A tökéletes békéhez és a zavartalan kikapcsolódáshoz sokszor egyáltalán nem szükséges a világ végére utazni. Elég átugrani a szomszédba, a Fertő-táj osztrák oldalára, Breitenbrunnba (Fertőszéleskútra), ahol a természet és a modern, fenntartható dizájn olyan harmóniában vár ránk, ami azonnal kiránt a folytonos készenlét állapotából, ellazít, kisimít, átjár. Az Esterházy Vállalat nagyszabású, 53 millió eurós beruházásának köszönhetően a Fertő-tavi Neuer Strand és a hozzá kapcsolódó exkluzív üdülőfalu egészen új szintre emeli a tó körüli létezést, a maga egyszerűségében teremtve meg a prémium pihenést korosztálytól függetlenül.
Ha egy kis home office elvonulásra vágynánk a nádasba futó privát teraszunkon, ha a családdal és a kutyával keresnénk a tökéletes bázist, vagy egyszerűen csak kiengednénk a gőzt egy harapnivalóan zöld környezetben, mutatjuk, miért érdemes célba venni a tónak ezt a szegletét.
UNESCO világörökség és szelíd turizmus
A Fertő-táj 2001 óta az UNESCO Világörökség része, amelynek kétharmada Ausztriához tartozik. Az Esterházy Vállalat 2019-ben vette vissza a terület üzemeltetését, és egy rendkívül tudatos, a szigorú természetvédelmi kritériumoknak megfelelő modernizációs folyamatba kezdett. A cél a szelíd turizmus megvalósítása volt. A modern kikötőépület 2024-es átadása után 2026-ra fejeződött be a projekt utolsó szakasza, amellyel a prémium vendégházak is felkészültek a pihenni vágyók fogadására.
Otthonos luxus: privát szaunás vendégházak és zöld építészet
Az üdülőterületen 45 modern, hat különböző kategóriába sorolt, teljesen önellátó vendégház várja a vendégeket, amelyek összesen maximum 162 fő befogadására alkalmasak. A négy- és hatfős házakat úgy tervezték, hogy maximálisan belesimuljanak a tájba, a házak és a környezetük kialakítása és egy nagyon tudatos tájrendezés eredményeképp született. A fenntarthatóság jegyében szárazságtűrő, a helyi klímának megfelelő növényzetet telepítettek az épületek köré, a házakban automatikus árnyékolás gondoskodik a kellemes belső hőmérsékletről, igazi prémium életérzés, hogy 28 víkendház saját szaunával rendelkezik, az összes vízparti épület, de akadnak rejtett gyöngyszemek is a területen.
A terek belsőépítészeti színvilágát a környéken honos három madár, a szürkegém, a guvat és a foltos nádiposzáta tollazatának árnyalatai ihlették, így az enteriőr is a kinti természetet tükrözi. A zöld szemléletet a házak tetején elhelyezett, az áramot és a téli fűtést biztosító napelemek teszik teljessé, az üdülőközpont kiemelkedő ökológiai minőségét pedig az Osztrák Fenntartható Építészeti Tanács arany fokozatú minősítése igazolja.
Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy magunk előtt lássuk a reggeli derengést, a napfelkeltéket a teraszon kávézva, hallgatva a nád susogását, a nádi életvilág csodás hangjait, lábunknál a mindent figyelő kutyával, mögöttünk a még alvó családdal, hogy aztán a közös reggeli után nyakunkba vegyük a környéket vagy csak lesétáljunk a parti fövenyre ejtőzni, olvasni, fürdeni, vagy a vízi sportokkal barátkozni. De bevallom őszintén, nekem a szimpla home office-os tevékenység is jobban menne ebben a választott magányban, szemben a nádassal, árnyas békében szüttyögve, meg-megmártózva a tóban és a nyugalomban.
Négylábú kedvencek és végtelen kalandok a környéken
Ahogy a korábbi képzeletbeli hajnalon már vázoltam, kutyával érkeznék, hiszen a teljes értékű pihenésből Yolán sem maradhat ki. Négy kifejezetten kutyásoknak fenntartott ház áll rendelkezésre, amelyekben külön kutyás bekészítés várja a négylábú utazókat. Bár magában a Fertő-tó fő medrében ezen a részen négylábúaknak a fürdés tilos, az épületek mögött egy külön erre a célra kialakított tó található, ahol bátran lehet csobbanni. Családdal vagy barátokkal érkezve a helyben kínált szórakozási- és kikapcsolódási lehetőségeken túl a helyszín tökéletes bázisa lehet a különféle tematikájú csillagtúráknak, a programlehetőségek pedig szinte kimeríthetetlenek.
A legkisebbek már helyben, a resort területén is biztonságban kalandozhatnak, hiszen egy háromszáz négyzetméteres, természetes alapanyagokból épült, függőhidakkal, mászófallal és slackline-nal felszerelt játszótér várja őket. De az alig egy karnyújtásnyira lévő szentmargitbányai Familypark is egész napos, felejthetetlen vidámparki kalandot kínál. Ha nagyobb gyerekekkel vagy baráti társasággal kelünk útra, a Szentmargitbányai Kőfejtő monumentális szabadtéri színpadán a nyári operaelőadások adnak lenyűgöző, csillagfényes kulturális élményt. Egy kényelmes autóúttal könnyen elérhető Eisenstadt, ahol a kismartoni Esterházy-kastély történelmi terei és gyönyörű parkja hívogatnak egy elegáns délutáni sétára. Ha pedig a természet és a kultúra mellett a társaság egy kis pezsgésre, divatra és komolyabb gardróbfrissítésre vágyik, a parndorfi designer outlet prémium kínálata is csupán egy gyors ugrásra van a nyugalom itteni oázisától.
Ahol mindig fúj a szél: vitorlázás és vízi sportok
A Fertő-tó ezen része a vízi sportok szerelmeseinek valóságos paradicsom. Itt valóban folyamatosan fúj a szél, így érthető, hogy már a hatvanas években is tömegek jártak ki Bécsből ide vitorlázni, és a mai napig rendszeresen rendeznek itt nemzetközi szörfbajnokságokat. Ha szeretnénk magunkat kipróbálni vagy fejleszteni a tudásunkat, helyben katamarán-, kite-szörf-, hagyományos szörf- és vitorlásiskola is működik.
Kulináris kényeztetés pannon alapokon: Libelle étterem
Ebben a paradicsomban a gasztronómia szerelmesei sem fognak csalódni. A kikötőépület felső szintjén található Libelle étterem az üdülőhely kulináris központja. A koncepció lényege a „soul food” ötvözése ázsiai inspirációkkal, szigorúan a régió legjobb, szezonális alapanyagaira építve.
Az étteremben kínált vadhús egyenesen az Esterházy Vállalat saját birtokáról származik, a helyi beszállítók minőségi alapanyagai mellett a borlap is a környék legkiválóbb tételeit vonultatja fel, ami tökéletes kísérője minden egyes naplementének.
Ha pedig a kisház adta nyugalomban, a teljesen felszerelt konyhában magunk főznénk a barátainkra, családunkra, akkor a kikötőház aljában egy modern, teljesen automatizált élelmiszerbolt üzemel a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában, ahol prémium minőségű regionális termékeket szerezhetünk be a spontán esti borozásokhoz vagy a hajnali piknikekhez.
Fedezd fel a környéket két keréken vagy hajóval!
A szelíd turizmus jegyében a strand területe a gyalogosan vagy kerékpárral érkezők számára teljesen ingyenesen látogatható, és a biciklik parkolása is díjmentes. Érdemes egyébként két keréken felfedezni a tó körüli apróbb, hangulatos pannon falvakat, vagy akár hajóra szállni és a vízről megcsodálni a madárvilágot, de a kettő ötvözhető is, komppal a biciklikkel távolabbi falvakba is eljuthatunk, ahonnan csak szépen haza kell gurulni a jól kiépített bicikliutak valamelyikén. Jó tudni, hogy ez a vidék kiemelten fontos madármegfigyelő terület, ennek megfelelően kialakított környezettel, azaz itt minden ornitológus boldogan tölti a szabadságát.
A tó körüli tekeréshez a klasszikus B10-es útvonal mellett a mesés nevű B12 Cseresznyevirág kerékpárutat is választhatjuk, a helyi kerékpárkomppal pedig a bicikliket feltéve kényelmesen áthajózhatunk Podersdorfba. A stégeken kialakított megfigyelőhelyeken érdemes csendben megállni, mert kis szerencsével saját fészkük közelében láthatjuk a barkóscinegét, a cigányrécét vagy a méltóságteljes nagykócsagot. A vízi élmények és a teljes mentális lecsendesedés csúcsaként pedig a fertőszéleskúti öböl sima tükrén a SUP-jógát is kipróbálhatjuk.
A tökéletes családi kirándulás a legtöbb esetben nem több mint egy oximoron, ahol vagy a felnőttek unatkoznak műanyag mászókákkal felszórt, esztétikailag értékelhetetlen tereken, terekben, vagy a gyerekek vesztik el – alapvetően jogosan – a béketűrésüket az őket meg nem szólító, kegyeiket nem kereső programok során. A Schloss Hof elegánsan hidalja át ezt a problémát, megadva mindenkinek, ami jár, itt a 18. századi főúri luxus és a 21. századi szülői túlélési stratégiák tökéletes szimbiózisban léteznek. Míg a gyerekek biztonságos, ingergazdag környezetben merítik le az energiatartalékaikat, addig a felnőttek nyugágyakból, egy kiváló kávé mellől szemlélhetik a tájat, némi elégtétellel nyugtázva, hogy a barokk kornak is megvoltak a maga szépségei, amit érdemes a mostani létezésünkbe is beemelni.
Az autentikus majorság és a szülői tehermentesítés
Schlosshofon a több mint húsz éve tartó revitalizáció során nem egy múzeumot hoztak létre, hanem egy autentikusan működő majorságot. Savoyai Jenő idejében a birtok háromszáz embert látott el, működött itt asztalosműhely, sörfőzde, vadkonyha, és bár a sajtmestereket Svájcból hozatták, az ő üzemük egy szomszédos faluban, a beszédes nevű Milchhofban kapott helyet.
Ami egykor tehénistálló volt, az ma a birtok kiváló éttermeként funkcionál, de a stratégiailag tökéletesen elhelyezett kávézók – a játszótér melletti és a kastélykávézó – is azt a célt szolgálják, hogy a kísérők is élvezzék az ittlétet, ne csak túléljék a napot. A padok, székek és nyugágyak hálózata egyértelmű üzenet, itt a felnőttek pihenése is legális.
A területen több mint 250 állat él – lovak, kecskék, birkák és az osztrák-magyar fehér szamár populációjának laza tíz százaléka –, a haszon- és fűszerkertek mellett pedig a rózsakert nyújt esztétikai menedéket.
A gyerekek számára a vizes ösvény és hatalmas játszótér, az állatsimogató és a futóbicikli-pálya garantálja, hogy az élménygazdag nap után az esti altatás már ne okozzon gondot.
A víz, mint a legnagyobb barokk flex
A hétteraszos barokk kert lelke a víz, de a 18. században egy szökőkutat üzemeltetni komoly logisztikai rémálom volt. A versailles-i mintára épült kerttel Savoyai Jenő magát a Napkirályt, illetve annak udvarát akarta másolni. Ehhez a víz három és fél kilométerről, a groissenbrunni forrásokból kialakított műtavakból érkezett, kifúrt fatörzseken keresztül.
A domborzati viszonyok miatt a legalsó szökőkút vízlövellése volt a legmagasabb, de a korabeli fenntarthatóság – vagy inkább a technikai korlátok – okán a rendszer nem működött folyamatosan. A víz afféle attrakcióként volt látható, nagyjából tíz percig lövellt és zúdult, kizárólag akkor, amikor a fontosabbnak ítélt vendégek megérkeztek. Hogy a nyomást tovább növeljék, a tó mellé víztornyot is építettek, és abba emelték fel a vizet.
Éppen a vízhiány volt az, ami miatt alapkövetelmény volt, hogy maguk a szökőkutak szárazon is pazarul mutassanak. A revitalizáció során gondosan ügyeltek ezekre a részletekre is, a ma látható kastélyparki elemek egy kivételtől eltekintve mind eredetiek, csak a legnagyobb szökőkút szoborcsoportja másolat, de ott az engedmény oka is megvan, tudják hova került az eredeti szobor. A helyreállításhoz Canaletto korabeli festményét is használták, de mivel a művész – annak ellenére, hogy igen aprólékosan kidolgozott műveket hagyott maga után – az utókor minden kérdésére azért nem tudott válasszal szolgálni, így van, ahol számítógépek segítségével próbálták meg például az egyik szökőkút domborműveit helyükre illeszteni. Mindezt a kertet őrző szfinxek kicsit lesajnáló tekintete mellett, akik mindent túléltek, ők még látták magát Savoyait is.
Méregdrága virágok és üvegszilánkos ágyások
A barokk pompa nem ismert határokat, ha a külcsínről volt szó. A nemesített növények ellenben annyira drágák voltak, hogy egy kisebb tavaszi szegfűcsokor árából akár egy egész házat fel lehetett építtetni. Éppen ezért a parterekben virágokból kevesebb volt, a lenyűgöző mintákat adó ágyásokat fekete szénnel, vörös téglatörmelékkel és fehér márványkaviccsal töltötték fel. Ahol még ennél is nagyobb csillogásra vágytak, ott a márványt a korban elképzelhetetlenül drága üveggel helyettesítették.
A kastély és a sokat látott terek
A kastély számos átalakításon ment keresztül. A reneszánsz árkádokon még felfedezhető a Plank család címere, akiktől Savoyai a birtokot megvásárolta, mielőtt a neves építésszel, Hildebrandttal kibővíttette volna. A belső terek és a kert közötti átmenetet a Sala Terrena biztosítja. Ez a lenyűgöző, egykor aranyozott stukkókkal díszített tér Savoyai idejében még nyitott volt, és a herceg előszeretettel költötte el itt a reggelijét a felkelő nap fényében. Később a lovasiskola használta az épületet, a termet pedig praktikus okokból tornateremmé fokozták le, a stukkókat természetesen mind egy szálig leverték, így a jelenlegi állapot már a gondos helyreállítás eredménye.
Intrikák, desszertek és a barokk kert titkai
A kastély bútorozatlan szárnyában kapott helyet a barokk kerteket bemutató időszaki kiállítás, közvetlenül a császári lakosztály, a kápolna és Mária Terézia özvegyi lakosztálya mellett. A tárlat nemcsak a növényekről és a vízrendszerekről szól, hanem az összképről, a szigorú szimmetriában elrejtett apró, asszimetriákról, “easter eggekről”, valamint a sövényvágás és a pavilonépítés korabeli rejtelmeiről.
Az első terem rögtön a korszak legzaftosabb építészeti intrikájával indít. Savoyai Jenő ugyanis Harrach grófjától egyszerűen átcsábította a kivitelezőket, méghozzá irgalmatlan mennyiségű pénzzel. Amíg Harrach Nápolyban volt helytartó, egyszer csak levelet kapott otthonról, amelyben közölték vele: a herceg az egész stábját – beleértve Hildebrandt építészt és a kerttervezőt is – testületileg lenyúlta.
A kiállításon látható parter-makett megmutatja, hogyan állították össze a színeket és a virágokat azok szimbolikájának megfelelően. A luxus abszurd szintjét jól példázzák azok a csodásan festett, valódi virágokat ábrázoló desszertes tányérok is, amelyekből a vendégek csak kézzel ehető édességeket fogyaszthattak, nehogy az evőeszközökkel összekarcolják a méregdrága festést.
Az uralkodók kertészkedés iránti szenvedélyét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a kiállított metszőolló, amely egykor a rózsákat imádó Mária Teréziához tartozott. A császári családban ugyanis hagyomány volt, hogy minden gyermek egy „polgári mesterséget” is tanult. Így Mária Terézia unokája, I. Ferenc Károly magyar király (illetve II. Ferenc német-római császár) a kertészmesterséget tanulta ki, amivel jócskán öregbítette a lelkes hobbikertész uralkodó hírnevét.
Szenvedélyes növénygyűjtő és kertész volt: a Hofburg egyik épületszárnyának tetején például tetőkertet alakíttatott ki, ahol üvegház, szökőkút és számos virágágyás kapott helyet. Itt nagyszámú pelargóniát és más egzotikus növényt nevelt, a tetőkert pedig valóságos menedéket és pihenést jelentett az uralkodó számára. Mária Terézia metszőollójához hasonlóan Ferenc saját szerszámai is máig fennmaradtak az utókor számára.
Vizes ösvény és modern fenntarthatóság
Míg a barokk kor a pazarlásról szólt, a birtokon ma a fenntarthatóság az úr. Ezt testesíti meg az a 2000 négyzetméteres, interaktív vizes ösvény is, amelyet a legkisebbek birtokolhatnak. Itt mezítlábas sétányon, kavicsokon lépkedhetnek, és csobogók mellett időzhetnek.
Saját szemükkel láthatják és tapasztalhatják, hogyan működtek a vízrendszerek a 18. században, mindezt úgy, hogy közben patakmederben futhatnak és vízpermettel játszhatnak.
A víz csak akkor áramlik, ha valóban használják, és semmi sem vész kárba: a felhasznált vizet újrahasznosítják a barokk kert öntözéséhez. Szemléletformálás, méghozzá igen élvezetes formában, miközben az árnyas fák alatt a kísérők is fellélegezhetnek.
Indul a szezon
A birtok nemcsak passzív szemlélődésre ad lehetőséget. A kicsiket és nagyokat tematikus, szezonális élményprogramok várják a vezetett sétáktól a kézműveskedésen át a barokk jelmezes titoknyomozásig és a pónilovaglásig.
Ezek mellett az idényt különleges, egyedi rendezvények is színesítik. Így például június 12-én futóversenyt rendeznek a kastély kertjében. Kis hercegek és hercegnők is futhatnak, különböző kategóriákban: 17.30 óra: az 1-3 éves korosztály 100 méteres futása, 17.40 óra: a 4-7 éves korosztály 300 méteres futása, 17.50 óra: a 8-11 éves korosztály 600 méteres futása, 18.00 óra: a 12-15 éves korosztály 900 méteres futása. A felnőttek 18.50 órakor indulnak, 5 és 10 kilométeres szakaszon futnak, illetve, ha valaki inkább gyorsgyalogolni szeretne, akkor 5 kilométeres távon indulhat. A gyerekek nevezési díja 7-10 euró között, a felnőtteké egységesen 26 euró. Nevezni online június 9-ig lehet, de a verseny napján a helyszínen is még fél órával a kezdés előtt némi felárral. A bevétel egy részét jótékonysági célra ajánlják fel.
A nyár fénypontjaként, augusztus elsején rendezik meg a Fények tánca című varázslatos nyári estét, ahol a barokk ünnepségek eleganciáját és pompáját idézik fel. Az est pezsgős fogadással és látványos barokk lovasbemutatóval kezdődik a díszudvaron. Az esti kastélyvezetés során zene, történetek és hangulatos fények idézik meg a barokk kor világát, miközben a látogatók időutazásra indulhatnak a kastély elegáns termein át. Az árkádos udvarban és a kastélyterasz bárjában élőzene, finom falatok és hűsítő italok várják a vendégeket. A programot artisták és egy izgalmas csillagászati előadás teszik még különlegesebbé. Az este folyamán a kastélyterasz ragyogó diszkóvá alakul át a csillagos ég alatt, ahol a zene és a fények varázslatos hangulatot teremtenek.
Ezek a programok tökéletes alkalmat teremtenek arra, hogy a család minden tagja megtalálja a maga számítását, és a nap végén mindenki kellemesen elfáradva hagyja el a Savoyaiak egykori birodalmát.
Azt hiszem, a táskák iránti elkötelezett rajongásomat anyától hozom. Magam is sokat fejlesztettem a dolgon, anya gyűjtőszenvedélyét megfejeltem márkák iránti elkötelezettséggel, ami komoly kihívások elé tud állítani, főleg, ha a kedvenceink új kollekciókkal rukkolnak elő (ami, mint ismeretes, szinte soha nem történik meg, csak úgy negyedévente). A táskamániát persze továbbörökítettem a Nőkre, Zsófi egy bizonyos kisméretű fekete táskában találta meg az Egyet, neki az a méret és forma az etalon, viszont éli az apróbb, szinte láthatatlan különbségeket is, így komoly készleteink vannak – férfiak és felületes szemlélők számára – teljesen egyformának tűnő válltáskákból. Anna már más dió, nála a fenntarthatóság egy erős gát, az ő vásárlásait az impulzusok mellett egy nagyfokú tudatosság hatja át, kifejezetten szereti az izgalmas márkákat, a jó kollaborációkat, a szerethető és hiteles történeteket. Így kötött ki a Cotopaxi univerzumában, aminek darabjait még nem birtokolja, de legalább megismertette velem és persze jól meg is fertőzött a lelkesedésével.
Ezért a márkáért valóban csak rajongani lehet, egy Cotopaxi hátizsák a legcsúfabb esős vasárnapba is napfényt varázsol, bohó, de borzasztóan tudatosan, ergonomikus, mégis könnyű, úgy felhasználóbarát, hogy nem buta, nagyon tervezetten szertelen. És ez a professzionális lazaság az, ami megkülönbözteti a többi márkától, meg az a gondolatiság, ami az egész céget életre hívta. A Cotopaxi most belép a magyar piacra, remélhetőleg a lehető leghamarabb megtalálja a maga közönségét, hiszen az élet minden területére, mindenféle outdoor tevékenységre és az urbánus lét számos formájára gyártanak végtelenül praktikus táskákat.
Amikor egy ilyen különleges szemléletű márka megérkezik a hazai piacra, érdemes a termékek mögé nézni, hiszen a Cotopaxi varázsa a dizájn mellett a mélyen emberi alapítósztoriban rejlik.
Hogyan ötvözi a Cotopaxi a pillekönnyű kényelmet a fenntartható utazással?
Anna tökéletes alany talált a tudatos és fenntartható szemléletéhez, rajongása tárgy ugyanis minősített B Corporation vállalatként a legmagasabb társadalmi és környezeti normáknak megfelelve működik. A tervezésnél a mérnökök elsődleges szempontja az önsúly radikális minimalizálása, a végeredmény pedig egy pehelykönnyű, elképesztően ellenálló és praktikus kivitel, amely a legsűrűbb városi dzsungelben és a legkeményebb erdei túrákon is a mozgás maximális szabadságát nyújtja. A belső terek ergonómiája logikus, a rekeszek kialakítása átgondolt, így az utazás során minden pillanatban megmarad a komfortos, önazonos létezés, amit a világot járva is büszkén képviselünk.
Miért egy ecuadori vulkánról kapta a nevét az outdoor márka?
A professzionális lazaság mögött egy regénybe illő, hihetetlenül inspiráló történet húzódik meg. A cég alapítója, Davis Smith gyermekkorát Latin-Amerikában töltötte, mivel édesapja munkája miatt a család Ecuadorba költözött. A kisfiú a monumentális Cotopaxi tűzhányó árnyékában nevelkedve szeretett bele örökre a természetbe és a vadregényes kempingezésbe. Ugyanebben az időszakban naponta szembesült a régiót sújtó mélyszegénységgel, a mezítlábas, utcán élő gyerekek látványával. Ez az élmény olyan mély nyomot hagyott benne, hogy megfogadta, felnőttként a rászorulók megsegítésére építi fel a jövőbeli vállalkozását.
Hogyan hozta el a világsikert a márkának két egyetemi láma?
Évekkel később, sikeres e-kereskedelmi vállalkozóként Davis elérkezettnek látta az időt a gyerekkori ígéret beváltására. Megalapította az outdoor felszereléseket gyártó cégét, a logót és a nevet a gyerekkori vulkán inspirálta. Az induláskor szinte semmilyen marketingkeretük sem volt, az alapító ezért egy zseniális, gerillastílusú ötlethez nyúlt. Vásárolt két lámát, Fievellel és Tuggal kezdte el járni az amerikai egyetemi kampuszokat. A diákok azonnal rajongani kezdtek az állatokért, a közösségi médiát pillanatok alatt elárasztották a lámás fotók, a márka híre így napok alatt elterjedt az egész országban.
Az örök barátságok a játszótéren születnek
Mitől válik a Del Día kollekció minden hátizsákja megismételhetetlenül egyedivé?
A Cotopaxi univerzumának legizgalmasabb része a Del Día kollekció, amely a fenntarthatóság és a bohókás életigenlés legtökéletesebb fúziója. Davis szakítani akart a kizsákmányoló ázsiai tömeggyártás hagyományaival, a fülöp-szigeteki üzemükben teljesen új alapokra helyezte a munkát. A modellek más gyárakból visszamaradt, kidobásra ítélt, ám kiváló minőségű textilmaradványok újrahasznosításával készülnek. A varrónők ezen felül abszolút kreatív szabadságot élveznek. A gépies sablonok merev követése helyett a munkások maguk döntik el a vibráló színek párosítását a megmaradt anyagokból. Ennek a bizalomnak köszönhetően nincs két egyforma darab a piacon. Minden hátizsák egyedi, hordható műalkotásként hirdeti a vidámságot, a vállalat a bevételei egy részével pedig folyamatosan támogatja a mélyszegénység elleni küzdelmet.
Magyar piac, magyar kollab
A Cotopaxi magyarországi megjelenése egy különleges, a hazai értékek iránti mély tisztelettel átitatott fejezetet is nyit. A márkát hazánkba hozó Raven Sport vezetése és az Autistic Art Alapítvány között fennálló szoros szakmai kapcsolat természetes módon teremtett hidat a nemzetközi brand és a hazai társadalmi felelősségvállalás között. Az együttműködés ékköveként a Cotopaxi egy reprezentatív hátizsákkal támogatja az Autistic Art jótékonysági aukcióját.
A kikiáltásra kerülő darab ugyan a márka jól ismert, globális minőségét képviseli, a hazai jelenlét mégis karakteresen megjelenik rajta. A táskát ugyanis különleges, magyar tervezők által alkotott kitűzők díszítik, amelyek egyedi, lokális művészeti attitűddel egészítik ki a hátizsák alapvetően nemzetközi szellemiségét. Ezzel a gesztussal a táska egyfajta közvetítővé válik az autizmussal élő alkotók tehetsége és a tudatos, fenntartható outdoor világ között. A Cotopaxi ezzel a projekttel is azt bizonyítja, hogy az életigenlés és a közösségi gondoskodás bárhol a világon, így a magyar piacon is képes egyedi értéket teremteni.
Federica Manzon legújabb regénye az Alma (magyarul: Visszatérés Triesztbe) az utóbbi évek egyik legfontosabb olasz irodalmi műve, amely a rangos Premio Campiello elnyerésével bebizonyította, hogy Triesztről lehet és kell is ma érvényes módon beszélni.
Az olasz kritikák egyöntetűen azért ünneplik az írónőt, amiért képes volt lefejteni a városról a Claudio Magris vagy Italo Svevo nevével fémjelzett klasszikus rétegeket, és helyette egy vibrálóan kortárs, mégis mélyen melankolikus víziót alkotott.
A történet középpontjában álló nő három évtizednyi távollét után tér vissza a szeles mólók közé, hogy átvegye apja különös örökségét, ám ez a hazatérés valójában egy kíméletlen szembenézés a balkáni háborúk árnyékával és a határok menti lét bizonytalanságával. A Manzon stílusa kristálytiszta, elegáns, amelyben a személyes dráma és a kollektív történelem traumái egymást erősítve alkotnak tökéletes egészet. Közben a szöveg lüktetése a tenger és a trieszti kávéházak halk morajlását idézi meg.
Trieszt ebben az olvasatban egy olyan érzelmi tér, ahol a múlt és a jelen határai elmosódnak, ahol az apa rejtélyes figurája a szabadság és a hontalanság jelképeként kísért az utcákon. A regény ereje abban a bátorságban rejlik, amellyel az írónő megmutatja, hogy az identitásunk nem kőbe vésett sors, hanem egy folyton változó mozaik, amit az emlékeink szilánkjaiból építünk meg újra és újra. A kötet atmoszférája egyszerre idézi a régi kikötő sós illatát és a modern Európa feszültségeit, miközben Almán keresztül megélhetjük azt a fájdalmasan szép folyamatot, amit a gyökerekhez való visszatalálás jelent. Ez a mű nem csupán a városról szól, hanem az emberi lélek azon határvidékeiről, ahol a szeretet és a bűntudat összeér, ahol a tenger végtelensége kínál egyetlen lehetséges vigaszt az idő megállíthatatlan múlása felett érzett bánatra. Federica Manzon könyve egy intellektuális és érzelmi iránytű azok számára, akik keresik a helyüket a világban és akik nem félnek belepillantani az emlékezet sötét kútjába.
(fordító: Magyarósi Gizella)
Rómát sokféleképpen lehet szeretni: a Trastevere kanyargós utcáiért, a Gianicolo-dombról elénk táruló naplementéért, vagy azért a sajátos, semmivel sem összetéveszthető életérzésért, amit csak az olasz főváros tud nyújtani. Amikor azonban 2025-ben híre ment, hogy a Via Condotti ékköve, a 265 éves Antico Caffè Greco lakatot tesz az ajtajára, egy pillanatra úgy tűnt, a város egy darabja most végleg elveszett. A legfrissebb olasz hírek szerint a sors is érezte, hogy ez azért túlzás, hogy megszűnjön Itália második legrégebbi és Róma legrégebbi kávéháza: Újranyit az Antico Caffè Greco!
Amikor megállt az idő a Via Condottin
A Caffè Greco nem csupán egy hely volt, ahol felhörpintettünk egy eszpresszót. Casanova itt tervezte hódításait, Keats és Shelley itt találtak inspirációt, Goethe a vörös bársonyszékeken pihente ki a római sétáit. Ez a kávézó több mint kávémérés, egy élő múzeum, falain több mint 300 műalkotással, és a levegőben még ma is ott vibrál a 18. század eleganciája.
A 2025-ös bezárás sokkolta a közvéleményt: a tulajdonos Izraeli Kórház és az üzemeltetők közötti hosszú jogi csatározás és a drasztikus bérletidíj-emelés után úgy tűnt, a kávéház áldozatul esik a modern kor kíméletlenségének. A turisták hónapokig csak a leengedett rácsokat és az üres kirakatokat láthatták a luxusüzletek szomszédságában.
Milánói elegancia menti meg a római legendát
A legújabb olasz gazdasági és kulturális lapok (mint az Italia a Tavola) arról számolnak be, hogy végre megvan a megoldás. Nem is akárki sietett a legendás kávéház segítségére: a milánói Savini – a Galleria Vittorio Emanuele II. történelmi ikonja – tett komoly, 26 évre szóló üzemeltetési ajánlatot.
Ez a házasság már papíron is tökéletesnek tűnik. A Savini család szakértelme garancia arra, hogy a Caffè Greco nem válik egy újabb jellegtelen turistacsapdává, hanem megőrzi azt a méltóságot, amiért az UNESCO és az olasz kulturális minisztérium is védetté nyilvánította az épület belső berendezését.
Mi vár ránk az újranyitás után?
A jó hír az, hogy a kávéház lelke, vagyis a bútorok, a festmények és a patinás bárpult maradnak. Mivel a belső tér műemléki védelem alatt áll, az új üzemeltető semmit sem változtathat az enteriőrön. Így amikor legközelebb belépünk, ugyanaz a vörös bársony és ugyanaz a varázslatos, kissé dekadens hangulat fogad majd minket, mintha csak az időben utaznánk vissza.
Az újranyitás pontos dátumát még homály fedi, de a tárgyalások az utolsó szakaszba értek. Addig is, mi már elkezdhetjük tervezni a következő római hétvégénket. Mert tudják, ahogy a híres festő, Giorgio de Chirico mondta: „A Caffè Greco a legjobb hely a világvége kivárására.” Szerencsére úgy tűnik, a világvége helyett egy új fejezet kezdődik ezen a különleges helyen. Mi pedig ott leszünk, hogy az első csésze gőzölgő kávéval köszöntsük a visszatérést.
