MIRELLE Atelier

Rá kellett jöjjek az utóbbi időszak felhozatala alapján, hogy kifejezetten szeretem ezeket az újrakomponált kosztümös filmeket. Ahol mernek más hangon szólni és nem az angol úri szabó az egyetlen mutatója a film értékének. A legújabb Értelem és érzelem tökéletes példája annak, miért érdemes ma is Jane Austenhez nyúlni. Külön öröm, hogy Emma Thompson után három évtizeddel újra nő írta a forgatókönyvet, Diana Reid és Ang Lee érzékeny, de kissé már meghaladott rendezése után a mostani adaptációhoz egy női rendező, Georgia Oakley látásmódja került, ami érezhetően finomítja a történet szövetét.

Meglepően kerek és meglepően keresetlen alkotás született, amiben sokkal kevesebb a klasszikus adaptációkra oly gyakran jellemző színpadias eltartás, és jóval több a valódi, lüktető szenvedély. Őszintébben, erősebben és sokkal kevésbé mereven fogalmaz, a 21. századi nézőknek szól úgy, hogy közben az eredeti austeni hang csorbítatlanul megmaradt.

Azt is nagyra értékelem, hogy nem húzónevekre épít a produkció, itt nincs az angol ködben hunyorgó amerikai gigasztár, aki nem csak az akcentussal, de magával az európai léttel is hadilábon áll, miközben hitelességének legfőbb mércéje az általa becsábított nézők kukoricafogyasztása. Csodálatos, hogy ebben az adaptációban a vásznat húsvér élettel töltötték meg, és a karakterek – egészen a mellékszereplőkig – tisztán, egyértelműen szólnak hozzánk. A korábbi adaptációval megvan a párhuzam, igaz, Hugh Grant már nem rebegteti a pilláit, de Rickman ezredese – nem a mostani ezredes kontójára, csak úgy összességében – azért hiányzik.

A főszereplők, Daisy Edgar-Jones és Esmé Creed-Miles egy mélyen valósághű, valóban belakott, számunkra is értelmezhető és befogadható világot teremtenek, amely formabontó kontrasztot képez a korábbi feldolgozásokkal. A film érzelmileg nagyon pontos, nem mesterkélt, nem elvont, hanem kézzelfoghatóan őszinte megfogalmazás mellett dönt.

Vizuálisan is izgalmas a felütés. Bár a kézikamera használata néha talán egy picit sok, maguk a képek gyönyörűek, a tájak pedig varázslatosan vadak. A nyers vizualitás a film atmoszferikus hangulatának alapja, a földszínekkel operáló, karcos operatőri munka nagyszerűen adja vissza a zord, mégis gyönyörű angol vidéket

A feszültségkeltés ritmusa is hibátlan, a történet úgy tud katartikussá válni, hogy valójában kevés néző számára titok a végső kifejlet. Az alkotók szép és kerek érzelmi pályaívet írnak, amelyet sikerül valóban a csúcsponton elengedni.

A PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál a kora téli, melankolikus Budapest sűrűségbe érkezik november 12. és 14. között, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Három Holló tereit megtöltse a kortárs világirodalom hangjaival.

A PesText nem hagyományos könyvvásár, sokkal inkább egy organikus kulturális metszéspont, ahol a szöveg, a műfordítás és a vizualitás találkozik. Az idei, teljesen ingyenesen látogatható programsorozat a „szöveg – világ – irodalom” hármasára épülve kínál támpontokat a jelen megértéséhez. A három nap alatt a határok – legyenek azok nyelvi, társadalmi vagy fizikai vonalak – átjárhatóvá válnak, és egészen különböző sorsok érnek össze a pesti belvárosban.

A felhozatal sűrű és sokatmondó. Budapestre érkezik a francia szociológus-író, Didier Eribon, aki az osztályhelyzet és a társadalmi mobilitás merev kérdéseit boncolgatja, és Guzel Jahina, aki a sztálini diktatúra és a történelmi traumák sötétjébe vezet. Élesen rajzolódik ki a háború és az otthon elvesztésének kortárs tapasztalata is: Ljuba Jakimcsuk ukrán költő versei és a lvivi Art Studio Agrafka vizuális történetmesélése olyan mélységeket nyitnak, amelyek jócskán túlmutatnak az esztétikán. A PIM-ben nyíló Tágra nyílt szemmel kiállítás épp az alkotópáros lenyűgöző grafikai univerzumába enged bepillantást.

A műfordítás misztériuma Tankó Timea révén kerül fókuszba, de a program túllép a klasszikus prózán: a brit qntm a mesterséges intelligencia és a sci-fi mezsgyéjén egyensúlyoz, Malina Prześluga kortárs lengyel drámája pedig felolvasószínházként kel életre.

Három nap, amikor a világirodalom átveszi a város ritmusát. Menjetek éljétek, milyen amikor egy másik kaleidoszkóp lencséjén át, más nyelveken a világ egy kicsit másként rakódik össze. 

Kuang a Bábellel megalapozta, majd a Sárgával bebetonozta magát nálam az izgalmas és érdemes kortárs hangok körébe, amihez a Tajpeji történet is bőven fel tudott nőni, annak ellenére, hogy nagyon más regiszterben szólt. Kuang itt a műveit meghatározó nyelvi, kulturális és hatalmi kérdéseket ezúttal az egyetemi hétköznapok, a kapcsolatok, a családi viszonyok és a személyes önkeresés szintjén dolgozza fel.

A regényt nevezhetjük naplónak, fejlődéstörténetnek, de egyik sem pontos meghatározása annak, ahogy az Amerikában szocializálódott, kínai gyökerekkel bíró diákok épp Tajvanon keresik az identitásukat. Disszonáns, ahogy pont itt, ahol őslakos népek története, a japán gyarmati múlt, a kínai migráció és az amerikai befolyás egyaránt alakította és alakítja a kulturális rétegeket, itt próbálja meg Lily megélni valódi kínaiságát. Ebben a demokratikus berendezkedésű, de folyamatos fenyegetettségben és egyre növekvő nyomás alatt lévő országban keresi a szárazföldi Kínához kötődő kapcsolatait, amit a nyelvtanulás útján próbál megerősíteni, miközben magában, a családja múltjában keresi a kapaszkodókat és reméli, hogy mindez egyszer egy nagy egésszé összér.

Kuang prózája nem komplikált, szinte segíti az értést, jól látható, ahogy a kora húszas éveiket taposó diákokban buzog a tettvágy, ott az ázsiai gyökerű teljesítménykényszer, ami szimbiózisra lépett az amerikai hurráoptimizmus szemléletével. Kuang a hétköznapi jelenetekben, ebben a megfogalmazásban is képes fenntartani a kulturális, nyelvi és érzelmi feszültséget. Mert a kínai nyelv, a Tajvanon keresztül megélni kívánt eredet nem jön könnyen, az azonos gyökerű, mégis eltérő kulturális neveltetés falakat emel közéjük, turistái lesznek a saját múltjuknak. „Tajvannak éppúgy semmi köze nem volt hozzám, mint Liszt Ferencnek.” írja az elbeszélő, aki a kulturális közeledés jegyében európai zenét hallgat, rendre Liszt-koncertekre jár.

Idővel azonban nem csak Lily nyelvtudása érik be, hanem ennek folyományaként végbemegy a vágyott belső elmozdulás is, amelyben a felmenők, a szülők és az elbeszélő szerepe is visszavonhatatlanul megváltozik.

Ahogy rövidülnek a nappalok, egyre jobban esik megteremteni magunk körül a melegség apró szigeteit. Egy puha takaró, néhány nyugodt perc, egy illatos, gőzölgő bögre ital – néha ennyi is elég ahhoz, hogy kiszakadjunk a napi rohanásból, és egy kicsit magunkra figyeljünk. A waterdrop® új, téli Immunity Kollekciója éppen ezt a kellemes rituálét gondolja tovább: a jól ismert szezonális ízeket praktikus, meleg vízben is feloldható italkockákba zárja.

A hideg hónapokban a folyadékpótlásról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Míg nyáron a meleg szinte magától emlékeztet minket az ivásra, télen kevésbé érezzük a szomjúságot, pedig ilyenkor is fontos odafigyelni a megfelelő folyadékbevitelre. Ebben segíthetnek az apró, vízben feloldható Microdrinkek, amelyekkel egy pohár vagy bögre víz is könnyedén a nap szerethető kis rituáléjává válhat.

Az új kollekció három ízvilággal idézi meg a tél kedvenceit. A Ginger Lemon a citrusok frissességét társítja a gyömbér karakteres aromájával, a Cranberry Acerola a vörösáfonya és az acerola kellemesen fanyar világát hozza el, míg a Spiced Plum fűszeres szilvaíze igazi bekuckózós hangulatot teremt. Az italkockák hideg, szénsavas vagy meleg vízben is feloldhatók, így mindenki az alkalomhoz és a kedvéhez igazíthatja, hogyan fogyasztja őket.

A kollekció nemcsak az ízekről szól: minden kocka 160 mg C-vitamint és 1,5 mg cinket tartalmaz. A C-vitamin hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez, és segít csökkenteni a fáradtságot, a cink pedig szintén részt vesz az immunrendszer megfelelő működésében. Mindez egy olyan praktikus formában, amely könnyen beilleszthető a hétköznapokba.

A waterdrop® Immunity Kollekciója nem helyettesíti a kiegyensúlyozott étrendet és az egészségtudatos életmódot, de kellemes társ lehet azokban a hónapokban, amikor különösen jól esik egy kis plusz figyelem önmagunkra. Hiszen a gondoskodás nem mindig nagy elhatározásokkal kezdődik: néha elég egy bögre meleg ital, néhány nyugodt perc, és az a jóleső érzés, hogy a sűrű napokban is hagyunk időt magunkra.

A waterdrop® Immunity Kollekciója már elérhető a márka hivatalos webáruházában és hazai viszonteladóinál.