Az idelátogatóknak építészeti remekművek, az itt lakóknak életük szemtanúi fővárosunk ikonikus épületei, melyek mindegyikéhez különleges emlékek fűznek. A Waterdrop legújabb nemesacél kulacsai gyönyörű grafikákkal idézi fel a város legismertebb helyszíneit, amelyeket nézegetve kortyról kortyra telünk meg élettel.
A Budapest City Bottle egy 600 ml-es nemesacél kulacs, amely nemcsak hasznos kiegészítő, hanem egy darab a fővárosból, amelyet bárhová magaddal vihetsz. Ez a stílusos palack részletes illusztrációkkal jeleníti meg a mindenki által ismert épületeket: a budai várat, a Parlamentet, a Lánchidat, a Halászbástyát, a Szent István-bazilikát és a rakpart házait. Az egymás mellé komponált épületek visszaadják a főváros különleges hangulatát. Minden korty víz, amit ebből a kulacsból iszol, emlékeztethet a gyönyörű sétákra a Duna partján, a baráti beszélgetésekre, vagy azokra a pillanatokra, amikor gyönyörködtél a város fényeiben.
Tökéletes ajándék annak, akivel megosztottad ezeket a pillanatokat, vagy magadnak, hogy mindennap emlékezz arra, milyen különleges ez a város.
A dupla falú nemesacél kivitelezésnek köszönhetően ez a palack télen-nyáron tökéletes társad lesz, hiszen hosszú órákra megőrzi a benne tárol folyadék hőmérsékletét. A matt fekete és fehér színben is elérhető kulacsoknak papírlapra emlékeztető tapintás és a bambuszkupak kivételes eleganciát kölcsönöz. A Budapest City Bottle kizárólag a Waterdrop webáruházában elérhető a készlet erejéig.
Borsod-Abaúj-Zemplén egy ideje előkelő helyet foglal el az életemben, egyszerűen szívesen jövök erre a vidékre, főleg a Tokaji Borvidék környékére. Egy időben Tarcal volt a visszatérési pontom, aztán Bodrogkisfaludba szerettem bele visszavonhatatlanul, idén pedig kipróbáltam, hogy milyen, ha Tállya irányából közelítek Tokajhoz és a tokaji életérzéshez. A pár napos elvonuláshoz ideális helyszínre bukkantunk ugyanis Tállyán, amely rajta is van a tokaji köztudat térképén, meg nincs is. De mivel a dűlőkkel szabdalt lankák között autózni élmény és igazi távolság sem feszül a borvidék egyes részei között, így tökéletes origónak ígérkezett ez a község is, amely egyébként számtalan dologról nevezetes.
Többek között itt kezdte el fordítani a Bibliát Károli Gáspár, ahogy a környéken szinte mindenütt, itt is élt két csodarabbi, itt keresztelték meg Kossuth Lajost, nyaranta alkotótábor is akad errefelé, meg persze a Kerekdomb fesztivál, amelyre szeptember közepén boldogan repül rá minden Tokajért rajongó.
A szállás Tállya egyik csendes mellékutcájában, egy borfeldolgozó üzem tőszomszédságában található. A mediterrán hangvételű, élénk színekkel karakterizált Bohém Borklub vendégházban minden megtalálható, ami egy rövidebb vagy hosszabb tartózkodáshoz csak szükséges lehet.
Egyrészt van egy jól értelmezhető méretű medencéje, számos nyugággyal, hatalmas napernyőkkel tarkított partján naphosszat lehet kortyolni a jól behűtött nedűket, amit a negyven fokos kánikulára való tekintettel most mi is gondosan tesztelni tudtunk.
A szobák is jól felszereltek, a kortárs hazai alkotók nem csak az alkotóházban és a falu közterein hagyják kézjegyüket, hanem itt is tetten érhetőek. A tágas földszinti és a kisebb, leginkább alvásra tervezett emeleti helyiségeket nagyon jól kiegészítik a közösségi terek, amelyek kint és bent is megtalálhatóak a melléképületben. Akad itt hatalmas kanapékkal felszerelt nappali, árnyékolóval védett terasz, de egy hatalmas ebédlőasztallal megkoronázott konyha is, ami mint tudjuk, minden valamire való buli legfontosabb színtere.
A vendégház önellátást igényel tőlünk, de lehetőségünk nyílik ezt megkerülni, hiszen a tíz percnyi sétára lévő – ugyanabba tulajdonosi körbe tartozó – Barka Galéria Hotel és Étteremben reggelizhetünk és persze az a la carte étlapról választhatunk magunknak ebédet és vacsorát is, a helyi borokról nem is beszélve.
A Barka az elmúlt egy hónapban nyitott. Igényes kialakításában visszatükröződik az apartmanházzal való rokonság, tereit szintén az itt megmerítkező, alkotó művészek munkái díszítik. A konyha bisztró jellegű, rövid étlapján a klasszikus fogások és a szezonális alapanyagok összjátékával találkozhatunk, amelyet némi fúziós felhang jellemez. Érzésem szerint a konyhának még szüksége van némi időre, hogy megtalálja a saját hangját, kiforrja magát a koncepció és megszülessenek a maga emblematikus fogásai, de dicsérendő, hogy törekszik a helyi alapanyagok használatára, hogy nyitott a modern konyhatechnológiai megoldásokra, érzi a fúzióban rejlő lehetőségeket és bátran nyúl az ízpárokhoz.
Ebben a pár napban a gasztrotanácsadói énemet szögre akasztottam, a borokkal, a tájjal és a tállyai létezéssel foglalkoztam inkább.
A borokkal volt is miért. A Tokaj Art Wine borbirtok tételei itt ugyanis otthon vannak, a tulajdonosi kör által vitt borászat átlátható és szerethető szortimenttel egészíti ki a Barka étlapját és színesíti meg a vendégházban töltött mindennapokat. A jó érzékkel kialakított nem túl széles, de egy kellemes borsort kiadó választékban mindenki megtalálhatja a maga számításait, az is, aki a klasszikus, maradék cukorban bővelkedő tokaji borokra esküszik és az is, aki a reduktív, száraz fehérekben találja meg a helyre jellemző savakat, ásványosságot, frissességet. A furmint itt is szépen cseng, sőt, extra-brut pezsgőnek is mutatós, a sárgamuskotály varázsol az illatával, működik a kémia a fehér cuvée-ben, a késői szüret is egy jól eltalált aránnyal dolgozik.
Bár a borászatban nem jártunk, de a szőlőben igen, a dűlőtúra során Kiss Papp Miklós birtokigazgatóval nagyokat beszélgettünk az ízlésről, a jó tokaji borról, a szőlőművelés mikéntjéről, a felfutó, egyre népszerűbb dűlőkről, miközben figyeltük a minket körültáncoló vihart, élveztük a szelét, a fényeit, láttuk, ahogy Tokajba ér (és mint kiderült később ott jéggel alaposan el is verte a szőlőt).
Tállyát elkerülte, nekünk csak a látvány maradt, meg persze a kóstolók a poharunkban, a pogácsa a pikniktakarón, a táj a szemünkben, a hosszan lefutó sorok a domboldalon.
A Bohém Borklub remek lehetőséget kínál, ha teljes békében, jól felszerelt, a puritán hedonizmust a zászlajára tűző közegben szeretnénk pihenni, a környéket felfedezni. Tállya ideális kiindulópontjai lehet bármilyen tokaji túrának, a környező falvak karnyújtásnyira vannak, a különféle fesztiválok és boros hétvégék idején is érdemes a vendégházzal és Tállyával számolni.
Idén sem maradunk szabadtéri opera nélkül, hiszen már játsszák Verdi klasszikusát, az Aida-t a Szentmargitbányai Kőfejtőben! Az előadás megálmodója ugyanaz a páros, akik már a 2021-es Turandot előadást is színre vitték itt: az amerikai Thaddeus Strassberger és az olasz Giuseppe Palella. A magyar vonatkozásai is vannak az idei előadásnak, hiszen a magyar zenészekből álló Piedra Fesztiválzenekar az operaelőadások rezidens zenekara, és az etióp király, Amonazro szerepében Nagy Zoltánt is hallhatjuk.
A kőbánya megközelítése idén még egyszerűbb, bizonyos előadások alkalmával most ingyenes shuttle buszt indítanak Sopronból három fel- és leszállóhellyel, hogy biztosan kényelmes legyen minden vendég számára. S hogy jövőre lesz-e folytatás? Naná! A következő nyári évadban a kőfejtő történetében először egy Wagner operát, A bolygó hollandit tűzik majd műsorra.
Verdi operaklasszikusát legutoljára 2014-ben láthatta itt a nagyközönség, abban az évben, amikor az operaprodukciókat átvette az Esterházy érdekeltségébe tartozó, és az Alapítványok igazgatóságának szellemiségével egyetértésben a tartományi kulturális és gazdasági élet fellendítésén dolgozó Arenaria Kft. Az igéző szépségű operába Verdi mindent megírt, amitől ez a műfaj egyedi és nagyon szerethető. A nagy és látványos tömegjelenetekkel szemben ott állnak a szenvedélyes, az egyes szereplők vágyait és konfliktusait felvonultató, szinte már kamarajátékba illő, intim jelenetek, amelyeket Verdi és a rendezői stáb egyedülállóan egzotikus, egyiptomi környezetbe ágyaz.
A Strassberger és Palella művészi koncepciójában fontos szerepet kap a pazar színpadkép, a legapróbb részletekig kidolgozott, pompás díszletek, a kifinomult koreográfiák, a különféle vetítések, amelyek megteremtik a teret a kivételes előadók által életre keltett történetnek.
A díszlet különleges eleme egy hatalmas, nyitott és mintegy két és fél busznyi hosszúságú, a kőbánya sziklás tájába milliméter pontossággal illeszkedő szarkofág és akkor még nem ejtettünk szót a produkció igazi sztárjáról, a hatalmas, mozgatható, leleményes faszerkezetből épült arany elefántról! A díszlet különleges elemét képezik a holtnak tűnő piramisok közé életet varázsoló vízeffektusok, amelyekért ugyanaz a CRYSTAL csapata felel, akik az idei párizsi Olimpai Játékok nyitórendezvényén is munkálkodik.
Ezzel a kifinomult, de mégis grandiózus látvánnyal jól harmonizálnak Giuseppe Palella egyedi és részletgazdag jelmezei. A produkció 197 jelmezén fontos szerepet kapnak a kiegészítők, elsősorban a nagy részletességgel kidolgozott 183 fejdísz.
A látványos színpadképet a tehetségek töltik meg élettel. A karmesteri pultnál a mexikói származású Iván López-Reynoso áll, az utolsó három előadást viszont asszisztense, a spanyol származású zeneszerző és karmester, Ruben Diaz vezényli majd. A Piedra Fesztiválzenekar az operaelőadások rezidens zenekara, az ő előadásukban csendülnek fel Aida lírikus áriái, Radamesz románca, vagy a második felvonás győzelmi jelenete. A lehető legtökéletesebb hangzás miatt a zenekar nem egy zenekari árokban, és a kórus nem a színpadon, hanem egy, külön a számukra épített épületben játszanak, ezért is van nagyon nagy szerepe a túlnyomórészt magyar jelentkezőkből álló statiszták és kaszkadőrök csoportjának.
Augusztus 24-ig összesen 26 alkalommal viszik színre az előadást, részben kettős, vagy hármas szereposztásban. A premieren Aida, az etióp királylány szerepében a Grammy-díjas Leah Crocetto volt látható, míg Radamesz hadvezér szerepében Jorge Puerta előadását hallhatta a közönség, Aida riválisát, Amneriszt pedig Raehann Bryce-Davis, Amonazro, etióp királyt Gangsoon Kim keltette életre.
További időpontok:
Július 18., 19., 20., 21., 25., 26., 27. és 28.
Augusztus 1., 2., 3., 4., 8., 9., 10., 11., 15., 16., 17., 18., 22., 23. és 24.
Kezdés júliusban: 20.30 óra, beengedés 18.30 órától
Kezdés augusztusban: 20.00 óra, beengedés 18.00 órától
Időtartam: kb. 2,5 óra
Árak: 49 és 178 euró között
Jegyrendelés:
pan.event jegyiroda
Telefonszám: +43 2682 65065
Bevallom őszintén, én mindig is északi parti balatonozó voltam, aki érti, hogy a déli part miért kedves oly sokaknak és volt, hogy egy hétig festette Fonyódról a naplementébe vesző Badacsonyt. Ha szeretnék megmártózni a Balaton-élményben, akkor általában a felvidék falvai között kóricálok, figyelem a tájat, élvezem a szőlő szabdalta lankákat, a bazalt jelenlétét, hagyom, hogy a domboldalakon lefusson a tekintetem és megpihenjen a Balaton irizáló felszínén.
Idén az egy napnál többre vágytam, de úgy, hogy ez a megszeretett és megszokott vadregényesség megmaradjon. Tudtam is, hogy pontosan mire van szükségem, hiszen sok-sok évvel ezelőtt egy sajtóút során már jártam a tökéletes helyen, ott, ahol az ember azonnal otthon érzi magát, ahol a rétesalmákat termő hatalmas fák és a diófa árnyékából, a szőlő széléről, az erdő oldalából leshető a Balaton, mint leshető, órákon át teljes figyelmünket neki szentelhetjük, miközben kezünkben fröccs landol vagy testesebb, a tájegységre jellemző nedű.
Szerencsére nem csak én szerettem volna ezt a fajta feltöltődést választani, így ketten vágtunk neki az útnak. Autóval mentünk, pont azért, hogy a szabadságunk megmaradjon, ne kelljen senkit ugrasztani a vasútállomásra, ha épp érkezünk és az összes lankás utat a magunk tempójában bejárva kiélvezzük a felvidék teljes szépségét. Egy igazán nőies, de alapvetően komolyan felszerelt kis autóval vágtunk neki az útnak, egy hibrid Suzuki Swifttel, amely még színében is igazodott a programjainkhoz, a napraforgókkal tarkított, friss szénabálákkal felszórt földek és a még világoszöld szőlők közé tökéletesen passzolt a gyöngysárga metál autónk.
Pesten besüllyesztettük a bőröndöket a csomagtartóba, a szalmakalapok elfoglalták a hátsó üléseket, mi pedig kényelmesen lekanyarogtunk a Balaton partjára, nagyokat beszélgetve. Jó volt, hogy ketten vezetünk, az autó, bölcsen jelzett minden esetben, amikor korrigálni kívánta a stílusomat, ha változott a sebességhatár, ha épp érkezett valaki, akinek öt perce volt, hogy leérjen a tóhoz és hang nélkül suhant fel a szőlők közé is, otthonosan mozogva a bukolikus tájban.
Kartaly Attila álma egy borászat volt, egy pince, ahol a felvidék szép borai készülnek, egy szőlő, amely a helyi fajtákra koncentrál, egy hely, ahova csak megérkezni lehet, elszakadni többet nem. A Nivegy-völgyében bukkant rá erre a térre, a házra, itt esett örök szerelembe a vidékkel és vágott bele egy igazán szerethető, természetközeli projektbe, így jött létre a Tagyon Birtok. A borászat hamar átcsapott vendéglátásba, hiszen az ide érkezőknek sem akaródzott szedni a sátorfájukat, majd a vendéglátás újabb szolgáltatásokkal bővült, és ma már a szőlők között elszúrt régi pincékből, présházakból álló rendszerben nem csak Attila ébredhet erre a csodás panorámára, hanem a szállóvendégei is.
Mi egy parányi, de jól felszerelt apartmant birtokoltunk, amely a domboldalba futott, felettünk vadvirágokat hajtott a meleg nyári szél, körben a szőlők rendezett sorai, amíg a szem ellát és persze a Balaton, a legjobb orvosság. Nem is vacakoltunk sokat, a ház könnyed fehérborai közül a Rizlingszilvánival indítottunk, fröccs lett belőle, tökéletes köszöntő ital, ittunk egymás egészségére, kicsit a tájnak is köszönve, majd a délutánt már a birtok bűvöletében töltöttük.
Társaságunk is hamar akadt, néhány kedves borszerető amerikai csatlakozott a pincetúránkhoz, boldogan ismerkedtek a hegy, a hely és a balatoni bor történetével, amely Attila élénk, színes elbeszélésben azonnal alakot is öltött.
Ittunk, nevettünk, élveztük a kinti negyven fok helyett ránk telepedő hűst, tartálymintákkal ismerkedtünk, a Szürke, azaz a szürkebarát is a poharunkba ficcent, ahogy az illatos, savakban gazdag Zengő vagy a tekintélyt parancsoló hegybor, a Tagyon Bor, amelyben a reduktív bornak a magyar tölgyfahordókban öt hónapig érlelt olaszrizling adja meg a mélységet, a testet. A hőség nehezen eresztette a hegyet, még a bortokon fent is érezni lehetett a párát, majd az alkonnyal együtt megérkezett egy kellemesebb idő, mi pedig borokkal felszerelkezve a hatalmas fák alá gyűltünk, újabb társsal gazdagodtunk, ittunk és pont úgy váltottuk meg a világot a csillagfényes ég alatt, ahogy abban kamaszkorunk óta hittünk, nagy kérdésekkel, nagy válaszokkal, sok szúnyoggal és egyre több üres pohárral.
A hajnal korán köszöntött a hegyre, a házacskánk ajtajából néztem a fényeit, ahogy a szivárvány minden színét felfesti az égre. A szőlő még aludt, a tőkék fekete halmokként derengtek, de a víz felett már ott várt a reggel, amely szépen lassan birtokba vette a hegyet és egy elképesztően meleg nap ígéretét hozta.
Attila már előző este megpendítette, hogy varázslatos reggelivel vár, ami így is lett, a friss zöldségek mellett házi kolbász és sonka, valamint kávé várt ránk, ami az előző este után erősen javallott volt. Beszélgettünk, néztük a fényben kibomló tájat, majd nagyjából elterveztük a napot.
Az elutazásunk lényege pont az volt, hogy nem hajtunk semmit, nem hajkurásszuk, amit nem szükséges, hanem kicsit visszahúzunk a folyamatos rohanásból, és tényleg csak azt és úgy tesszük élményként a magunkévá, amire valóban szükségünk van. A felvidékben az a csodálatos, hogy igazából nincsenek távolságok, amit most még inkább megéltünk, hiszen a gyöngysárga autónk hangtalanul suhant velünk keresztül a tájon.
A Salföld felé igyekeztünk, nem a mára már erősen túlárazott malacstírölésért, hanem magáért a faluért, amelynek házait mindig előszeretettel nézegetem.
Itt sétáltunk egyet, megnéztük a frissiben felhúzott közösségi házat is, elmerengtünk a világ dolgain, majd fagylalt után néztünk, azaz átsiettünk Zánkára.
A Gyógynövény Fagylalt Műhely gazdag választékkal és egy rendkívül helyes fagylaltos lánnyal várt ránk, aki minden igényünket, rigolyánkat azonnal értette és tökéletes vendéglátónk volt. Számtalan sorbet közül választhattunk, valóban hűsítő élményben volt részünk. Az ebéd nehezebben adta magát, talán mert egy olyan köztes megoldásra vágytunk, amelynek Pesten ezernyi szentélye van, de a Balaton-part nincs erre igazából felkészülve.
Szerencsére az akali strand nem csak árnyas fákkal, rendkívül kulturált környezettel ajándékozott meg minket, hanem a tökéletes street fooddal is, amely a klasszikus balatoni büfésor takarásában húzódott meg. A Cafat pont azt kínálta, amire vágytunk, könnyed, de minőségi ebédet adott, pulled pork, coleslaw és egy kevés sültkrumpli képében.
A strand felülmúlt a várakozásaimat, rendezettsége, tisztasága számomra üdítő újdonságként hatott, ahogy az is, hogy a megváltott belépővel a nap során bármikor visszatérhetünk a partra. Késő délutánig lent maradtunk, majd visszaigyekeztünk Zánkára, ahol a helyi barackosban szert tettünk egy nagyobb adag napmeleg, frissen szedett gyümölcsre, amivel már felkanyarodtunk a birtokra, hogy az árnyas fák alatt, a völgy ölén együk meg.
Az este megint itt talált ránk, bár most a baráti borozást egy nagyon kellemes vacsora váltotta fel. A birtok ugyanis jól felszerelt nyári konyhával rendelkezik, amely nem csak a szállóvendégek reggeliztetését és a borozni térő nyaralók, utazók szervizét szolgálja, hanem komplett éttermi konyhaként üzemel, amelynek étlapján most is számos izgalmas fogást találtunk.
A nyári estében a birtokot megtöltötték a vendégek, baráti társaságok, randevúzó párok, nyaralók telepedtek az éttermi rész asztalaihoz, ahol a pincészet boraiból felálló borsor mellé válogatták a fogásokat. Mi a ház habzóborával indultunk, a Hab Zsi remek belépő, könnyed, nyári, illatos, buborékos. Házi kacsamájpástétomot kértünk előételnek, hagymalekvárral, extra adag zöldséggel, ropogtattuk a friss ízeket, csúszott mellé a harsogó buborék.
Aztán a Zengőre váltottunk, mellé pedig egy krémesen lágy sárgarépás risottót ettünk, kecskesajttal és mogyoróval, amihez rostlapon pirított, szuvidolt csirkemell koronázott. A vacsorához társaságunk is akadt, a birtok feletti erdősávból fél órán át szólt a hiúz-dal – valamelyik fél elszántan hívta a párját.
Másnap reggel még hosszan kiélveztük a panorámát, a páraködbe bújó tavat szemléltük az első kávénk mellől, majd összepakoltunk és Alsóörs felé vettük az irányt. A Balatonba számos aspektusból lehet beleszeretni. Egyrészt úgy, ahogy mi, a szárazföld felől közelítve, de bőven akadnak olyanok, akiknek a tó nem mint látkép kínálja az élményt, hanem az azon való létezés. Számukra nyújt most új minőséget az Ypsilon Yacht Club, amelynek szolgáltatásai között olyan finomságokra figyeltünk fel, mint a Costes által üzemeltetett pop-up büfé, de maga a komplexum is megér egy misét.
A név kötelez, az Ypsilon valóban Y alakú, a lehető legkisebb részét foglalva el a partnak, de közben mégis megfelelő számú helyet biztosítson az ide érkező hajók számára. A szolgáltatások köre meglehetősen bő, nem véletlen, hogy Ötvös Csöpi hajója, a Sirokkó is immár az Ypslionban lelt otthonra és az sem véletlen, hogy a pop-up büfé mellett a BORD Építész Stúdió által megálmodott áramvonalas terekben majd a Costes kistestvére nyit jövőre, Rácz Jenővel a fedélzeten.
Amíg azonban az étterem és a bár elnyeri végső formáját, a hajósok a kikötőben található büféből vételezhetnek magunknak magas minőségű reggeli fogásokat, street food ételeket, kóstolhatják meg a hétvégi séfajánlók szezonális finomságait. Mi most egy-egy tartalmas rántottával, egy hatalmas adag görög salátával és a hideg italok széles spektrumával kezdtük a napot. Az árnyékos teraszról néztük a kikötőt, miközben az olvadó vaj édes illata figyelmeztetett: készül a reggelink. A prémium szolgáltatásokat nyújtó klubban – az étterem mellett – még folynak a befejező munkálatok, a tereprendezés, a kertészet még itt-ott várat magára, de ha elkészül, akkor valódi paradicsoma lesz mind a víz, mind a szárazföld felől érkezők számára. Az étterem mellett akár mi magunk is grillezhetünk, vagy bográcsozhatunk, sőt kérésre a Costes munkatársai elő is készítik majd számunkra a pácolt húsokat, hogy csak a sütésre és a szociális interakciókra kelljen koncentrálnunk. A grillhelyek mellett napozóterasz és medencék is várják majd a vendégeket, ahonnan csodás kilátás nyílik a kikötőre és a vízen ringó hajókra.
A pazar reggeli után már hazafelé indultunk, de azért még tettünk egy aprócska kitérőt Füreden, ahol a Bergmann jól hűtött termeiben szert tettünk pár újabb gombóc fagylaltra, hogy kellően temperáltan szálljunk vissza a rózsabogár fényű gyöngysárga autónkba, amely kényelmesen suhant velünk vissza a hétköznapok felé.
A Balaton számomra így szerethető, a benne élő, alkotó emberekkel, azokkal a szerelemprojektekkel, amiben látszik a szándék és a szív, a tereivel, az esetlegességével, a természethez való idomulással. Ha ti is valami hasonlóra vágytok, akkor jó szívvel ajánlom, hogy bízzátok magatokat Attila vendégszeretetére, boraira, élvezzétek a Nivegy-völgy kínálta panorámát, a Tagyon birtok laza otthonosságát.
A tökéletes balatoni létezésnek egyszerre kell magában hordozni az egyszerűséget és a komplexitást, kell egyfajta vezérelv, amire épül, közben kell, hogy legyen benne spontaneitás, és micsoda csoda lenne, ha a pihenésünkről, a kikapcsolódásunkról, a tökéletes relaxációnkról valaki más gondoskodna helyettünk. A teljes körű szolgáltatásokat nyújtó balatoni szállodák szűk csoportjába lépett be idén tavasszal a Kenese Bay Garden, ahol a meglévő infrastruktúra teljes körű rehabilitációját követően, a gyakorlott és felkészült személyzet könnyedén felvette a kora nyári szezon ritmusát és már az első vendégeket is azzal az olajozott, jól szervezett működéssel, vendéglátással fogadta, ami a bejáratott helyek sajátja.
A Kenese Bay Garden érti a vendégigényt és mindent meg is tesz azért, hogy tökéletesen kielégítse. Tudja, hogy mire van szüksége a hozzá érkező utazónak, legyen szó konferencián résztvevő szállóvendégről, hosszú hétvégére érkező társaságról vagy a klasszikus nyaralását a szállodában eltölteni kívánó családról. A különféle elvárásokkal mind elbír, mindenre van válasza, tökéletes megoldása és tere, hogy a funkciókat elkülönítve, mégis kellemes egységként kínálja.
Számunkra most egy rövid hétvége adatott a hét közepén, amit számtalan beígért (de szerencsére elmaradó) vihar pettyezett, így minden napos pillanatnak külön tudtunk örülni és ki is használtuk, hiszen ki tudja, mit hoz a nap többi része. Balatonkenese megnyugtatóan közel van Budapesthez, Őrmezőtől nagyjából háromnegyed óra alatt le lehet érni az autópályán, azaz kisgyerekkel, sőt csecsemővel is belátható távolságra fekszik, vagy egy hirtelen jött ötletként is felvethető (a szabad szobák függvényében). A szálloda korábban egy telekommunikációs cég üdülőjeként üzemelt, a felújítás során bölcsen megőrizték a szállodától elkülönülő konferenciaközpontot, amely meghatározza az ide érkező vendégkör egy részét.
A felújítás során kialakított szobák jelentős részéből varázslatos balatoni látkép nyílik, amit a kültéri medencékből, a körülöttük lévő nyugágyakról, az étkező teraszáról és persze a privát partszakaszról is élvezhetünk.
A komplexumban található wellness nem csak kültéri medencéből áll, a beltéri részen – a medencék mellett – három panoráma szauna, gyerekrész és természetesen egyedi szépészeti, egészségmegőrző szolgáltatások is várják a vendégeket.
A Kenese Bay Garden területén persze akad játszótér, van csónakház és kikötő, ahonnan vízibiciklizni indulhatunk, vagy épp SUP-on vehetjük be a Balatont, sőt saját bowlingpályát is üzemeltetnek, amelyhez külön bár és kellemes hangulatú – természetesen panorámás – terasz tartozik.
A főépület bárjában ugyancsak várnak ránk a különféle alkoholos és mentes italok, sőt az Accent Hotels saját single origin etióp kávéjából, a Chelchele-ből is kérhetünk eszpresszót, vagy bármilyen kávés italt. Az éttermi kínálat szintén túlmutat a szállodai keretek között megszokotton, az étterem séfje jól ismeri a vendégeit, pontosan tudja, hogy a minőségi vendéglátásban hol és hogyan helyezkedjen el a házias, az egészségtudatos. Tudja, hogy egy nyaralás, konferencián való részvétel során mivel lehet kedveskedni, jóllakatni a vendéget, aki boldog várakozással tekint a naponta frissülő választékra. A nyári időszakban a kínálatot nem csak a szezonális fogások, hanem a teraszon, frissen grillezett tételek is gazdagítják.
Ha pedig már kipihentük magunkat és kicsit kimozdulnánk a környéken, akkor erre számtalan lehetőségünk van. A Szó testvérek Balatonalmádiban lévő Szó ami Szó pékségében, cukrászdájában válogatott finomságok közül választhatunk, még a mentesen étkezők is megtalálják itt a számításaikat.
Ha friss juhsajtra vágynánk, akkor Kapolcs vadregényes tájaira invitál minket Bognár Edina és Ódor Dezső, akik érlelt sajtokat készítenek juh- és tehéntejből, de ha szerencsénk van, akkor azért egy kis friss juhgomolyába is belefuthatunk. A kapolcsi műhely mellett velük és a termékeikkel a Káptalantóti piacon lehet összefutni.
Ha pedig Toszkánába ugranánk át vagy vágyjuk Pompei egyedi atmoszféráját, akkor irány Nemesvámos mellett a Baláca római villagazdaság, amely egészen egyedülálló módon mutatja be a római nemesség mindennapjait az egykori Pannóniában.
A villakomplexum az első és a negyedik század közötti időszakról nyújt áttekintést, az átriumos, hatalmas lakóház és a toldalék épületek körül a táj is Itáliát idézi, érdemes időt szánni a helyre, kicsit megpihenni, engedni a varázslatának.
Ha pedig plusz adrenalint pörgetnénk a szervezetünkbe vagy van velünk néhány gyerek, akiket célszerű lenne valamilyen értelmes tevékenységgel lefárasztani, akkor ideális választás a Balatoni Bob, ahol több pálya várja a sebesség szerelmeseit és a Serpa kalandparkban meghódíthatjuk a fák közötti leget.
Egyszóval a Kenese Bay Garden ideális választás, ha a Balaton partján szeretnénk rövidebb vagy hosszabb ideig megpihenni. Minden adott egy totálisan kikapcsoló, relaxáló pihenéshez, de abban is készséggel segítségünkre van, ha kicsit aktívan vagy nagyon sportosan képzeljük az itt töltött időt.