, és a szabadság, valamint a szabadság korlátozásának kérdése már izgalmassá tudja tenni a művet ennek a korosztálynak is.
A beszélgetés során elhangzott az is, hogy ez a kihívás nem csupán a diákok saját története, hiszen rendkívül fontos a szülői minta. Azoknak a gyerekeknek, akiknek kiskorukban nem olvasnak fel a szüleik, jóval kisebb lesz a szókincsük. A szülők az olvasással segíthetnek jobbá tenni a gyerekeik életét, mivel az olvasó gyerekek minden területen – például matematikából is – jobban teljesítenek. A világot ugyanis történeteken keresztül lehet megérteni: amikor a legény a mesében három úton mehet tovább, az végső soron egy aritmetikai probléma is. Az viszont nem működik, ha a szülő maga nem olvas, csak kapacitálja a gyereket, a személyes minta tehát elengedhetetlen. Jelenleg olvasás tekintetében az európai középmezőnyben helyezkedünk el. Megfigyelhető egy genderalapú különbség is, hiszen az érdeklődés már gyerekkorban differenciálódik: a nők sokkal többet olvasnak. Míg 12 évesen a fiúk jelentős része leteszi a könyvet, a lányok ilyenkor tovább olvasnak. Ugyanakkor sokszor a fiatal szülőknek is nehéz visszatalálniuk az olvasáshoz.
Kollár Betti kitért arra a gyakori kérdésre is, hogy szabad-e félbehagyni egy könyvet. Ő maga még nem találta meg erre a választ, jelenlegi életszakaszában ő még minden könyvet végigolvas. Szerinte a legfontosabb, hogy a fiatalok azt olvassák, ami megszólítja őket. Ezzel kapcsolatban a résztvevők felidézték Umberto Eco gondolatát is, miszerint egy könyv első ötven-hetven oldala választja ki a maga olvasóját.
A kihívás célja tehát, hogy január végéig minél több diákot, szülőt és tanárt rávegyenek az olvasásra és megmutassák: olvasni igazán jó dolog. Drevenka Edit hozzátette, ő akkor fog igazán örülni, ha decemberben már azt látja, hogy a résztvevők közel kerültek az egymillió oldalhoz. A program során jó heti kihívások is várják a jelentkezőket, így számos dolog miatt érdemes csatlakozni. A kampány akkor tekinthető igazán sikeresnek, ha az érintettek a program lezárulta után is olvasnak. Éppen ezért e-könyvekkel is motiválják az olvasókat, a szülőket és a pedagógusokat, hogy az olvasás szokása a verseny után is fennmaradjon, hiszen a közös cél az, hogy mindannyian olvasók maradjunk.
A gyakorlati tudnivalókkal kapcsolatban elmondták, hogy a diákok egyénileg tudnak regisztrálni, megadva az osztályukat és az iskolájukat. A kihívás végén nemcsak az egyének, hanem az intézmények jutalmazása is lehetséges: a legaktívabb osztályok eljuthatnak különböző koncertekre, az iskolák pedig elnyerhetik könyvtáruk teljes újragondolását. A kihíváshoz zárásként egy hasznos tanács és trükk is elhangzott: érdemes közös könyvválasztásokat tartani, utána pedig megbeszélni az olvasottakat. A legfőbb üzenet pedig így szólt: „Olvassatok vadul, mert olvasni minden testhelyzetben lehet!”
