MIRELLE Atelier

A huszonegyedik század egyik legmutatósabb paradoxona, hogy miközben az online térben soha nem látott sűrűségű hálózatokon lógva kapcsolódunk egymáshoz, a jövő kihívásaival a legtöbben mégis egyedül néznek szembe. A ránk zúduló, algoritmusok által vezérelt információtömeg pedig nem feltétlen segíti a világban való eligazodásunkat, folyamatos fenntartással kell kezelnünk a körülöttünk örvénylő látszólagos tudást és ténynek tűnő állításokat. Erre az ellentmondásra keresi a választ a tizenkettedik Brain Bar, amelynek központi üzenete a közösség erejében és a közös gondolkodásban rejlik. A Magyar Zene Házában megrendezett jövőfesztivál idén is olyan nemzetközi és hazai szaktekintélyeket ültet egy asztalhoz, akik a tudomány, a technológia és a kultúra legkülönbözőbb szegmenseiből érkeznek, hogy új narratívákat kínáljanak.

A nemzetközi felhozatal az elméleti fizikától a legextrémebb természeti jelenségekig ível. Budapestre érkezik az olasz Carlo Rovelli elméleti fizikus, a tér és az idő szerkezetének világhírű kutatója, aki képes a kvantumelmélet legösszetettebb kérdéseit is közérthetővé, szinte költőivé tenni a nagyközönség számára. A csendes laboratóriumok világával éles kontrasztot alkot Ricky Forbes jelenléte: a Tornado Hunters sztárjaként ismert viharvadász több száz tornádót dokumentált közvetlen közelről.

A jövő technológiai és biológiai korlátai szintén kiemelt fókuszt kapnak. Cory Doctorow kanadai–brit sci-fi író és aktivista a tech-monopóliumok árnyoldalait és a digitális szabadságjogok helyzetét veszi górcső alá, míg Philippa Gander, a világ egyik legelismertebb alvásbiológusa egy nagyon is fizikai korlátra figyelmeztet. Bemutatja, milyen árat fizethetünk a folyamatos önoptimalizálás oltárán feláldozott biológiai ritmusunkért. Az innováció intézményesült formájáról Majed Al Mansoori, a dubaji Museum of the Future ügyvezetője hoz esettanulmányt, feltárva, hogyan válhat egy jövőkutató intézmény önmagában is globális branddé.

A hazai szekció a mesterséges intelligenciától a popkultúráig fedi le a spektrumot. A magyar leleményesség AI-korszakbeli versenyelőnyéről Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter tart előadást, míg a gyakorlatot a hazai tudomány fiatal úttörője, Pócs Gáspár képviseli. Ő már az általános iskola elvégzésekor tanulmányt jegyzett az önfejlesztő mesterséges intelligenciáról, idén pedig egy San Franciscó-i konferencia legfiatalabb előadójaként hívta fel magára a figyelmet. A fesztivál kulturális szövetét Gödöllei Emanuel – a zenei életben Manuel – gazdagítja, aki a tehetségkutatóktól a teltházas Budapest Park-koncertekig vezető útját, valamint személyes hitét osztja meg a közönséggel.

A 2026-os Brain Bar nemcsak az intellektuális stimuláció, hanem a vizualitás terén is szintet lép: a nagyszínpad arculatát idén Lőrincz Áron festőművész tervezte, így a tér egy hatalmas, önálló művészeti alkotássá válik. A rendezvény – hűen társadalmi missziójához – diákok és pedagógusok számára továbbra is ingyenes. Az érdeklődők számára értékesített napijegyekből és bérletekből származó teljes bevételt pedig egy rendkívül elegáns gesztussal a Polgár Judit Sakk Alapítvány javára ajánlják fel a szervezők.

Élményekben utazunk. Szemlehunyva kóstolunk, adjuk át magunkat a pillanatnak, az életünket ízekkel, érzetekkel, emlékekkel tesszük teljessé, a gyűjtésükhöz pedig az egyik legjobb, ha a Vince Klub tagjai leszünk. A Vince megérezte, hogy olvasói, a bort élvezettel és figyelemmel fogyasztók és a borról tanulni kívánók többre vágynak, s bár a jó bor igazi entitás, legtöbbször mégis a kollektív élmény része.

A bor ott van a jó beszélgetésekben, a csillagfényes nyári éjszakákban, része a baráti létezésnek, szerelmi történeteknek. A bor lehet egy jó könyv keretezése, kitűnő hangolódás vagy levezetés egy zenei élmény, egy közös kulturális feltöltődés után. S persze a bor elhagyhatatlan eleme az emelkedett, ünnepi vagy a szeretetteljes hétköznapi étkezéseknek. A bor örök, a borhoz kötődő élményeket, emlékeket mi teremtjük meg. Ebben van segítségünkre a Vince Klub.

A klubkoncepció lényege, hogy a minőségi borok mellett a kultúra és az exkluzivitás is házhoz megy, karnyújtásnyira kerül tőlünk. A rendszer négy különböző szinten kínál belépést ebbe a gazdag világba, alkalmazkodva az eltérő igényekhez: a negyedéves Gold (44.990 Ft), a féléves Silver (89.990 Ft), valamint az egész évet felölelő Platina (149.990 Ft) és Diamond (249.990 Ft) csomagok formájában. Mindegyik konstrukció alapját a havi rendszerességgel összeállított, házhoz szállított borcsomagok adják, amelyeket exkluzív borkóstolókra, fesztiválokra és prémium kulturális rendezvényekre szóló belépők és kedvezmények egészítenek ki.

A rendszer legkifejezőbb példája az értékteremtésre a Platina tagság, amelynek tartalma jóval túlmutat egy hagyományos borklubon; sokkal inkább egy egész éves gasztronómiai és kulturális bérlet. A havi szinten érkező, 15.000 forint értékű borválogatás és az éves Vince Magazin előfizetés csupán a kiindulópontot jelenti, amit a Vince Klub Exkluzív Borműhelyekre érvényes 30%-os páros kedvezmény tesz teljessé.

Az igazi pluszt a kiemelt események és a személyesen átélhető pillanatok adják. A Platina csomag páros belépőt és VIP Lounge hozzáférést biztosít az év hazai boros csúcseseményére, a Vince Gálára, ahol a legkiválóbb tételek elegáns, letisztult környezetben mutatkoznak be.

Kép: Wenczel Máté

Az őszindítás jegyében a csomag része a szeptemberi Budapest Borfesztivál páros napijegye és privát borkóstolója, valamint a tállyai Kerekdomb Fesztivál páros hétvégi bérlete is, ahol Tokaj-Hegyalja történelmi dűlői között a bor, az irodalom és a minőségi zene alkot megbonthatatlan egységet.

Kép: Nyilassy Lili

A prémium életérzés csúcspontja pedig az októberre tervezett Vince Slow Life hétvége. Ez az elmélyült, magas presztízsű gasztronómiai és életmód-program a Platina tagok számára 20% kedvezménnyel érhető el. A kedvezmény mértéke önmagában is jól érzékelteti az arányokat: a Platina csomagba integrált borok, magazinok, belépők és exkluzív lehetőségek együttes értéke a tagság éves díjának több mint a háromszorosát teszi ki, valódi befektetést kínálva a minőségi időbe és a felejthetetlen boros pillanatokba.

Ennek a kötetnek fix helye volt a nyaramban. Frazier a Nyomkeresőkkel beírta magát a kedvencek közé, egyedi hangvételű lírája a megfesteni kívánt kort és tájat olyan könnyedséggel és otthonossággal öleli körül, amelybe beledőlni maga az élvezet. Az Éjjeli erdő fojtogató története is ezen a balladisztikus hangon szól, de itt szavanként résen van az ember, nem andalog. A sűrű atmoszférájú könyvet áthatja a feszültség, de nem nevezhetnénk klasszikus kriminek. Itt a hatvanas évek Appalache-hegységének fojtogató, mégis fenséges vadonja történetformáló, valódi karakterré válik.

A könyv szövege folyamatosan oszcillál a gyász és a gyógyulás lassú, meditatív ábrázolása, valamint az erőszakos cselekményvezetés között. A történet magányos, világtól elzártan élő főhőse, Luce, aki kénytelen befogadni meggyilkolt húgának néma, súlyosan traumatizált ikreit. A gyerekek ábrázolása egészen varázslatos, a szerző empátiája végig ott kísért a kegyetlen sorok mögött, de semmit nem finomkodik el, a szavak helyett pusztítással és tűzzel kommunikáló testvérpár puszta jelenléte felér egy kíméletlen pszichológiai mélyfúrással. Amikor pedig felbukkan az ikrek mostohaapja, a gyilkos, aki a lopott pénze után kutat a hegyek között, a cselekmény nyers bűnügyi történetté sűrűsödik.

Ennek ellenére a regényben a klasszikus krimiszál gyakorta háttérbe szorul, teret engedve a mély karaktertanulmányoknak, hiszen a valódi feszültséget nem a menekülés adja, hanem az önmagunkban zajló, a túlélésért folytatott küzdelem.

SPOILER

A cselekmény helyett a könyvet az elfogadás dinamikája alakítja, amelyhez a mély karakterrajzok elengedhetetlenek. Luce, a saját, temetett traumájával válik azzá, akik kapcsolódni tud a mélyen traumatizált, pusztító energiájú ikrekkel. Nem akarja őket azonnal megjavítani, nem kényszeríti rájuk a civilizáció és a normalitás elvárásait, hanem hagyja, hogy a saját, nyers és sokszor félelmetes módjukon létezzenek a térben. Ez a fajta passzív, mégis rendkívül aktív jelenlétet igénylő elfogadás a gyógyulás egyetlen lehetséges módja. Ebbe a törékeny, bizalmatlanságra épülő ökoszisztémába lép be a két kulcsfontosságú támasz, akiknek asszisztenciája nélkülözhetetlen a túléléshez. Stubblefield, Luce lakhelyét, a birtokot öröklő férfi, a határok tiszteletben tartásának és a türelemnek a megtestesítője. Nem akar dominálni, nem akarja megmenteni Luce-t a saját akarata ellenére, ehelyett csendben alkalmazkodva a nő és a gyerekek diktálta, kiszámíthatatlan ritmushoz. a másik biztos pont Luce életében Maddie a maga gyakorlatias, földhözragadt, sokszor nyers bölcsességével . Ebben a mikroközösségben a megváltás abban rejlik, hogy a szereplők megtanulnak egy közös, biztonságos térben, egymás sérüléseit tiszteletben tartva, együtt létezni a múlttal.

Az antagonista, Bud karakterének kibontására is jut idő a cselekmény szálai között. Bud sokkal több egy papírmasé pszichopata gyilkosnál; ő a vidéki, toxikus amerikai férfitípus legsötétebb, legveszélyesebb esszenciája. Az a fajta gátlástalan, ösztönös ragadozó, aki mindenféle moralitás nélkül létezik a világban, meggyőződése, hogy alanyi jogon jár neki az, amit el akar venni – legyen az elrejtett pénz,  gyerekek feletti kontroll, vagy éppen a felesége, Lily élete.  Frazier azonban nem éri be egyetlen jól megrajzolt szörnyeteggel, az Éjjeli erdő férfi karaktereinek tablója finoman szólva is lehangoló, a toxikus maszkulinitás komoly tablót kap. Sorra bukkannak fel azok az archetípusok, akiktől azonnal kinyílik a bicska az ember zsebében. Inkompetens, a törvényt sajátosan, urambátyám alapon értelmező hatalmi figurák, vagy éppen a bántalmazás felett kényelemből szemet hunyó, passzív férfiak népesítik be ezt a világot. Ők azok, akik közönyükkel és cinkosságukkal fenntartják azt a közeget, amelyben Bud háborítatlanul létezhet és vadászhat. Ebben a sűrű, erőszaktól terhes atmoszférában Stubblefield visszafogott, a határokat tiszteletben tartó jelenléte szinte anomáliának hat.

Egy kis könnyed levezetésre vágytam, így összeállítottam a gyors tepertős tésztám felét, némi módosítással és megtöltöttem sült szilvalekvárral.

Szilvás papucs

30 dkg finomliszt

10 dkg töpörtyűkrém

1 tojás sárgája

1 csomag szárított élesztő

0,7 dl tej

1 csapott ek. tejföl

só

frissen őrölt fekete bors

sült, hozzáadott cukor nélküli szilvalekvár

Az alapanyagokat alaposan összedolgozom, majd a tésztát egy közepes keverőtálba teszem, tiszta konyharuhával letakarom, fél órát meleg helyen kelesztem. Finoman lisztezett felületen ujjnyi vastag téglalapra nyújtom, majd 3-4 centis téglalapokra/kockákra vágom, amelyek közepébe egy csík lekvárt teszek, majd a tészta ellentétes sarkait összecsípem, alaposan összesodrom a tésztát.

180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és addig sütöm, amíg a tészta alja megszínesedik (mivel nincs rajta tojás és töpörtyűs a tészta, csalóka a dolog, érdemes többször ránézni sütés közben).