MIRELLE Atelier

2012-ben Backman egy gyors skálázás után a legnagyobb gyakorlattal kezdett el a lelkünkön gitározni. Keserbús, édesen fájó hangján rezegtette meg az elmúlástól, a magánytól való iszonyunkat, szembesített esendőségünkkel és mutatott fel valami olyat, amitől a digitalizációnak azon a pontján még nem is kerültünk olyan messze: a valódi közösség erejét. A kapcsolódásokban való horgonyt, amely ideköt, értelmet, feladatot ad, amivel munkánk, küldetésünk lesz, kortól függetlenül. Ovén keresztül egy világ bolyongott eltévelyedve, hogy aztán egy nagyonterhes nő és a balfék férje visszarántsa a valóságba. Ok, egy macskának is volt benne szerepe.

Az elmúlt másfél évtizedben számtalan könyve jelent meg Backmannak, a Medve sorozat első két kötetét nagyon szerettem, de az Ove-i hang – ugyan mindegyikben ott pulzált – de ilyen kristály tisztán egyikben sem mutatkozott meg, mint most A barátaimban.

A barátaim elhozza ugyanazt a sajátos hangulatot, a sírvaröhögés szinte elképzelhetetlen pillanatait, amikor annyira fáj, hogy onnan már csak a humor menthet meg. Mert Backman rájött arra, amire apám, akit akárhányszor kérdeztek a legnagyobb szívműtét vagy bármilyen más, sokakat sírba tevő beavatkozás után, hogy „Wessely úr fáj?” rezignált, bujkáló mosollyal annyit választolt: „Csak ha nevetek.” Mert igen, ez a kettő együtt jár. A katarzis megélése ilyen, a humorral Backman nem relativizálja a fájdalmat, csak kitáncol a halál elől.

A barátaim fáj. Szinte végig.

A barátaim felemel. Szinte végig.

Lehet sírni, sőt kell is, ekkor feszültség kihordásához kellenek a könnyek. S lehet rajta szívből nevetni, mert ekkora feszültség kihordásához kellenek a szívből jövő nagy nevetések.

(fordító: Getto Katalin)

Megvan ez a mondás? Ülünk, szemben a leharcolt, a pufók kis kezek által finoman a bútorba dörzsölt banántól ragadós etetőszék és mi épp az érzelmi zsarolás egyik legszebb formájával győzködjük a gyereket, hogy egyen még és végre mi is szabadulhassunk a kisszékről és ő is az etetőből. De Anya kedvére nem csak a rigófiókaként tátogó apróságok tudnak tenni, hanem az olyan helyek, mint Juhász Viktória csodaszalonja, ahol Anya elnyúlik egy kezelőágyon és Viki pedig óvatos csodákba kezd.

Viki ugyanis nem hisz a hamis szépészetben. Nem gondolja, hogy attól jó, ha megerőszakolva a természetet alakítjuk a vonásainkat, mert tudja, hogy a női test képes önmaga segítségére sietni (ebben is). Csak elő kell csalogatni a képességeit. Nem véletlen, hogy sok éve már elkötelezett híve és oktatója az arcjógának, hiszen az arc izmaival ugyancsak karbantarthatóak azok a vonások, amiket egy idő után hiába keresünk a tükörben.

Nálam a szemkörnyék mindig az igazi probléma, egyszerűen a fejem zsírmegtartó-képessége a nulla, Zsófi kozmetikai vizsgáin, mint alany ezt mindig meg is hallgattam, mikor az aktuális vizsgázó a fejem felett állva adott számot szaktudásáról. Plusz egy jókedélyű közel fél évszázad áll mögöttem, ami szintén nem használ a szemkörnyéknek, mert ha az ember egyszer annyira nevet, hogy a könnye is csorog, na, azt azért faarccal nem lehet letolni és nem is szándékozom.

Vikivel konzultálva arra jutottunk, hogy igen, ez az a terület, ami megérdemli az extra törődést, s míg a testem megpihent a kezelőágyon, s a lelkemet Vikivel bogoztuk, vagy csak épp összehasonlító elemzéseket végeztünk anyai létezésünkben, addig az arcom üdült. Viki eszközparkjában a hatékony és kíméletes szóösszetétel valódi értelmet nyer, minden, amivel dolgozik értünk van, de pont úgy, ahogy nekünk a legjobb. Ilyen például az az eszköz, ami a rádiófrekvenciás és az ultrahangos kezelések mixét kínálja, pont annyira hatolva a bőrbe, hogy azt munkára sarkallja, kezdje már el termelni szépen a kollagént.

Az én bőröm szinte itta ezeket a kezeléseket. Az egész nyári koncertlét, a szabadtér, a hőkupola alatt inkább csak arcmosásra és fényvédőre redukálódó arcápolás (legszívesebben a bőrömet is lehántottam volna ebben a melegben), mind abba az irányba mutatott, hogy a szemem környéki állapotokon van mit hozni. Az elképesztően kellemesen meleg kezelőfejjel szakaszosan alkalmazott, teljes egészében öt percet igénybe vevő kezelés eredménye már most látszik, tömörebb lett az arcom, kevesebb az apró mimikai ránc és üdébb a tekintetem reggel, mikor tükörbe nézek, ami lássuk be, rendkívül hasznos napindító.

Arcjógával most a hagyományos módon nem próbálkoztunk, ez a része a jövő zenéje, hogy Viki jógavideóival javítsam tovább, amit lehet, de kipróbáltuk azt az eszközt, ami helyben stimulálja az izmokat és dolgoztatja meg őket. Itt a szaktudás a gépben maradt, nekem megint csak az a kellemes feladat jutott, hogy szinte meditatív állapotban elheverjek és élvezzem, ahogy az arcizmaimat valaki szépen ráveszi az edzésre.

Viki szalonjának külön plusz pont jár az elhelyezkedésért, a patakparti kilátásért és a szép, nagy és igényes kezelőhelyiségekért, amelyekben valóban megélhető az a fajta luxusérzés, amire az ember lánya vágyik, ahányszor nem épp a saját dolga után lohol, hanem némi énidővel és törődéssel ajándékozná meg magát.

Most van itt az ideje, hogy erre a csodás indián nyárra és azt feledteteni kívánó, olykor valóban kiálhatatlan késő őszre meglegyen a muníciónk. Itt vannak azok a friss megjelenések, amelyek felkeltették az érdeklődésemet. 

Anya Bergman: A versailles-i jósnő

A francia forradalom napjaiban, amikor Párizs utcáin mind inkább a terror uralkodik, a forradalmárok és az arisztokrácia képviselői egyaránt gyakori vendégek Marie Anne Adelaide Lenormand titkos szalonjában. A királypárti Lenormand rendkívüli képességekkel rendelkezik: a tarot-kártya segítségével nem csupán a jövőt látja, de kapcsolatba tud lépni a túlvilág szellemeivel is.
Egy sorsdöntő napon a jósnő összetalálkozik Caitlinnel, a forradalommal szimpatizáló ír cselédlánnyal, aki viszont az emberek múltjában képes olvasni. A két nő között azonnal szikra lobban, és nemsokára már közösen vezetik Párizs leghíresebb tarot-szalonját. Csakhogy mindketten titkolnak valamit a másik elől, és a történelem viharában hamarosan választaniuk kell érzelmek és eszmék között.
Vajon elkerülhetik a sorsukat, ha ismerik a jövőt? Anya Bergman (eredeti nevén Noelle Harrison) nemzetközileg elismert ír bestselleríró, több mint tíz regény szerzője. Az edinburghi Napier Egyetemen doktorált, és jelenleg ugyanitt tart kreatívírás-kurzusokat. Több mint harminc éve tarot-jóslással is foglalkozik.

(fordító: Kallai Nóra)

Frederik Backman: A barátaim

A többség észre sem veszi azt a három apró alakot, akik ott ülnek a mólón a világ egyik legismertebb festményén. Azt hiszik, a kép csupán a tengerről mesél. De Louisa, ez a zűrös fiatal lány, aki maga is művész, tudja, hogy nem így van. Teljesen lenyűgözi az alkotás, bár még csak képeslapról ismeri, és eltökéli, hogy kideríti a három titokzatos figura történetét.Huszonöt évvel korábban egy kikötővárosban egy csapat nehéz sorsú tinédzser rábukkan egy elhagyatott mólóra, amely a menedékükké válik, és szinte az egész nyarat ott töltik. Nevetnek, megosztják egymással a titkaikat, dugicigiznek, hűsölnek a vízben. A barátságuk ad nekik erőt, hogy reggelente fel tudjanak kelni, hogy merjenek álmodni és szeretni. Azután egyikük megfesti élete első képét. A festményt később vagyont érő mesterműként tartják számon. Egy sor igen különös esemény következtében a híres alkotás Louisa birtokába kerül, és a lány útnak indul, hogy megtudja, hogyan keletkezett, és eldöntse, mihez kezdjen vele. Ám minél többet tud meg a kép szereplőiről, annál nyugtalanabbul várja, mi derülhet még ki. Mert Louisa tapasztalatai szerint a boldog vég, ha van is, nem mindig olyan formát ölt, amilyenre számítunk. Fredrik Backman most végre új regénnyel jelentkezett, amelynek a főszereplőit olyan erős barátság köti össze, ami évtizedekkel később is képes megváltoztatni egy számukra idegen ember életét.

(fordító: Bándi Eszter)

Belle Burden: Idegenek – egy házasság története

Húszévnyi házasság, három gyerek, lakás New Yorkban, nyaraló az óceán partján, maga az amerikai álom. Aztán ez az álom minden előjel nélkül darabjaira hullik: Belle Burdennel közli a férje, hogy elhagyja. Egyetlen éjszaka leforgása alatt az addig megbízhatónak vélt társ hirtelen idegenné válik, aki úgy lép ki a közös életből, mint egy színész, aki egyszerűen leveti a jelmezét. Az Idegenekben Burden nemcsak azt meséli el, hogyan omlik össze pillanatok alatt a kívülről makulátlannak tűnő házasság, hanem azt is, mi zajlott a mélyben, hatalmi, érzelmi és társadalmi szinten. Ahogy újraolvassa saját történetét, a visszafogott, alkalmazkodó feleségből lassan egy bátrabb, a hangját hallatni kész nő lesz, aki nem hajlandó lemondani sem önmagáról, sem a szerelemről. Az Idegenek fájdalmas, mégis felszabadító memoár, amely nők százezreinek segít jobban rálátni önmagukra és a kapcsolataikra. Belle Burden amerikai író és jogász. A Harvardon végzett, és a New York-i elit világában nőtt fel, egy olyan közegben, ahol a siker, a pénz és a tökéletes családi élet magától értetődőnek tűnik. Húszéves házasságának váratlan összeomlását először egy, a New York Times Modern Love rovatában megjelent, nagy visszhangot kiváltó esszében írta meg. A cikket olvasók ezrei osztották meg, és hamar kultszöveggé vált. Ebből a virális esszéből nőtt ki az Idegenek című memoár, amelyben Burden azt mutatja meg, hogyan lett egy szeretetteljesnek és biztonságosnak hitt házasságból egyik napról a másikra idegenek közötti viszony.

(fordító: Getto Katalin)

Iglódi Csaba: Gerbeaud rapszódia I.

A csokoládét idéző borító és a cosy hangulat ne tévesszen meg senkit: Iglódi Csaba negyedik könyve sokkal több egy kellemes délutáni olvasmánynál. Bár a lapokon szinte érezni a sacher, a financier és a gianduja ízét, ez nem egy hagyományos gasztrokönyv. Sokkal inkább egy családregénybe ültetett üzleti mű és motivációs fejlődéstörténet egy elképesztő utat bejáró cukrászról. A szerző valóságot és fikciót ötvözve, varázslatos meseként írta meg a Gerbeaud-sztorit. A dramaturgia lendületét valós és fiktív karakterek sorsfordító találkozásai adják, miközben bepillantást nyerünk az emberi küzdelmekbe is: a franciaországi cukrászda időszakába, a hátrahagyott gyerekek drámájába. A regény hűen tükrözi azt a szellemiséget, amellyel a márkát a harmadik évszázadában is vezetik: a perfekcionizmust, az újító szándékot, a mély alázatot és a hagyománytiszteletet. A történet szórakoztatva tanít márkaépítésről és vállalatvezetésről, bemutatva a nagy alkotókat hajtó négyesfogatot: az ambíciót, a kíváncsiságot, a jelenlétet és a varázslatot. Ahogy a mester, a macskanyelv és a konyakmeggy feltalálója vallotta: tudni kell kivárni, amíg összeállnak az ízek, és megszületik a teljes mondat. Csaba könyve egyszerre üzleti inspiráció és lenyűgöző gasztrokaland, amely könnyedén megtalálja a maga széles célcsoportját.

Celestina Bialetti – Alessandro Barbaglia: Kávéból őrölt álom, a Bialetti család története

Sokszor megénekeltem már én is a történetet, az olasz kávés és a kotyogós szerelmeseként hintem egy ideje az igét, hogy az, amit Bialetti kitalált, az ma is tökéletesen alkalmas a minőségi kávékészítésre. A magyarul kotyogósként elhíresült szerkezetről írtam többször több helyen, de most nálam szakavatottabb családtagok ragadtak tollat és esszé, illetve cikk helyet regénnyé formálták a felismerést és azt, ami azóta, ebben a kicsit több mint 90 évben életben tartotta és előre vitte a Bialetti márkát. A kifogyhatatlan ötletek, a kompromisszummentes minőség, a tökéletes partnerválasztás, a szortiment folyamatos, de nagyon kontrollált fejlesztése adja azt, hogy ha ma a Bialettire gondolunk, akkor annak ellenére egy prémium márkaként pozicionáljuk magunkban, hogy egy kotyogós beszerzéséhez nem kell bankot rabolnunk. A cucina povera ugyanis nemcsak a paradicsomban és a tésztában tetten érhető, a társadalmi felelősségvállalás a cég termékportfóliójának alaptézise, az otthoni kávézás, a jó kávé mindenki számára adott az olasz társadalomban, köszönhetően Bialettinek és az ő csodálatos szerkezetének, a Moka Espress-nek.

(fordító: Tekulics Judit)

Allen Levy: Theo ajándéka

Egy napfényes tavaszi reggelen különös alak érkezik Goldenbe, egy apró georgiai kisvárosba. Theónak hívják. Kedves, mosolygós, de furcsa öregúr, aki álmélkodva sétál az utcákon, rácsodálkozik az épületekre, és bocsánatot kér a madaraktól, amiért nem hozott magával eleséget. Hogy mit keres épp Goldenben, az maga a rejtély. Theo ráadásul nem igazán beszél magáról, de annál több kérdést tesz fel azoknak, akiket a sors az útjába sodor. Miközben új otthonával ismerkedik, betér egy kávézóba, ahol kilencvenkét ceruzaportré függ a falakon. A rajzok Golden lakóit ábrázolják. Theót annyira lenyűgözik a képek, hogy elhatározza: megvásárolja őket, egyenként felkutatja a rajtuk szereplő embereket, és ajándékba adja nekik saját arcképüket. Cserébe csupán annyit kér, hogy az illetők meséljenek magukról. Így minden találkozáskor feltárul egy-egy emberi sors, titkokra derül fény, régi sebek gyógyulnak be, és végül megváltozik a város élete. A Theo ajándékai az adás és elfogadás, a látás és láttatás felejthetetlen története, gyönyörű és megható regény az alkotói nagylelkűség erejéről, a kapcsolatok fontosságáról és a csendes csodákról, amelyek akkor történnek, ha a jóság és a szeretet vezérel bennünket.

(fordító: Szabó Olimpia)

M.K. Oliver: Szociopaták kézikönyve a jó házassághoz

M.K. Oliver regénye egy sötéten humoros, éleselméjű thriller. A történet Észak-London elegáns világában játszódik, ahol Lalla Rook látszólag tökéletes életet él feleségként. Az idill azonban megreped, amikor egy betörő holtteste landol a nappaliban. Lalla esze ágában sincs hívni a rendőrséget; ehelyett mindent megtesz, hogy megvédje házasságát és a gondosan felépített látszatot. A könyv legnagyobb erőssége maga a főszereplő. Lalla hiperkompetens, ambiciózus és pokolian vicces – egy igazi antihősnő, akit szociopata logikája meglepő módon azonnal szimpatikussá tesz. Lenyűgöző eleganciával zsonglőrködik a problémákkal: miközben eltüntet egy hullát, új házat vásárol és az anyósával is megküzd. Úgy lavírozik, akár egy prímabalerina a káosz közepén. A mű remekül ötvözi a pszichológiai thrillerek feszültségét a fekete komédiák szatírájával. A feszes tempó és az okos stílus miatt akaratlanul is Lallának szurkolunk. Akik szeretik A szobalány vagy a Húgom, a sorozatgyilkos fanyar humorát, azoknak ez garantáltan nagy kedvence lesz.

(fordító: Presér Ágnes Judit)

Cserháti Tamara: Mákosh

Cserháti Tamara harmadik szakácskönyve a magyar és a zsidó konyha harmonikus találkozását ünnepli. A cím – a mák és a kóser szavak játékos fúziója – tökéletesen tükrözi a kötet esszenciáját. A korábbi műveivel már bizonyító szerző most egy mélyen személyes kulináris utazásra hív: a gyerekkori magyar emlékek és a férje izraeli családja révén megismert új ízek fonódnak össze benne. A BOOOK Kiadó kiadványa jóval több egy egyszerű receptgyűjteménynél. Középpontjában a családi asztal, az összetartozás és a hagyományok tisztelete áll. A finom ízlésről árulkodó, textilhatású papírra nyomott, kiemelkedő mákgubóval díszített könyv vizuálisan is lenyűgöző. Lapjain egy olyan mindennapi konyhába nyerünk bepillantást, amely a klasszikus alapokat őrzi, de a legtöbb fogásban tartogat valami izgalmas csavart. A pontos leírásokat követve könnyedén elkészíthetjük a hagyományos zsidó konyha kedvenceit, mint a maceszgombóclevest vagy a bárheszt. Tamara saját kreációi, köztük a ropogós lencsesaláta tahiniöntettel, a szaftos marhasült vagy a csodás babka is hamar a kedvenceinkké válhatnak. Keleti fűszerek és egészséges alapanyagok sora vár mindenkit ebben a két világot zseniálisan egyesítő kötetben.

Gennaro Contaldo: Hamisítatlan Olaszország

Gennaro Contaldo Hamisítatlan Olaszország – Régiók elfeledett ízei című kötete igazi kulináris időutazás, amely távol visz a turisták által kitaposott útvonalaktól. A könyv lapjain megelevenednek a családi asztalok féltve őrzött örökségei: egyszerű, mégis zseniális tésztaváltozatok és gazdag mártások, amelyek az igazi olasz konyha esszenciáját adják. Ez a gyűjtemény sokkal több egy átlagos receptkönyvnél; egy szívhez szóló tisztelgés Olaszország gazdag kultúrája előtt, ahol minden egyes fogás melegséggel átitatott történelmet hordoz. A kötet legnagyobb varázsát maga a szerző adja. Gennaro Contaldo egyszerűen imádnivaló; kifogyhatatlan lelkesedésével, hatalmas tudásával és a főzés iránti mély szenvedélyével mindenkit azonnal levesz a lábáról. Személyes anekdotái olyan őszinte hangulatot teremtenek, mintha egy eldugott vidéki trattoriában ülnénk, ahol még étlap sincs, csak a nagymamák generációkon átívelő, tökéletes receptjei. Azoknak, akik értékelik az autentikus talján ízvilágot és a történetekkel átszőtt gasztronómiát, ez a könyv kötelező darab. Lenyűgözően szép, és minden falatban ott lüktet az utánozhatatlan életigenlés.

(fordító: Rattner Réka)

Vannak helyek, amelyekhez csak a legnagyobb tisztelettel szabad nyúlni. A Gundel pontosan ilyen: nem csupán egy étterem, hanem a magyar kultúra szerves része, egy darabka történelem, amely most ismét megmutatja, hogyan lehet az időtálló értékeit a ma emberének is átélhetővé tenni. A 2026-os első Gundel Bál elsöprő sikere és az a bizonyos utánozhatatlan, otthonos melegség, amit a vendégek olyannyira szerettek, egyértelművé tette: folytatni kell. S ahogy egy esemény még csak kísérlet, a második már hivatalosan is hagyományt teremt.

Írjuk is be a naptárba, hogy 2027. február 6. A téma ezúttal a művészet és a filmszínház, a bál a magyar mozi legendái előtt tiszteleg, különös tekintettel a jövőre 100. születésnapját ünneplő Ruttkai Évára, valamint a házhoz ezer szállal kötődő Latinovits Zoltánra. A díszvendégek között a művészdinasztiák képviseletében olyan neveket találunk, mint Frenreisz Károly, Szigethy Gábor, Gábor Júlia és Bujtor Balázs.

De milyen lenne egy filmes bál a Gundelben zseniális gasztronómia nélkül? Wolf András és Vérten Róbert séfek valóságos ízutazásra hívnak, a menüsor minden egyes fogását egy-egy kultikus magyar film ihlette (az alapötletet egy kolléganő filmes-gasztrós könyve adta). Az Eldorádó ihlette az amuse-bouche-t, amely egy elegánsan újragondolt krémes tarkabab pecsenyével. Természetesen nem maradhat el a Szindbád legendás ököruszálylevese sem, miközben A tanú, a Mephisto és a Te rongyos élet is megelevenedik a tányérokon.

Egy igazán nemes esemény azonban sosem csak a csillogásról szól. A bál kiemelten támogatja a Tompos Kátya Alapítványt. Kátya a betegsége legnehezebb perceiben is azon dolgozott, hogyan segíthetne a hozzá hasonló, munkaképtelenné vált művészeken, akik estéről estére a mi lelkünket gyógyítják a színpadról. Célja az volt, hogy a bajba jutott színészeknek ne az anyagi terhekkel, hanem a gyógyulással kelljen foglalkozniuk, az alapítvány jelenleg is négy művészt támogat így. Az est folyamán tartott jótékonysági árverésen olyan felbecsülhetetlen relikviákra lehet licitálni, mint Ruttkai Éva egykori ruhája, Latinovits Zoltán IV. Henrik-kelléke, vagy Bujtor István vitorlásérme. A bevételt a szervező Eventrend Group és a Gundel további félmillió forinttal egészíti majd ki.

És egy remek hír azoknak, akik a Gundel-élményt máshol is átélnék, a ház egy 30 milliós beruházással új szintre emeli a házon kívüli catering szolgáltatását. Így a legendás vendéglátás és gasztronómia immár a Városliget falain kívül is ugyanazzal a kompromisszummentes minőséggel érhető el, a jövőben akár 500 fős rendezvényeken is.