MIRELLE Atelier

A nyárutóban több van, mint gondolnánk, a budapesti kulturális élet ekkor kapcsol a legmagasabb fokozatra és ennek az egyik legbiztosabb jele, hogy augusztus 30. és szeptember 10. között ismét felpörög a Zsidó Kulturális Fesztivál. Az eseménysorozat a főváros egyik legizgalmasabb összművészeti kavalkádja, ahol az irodalom, a hagyományos és a könnyűzenei programok és a filmek nagyon organikusan épülnek egymásra.

Hat helyszínen mintegy harminc programmal és több mint 300 fellépő közreműködésével rendezik meg augusztus 30. és szeptember 10. között a 28. Zsidó Kulturális Fesztivált. Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke szerint a fesztivál évek óta nem csupán kulturális esemény, hanem a közösségek és értékek találkozási pontja, amely hidat teremt a hagyomány és a modernitás, valamint a zsidó közösség és a főváros kulturális élete között.

Az idei fesztivált a Hagyomány. Jelenlét. Ünnep. mottóval hirdették meg, a közönséget pedig világhírű előadók, különleges művészeti találkozások, ősbemutatók, koncertek, irodalmi estek és filmvetítések várják, amelyek mind a zsidó kultúra gazdagságát, sokszínűségét és ma is eleven erejét idézik meg. A fesztivál célja emellett, hogy párbeszédet kezdeményezzen a kultúra nyelvén, közelebb hozza egymáshoz az embereket, valamint erősítse a kölcsönös tiszteletet és lebontsa az előítéleteket. A fesztivál minden évben a zsidó újévet megelőző időszakban ad lehetőséget a számvetésre és a reményre, így egyszerre idézi fel a lezáruló év tapasztalatait és készít fel az új évre.

A teljes lista már fent is van a fesztivál oldalán, én most a saját merítésemet hozom a fesztivál programjából:

Anima Sound System: A legintimebb koncert (Szeptember 3., 19:00, Rumbach utcai zsinagóga) Prieger Zsolték zenéje eleve egy ezer színben pompázó szövet, de amit a Rumbach lenyűgöző terébe álmodtak, az minden eddiginél különlegesebb lesz. Felejtsük el a lüktető fesztiválszínpadokat: ez az este az akusztikus finomságoké. A zenekart egy vonósnégyes kíséri, így a hangzás teljesen belesimul az épület egyszerre patinás és modern atmoszférájába. Egyszerre lesz elmélyült és nagyon is mai.

Mézga, Dr. Bubó és a rímhányó (Szeptember 6., 19:00, Hegedűs Gyula utcai zsinagóga) Kevés olyan ember van, akinek a zsigereibe ne égett volna be Romhányi József zseniális szójátékaiból legalább egy tucat. A 105 éve született alkotó előtt egy csodás, sztorizós esttel tisztelegnek. Várkonyi Judit és Spilák Klára mesélnek, miközben a Romhányi-session – és itt jön a csavar – dzsesszre hangolva játssza el a legendás rajzfilmes főcímzenéket. Képzeljük el Dr. Bubót egy finom, füstös dzsesszklub hangulatában!

Lédermannék nyomában – A FILM (Szeptember 8., 18:00, Goldmark terem) Egy apró finomítás: a köztudatban talán „Lédererék”-ként keringő projekt valójában a Lédermannék nyomában című dokumentumfilmet takarja. Szabó Gál András (Villám Géza) hihetetlen nyomozásba kezdett, miután kiderült, hogy a családjában őrzött antik bútorok és könyvek eredetileg egy háború előtt élt pesti textilkereskedő, Lédermann Pál tulajdonai voltak. Ezen az estén láthatunk először részleteket a kontinenseken átívelő, jövőre a Netflixre érkező roadmovie-ból, a vetítés után pedig maga a rendező avat be minket a kutatás morális dilemmáiba és rejtélyeibe.

A holdvilág utasai – Szerb Antal est (Szeptember 9., 19:00, Hegedűs Gyula utcai zsinagóga) A 125 éve született Szerb Antal kultusza talán sosem volt ennyire élő. Ha valaha is elindultál már Olaszországba – mondjuk egy csendes, befelé figyelős elvonulásra Toszkánába, esetleg Arezzo szűk utcáira –, hogy végre magad legyél és megtaláld a saját válaszaidat, akkor Mihály története neked szól. Az est során Mácsai Pál, Medveczky Balázs és Tasnádi Bence felolvasószínháza, Juhász Anna értő moderálása és a Bermuda Zenekar regény inspirálta dallamai hozzák el nekünk az Utas és holdvilág utánozhatatlanul melankolikus hangulatát.

Érdemes minél hamarabb lépni és lecsapni a jegyekre, mert ezekre az estékre hihetetlenül gyorsan el szoktak fogyni a helyek. Kultúrára fel, találkozunk a pesti őszben!

Velem van a baj, szinte biztos. Öregszem, rigolyás vagyok, nem bírom a tömeget, kiütést kapok az emberektől, de mégis az az érzésem, hogy a Sors packázik velem és a legkevésbé szórakoztató koncertszomszédokat dobja az életembe.

A pechszériám talán öt évesen kezdődött, az Operában, az ária közben cukorkás papírral zörgő és/vagy köhögő közönséggel, de igazán nagy sebességre 2023-ban kapcsolt és azóta is rendre hozza a legidegesítőbb partnereket, hogy jelezze: ultraérzékeny vagy öcsém, veled van a gond.

23-ban a Maneskinen egy túlmozgásos örmény taposta a lábamat, ő volt az első pionír. Az ő útját azóta széles sugárúttá aszfaltozták a magasak, akik mindig gondosan felmérik, hogy ki elé állnak be, mint a cövek és a beszélgetősek, akik a bevásárlólistától, a szomszéd kutyájának agóniájáig mindent ott helyben, a dühöngő félhomályos otthonosságában akarnak megvitatni.

Sokszor a taktikai pisilések mikéntje is téma, te elszaladsz Bazsikám, én fogom a helyet. Szuper, Bazsi hólyagja gyenge, az én videóm (ugye munka, miegymás) alatt a kommentelőkkel maximum Bazsinak gyűjthetünk tutibiztos urológus-tippeket. Persze itt is van a zörgős, amelyikből hullik a sztaniol és a totál túlmozgásos, akitől csak az acélbetétes bakancs véd meg (tavasz, Carson Coma, frissen gyógyult lábujjtörés, acélbetét rulez, több totális ráugrást megúsztam). Mondjuk pont ezen a koncerten cuki kamaszpárbeszédek zajlottak a jobb oldalamon, abba úgy bele is simultam, míg a balomon három friss tacskó bizonygatta egymásnak és a világnak, hogy a hangosítást is viszik, ha olyanjuk van.

Aztán ott van Kevin, név szerint, a keménymagból. Kevint megszánom. Első soros örök rajongó, látszik, hogy Ivánék is kedvelik, de azért Kevin katatónsága is pont engem talál el, ahogy az erdei tündetáncot járó kamaszok, akik az első sor néma magányában, a színpadnak háttal erősítik női szövetségüket, körtánc formájában. Fél tucat önmagam kitenné őket, kicsit félek. 

Vagy ott van helikopteranyu és a leváló félben lévő kamasza. Nem, nem egy sorban, nem egymás mellett és nem, nem is egymás előtt, hanem előttem és mögöttem. Lujzika nem vagy szomjas? Lujzika nem fázol? Kéred a kardigánt? Elővegyem a termoszt? Lujzika süket. Csak Bongorra vár, legszívesebben letagadná, hogy az az idegesítő szőke nő hozzá tartozik, hiszen akkora nagylány, én meg ebben a transzgenerációs szendvicsben állok és várom, hogy Lujzika végre megszomjazzon, fázzon vagy az anyja esetleg feladja. Ja, közben persze megy a koncert. ezerrel.

És igen, amikor már azt gondolom, hogy tulajdonképpen kizárólag ültetett komolyzenei koncertekre kéne járom, ahol a becsekkolás részeként minden zajkeltő eszközt elkoboznak és a székek lába is le van csavarozva, akkor a Sors, csak hogy tudjam a helyem, megmutatja, hogy ha olyanja van, meg tud ajándékozni a tökéletes koncertélménnyel. Mert Bolognában tavaly megéltük. Az olaszok megmutatták, hogy hogyan kell úgy koncertezni, hogy mindenkinek jó legyen. Hogyan kell úgy odaadóan szeretni valamit, hogy abban a figyelem nem csak a zenére, hanem a környezetükre is kiterjed. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy szerethetően alacsonyak.

(P.s: Ha pedig a Sors kifogy a sztereotíp viselkedésformákat hozó koncertszomszédokból, akkor megoldja, hogy a semmiből kerekedő amszterdami esők egyike úgy verjen el minket a bejutásra várva, hogy utána gőzölgő ruháink ködén át élvezhessük Damiano koncertjét.)

Az elmúlt éveket, a múlt év végi káoszt és az azt övező vitákat figyelve már látszott mi ment félre a Szigetnél, mi változott a globális trendekben és mi változott a zenefogyasztásunkban, generációs szinten.

Ma, amikor a Sziget nulladik napján besétáltunk a sokat alakult, de az eredeti struktúrát mégis magában hordó fesztivál területére és ott táncoltam már Goran Bregovic koncertjén, akkor ütött meg igazán ennek a valósága. Táncházas múlttal, táncmeditációs húszas évekkel, hastánccal a hátam mögött talált meg annak idején a Sziget és varázsolt el. Itt nem kellett megfelelnem, nem kellett hoznom az otthoni és munkahelyi elvárásokat, és alapvetően senkit sem hoztam zavarba azzal, ha önmagam voltam, a magam örömére. Ebben lett partnerem a Sziget és a zene. A zene, igen. Mert a fesztivál akkor a zenével való létezést jelentette, egy egyenlő viszonyt, ahol nem albumbemutató koncertként helyben állva fogyasztottuk, hanem együtt lüktettünk vele. Úgy egy hétig.

Aztán valahogy ez az egész elüzletiesedett vagy csak túlnőtt azon, ahol már ne nagy volumenben és raklapra szerelt módozatokban gondolkodnánk, s a fesztiválhangulatot egy koncert-sárgakönyv váltotta fel, ahol az aktuális szívfájdalmunknak és épp befutó ízlésünknek megfelelően tudtunk zenékre szert tenni, egyszerre akár több színpadon is. A zene egyeduralkodóvá, főszereplővé vált, velünk ellentétben.

Most, a nulladik napon ez a klasszikus fesztiválfeeling tért vissza, a zene a mi hangulatunkkal együtt működve hozta létre a tereit. Egyébként ez a fajta organikus szimbiózis nem veszett el teljesen, csak totálisan átterhelődött az összművészeti programokra, amik a terhelés alatt szépen meg is izmosodtak és átvették a tudatalatti frusztrációból fakadó plusz feladatokat, de a porban táncolás, az esőben pörgés megélése egyre távolabb került, és már csak imázsvideók szintjén jelent meg.

Ma Goran és a Morcheeba zenéjét hallgatva visszakúsztak az idegpályáimba az alvó rutinok, megszületett újra az az egység köztem és a zene között, amivel a Sziget annak idején megvett.

Augusztusban ismét benépesül a Hajógyári-sziget, de a Sziget 2026-ban talán még inkább arra törekszik, hogy ne csupán a világsztárok koncertjei miatt legyen érdemes kilátogatni. A fesztivál idén is egy saját szabályok szerint működő, sokszínű városként épül fel, ahol a zene mellett a kultúra, a művészet, a gasztronómia, a közösségi élmények és – ami egy nyári fesztiválon különösen fontos – a komfort is komoly szerepet kap.

A program már augusztus 9-én elkezdődik: a Mínusz Egyedik Napon a Bródy Dalok Napja több mint ötven hazai előadóval idézi meg Bródy János életművét. Másnap, a Nulladik Napon pedig a Sziget régi és új közönsége találkozhat: a Faithless, a Morcheeba és Goran Bregović mellett Korda György és Balázs Klári, majd Janklovics Péter nosztalgiabulija is a fesztivál múltját idézi. A két nyitónap szépen mutatja azt az idei törekvést is, hogy a Sziget élménye ne egyetlen generáció kiváltsága legyen.

A fesztivál tizenkét, karakterében is eltérő negyedre tagolódik. A Wonderland a kreativitás és az önkifejezés tere, a Delta District az elektronikus zenéé, a dropYard a hiphop és rap kultúráé, míg a Jardin des Arts a kortárs előadóművészetnek ad otthont. Aki pedig a nagy koncertek között inkább feltöltődne, a The Blue Zone-ban pihenhet, masszázst vagy mentálhigiénés segítséget is igénybe vehet.

Természetesen a Nagyszínpad továbbra is a Sziget egyik fő találkozási pontja: Skrillex, Florence + The Machine, Bring Me The Horizon, Twenty One Pilots, Zara Larsson, Lewis Capaldi és Jorja Smith neve is szerepel a programban, miközben a hazai előadók közül Sisi és a Carson Coma is nagyszínpados fellépő lesz.

A fesztivál egyik legfontosabb idei üzenete azonban talán nem is a programfüzetben, hanem a talpunk alatt és a fejünk fölött keresendő. A szervezők rekordmennyiségű, 89 600 négyzetméternyi talajtakarással készülnek a por ellen, miközben 14 000 négyzetméternyi árnyékolt terület, mintegy 2500 négyzetméternyi klimatizált beltér, több mint tíz hektárnyi fás közönségtér és kiterjedt ivóvízhálózat segíti a hőség átvészelését.

És persze enni is kell. A megújult gasztronómiai kínálatban a thai, olasz, japán, mexikói, görög és francia ízek mellett a magyar konyha is helyet kap, miközben a vegetáriánus, vegán, glutén- és laktózmentes lehetőségek száma is nő. Újdonság a Food Paradise és a Farmers’ Market, a Piros Pezsgő Piano Bar pedig egészen más ritmusban kínál borokat, pezsgőket, hazai ízeket és élő zenét.

Aki pedig nem szeretne egy fesztiválon minden étkezésre a megszokottnál többet költeni, annak jó hír, hogy az ALDI idén is saját pop-up üzlettel és Grill Zónával készül. A megszokott bolti árakon lehet bevásárolni, a grilltermékeket pedig helyben, díjmentesen készre sütik. A kínálatban húsos, halas, vegetáriánus és vegán fogások egyaránt szerepelnek.

A Sziget tehát idén sem pusztán arról szól, hogy este ki melyik színpad előtt énekel együtt a kedvenc előadójával. Lehet benne felfedezni, enni, pihenni, sportolni, művészetet nézni, régi emlékeket felidézni vagy éppen újakat gyűjteni. Talán éppen ettől működik még mindig: mindenki találhat benne egy saját Szigetet.