A napokban azzal a meghökkentő ténnyel szembesítettem magamat, hogy már szinte alig használok parfümöt. Anno, kamaszként és fiatal felnőttként a nagy és nehéz illatok színpadára léptem, elképesztő hatásvadász füstösségbe burkolózva, aztán jött a Lancôme Poême, az almakompót, a gyerekkor illata.
Később a Nők ideje mindent felülírt, a funkcionalitás elmosta az illatokban rejlő történeteket és szépségeket, aktuálisan nem szolgáltak engem, én meg elfelejtettem őket. Aztán a lifestyle munka hozta a parfümöket, a parfümőröket, de minden és mindenki sok volt, túlzottan tömény és tolakodó, miközben a fűszernövények önmagukban is mindent tudtak, ami elég a boldogsághoz. A szerecsendió, a pörkölt kakaóbabok, a fahéj komplexitásával egyetlen márka sem vetekedhetett. A fűszer-és gyógynövények iránti elkötelezettségem folyamatos volt és maradt, de illatként, önmagam kiterjesztéseként vagy módosításaként, felerősítéseként vagy elnyomásaként nem tekintettem rájuk. Találtam illatokat, amik működtek, pontosabban rám találtak illatok, amik akár velem is működtek, de nem az enyémek voltak, csak hangulatba hoztak, kiegészítették az aktuális létezésem. „Van kedvenc illatod?” – kérdezték, és én hosszan idéztem magamban, mit is fújtam fel, ha bulizni mentem. Ja persze, Halloween. Ó, még ott van a Boss Woman, ott a korszakosan imádott Fahrenheit jegyei köszöntek vissza megszelídítve, női bricseszhez igazítva. Aztán a tiszta virágillatok, de ne túl édes, ne tömény, nem bulgár rózsa, nem pacsuli, nem több a nem a karakteremben, mint az igen. Könnyű eset sosem voltam.
Így ülök be Diához, meg azzal a felütéssel, hogy a parfüm a 4-6-os villamoson utazás során viszont állandó társammá lett, úgy kenem fel az arab parfümöt az orrom alá, mint a jó patológus a kámfort munka előtt. Dia nem hátrál meg, valószínűleg nem én vagyok az első furcsa alany, akit bevonz, aki keres valamit, egy kis fizikai erősítést, egy kis lelki oldást, netán a nőiségét támogató terméket, esetleg a fejfájásával küzd vagy épp az életkedvével. Az illatokban annyi mindenre ott a válasz.
Illatharangokat emelgetünk, nahát, nem tudtam, hogy a barátcserje így mutat a valójában és ilyen az illata, szedem, tök jók vagyunk együtt, de be még sosem mutatkozott. Íme, itt is van. Aztán jönnek furcsa, nem kellemes illatok, meg a munkatársaim, a kardamom otthonos melege, az ezerarcú szegfűszeg integet, miközben párásításról, lakásillatokról, képzésekről beszélgetünk. Ki miért jön? Ki mit kap? Diának az illóolajok széles spektruma áll rendelkezésre, bőven van hova nyúlnia, ha megoldásra, támogatásra van szükség. Ölébe veszi a hangszerét, ezernyi fiola csilingel egy hatalmas faragott dobozban, ez a kezdőkészlet, bizonytalanok, a nemeket sem ismerők számára innen indulnak felfedezni, melyik illatcsaládban lesz a megfejtés. Fő illatcsoportok felől bontják vissza a kellemest és a hasznost, hogy a végén megszülessen az egyénre szabott megoldás.
Dia Diadeur Illóolaj Galériája csak ránk vár a Horváth Mihály tér 2. szám alatt. A galéria nem egyszerűen üzlet, hanem illatos felfedezőhely, ahol közelről ismerkedhetünk a növényekkel, megillatolhatjuk az olajokat, mikroszkóp alatt figyelhetjük meg egy-egy növény különleges részleteit, kérdezhetünk, tanulhatunk, és persze haza is vihetjük azt, ami megszólított bennünket. A galériában a Diadeur illóolajai mellett kézkrémek és testápolók is helyet kaptak, a tér pedig az oktatásoknak és a személyes tanácsadásnak is otthont ad. Nem kell hozzá előzetes tudás, sem pontosan megfogalmazott kérdés: elég a kíváncsiság, a többit bízzuk az illatokra és Diára.
Idén nem lehet panaszunk erre a novemberre, eddig sütött a nap, csak éjjel megy a hőmérséklet fagypont alá és már van miért várni a jövő nyarat. A megújult Sziget hozza a maga által felállított mércének megfelelő headlinereket, a Szigetre érkező magyar és külföldi vendégek számára is ígéretes már az első headlinerek névsora is.
De kik is érkeznek majd 2027 augusztusában a Szigetre?
Hatalmas dobással indította a 2027-es bejelentését a Sziget: nemrég megjelent lemezével érkezik korunk egyik legizgalmasabb és legfontosabb zenekara, a Fontaines D.C. A most bejelentet majd 20 fellépő közt ott sorakozik még a nemrég üstökösként köztudatba robbant Katseye, az egymilliárd feletti streaming-lejátszást is meghaladó Lola Young, a globális dance-színtér egyik legkeresettebb formációja, a Sofi Tukker. De jön az IDLES és a Nothing But Thieves is, valamint David Beckham fia a The Breakers-szel és Liam Gallagher gyermeke, a Villanelle csapattal.
„A 2027-es line-up első csomagjával szerettük volna megmutatni, hogy a fesztivál megőrzi azt a műfaji sokszínűséget, amely a védjegyévé vált – a hiphoptól és az R&B-től kezdve az underground elektronikán át a gypsy-punkig” – mondta Csiszár Virág, a Sziget booking menedzsere. „A most bejelentett nevek közt egyértelműen a kortárs stadionrock, a nyers post-punk és a karizmatikus pop/soul-hangzás kerül előtérbe, amit a gitárenergia és az élő zenei élmény határoz meg” – tette hozzá Virág.
A Fontaines D.C. koncertjei – minden kétség nélkül – a világ legizgalmasabb élő produkciói közé tartoznak. A nemrég megjelent, Dopamine Chamber című legújabb stúdióalbumával jövőre a Szigetre érkező formáció közönsége egy olyan katartikus, nagyszínpados fellépésre számíthat, ahol a frontember, Grian Chatten hipnotikus színpadi jelenléte és a zenekar stadionrock-léptékű energiája fuzionál. Egy feszült, költői és felejthetetlen zenei utazás a fesztivál Nagyszínpadán, amely garantáltan az év egyik legintenzívebb élő produkciójának ígérkezik.
A Netflix Pop Star Academy című sorozatából megismert, az Egyesült Államokból, Európából és Ázsiából 2024-ben verbuválódott nemzetközi lánycsapat, a Katseye valóságos üstökösként robbant be a köztudatba: a TikTok az Év Globális Előadójának választotta őket, kétszeres GRAMMY-jelöltek lettek, az American Music Awards-ról pedig tripla győzelemmel távoztak. Miután a világturnéjukra az összes jegy mindössze 48 óra alatt elkapkodták a rajongók, augusztusban a Sziget közönségén a sor, hogy élőben is átélje a Coachellát is megjárt, elképesztő energiájú és magabiztos produkciójukat, amely garantáltan egy felejthetetlen, grandiózus popünnepet varázsol a Hajógyári-szigetre.
A Szigetre érkezik jövőre Dél-London legújabb büszkesége, a GRAMMY- és BRIT-díjas Lola Young is. A mindössze 2025-ben a globális fősodorba berobbanó énekesnő „Messy” című, kétszeres platinalemezes kulturális mérföldkövével szinte azonnal letarolta a világ slágerlistáit és mára bőven egymilliárd feletti streaming-lejátszásnál jár. Legújabb, I’m Only F**king Myself című stúdióalbumának az önelfogadásról szóló himnuszaival garantáltan megénekelteti és megbabonázza majd a Sziget közönségét.
A könnyed gitárpop slágereiről ismert ausztrál duó, a Royel Otis az utóbbi évek egyik leglátványosabb globális felemelkedését produkálta. Miután debütáló albumukkal, valamint a több százmilliós megtekintésű feldolgozásaikkal letarolták a világ slágerlistáit, a rangos ARIA Awards-ról már a „Legjobb zenekar” és a „Legjobb rockalbum” díjaival távoztak, majd a hickey című stúdióalbummal végérvényesen az évtized egyik legfontosabb indie-pop/rock formációjává váltak. A Coachellát is megjárt duó több mint 200 000 eladott jeggyel és világ körüli telt házas turnéval a háta mögött érkezik a Hajógyári-szigetre, hogy fülbemászó dallamaival és keserédes humorával megkoronázza a Sziget élő zenei ünnepét.
A Sofi Tukker Sophie Hawley-Weld és Tucker Halpern alkotta GRAMMY-jelölt duó a globális dance-színtér egyik legkeresettebb formációja, akik olyan multi-platina slágerekkel hódították meg a világot, mint a „Purple Hat” vagy a „Best Friend”. Zenéjük a lüktető house ritmusok és a mély brazil zenei hatások ellenállhatatlan fúziója, amely a látványos vizuális esztétikájukkal párosulva alkot tökéletes egészet. Robbanékony, műfajokat ötvöző élő fellépéseikről ismertek, és szinte az összes jelentős fesztiválon megfordultak a Coachellától a Tomorrowlandig.
A Sziget első bejelentéséből az is kiderül, hogy az IDLES is jön a 2027-es fesztiválra. A feszült riffjeiről, kíméletlenül őszinte szövegeiről és katatón energiájú színpadi jelenlétéről ismert bristoli csapat készen áll, hogy porig rombolja, majd újra felépítse a Hajógyári-szigetet.
A 2012-es megalakulásuk óta az öttagú Nothing But Thieves formáció egy hihetetlenül elkötelezett globális rajongótábort gyűjtött maga köré, ami milliárdos streaming-lejátszásban, 1,2 millió eladott albumban, valamint számos arany- és platinalemezben nyilvánul meg világszerte. A hátuk mögött lévő top 10-es albumaikkal párhuzamosan élő fellépéseik mérete is felnőtt a slágerlistás sikereikhez. Világszerte több ezer koncertet adtak már; 2017-ben a szigetes fellépésüket egy baleset miatt voltak kényszerűek lemondani, de 23-ban, akkori friss hanganyagukkal léptek fel hatalmas rajongótábor előtt. Azóta nemrég kijött legújabb, ötödik stúdióalbumuk, amit idén a Sziget közönsége élőben is meghallgathat.
Liam Gallagher és David Beckham fia is fellép a Szigeten
A rockzene és a brit gitárzene legújabb generációja is hangsúlyos szerepet kap az idei line-upban, ráadásul igazi sztárcsemetékkel. A fesztiválra érkezik az Egyesült Királyság rohamtempóban feltörekvő grunge-rock formációja, a Villanelle. A 2023 nyarán alakult trió – amelynek frontembere nem más, mint Gene Gallagher, az Oasis-legenda Liam Gallagher fia – a grunge-revival hullámot lovagolja meg. Igazi különlegessége, hogy már azelőtt futószalagon adták a telt házas koncerteket a szigetországban, hogy egyetlen hivatalos dalt megjelentettek volna, a nemrégiben kiadott Measly Means című debütáló EP-jükkel pedig végérvényesen bebizonyították, hogy készen állnak a legnagyobb fesztiválszínpadok meghódítására is.
Szintén érkezik a 21 éves londoni énekes-dalszerző, Cruz Beckham és zenekara, a The Breakers is. David és Victoria Beckham legkisebb fia kilenc évnyi háttérmunka után tavaly év végén robbant be „OPTICS” című dalával, idén februárban pedig már telt házas londoni klubkoncerteken és a Reading & Leeds fesztiválokon bizonyította, hogy a Beatles és a klasszikus brit vonal előtt tisztelgő, zajos, hangos és szűretlen rockzenéje a műfaj legígéretesebb jövőbeli bástyája.
…és még nincs vége.
Ezzel még nem ért véget a mostani bejelentés, hisz a sorban még ott van az élő produkcióval érkező Bicep elektronikus zenei duó, a Sziget közönségét már többször megpörgető Gogol Bordello, az amerikai énekes-dalszerző Kelis, a holland DJ/producer Chris Stassy, a svéd énekesnő Tove Lo, az ausztrál rapper Genesis Osuwu, a német indie-pop formáció, a Rikas és az ír indie rock/alt-pop lánybanda, a Florence Road, a nemzetközileg elismert szlovén house és techno DJ, producer, Brina Knauss, Kevin de Vries, a német DJ és elektronikus zenei producer, aki a melodic techno műfaj egyik meghatározó alakjává vált, valamint Quest, a sötét, atmoszférikus hangzásáról és letaglózó fesztiválszettjeiről ismert underground techno és electro DJ, producer.
Azaz már most bőven van miért várni az augusztust (ok, egyébként is egy menő hónap).
Állok a Musée d’Orsay-ban, előttem Jane Avril, ahogy Lautrec látta, reklám ez a javából, invitál egy letűnt korba, a fényekbe, ahová olyan szívesen tértem volna vissza minden alkalommal Woody Allen hősével az Éjfél Párizsban meséjében. Sokszor megénekelt, idealizált világ ez, ahol a hamis gyémántok is igazi kincsként villognak, Luhrmann elefántján érkezik a bársonytalpú este, folyik a pezsgő, az önfeledség égisze alatt veszik semmibe az erkölcsöt, de itt és most ennek helye van, a frivolság alapállapot.
Budapest jól ismerte a revü műfaját, létezett itt éjszakai élet, legtovább a Moulin Rouge húzta, aztán a rendszerváltás utáni évtizedben valahogy kivérzett a könnyed pezsgős éjszaka, eltűntek a táncosnők, a századvégre művésszé szelídültek a kokottok és a mélybordó függönyök már nem gördültek sehova.
Az elmúlt években számos kísérlet zajlott a műfaj felélesztésére, hibrid, már a 21. századra hangolt megoldásokban keresték a megfejtést, hogyan működhet a füstös éjszaka az e-cigik világában. Egyszerűen nem értették a revü hangulatát, nem találták el az arányokat, a jelmez nem vitte el a show-t, a művészek nem kaptak teret, a játszóktól elvették az őszinte önirónia jogát, ami nélkül ez a műfaj értelmezhetetlen és életképtelen.
A Westend tetején életre hívott Budapest Varieté végre mintha értené, hogy nem elég a jó catering, nem elég a ködös színpadon átsütő fénypászmában megvillanó váll, nem elég néhány trükk és egy jó hang. Ha nincs meg a trupp szelleme, ha nincs csapat, ha nem érezni azt, hogy ebben a parányi Globe-ban is a csepűrágók szabályai élnek, akkor lelketlen az egész és halálra van ítélve.
Az újonnan életre hívott játéktérben debütáló Budapest Varieté műsorában minden taktus a helyén van. Nem ripacskodik, nem erőszakos, kedvesen vezeti be a színpad köré szervezett közönséget a maga valóságába. A fellépők, a műsorszámok ritmusa jó, mindenből annyit kapunk, amennyire pont van befogadókészség néhány pezsgő és pár koktél mellett. A revüben hagyományosan megjelenő tematikát szépen emeli az emberi teljesítményre épülő cirkuszi kitekintés, a porondmester nem esik bele stand-up komedista hibákba, hanem valódi hoppmesterként adja a ritmust, teremti a narratívát, ahogy az est zenei produkciói is mind az összhangot szolgálják. Szóval, ha ránk is várna a vár tövében egy konflis az éjszakában, csak mondjuk be a kocsisnak, hogy vigyen a Westend tetejére.
Zsíros fényű plakátokon hirdeti magát a nagy múltú és a kézműves márka, dübörög az AI, minden ugyanolyan osztatban, ugyanazzal a kissé debil, de a szerethető jelzőt magára rántó grafikával tolja az arcunkba az igénytelenség új korszakát. Generációs válasznak hihetnénk, de bőven átível rajta, a huszas korosztálytól kezdve sokan és sokféleképp utasítják el a generált bőség giccse zavarát, és a mesterséges intelligencia fenyegető réme és bárgyú térnyerése mellett egyszer csak erőre kapott az önazonos, a kézi, a valós, az ember alkotta.
Nemzetközi trend van kibontakozóban, a világ egy része önnön erőforrásainak kiaknázásában látja a lehetőséget, hogy legyőzze az AI-t. Légy vízvezetékszerelő – mondják a jövőguruk, ha még holnap is munkába akarsz állni, de tény és való, hogy a kétkezi és az egyedi szellemi lét, az alkotás nimbusza és joga lett az ember utolsó mentsvára.
A huszasok hangos ellenállása mellé felzárkóztak a csendesebb, de eltökélt öregebbek, a közösségi létezés kis lángjai mellett születik az új kreativitás, ami ünnepli a megismételhetetlen, amivel mind rendelkezünk, csak jó ideje leszokóban vagyunk róla.
Az AI van. Lehet hőzöngeni, alusisakban konzervet hordani a lelki vagy épp fizikai bunkereinkbe, de talán most van itt az ideje, hogy az erre fordítandó energiáinkból alkotásokat hozzunk létre, megteremtve azt a valóságot, amit az AI-tól várunk, s amely – rendre félreértve a promptot – a saját belátása és a belétáplált tömegkonformizmus szerint cselekszik.
Fel kellene mérnünk, hogy úgy és arra használjuk-e a mesterséges intelligenciát, amire valóban hivatott és képesek vagyunk-e a saját alkotásaink létrehozásával megőrizni az emberségünket. Hogy ne automatikus válasz legyen a plakátkészítésre a kép generáltatása, hogy a válaszleveleinkben még mi horgadjunk fel, hogy a verseinkben mi szeressünk. Adjunk teret a homo creatornak, ismerjük fel magunkban.
