Madhouse – az igényes sörök és sörkorcsolyák otthona

A Mad Scientist, a kraft sörökben utazó társaság italai az utóbbi években megtalálták és meghódították a közönségüket. A kézműves sörök bemutatására, értő kóstolásukhoz született a Madhouse, ahol a konyha megfelelő sörkorcsolyákkal keretezte az italokat, a fogások egy részében visszaköszöntek a nagy kedvencek és az egész szép egységgé állt össze.

A konyha azonban idővel kinőtte a „kórus” szerepét, a konyhafőnök, Piszkor Norbert egészen más szintre emelte a pub-gasztronómiát, mint ahogy azt megszokhattuk. Az ételek önálló életre keltek, a kíséret helyett társul szegődtek a sörök mellé, sőt sörök nélkül is megállják a helyüket.

Zsófival mi sem sörözni érkeztünk, hanem egy kellemes nyári kora délutánon enni, ha már a belvárosban talált minket az ebédidő. Indításnak Zsófi egy tisztes adag Mad gulyást választott, a kávés-sörös, New York Moccacino stouttal készített levest még a nagy melegben is lelkesen kanalazta. Én egy könnyed haltepertő felé indultam, amely több szempontból is egyedi volt. Egyrészt rég nem ettem ilyen jó haltepertőt (vagy talán soha), másrészt nagyon hálás voltam a wasabis majonézért és a finoman grillezett padron paprikákért, de az igazán izgalmas a haltepertőt is magában hordozó séfajánlat mögött rejtezett.

mad2

A Madhouse ugyanis rendszeresen készít kiegészítő étlapokat, amelyek nem csupán egy-egy zenekar kedvenceit villantják meg előttünk, hanem lehetőséget kínálnak a közös jótékonykodásra is, hiszen minden, erről az étlapról rendelt fogás esetében a bevétel 10%-a valamilyen segélyszervezet, alapítvány számlájára megy. Most épp a Fish! zenekarral közös menü fut, amiről sikerült a frontember, Senior Hal kedvencét, a haltepertőt választanom.

mad3_v

A bemelegítés után jöhetett a legnagyobb imádat, a lecsó, amelyet nem csak főzni szeretek, hanem bárhol, ahol a személyzet megesküszik rá, hogy nincs túlgondolva, ott eszem is egy tállal. Norbert étlapján minden a helyi beszállítók függvénye, szeret jó minőségű, hazai termelőktől érkező alapanyagokkal dolgozni és sokszor ezek alakítják az étlapját. Szerencsémre most a lecsónak jött el az ideje, és Norbert ebből egy igen szerethető változatot alkotott. A héjától megfosztott, lágyan omlós paprikaszeletek vastagabb paradicsomos szaftot kaptak, minimális fűszerezéssel és egy posírozott tojással a tetején került elém a lecsó. Hibátlan volt.

mad4_v

Majd jöhetett a másik nagy kedvencem, a szintén ezerféleképp elkészíthető hummusz, amiről egy ideje nem bírok lejönni, egyszerűen első számú fogásommá vált (na jó, a lecsó mellett), kenyér se kell hozzá, ha van egy kis friss/sült/fermentált zöldség, amivel körítik, akkor én már meg is vagyok. Norbert is hasonlóan vélekedik a hummuszról, ő is ezernyi módon étlapra tette már, most épp füstös karfiolrózsákkal kínálta a gazdag, aromás krémet.

mad5_v

Zsófi eközben egy könnyed salátát kapott, amelyben a spenót és a csicseriborsó együttese adta az alapot. A vegán fogás valóban erre a melegre volt optimalizálva, nagyon kellemes citrusosság lengte körül, amely kifejezetten jót tett a ressre párolt csicseriborsónak és a friss spenótnak.

A desszertnek azért találtunk helyet. Igaz, nem is siettünk, az Anker közben éppen forgattak, a kinti asztaloknál két, alig 6-7 éves kislány játszott hosszadalmas, de drámai fordulatokban bővelkedő sakkjátszmát, zajlott az élet a belvárosban és mi örömmel néztük. Fogytak a limonádék, ülepedett az ebéd, és egyszer csak hely került a ház közkedvelt tejfölhabos túrógombócának és a sörrel megbolondított, gyümölcsös granitával körített IPA jégkrémének is.

mad6_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

White Raven Skybar – ritka, mint a fehér holló

Az utóbbi években – nagy örömömre – megszaporodtak a városban a rooftop bárok, ahonnan új perspektívából tekinthetünk a városra, miközben koktélozunk, vacsorázunk, a barátainkkal, családunkkal múlatjuk az időt. A skybar rendkívül vonzó attrakció, Budapest ideális hátteret nyújt bármilyen minőségi gasztronómiai élményhez, nézzük bár Pestről Budát vagy Budáról Pestet.

Pestbuda azonban nem a felhőkarcolóiról híres, így a legtöbb skybar az eget aligha karistolja, öt-hatemeletnyi magasságból tekint csupán az alatta elterülő tájra, amit persze megsokszoroz a budai hegyek látványa és a Duna.

raven8_v

Az élmény azonban fokozható és nem is akárhogy, erre hoz remek példát a White Raven, amely a város egyik ikonikus pontján, a Várhegy csúcsán, a Mátyás-templom tövében található Hilton tetején került kialakításra. A szinte körpanorámát kínáló teraszról pazar kilátás nyílik, a Várhegy és az épület hozzáadott magassága egészen új perspektívát nyújt, láthatjuk, hogyan zenélnek a Halászbástya tövében, figyelhetjük a forgalmat a Margit-hídon, szemezhetünk a fel-le liftező léghajóval a Városligetben vagy messze elnyúlhat a tekintetünk, egészen – az este szépséges naplementében forduló – déli horizontig.

raven4_v

A White Raven kialakítása ügyes, bár itt sem ússzuk meg a folyamatos bóklászást, egyszerűen muszáj minden irányból letekinteni az egyébként utolsó szögig ismert városunkra és szűkebb pátriánkra, felfedezni a kis és nagy összefüggéseket, elmélázni egy-egy városrész, épület színeváltozásain, értő hallgatóság esetén sztorizgatni egy kicsit, vagy csak bekucorodni egy fotelbe és a Mátyás-templom mázas Zsolnay cserepeiről visszaverődő fény játékát figyelni.

raven6_v

Amikor már sikerül kivonnunk magunkat néhány pillanatra a város látványának bűvköréből, akkor érdemes néhány pillantást vetni a menüre és közelebbről megismerni a ház signature koktéljait. A klasszikus italok mellett ugyanis hét saját kreáció is vár ránk: az Erő, a Kitartás, a Bátorság, a Hit, az Akarat, a Becsület és az Alázat. A hét elnevezés és a mögöttük húzódó italok a holló hét faroktolláról szóló legenda alapján születtek egy olyan együttműködés során, ahol fontos szempont volt, hogy az elnevezést a koktélok színe, hangulata, tálalása valóban életre hívja.

raven1_v

Az általunk tesztelt Bátorság, azaz a Courage meglepő testtel bírt, a gin alapon induló koktélhoz csatlakozott némi cassis, egy kis friss, zölden ropogós verjus, amit eper, kókuszvíz és a színében és ízében is szépen hangsúlyos cékla tett teljessé. A könnyed nyári koktélok közé sorolódott be a rafináltan hangolt Hit, azaz Faith, ahol a vodkához a trópusi ízek harmóniája hozta meg a nyarat, a banán, a mangó és az ananász együttese gondoskodott az ismert és szeretett aromákról, mindezt rendkívül letisztult formában, némi tonka babbal és ánizssal megspékelve. A Kitartás, azaz a Persistence a magyar párlatokra fókuszáló italkülönlegesség szintén nagyon kellemes, akár desszertként is értelmezhető alkotás lett, a liofilizált gyümölcsös fehércsokoládéval kínált italban fűszeres rum, meggypálinka és Unicum szilva adja az alapot, amelyet a mandula és a gránátalma tesz teljessé.

raven2_v

Az étlapon szintén számos érdekességgel találkozni, a snackek koronázatlan királyai vonulnak fel, egészen új minőségben megjelenítve. Mivel a kilátás bármelyik mozifilmet és a legújabb Imax termet is kenterbe veri, logikus, hogy pattogatott kukoricán tálalt csirkefalatokat is kóstolhatunk a távolba révedve, vagy a legjobb közel-keleti mártogatósokat tesztelhetjük egy kis szarvasgombás sült krumpli és friss kenyér kíséretében, de karib hangulatú rák curryt, marinált lazacot, falatnyi hamburgerbe nemesedett angus oldalast vagy épp pikáns salsával kínált, tanyasi csirkéből készült taquitost is választhatunk.

raven7_v

Szerencsére desszertekben sincs hiány, a ház saját tányérdesszertje a White Raven méltó zárása lehet bármilyen étkezésnek, illetve falatnyi macaronokkal vagy épp egy klasszikus túrógombóccal is teljessé tehetjük a menünk.

raven9_v

A kiforrott, rendkívül átgondolt koncepció a White Raven minden részletéből süt, a jégbe ütött holló mintázaton át, a belsőépítészeti megoldásokon keresztül, a desszerten landoló ehető madártollig. Látszik, hogy hosszan érlelődött az elképzelés, volt ideje megszületni minden gondolatnak, hogy a végén egy mesés egésszé álljon össze, a mi legnagyobb örömünkre.

raven5_v

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Genevieve Gornichec – A boszorkány szíve

Az északi mitológiával mindig hadilábon álltam. Korai operai kiképzéseimnek hála hallottam a valkűrökről, a Valhalláról és Wagner soha véget nem érő alkotásaiból hét-nyolc-tíz éves fejjel azt szűrtem le, hogy az északi isteneknél unalmasabb a földön nincs. Aztán jöttek a Marvel alkotások, megint csak nagyokat bőcögtem Odin, Thor vagy épp Loki nevének említésekor, tudtam, hogy mi az a Ragnarök, úgy nagyjából, de semmilyen történetfolyammá nem bírtam volna összeállítani. Egyszerűen nem ment, amíg a déli istenek történeteikkel együtt vígan masíroztak be a képzeletembe, addig az északiak visszavonultak csarnokaikba és – enyhén sértetten – várták, hogy én kopogtassak.

Várhatták.

Egészen mostanáig.

A boszorkány szíve ugyanis végre helyre tette a dolgokat, egy nagyon női, nagyon északi, letisztult, a humornak mégis utat engedő, archaizáló, de helyenként kikacsintósan modern szöveg hozta el számomra a megváltást. Gullveig, Angurboda azaz a Vasboszorkány történetén, szemén keresztül végre helyére kerültek a lassan negyven éve kerülgetett kirakós darabjai, összeállt a kép, formát öltött – nagyjából – az északi mitológia összetett világa, amelyben meglelte helyét minden korábban kissé gyökértelenül sodródó szereplő, érthetővé váltak a konfliktusok és a Ragnarök. Angurboda tökéletes mesélője a történetnek, a sokszor kegyetlen, kiszámíthatatlan ászok és óriások mellett ő képviseli az otthon melegét, hordozza magában a feltétlen szeretet és a megbocsátás képességét, teszi emberivé az istenek világát.

Gornichec prózája meglepő, ügyesen tagolt, a mitológiai történethez illő szövegkörnyezet ellenére közérthető, szórakoztató, érzelmes, de nem túlfűtött, képei szépen rajzolódnak ki az elménk falán, a Vasboszorkány történetével szerethetővé, érthetővé válik az északi mitológia egy fontos, sokszor, sok formában megénekelt része.

aboszorkanyszive_v

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Utcaszínház, kortárs tánc és cirkusz minden mennyiségben – számtalan klassz programmal vár a Sziget

A Sziget nem csak a koncertekről szól, a teljes élmény megtapasztalásához hozzátartozik az utcaszínház, a cirkusz, a kortárs tánc is.

Ahogy azt már megszokhattuk, a Sziget idén is elkápráztat minket, a Sacude társulata érkezik majd Barcelonából, akik Euforia című előadásukat mutatják be minden este az utolsó nagyszínpados fellépő után. A darab egy olyan különleges világba repít, ahol a légi akrobaták különleges mozdulatait elektronikus zene és fényshow kíséri, hogy még szabadabban szárnyalhassunk.
A méltán közkedvelt Cirque du Sziget a megszokott helyén, színes nemzetközi programmal vár mindenkit. Az 1000 férőhelyes cirkuszi sátorban és a külső szabadtéri helyszíneken koradélutántól késő éjszakáig folyamatosan váltják egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb produkciók. A sátorban minden nap 5 társulat előadásán vehetünk részt. A francia Cirque La Compagnie L’avis Bidon című előadásában a művészek a humor és az akrobatika ötvözésével ragadnak magukkal mindenkit, és járják körbe a család, a személyes kapcsolatok és a szociális érzések témáit. A kanadai Barcode Circus Company pedig a Sweat & Ink című előadásukban az emlékezés és a kapcsolatok témakörét járják körbe, akrobatikus metaforákon keresztül.
Nagyon fontos és érzékeny témát feszeget a francia Cie Cabas társulat Desiderata című előadása. Hat férfit látunk, sokszor a magasban: repülnek, zuhannak, elkapják vagy épp ütik egymást, táncolnak, ölelkeznek, verset szavalnak, brutalitásba fordulnak, hogy aztán annál gyengédebbek lehessenek egymással – meztelenül vagy épp “csak” kivetkőzve önmagukból.
A Sziget és a Cirkusziskolák Nemzetközi Szövetsége (FEDEC) közötti együttműködésnek köszönhetően, idén két cirkusziskola növendékei is fellépnek a fesztiválon. A Palesztin Cirkusziskola a My Share című előadással érkezik Ramallahból, míg a Baross Imre Artistaképző hallgatói a Szentivánéji álmodók című előadásuk Szigetre készített adaptációjával színesítik a programot. 

szigetcirkusz

A szervezők mindenkinek ajánlják a francia La Burrasca női társulat előadását, akik Margeurite-tel, a saját darujukkal érkeznek, hogy azon mutassák be élőzenével kísért légi akrobatikára épülő előadásukat.  A külső színpadon az argentin EspumA BrumA kristálygömbökkel és más tárgyak átalakításával, illetve a tangó és a humor erejével teremti meg saját világát. A Hand Some Feet finn-ausztrál párosa a zsonglőrködés és a kötéltánc ötvözetével varázsolja el a közönséget, az olasz-argentin Duo Masawa és az olasz Duo Kaos akrobata kettősei üde színfoltjai az idei programnak, akik humorukkal, bájukkal és ügyességükkel minden korosztályt elbűvölnek.  Végül, de nem utolsó sorban, több évnyi próbálkozás után végre sikerült a Sziget szervezőinek elhozni a japán Hishashi Watanabé-t ,  az akrobatikus zsonglőrködés szupersztárját,  számos rangos cirkuszfesztivál ünnepelt fellépőjét, akit végre a Sziget közönsége is megismerhet.

A színház és tánc iránt érdeklődő közönség idén is a megszokott helyen, a domb lábánál, de egy teljesen megújult külsejű és koncepciójú helyszínnel találkozhat. A Theatre-and-Dance Field a Fidelio támogatásával programhelyszínén két külső szabadtéri színpadon futó produkciók, illetve helyspecifikus előadások váltják egymást, valamint több interaktív installáció is várja a közönséget. Ezúttal is rendkívül színes, nemzetközi programmal készülnek a szervezők. A program – ahogy eddig is megszokhattuk – a nemzetközi társulatok mellett a hazai művészekre is fókuszál, a nagy hírnévnek örvendő táncosok mellett pedig feltörekvő tehetségek szintén színpadra lépnek majd.

A magyar fellépők között megtalálható Mészáros Máté és társulata, ismét jelen lesz a Sleeping Beauty Project által létrehozott Dream Experiment című alvó installáció. Márkus Sándor bábművész interaktív bábinstallációval készül a fesztiválra, Willany Leó Improvizációs Táncszínház előadásai is színesítik a proramot. 
Érkezik Alja Branc szlovén koreográfus magyar táncosokkal készített előadása a Don’t do, try!, idén első alkalommal lesz látható a szintén magyar Flying Bodies társulat, és ebben az évben két spanyol társulat is hoz olyan helyspecifikus előadást, ami nagy érdeklődésre tarthat számot. A barcelonai Insectotropics a The Legend of Burning Man című előadása Mohammed Bouazizi, egy tunéziai férfi történetén alapul, aki az Arab Tavasz forradalmának szikrája volt. A másik spanyol alkotó, Angel Durán a Papillon (Pillangó) című látványos táncszólójával érkezik, amelyet az azonos című film ihletett, és ahhoz hasonlóan a menekülésről és a szabadságról szól. A világhírű olasz koreográfus, Alessandro Sciarroni a számos rangos fesztiválon már bemutatott Save the last dance for me című előadását is láthatjuk a Szigeten, a francia Un Loup Pour L’homme társulat Cuir című duettje a vonzást és a vonzódást járja körbe, a francia hip-hop táncosból és a portugál kínai rudas akrobatából álló O Ultimo Momento a L’Autre című előadása pedig a két szereplő kapcsolatát követi nyomon. 
 
Idén a női előadókra is nagyobb figyelmet fordít a Sziget színházi programja. Az egyik ilyen előadás a baszk Lasala társulat Fight című koreográfiája, a másik a Sziget szervezőinek a felkérésére a februárban a Trafóban nagy sikerrel bemutatott fiatal belga társulat Forces című előadásának egy olyan adaptációja, ami az utóbbi hónapok szomorú háborús híreire reflektál. A kortárstánc kedvelői számára nem újdonság, hogy sokszor a tánc és a cirkusz, illetve a színház elemei is keverednek egy-egy előadáson belül, erre példa Viktor Černický PLI című előadása is. 

A sétáló utcaszínházak előadásaiban, legyen szó óriásbábokról, miniatűr autóbuszról, vagy épp furcsa és meglepő lényekről, a művészek minden lehetőséget megragadnak, hogy a látogatók is az előadások aktív résztvevőivé váljanak. A Paris Bénarès francia társulatának óriásbábjai fémből, fából és gyantából készült gépezetek, amelyeket egyszerre több bábművész kelt életre. Láthattunk már tőlük pár évvel ezelőtt egy hatalmas tevét, idén pedig két gyönyörű indiai szent tehénnel barátkozhatunk. A dobok és a tűzijátékok egészen különleges keverékét hozza a Deabru Beltzak baszk zenekar sétáló utcaszínházi előadásával, ahol a boszorkányok ördögét is megidézik. Ha valaki ennél csendesebb találkozásokra vágyik, mindenképpen keresse fel Robson Catalunha brazil művész növény-ember performanszát, The Hybrid, ahol többek között eljátszhatunk a gondolattal, hogy vajon milyen lehet egy olyan világban élni, ahol a növények is beszélni tudnak hozzánk.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS