Utazásaink

Akinek van biciklije és szeret szabadidejében erre-arra eltekeregni vele, annak biztos, hogy a bringás bakancslistáján szerepel a Balaton körbetekerése. A  BalatonBike365 kezdeményezésnek köszönhetően olyan, a magyar tenger körüli, kerékpárral járható, kevésbé ismert, kisebb útvonalakon is tekerhetünk, amelyek még izgalmasabbá és teljesebbé teszik a Balaton körüli biciklizést.

bringa_v

Kerékpáros sport- és turisztikai, valamint marketing és kommunikációs szakemberek, építészek, informatikusok, jogászok és önkéntesek évek óta dolgoznak azon, hogy a Balaton körüli kerékpározás élménye még jobban kiteljesedjen. A BalatonBike365 alapvető célja, hogy a Balatoni Bringakörúthoz csatlakozva, azzal közvetlen összekötve elérhetők legyenek a tó déli részén, a Balaton-felvidéken és a Nyugat-Balaton-Kis-Balaton térségben kijelölésre és kitáblázásra került kerékpározható utak, az így elérhető turisztikai szolgáltatások, természeti értékek, kulturális és gasztronómiai attrakciók.

A balatoni kerékpáros turizmust fejlesztő és népszerűsítő program keretében a konzorcium átfogó kutatást készíttetett a kerékpáros turisztikai piacról annak érdekében, hogy valós ismeretek mentén szülessenek döntések, szem előtt tartva azt az alapvetést, mely szerint Magyarország turisztikai potenciáljának növelése a turisztikai desztinációkban rejlik. Ennek a desztinációs logikának a zászlóshajója és kiemelt helyszíne a vidéki Magyarországon a Balaton térsége. 

A kerékpáros turizmus élményét teszi tehát teljessé a BB365 applikáció is, amely segít felfedezni a Balaton környékét. Hol van a közelünkben egy jó lángossütő? Merre menjünk egy gyöngyöző rozé fröccsért? Akad-e a környéken egy kerékpárosbarát panzió, vízvételi lehetőség vagy bringás pihenő, esetleg szervíz? Hova térhetünk be egy kávéra? Milyen látványosságot nyújt a környék, illetve milyen kulturális eseményeken köthetünk ki a túra végén? Mások mellett ezekre a kérdésekre is választ ad a már Androidon és iOS-en is elérhető BB365 applikáció. Továbbá 50 tematikus túraútvonalat, illetve egy, a régiókon keresztül haladó, több napon át teljesíthető MTB-útvonalat is ajánl, kitáblázott útvonalhálózattal, a túrázás szempontjából hasznos információkkal, az elérhető szolgáltatásoktól kezdve a kihagyhatatlan látványosságokig.

Pécs környéke az utóbbi évek szórásából kimaradt és elnézve az elmúlt hét végét nem is értem, hogyan. Most azonban, a sikondai kikapcsolódásunkat követően megfogadtam: kutyástól visszatérünk pihenni.

Sikonda a Mecsek egyik szépséges lejtőjében rejtezik, ahol a szénbányászati próbafúrások során egyszer csak termálvízre bukkantak és így már nem csak a fantasztikus, harapnivaló levegő miatt volt érdemes a környéken járni, hanem a század első harmadában megépülő gyógyvizes fürdő és szálloda is vonzotta a vendégeket.

Bár csak 20 km választja el Pécstől, a település elképesztően csendes és nyugodt, ebben a fenyvesekkel tagolt, medvehagymától illatos idillben talált otthonra az Ambient Hotel & AromaSPA Sikonda**** , amely több szempontból is ideális választás.

Ősszel is gyönyörű

Ősszel is gyönyörű

Egyfelől Sikonda valóban telitalálat, reggel olyan levegő várt rám, mint a Magas-Tátrában, a halastavak környékén megnyugtató sétákat tehetünk, a környéken számos jelzést követve bejárhatjuk a Mecsek túraútvonalainak egy részét, elvonulhatunk a világtól, miközben egy-egy napra birtokba vehetjük Pécset, elléphetünk Villányba, fürödhetünk a napesti fényekben a Pécsváradi vár fűszerkertjében vagy Orfű csodálatos malmainál ismerkedhetünk meg az egykori vidéki élet szépségeivel és elfeledett mesterségeivel.

image00008

Másfelől maga a szálló is remek lehetőségeket rejt, 76 szobájával várja a pihenni vágyókat (a négylábúakat is!). Az ország első aromaszállójaként lehetőséget kínál a vendégeknek a tökéletes ellazulásra. Zólyomi Zsolt parfümőrrel közösen tervezett illatkoncepciójának megfelelően négyféle illatbekészítésből választhatunk, amelyeket ott tartózkodásunk során variálhatunk is.

image00003

 

Az Izgató Csokoládé, a fás aromákban gazdag Erdőmélyi Csend, a Nyugtató Levendula és a Frissítő Fehér Virágok esszenciái segítenek a relaxációban, amelyet csak tovább fokoz az 1400 négyzetméteres wellness részleg, amely kül- és beltéri medencékkel, jacuzzikkal, külön szauna-világgal várja a vendégeket.

Sikondával egy gyors ebéddel kezdtük az ismerkedést. A tartalmas beszélgetésekben gazdag buszút után kis csapatunk kellően megéhezett, így harangszóra könnyű fogásokból álló, szerethető svédasztallal vártak minket. Mostanában én lettem önmagam fekete báránya, hiszen mindig és mindenütt felteszem azt a rendkívül provokatív kérdést – válogatott fogásokra mutatva, – hogy gluténmentes-e. A szálloda az első nagy piros pontját itt szerezte nálam (nem igaz, már a kutyatálak feletti Welcome drink feliratnál megnyertek), a személyzet készségesen segített, nem vette félvállról a problémámat, a séf is kijött a konyháról, hogy egyeztessünk és ez a segítőkész hozzáállás az ott tartózkodásunk során végig tapasztalható volt.

image00006

A könnyű és ízletes ebédet követően, számos remekbeszabott kanyar után megérkeztünk Orfűre, a Malommúzeumba, ahol Füzes Kata a hely lelke és lelkes vezetője várt minket. A skanzen jellegű múzeum nem csak az orfűi környezettől és a malmok falaiból, a tárgyakból áradó történelem miatt zseniális, hanem attól, ahogy Kata és a kollégái élővé varázsolják azt.image00010

A bennük élő szenvedélynek köszönhetően tapinthatóvá válnak a már hamvába holt közösségek, újraéled a kalákában dolgozó falusiak önzetlensége, a mezőgazdaságból élők bölcsessége, a modern kori technika vívmányait megelőző furfangjai, embert és állatot kímélő módszerei.

Hengermalom és a szépséges zsákok

Hengermalom és a szépséges zsákok

Mire bejártuk a száraz malmot, megtanultunk malomkövek között lisztet őrölni, olajat ütni, majd a hengermalomban láttuk, hogy a technika fejlődésével nagyobb volumenben hogyan öntöttek fel a garatra, akkor jöhetett a múzeum egyetlen működő malma, a papírmalom, amely nem csak a papír történetének állít emléket, hanem lehetőséget kínál a ma emberének az egyedi, kézműves alkotásra.

image00013

A papírkészítésről régóta voltak halavány sejtéseim, de most olyan komoly, jól szerkesztett összefoglalót kaptunk a malomban, ami arra késztet, hogy ha időm engedi, akkor még tovább mélyedjek a történetében. A különféle papírkészítési technikák és eszközök mellett a papírnak való alapanyagok gazdagsága volt igen meghökkentő, hiszen minden valamirevaló email alján 20 éve ott szerepel, hogy csak legvégső esetben nyomtassuk ki, ezzel is kímélve a fákat. Most meg kiderült, hogy papír aztán nagyjából bármiből lehet, amit bizonyított is a minket körülvezető hölgy, láthattunk farmerből készített papírt, búzakalásszal dekorált papírt, sőt elefánttrágyából készített papírral is találkoztunk.

image00014

A papírok sokfélesége mellett a papírmerítés mikéntjét is elsajátítottuk, a hideg papírpépbe merített bronzhálós keretben fent maradt szálakról ügyesen leszitáltuk a vizet, majd határozott mozdulattal egy nedves filclapra borítottuk és gyönyörködtünk a rácsra applikált motívumban, amely vízjel formájában nyomta meg a papírunkat.

IMG_1171

A kimerítő fizikai munka (egy lap merítése) után a napfényes malomudvaron gyülekeztünk, ahol az idén már saját pékséggel rendelkező múzeum kínálatából szemezgetett a társaság.

image00020

A szépséges pogácsák mellett különféle kekszek és mandulalisztes tortácskák kellették magukat, mindenki elégedettnek tűnt és boldogan falta a friss péksüteményeket.

image00019

Az orfűi túra után Pécsváradra indultunk, hogy a várban töltsük a nap hátralevő részét. Remek döntés volt. A pécsváradi vár érdekessége, hogy valójában sohasem látott el védelmi funkciót, csupán egy erődített szerzetesi monostor volt, amelynek falai és bástyái a rablókat és más útonállókat voltak hivatva távol tartani. A monostor csodálatos helyen fekszik, a Zengő alatt, pazar kilátás nyílik az udvaráról, a fűszerkertből, illetve a várfalról is, amely bőven elég széles ahhoz, hogy egy-egy jó pohár borral kitelepedjünk és élvezzük a helyből áradó – szakralitást is bőven magában hordozó – békét.

image00023

Amíg gyönyörködtünk a tavaszba öltözött vidékben és ismerkedtünk a vár történetével, addig a bátrabb vállalkozók megkovácsolhatták a saját szerencséjüket a hely szívével és lelkével, Sanyi bácsi kovácsmesterrel.

IMG_1205

A komoly fizikai munka után (visszaütni a patkót az üllő közepén majdnem reménytelennek tűnt) jöhetett a környékbeli borok kóstolója, a vár termeiben, a kiállítás során elhelyezett palackokból, dekanterekből a Muscat Ottoneltől a vörös házasításig kóstolhattuk a helyi borászatok tételeit.

image00022

Ezek után már csak a varázslatos naplemente meleg fényeit figyeltük, majd hazaindultunk Sikondára. A szállodában elköltött gazdag vacsora mindegyikünkre ráfért, látszott a társaságon, hogy élvezzük a vendégszeretetet, a jól képzett szerviz pont annyit adott hozzá a jól válogatott tételekből álló svédasztalos vacsorához, hogy teljes legyen az elégedettségünk. Hosszasan, kényelmesen, nagyokat beszélgetve teszteltük a konyhát (megint bőven akadt gluténmentes fogás a tányéromra).

image00028

A vacsorát egy kellemes koktélparti követte, miközben a pécsváradi vár munkatársai tesztelték a szaglásunkat, és olyan illatkvízekkel borzolták a szakírói kedélyeket, amelyek vérre menő vitákat váltottak ki egy-egy csoportban. Végül aztán mindent megfejtettünk, minden teát megkóstoltunk és kellő mennyiségű koktélt ittunk, hogy elkövetkezhessen az est lezárása: a wellnessben való lazulás.

Az Ambient Hotel számos erőssége között a wellness is előkelő helyet foglal el, a valóban méretes, teltház esetén is szellősnek minősíthető spa gazdagsága nem sok szállodára jellemző. A többféle szauna, illatkabin, gőzfürdő és sószoba mellett négy beltéri medence, két kültéri medence és egy kinti finn szauna és jacuzzi várja a pihenni vágyókat.

2021AMBIENT0080

A hosszú napot a lehető legjobban elnyújtottuk, elégedetten nyúltunk el vízbuzgárok között, amelyek szépen lassan kimosták az egész napos programtól elnehezült tagjainkból a fáradtságot és kellemes relax állapotba sodortak minket.

Másnap üdén és fiatalosan keltünk, a völgyet mosó lágy esőben elképesztően gazdag, friss illatok szálltak. A reggelit követően nem is maradtunk bent, a napsütéssel kacérkodó időben elindultunk felfedezni Sikondát.

image00030

A völgyből már felszállt a pára, a szanatórium mentén megindulva lesétáltunk a halastavakig, megismerkedtünk a hely macskájával, a hely legkitartóbb horgászaival, megtaláltuk a halőr padját, elképzeltük, hogy milyen előadásokat tarthatnak halastavi sziget színpadán, majd Pécsre indultunk.

image00033

Pécset szeretem. Talán az egyik legkedvesebb osztálykirándulásos emlékem köt ide, a város atmoszférája már kamaszként megfogott és sok évvel később, amikor a Nők épp csak betöltötték a hármat, az első gyerekesen is kettesben utunk szintén ide vezetett a férjemmel. Akkor négy kánikulai napot töltöttünk a városban, ahol nem csak a helyi nevezetességeket, hanem a hűsölésre alkalmas helyeket is sorra vettük.

image00042

Most egy rövid kalapemelésre léptünk a városba, kicsit átsimogatni a kedvenc tereinket. Szakavatott idegenvezetőnknek, Sárának köszönhetően a város számos titka is feltárult előttünk, a Zsolnay család története, Pécs történelme picit új megvilágításba helyeződött, miközben keresztülsétáltunk az elképesztően virágos belvároson.

image00040

A hollandok tulipánmezőire emlékeztető virágágyások övezték nem csak a Dzsámi környékét, hanem a kisebb tereket, sétányokat, a Pécsi Bazilika és érseki palota előtti teret, sőt, még a városfal mellé is jutott a színpompás virágokból.

image00041

Ebédelni is a városban ebédeltünk, a belvárosban található, kicsit több mint 80 szobás, kutyabarát Corso Hotel****-ben szintén mindenben a segítségemre voltak, a személyzet itt sem nagyvonalúskodta el az aggályaimat, a konyhán is tolmácsolták a kérdéseimet és gyorsan jöttek is vissza a megnyugtató válasszal. A görögös hangvételű marharagu parázskrumplival és horiatiki salátával pont illett a mediterrán városhoz, amit az időjárásról már kevéssé lehetett elmondani. Bár elképesztő szerencsénk volt: az első, igazi dörgős nyári vihar pillanatokkal azután csapott le a Pécsre, hogy mi búcsút intettünk neki.

image00034

Egyszóval Sikondára vissza kell térnünk. Yolandával és a Nőkkel kiegészülve, nagyokat fürödve, további célpontokat a programba fűzve, hiszen közel van ide Villány, Harkány, vagy Siklós is, ahogy a kastélyt rejtő Püspökszentlászlói Arborétum vagy a sportra éhezők egyik kedvenc helye, a Mecsextrém Park.

Másnap kissé elmacskásodva ébredtem, de nem volt sok időnk, fél 10-re már jegyünk volt a Vatikáni Múzeumba és előtte még a bazilikába is be szerettem volna vinni a Nőket, úgyhogy egy gyors otthoni reggeli, egy kotyogósban lefőtt kávé után már gyakorlottan hömpölyögtünk le a dombunkról, intettünk a carabinieriknek és tettük be minden értékünket a detektáló masinába. Ezt követően jöhetett a teljességgel üres bazilika, majd egy jóféle német misét csíptünk el a főoltár mögött és kilenckor kilőttünk a múzeum irányába.

image00036

 

A sor most is döbbenetesen hosszú volt, tényleg nem értem, hogy a népek miért töltik az értékes idejüket araszolással, már 12 éve is a világ legegyszerűbb dolga volt online megvenni a jegyet és ez most is pont így van. A személyik és oltási igazolványok részletes bemutatása után be is jutottunk az előcsarnokba, ahol az online jegyet offline jegyre váltottam a pénztárnál, majd azzal bevetettük magunkat a Vatikán termeibe.

image00033

A kiállítás lenyűgöző volt, a Nők értékelték az egyiptomi gyűjteményt, felszaladt a szemöldökük a Laokoón-csoport láttán, minden elismerésükkel adóztak a térképek termének.

image00031

Nem csodálom, egyszerűen lenyűgöző.

image00032

 

Megtekintettük Raffaelló stanzáit, próbáltam itt is nagyon okos lenni és még a kikacsintó fiatal festőt is bemutattam a Nőknek, majd jöhetett a főfogás: a Sixtus-kápolna.

image00029

A kápolna értékéből sokat levon, hogy idióta módon a szentély végébe, kvázi egy sekrestyébe nyíló ajtón át érkeztünk, oldalba kapva az Utolsó ítéletet, a wow-élmény csak a fél teremen átvágva valósulhatott meg. Michelangelo folyt a csapból, a két freskó közötti különbségeket átbeszéltük, az időt, a keserűséget, a tanulságokat, az Ítélkező Krisztus körüli örvényt, a szibillákat, egyszóval volt minden, amitől zsonghatott a Nők feje.

image00028

Ezt követően engedélyeztünk magunknak egy hibátlan kávét a vatikáni kertekben, majd ebéd után néztünk.

image00027

Egy gluténmentes szeletbárba tértünk be az Ottaviano mellett, innen kerekedtünk fel, hogy újfent átszelve a várost a Narancsfák kertjébe menjünk. A Giardino degli Aranci az Aventinus dombon található, eldugott helyen, nem messze a Tevere partjától és a Circus Maximustól. Narancs ugyan már ne volt, de kilátás annál több, bár a Nőkben itt más feszült némi ellenállás és többre értékelték a kertben elszórt márvány padokat, mint a ragyogó rálátást a városra.

image00026

Anna Yolánnak kívánt valamilyen szuvenírt keríteni, így a város számtalan kis utcájának bebarangolásához az állatkabolt lett a vezérlő csillagunk, amelyek köszönhetően a Corso két kilométeres körzetében nagyjából minden mellékutcában jártunk, legalább egyszer.

image00025

Végül kikötöttünk a Pantheonnál, ahol a Fiocco di Neve, azaz a Hópehely fagylaltozóban a minden képzeletet felülmúló választékból boldogan szemezgettünk. Elégedettségünket fokozta az üzletben található mosdó (ez Rómában nem elhanyagolható szempont), valamint a teljes kínálat gluténmentessége.

image00023

A fagylaltunkkal lerogytunk a Patheonnal szemközti kút lépcsőjére és hosszabb időre belevesztünk a turisták, a galambok, a pakisztáni powerbank-árusok színes forgatagába.

image00021

A belvárosi sétánkat a Spanyol lépcső felé folytattuk, majd úttalan utakon bejártunk még pár kihagyhatatlannak tűnő, de bőséggel feledhető boltot és végezetül – a Barberini palota érintésével – elindultunk a szállásunk felé.

image00022

 

A reggel nagyon korán kezdődött. Már Pesten fejembe vettem, hogy nekünk egy nap Dél-Itália jár, nekem alanyi jogon visszatapsolandó, a Nőknek meg muszáj megmutatni azt a fényt/életérzést/hangulatot, amit a déli vidékek lehelnek magukból. Ezért aztán az utcánk alján felkapaszkodtunk a helyi érdekű vasútra, azzal eljutottunk a Tiburtina buszállomásra, ahonnan nyílegyenesen vitt az utunk egészen Pompeiig. Pompeii-be eljutni koránt sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A híresen jó olasz vasút ugyanis több kézben van a kelleténél és nem minden desztinációból érhető el – az egyébként az útvonalba eső – másik célpont. Tipikusan ilyen eset Pompeii, amelyet vonattal Nápolyból és Salernoból egy hév-jellegű kisvonattal tudunk megközelíteni (bár most visszafelé egy TrenItalia szerelvénnyel jöttünk, ami meglepő is volt), egyszóval Pompeii Rómából vonattal két lépésben, nápolyi átszállással valósítható csak meg. Ellenben busz megy oda egyenest, mi is azzal lendültünk neki. A nápolyi megálló kapcsán a Nők kifejtették, hogy a fennmaradó idejüket inkább egy toszkán jellegű kisvárosban töltenék, így abban maradtunk, hogy a múzeumot követően nem sietünk vissza, hanem Pompeii vendégszeretetét élvezzük majd.

image00020

Az idő ragyogóra fordult, a szinte felhőtlen ég alatt nekünk már kora nyárinak rémlő idő derengett, a dél-olaszok dzsekiben nyomták, mi pedig nem győztük újratervezni az eddig kevésnek bizonyuló ruharétegeinket.

image00019

Azt hiszem, a hely és én nyertünk: az Aquincumhoz szokott Nők számára egészen újat tudtunk mutatni, a hely hozta a legjobb formáját, én meg a római mindennapokról meséltem, miközben a helyi patríciusok átriumos házaiban cirkáltunk, a közfürdőben jártunk, vagy épp a 2000 éves falfirkákat nézegettük. Pompeiiben nem csak a legszebb korába dermedt város, a felfoghatatlan tragédia ellenére is pozitív kisugárzású környezet, hanem a Nápolyi-öböl, a Vezúv is mindent megtesz, hogy még varázslatosabban érezzük magunkat.

image00016

„Akit az istenek szeretnek fiatalon hal meg.” – állítja Menandrosz és Pompeiire ez valóban igaz. 2000 éves létére üde és friss, kevés képzelőerő is elég ahhoz, hogy magunk előtt lássuk a római polgárság legjavát, amit épp az öbölben pihenve járja a várost, a fórumon cseveg vagy épp a több száz taverna egyikében múlatja az időt egy jóféle campania-i bor társaságában.

image00012

Az ásatás helyszíne rendezett, számos házba bandukolhatunk, órákat lehet eltölteni egykori magánkertekben, házakban vagy csak a főcsapásokat követve bolyongani a városban.

image00011

 

A helyszínen létrehozott kiállításon nem csak az időbe merevedett emberek és lovak mutatják meg, hogy lett mindennek egy szempillantás alatt vége, a város egykori nagyságát és gazdagságát felelevenítő tárgyi leletekre is érdemes néhány pillantást vetni.

image00008

 

A múzeum előtt – az előszezonnak hála – még nem volt nagy nyüzsgés, azt, amit a múzeumi bolt kínálatában nem leltünk itt számos árus kínálta, gazdagabbak lettünk pár láva-karkötővel, és mivel Zsófi szokásához híven lassan és körültekintően választott, Anna megtapasztalhatta azt a délszaki kedvességet, amiért az én szívem ide mindig visszahúz. Mire megszületett a döntés kis híján számot cseréltek az eladó hölggyel, nehéz szívvel és extra ajándékokkal távoztunk, hogy végre ehessünk egy igazán jót. Campania nekem egyet jelent a friss bivalymozzarellával, így most sem volt kérdés, hogy mivel leszek boldog. Zsófi pizzát választott, Anna egy tisztes gnocchit, aztán hosszan és békésen ettünk a teraszon, fél szemünk az ásatás területén és az előtte kavargó turistákon tartva.

image00004

Ebéd után a katedrális tövében ittunk egy hibátlan kávét, majd egy mérhetetlenül kedves kalauzzal közös akcióban beszereztük a Nápolyba vivő menetjegyeinket, ahol átszálltunk a megfelelő buszra és pár óra alatt hazakanyarodtunk Rómába.

image00003

Az utolsó napunk még egész tisztességesnek tűnt, a 6 után induló repülő okán volt ráció a városban csavarogva tölteni még az időnket, keresnem kellett egy helyet a Bőröndnek, hogy minden felesleges kolonc nélkül kalézolhassunk. Egy szuper kis applikáció segítségével megadtam, hogy hol szeretnék megválni a csomagtól, feldobta a környéken elérhető lerakatokat, én pedig kiválasztottam a Termininél levő tranzitunkhoz legközelebb esőt, leadtuk, amit le kellett és a Trevi irányába belevesztünk a városba.

image00001

Nem voltak nagy terveink és a négy napja folyamatosan – applikáción és természetben is – folyamatosan fenyegető eső most beváltotta az ígéretét és hol visszafogottabban, hol agresszívebben szakadt. Haladtunkban kávéházakban dőltünk márványsöntésekhez, könyvesboltokban élvezkedünk, szuvernírboltokban szörnyülködtünk, közben újabb negyed maraton került a lábunkba, hogy végül a Prati negyed teljes bejárása után, megérkezzünk a Vatikán mellé, a Mama Eat-be, egy hibátlan búcsúebéd reményében. Ezt követően már csak az esőáztatta Rómában sétáltunk (újabb kávék és kávézók), majd a Terminin induló utunk végén Yolán várt a kocsink hátsó ülésén.

 

Róma alaposan és élhetően. Alapvetően ezen a munkacímen futott az öt napos elképzelésem. Négy éve, a toszkán nyár egyik akkordjaként már megmártottuk a Nőket Róma hangulatában, gyalogszerrel, a szokásos félmaratoni távot tartva bejártunk mindent, ami ép ésszel egy nap alatt bejárható, kezdtük a Vatikánnál és végeztünk a Pinco tetején.

Idén más típusú útra vágytam. Nem titkolt háttere volt az utazásnak az érettségi lassan fenyegető réme, amelyet töri és művtöri vonalon is sokkal könnyebb megugrani, ha az ember járt az adott helyszíneken és nem csak másodkezű infói vannak, valamint a most már végérvényesen ránk bélyegzett olasz-imádat, amelyet az észak-olasz tájak nem minden esetben tudnak teljes mértékben orvosolni.

Nekem pinea és ciprus kell, meg az a fény, ami csak Firenzétől délre létezik és Nápoly alatt kap igazi értelmet. A repülőjegyek választásánál rendkívül alapos és megfontolt voltam, egyeztettem a Nők iskolai programjaival, beszéltem a munkatársaimmal, minden partneremmel, majd miután lefoglaltam mindent, akkor derült ki, hogy április 3-án én bizony Rómában leszek. Azonnal megkerestem erre is a megoldást, átjelentkeztem a NVI rendszerében, majd – élve egy friss lehetőséggel – külképviseleti megfigyelői státuszt is igényeltem. Ha már pont ott leszek. Bár az oldal – nem véletlen – teljesen politikamentes, de ennyi bevezetőt megérdemel majd, hogy miért is indultam én neki a városnak vasárnap hajnal ötkor.

Egyszóval összekészültünk, figyeltem az időjárás-jelentéseket, majd mikor kiderült, hogy az Európán átsöprő ciklonból mi is kapunk hideget és esőt, gyorsan még egy bőröndöt a jegyünkhöz csaptam. Jó döntés volt.

A délben induló repülővel négyre sikerült a Terminihez érni, amely nem a legszebb entrée, valljuk be. A változatos kéregetők és árusok hada mellett a délutáni csúcsforgalomban vergődtünk le a metróba. Itt derült ki először, hogy a bőrönd ugyan életem ötlete volt, de a 20 kg-os monstrum lépcsőn való fel és letornászásához nyeszlett és már koros vagyok. Mozgólépcső meg nem mindenütt van és a liftek egy része is inkább dísz, mint transzport célokra hasznavehető eszköz (itt még kemény covid előírások vannak, a liftek egy része ezért is van/volt lezárva). A szállásunk ráadásul ugyan gyalogszerrel a világ legjobb helyén van, de ha tömegközlekedéssel szeretnénk eljutni, akkor az utca aljában megálló vonat az egyetlen és egyébként kényelmes megoldás.

Így aztán bevezetésképp repültünk, metróztunk és vonatkoztunk egy keveset, majd felvonszoltam a Gianicolo oldalába a Bőröndöt, és abban a boldog tudatban helyeztem le, hogy öt napig egy tapodtat se viszem arrébb.

image00104

A szállásunk valóban meghökkentő helyen volt, egy orosz ortodox templom tőszomszédságában, tényleg 10 percre a Szent Péter tértől. Miután megváltunk a csomagoktól és megtapasztaltuk, hogy valóban hideg van és valóban szemerkél, lesétáltunk a városba, hogy valami minőségi ebédet kerítsünk. A gluténmentességem okán már előre feltérképeztem a várost és boldogan konstatáltam, hogy Róma fel van készülve az ételallergiásokra: számos reggeliző, fagylaltozó, étterem és pizzéria sorjázott a listákon és a feltett képek is mutatós ételeket és boldog fogyasztókat tartalmaztak. Nagyjából összeírtam a tervezett útvonalra esőket, majd úgy döntöttem, hogy ezekből sorsolunk, amikor megéhezünk a sétáink során.

image00103

Az első Mama Eat Lab legnagyobb csodája a beltér volt, mire beestünk leszakadt az ég, a teljesen önálló életet élő fotocellás üvegajtó mögül lestük a macskakövön pattogó jégdarabokat, amelyek szűnni nem akaró lelkesedéssel estek vagy 10 percet, hogy utána átadják a helyet a kissé bágyadt, cseppet megtört napsütésnek, amely csalóka módon hol előkerült, hol teljesen beleolvadt az esőfelhőkbe a délután során. Az ebédünk remek volt, a légkondicionálóból szakadó hűs ellenére dobogós élményt kínált.

image00099

A szokott útvonalon, a Vatikán adta origóval indultunk neki a céltalannak tűnő, de nagyon is tervezett sétánknak. Az andalgást némileg megnehezítette az idő, de miután betértünk a Tevere partjáról a szűkebb utcákba, a nap közben összegyűjtött meleget finoman ránk lehelték a házak.

image00096

 Az eső utáni fények és a kék óra együtt fantasztikus hátteret biztosított Rómának, egészen új arcát mutatva meg. 

image00094

Bár a terveim közt fagylaltozás szerepelt (még itthon), a Trevi-kút árnyékában boldogan vetettük rá magunkat az aranyárban mért, hibátlan és szépséges maronikra.

image00092

A sült gesztenyéket ropogtatva sétáltunk át a belvároson, egészen a Spanyol-lépcsőig, ahol gyors bevásárlást eszközöltünk, és egy metró-vonat összeköttetés segítségével hazatértünk pihenni.

image00093

Sok időm nem volt, beállítottam az órán az ébresztőt fél ötre, majd tempósan aludni tértem. A Nőkkel megállapodtunk, hogy ez az ő szerencsenapjuk, amíg én a konzulátuson vagyok, addig ők békésen szendereghetnek. Ötkor kiléptem az éjszakai Rómába, amelyet – vasárnap lévén – semmi nem kárhoztatott arra, hogy idő előtt kitörölje az álmot a szeméből.

image00088

Mint a legvadabb kijárási tilalom idején, teljesen egyedül sétáltam le a kolonnádokhoz, ahol az éjszakára lezárt téren csak néhány rendőrautó kék villogója zavarta meg a teljes nyugalmat, majd ráfordultam az Angyalvár felé vezető sugárútra, hogy azt is az apokaliptikus filmekből ismerős magányban szeljem át.

image00089

Végül egy kisebb hídon átkelve végigfutottam az esőtől fényes Via Giulián, és a Küvi néhány munkatársával nagyjából egyszerre érkeztem a helyszínre.

image00086

Az utca közepén található 1-es házszám alatt, a Collegium Hungaricum-ban már javában zajlott az élet. Megvártuk az első szavazót, aki hitelesítette az urnákat, figyeltük, hogy hogyan, milyen rendszerben tudnak az átjelentkezettek leszavazni, majd úgy fél nyolc körül visszaindultam a Vatikán felé.

image00085

Az éjszakai eső után vakító napfény várt, a Tevere-part Párizst idézte, a hatalmas platánok alatt sétálva gyönyörködtem a Gianicolo-ban, majd egy kisebb hídon átsétálva az első kávémérésbe siettem.

image00082

A cappuccino hibátlan volt, közben a kezdetleges olasz tudásomat kihasználva figyeltem a helyi erők és a kimérés tulajának reggeli csevejét. Mire elfogyott a kávé a rendőrök is visszaindultak a Vatikánhoz és kissé lemaradva ugyan, de én is velük tartottam.

image00084

A tér üresen nyújtózott a reggeli napfényben, az oszlopsorok között még csak a galambok csipegették a morzsákat, én meg gyorsan beosontam (a teljes átvilágítást követően) a szintén üres bazilikába és kedvemre csellengtem egy darabig.

image00081

Kicsit becsatlakoztam egy olasz misére, majd visszatértem az előcsarnokba és a katedrális mellett elsétálva jegyet váltottam a kupolába. A Nők még nem reagáltak a hívásaimra (nagyjából akkor fordultak a másik oldalukra), én meg nem kívántam ezen pörögni, helyette nagyvonalúan megítéltem magamnak a drágább, liftes jegyet és perceken belül a kupola belső karimáján sétálgattam, fotóztam a mozaikokat és az alattam tátongó teret. A jegy azonban nem csak ezt az élményt tartalmazta, a belső megtekintést követte a külső, ahová már nem vezetett lift, hanem a kupolaszerkezet két héja között kialakított útvonalon, lépcsők garmadáján keresztül juthattunk fel. Szögezzük le: nem klausztrofóboknak való hely és FFP2-es maszkban sem a legegyszerűbb megmászni, így időnként – kamera ide vagy oda – csaltam és szűretlen, de kellő mennyiségű levegőt juttattam a tüdőmbe. Úgy voltam vele, hogy a svájci gárda tagjai is jobban járnak ezzel a bocsánatos bűnnel, mintha odahalok nekik a két héj közé.

image00073

Az utolsó, már valóban megalázóan szűk lépcsősorokat követően azonban feltárult a kék égbolt, megérkezett a szél és egyszer csak ott álltam mindenek tetején, alattam a Szent Péter tér, a vatikáni kertek, előttem az egész város.

image00075

Jó fél órát fent töltöttem, élveztem a panorámát, a kupolát körbejárva minden irányba eltekintettem jó messzire, majd szépen alászálltam és elindultam reggelit vadászni.

image00076

A Nők közben életre keltek, a reggeliző koordinátáit megadva kértem egy újabb cappuccinot, amit most egy vaníliás brioche-sal is megfejeltem.

image00072

Aztán az egyik reggelizőből átültünk egy másikba, jöhetett az újabb kávé, amíg a Nők falták a nekik rendelt szendvicseket, addig én áttekintettem a terveimet. A Gianicolo felé gondoltam lépni, onnan le a Trastevere-re, be a bazilikák egy részébe, tovább a Tevere partján, majd át a Tiberis-szigetre, ahonnan már egyenesen a Marcellus-színházhoz bukkanunk ki, ami szép és jó bevezető a Forumhoz.

image00067

Reggeli után úttalan utakon megindultunk toronyiránt. A Gianicolo kilátójánál csúcsforgalom fogadott, megannyi római família, a nonnától a figliá-ig ott téblábolt, kávézott, a mozgóárusok portékáit szemlélte, sült gesztenyét/péksüteményt/cukorkát evett, vagy csak a kőkorlátnak dőlve hallgatta a helyben szolgáltatott zenét és csevegésével ütemet adott alá.

image00061

A kilátás tényleg parádés a város felé, ha az ember kellően olasz és néhány kedves, de élt rejtő scusi-val átverekszi magát a népeken, akkor a város kvintesszenciájára vethet szemet, ha viszont csak visszasétál és a domb Teverével átellenes oldalán tekint a távolba, akkor bukolikus, békés domboldalakban gyönyörködhet, amelyek képet mutatnak egy kevésbé urbanizált, egyszervolt Rómáról.

image00065

A Gianicolo-ról számos út vezet a Trasteverébe, eltéveszteni nehéz, az ember a Tevere felé indul meg a lankákon és egyszer csak a már ismerős, romkocsmás, kopottan bájos, zajos és otthonos bulinegyedbe jut, ahol minden mozdulatban van valami megszokott, ahol bárhova be lehet tévedni, le lehet rogyni, inni egyet, aztán továbbállni.

image00059

A korai órát, a három elfogyasztott kávét és az aznapi terveket figyelembe véve mi nem rogytunk le sehova, nagyon tudatosan elmasíroztunk a Basilica Santa Maria in Trastevere templomba, hogy aztán egyik ámulatból essünk a másikba.

image00060

Rómát imádom, a barokkal azonban messze lehet üldözni. Tudom, tipikus esete a „minekmentoda” kérdésnek, de vessenek meg, azért az ókor és a reneszánsz még az enyém lehet a városból. A templomok esetében a külsejében ellenreformáció idejéből származókat sok esetben alapból kihagyom, így nem szellőzik a ki-benyitással feleslegesen a tömjénszag és én sem kapok agyvérzést a hatezredik puttó láttán. Ellenben az ellenreformáció mindenbe beletrollkodó létezését nem tudom kizárni, már eleve enyhe félsszel lépek be bármelyik korban emelt szakrális épületbe, várván, hogy arcomba tolulnak a márványfelhők és az aranyozott pityke minden mennyiségben.

image00057

Éppen ezért ejtett ámulatba a Santa Maria in Trastevere, mert mértéktartóan szépséges volt, az apszis mozaikjai és a Caracalla termáiból származó, a hajókat elválasztó oszlopsor egy külön mese, és ha tett is kárt benne a barokk (persze, hogy tett) a hely atmoszférája képes volt felülírni, befogadni azt. Továbbsétálva még betértünk a hasonló, de sokkal kevésbé egyedi Basilica di San Crisogono, ami egyébként Róma első plébániatemploma helyén épült, szépült évszázadok hosszú során át. Innen elindultunk a Tiberis-szigetre.

image00055

Meglepő tény, de így van: Róma koszos. Az eddigi ottléteim során vagy nem tűnt fel, vagy az utóbbi években vált szemetessé, nem tudom, de a Tevere partján, szemben a Tiberis-szigettel a legfeltűnőbb az árral hadat vívó szemétkupacok jelenléte volt. Zsófi hat vagy hét pöttyös gumilabdát számolt meg a víz habjain, a többiek egységes hordalékot képezve várták az örökkévalóságot vagy a szemeteseket.

image00054

A sziget hangulatos helynek tűnt, pálmafákkal megtömködött egyik vége, templommal megszórt másik vége között pont egy térnyi hellyel, ahol mindenki ült, pihent, ivott, volt.

image00048

Mi viszonylag tempósan átszeltük a parányi szigetet, hogy nagy hirtelen partot érjünk Marcellus színházánál, amely eklatáns példája az örök Rómának, a romok tetejére épült lakásokat a mai napig lakják, Róma egykor volt legnagyobb teátrumával szimbiózisban nőnek fel még ma is generációk.

image00053

A romok között kiépített sétaúton lehet bóklászni, amit meg is tettünk, majd a Capitolium és az Írógép felé fordulva megcéloztuk az Aracoeli bazilikát, amit alapvető kínzásként őriz az emlékezetem. Ahogy a tanúvallomások kapcsán gyakorta szó kerül róla: az emlékezet becsapós. Az Aracoeli nem megközelíthetetlen, nem kell elpusztulni a megmászásában, ellenben annyira nem is izgalmas, de a Capitoliumra való kilátásért mindenképp megéri felgyalogolni.

image00045

A bazilika után természetesen jöhetett a Capitolium, ahol az aznapi sokadik kérdés után csak eljutottunk Mark Twain-ig és az ő örökérvényű és imádnivaló könyvéig. A Jámbor lelkek külföldön méltatlanul elfeledett alkotás, igaz, nem egy Tom Sawyer, de Twain életrajzának fontos eleme. A fiatal újságíróként az első amerikai turistahaddal érkező Twain szerethető szarkazmussal mesél a már akkor is igen jövedelmező turizmusról, a valódi és hamis értékeket jól keverő idegenvezetőkről, Európa megkerülhetetlen értékeiről és a csömörről, ami egy idő után a legádázabb, legelszántabb utazón is erőt vesz. A Nőkön is ez a már megénekelt csömör látszott kiütközni az aznapi sokadik – költőinek szánt – kérdésem kapcsán, egy idő után megkegyelmeztem nekik és mondtam, hogy ha jót akarnak maguknak, akkor nagyjából betippelik a választ, ami az esetek 90%-ban biztos Michelangelo.

image00047

Ennek biztos tudatában már jó tipp született a „Ki tervezte a most látható Capitolium teret?” kérdésemre, és a nap hátralevő részében kevésbé utáltak.

image00046

A Capitoliumon gyors balkanyarral elhaladtunk Marcus Aurelius szobra mellett, intettünk az anyafarkasnak és szépen lassacskán elsétáltunk a Forum mellett, a nyitott teraszok során.

image00043

A soha be nem fejeződő metróépítés miatt még mindig nem tudtam megmutatni azokat a szemléletes térképeket, amelyek végigvezeti a nézőt a Római Birodalom fejlődésén, így csak a számat jártattam, amíg átvergődtünk a Palatinus oldalába és egy épp nyitott magánkert korlátjának dőlve fotóztunk egymást és magunkat a Colosseummal.

image00040

A Palatinus remek helynek tűnt egy kávéhoz, plusz, ha már itt jártunk, gondoltam, hogy egy bibliafordításai hiba, II. Gyula pápa és az oly sokat emlegetett Michelangelo is megér még egy kitérőt. Sajnos a San Pietro in Vincoli zárva volt, néhány teátrális mozdulattal ellensúlyozva a látvány hiányát elmagyaráztam a zavartan pislogó Nőknek, hogy mit is láthattunk volna, majd a templomot rejtő parányi, zárt lépcsősoron leereszkedtünk a Colosseum irányába.

image00038

A Palatinus kávézás szempontjából nem volt a legjobb hely, a full panorámás, Colosseumra néző teraszokon instatartalmak születtek instasztároktól és valószínűleg aranyáron mérték az aperolt, nekünk viszont égető szükségünk támadt egy kis 220-ra és a mellékhelyiség is fontossá nemesedett. Míg nálunk szinte minden vendéglátóegység rendelkezik megfelelő mosdóval, addig az olaszoknál ez mindig lutri. Az elmúlt évek már rutinossá neveltek minket, most is összehoztuk, amire vágytunk, lett minden, még egy kis fagylalt is, és a szusszanásnyi szünetben feltérképeztem a környéket. A Palatinus gluténmentes vonalon mondhatni gyengén teljesített, így nem volt mit tenni, vissza kellett sétálnunk – a szigetecske érintésével – a Trasteverére, hogy a Mama Eat helyi egységében elfogyaszthassunk egy-egy adag tökéletes lasagne-t.

image00039

A békés ebédelésből aztán közepes galopp kerekedett, mivel nekem jelenésem volt a Via Giulián. A Trasteverétől így visszaindultunk a belváros túlpart irányába, ahol a konzulátuson megtekintettük, ahogy a küvi munkatársai időben véget vetnek a szavazásnak, lezárják az urnákat, majd kilenc körül már jegyzőkönyvvel a hónom alatt indultam el az időközben önállóvá vált Nők után, akikkel az éjszakára készülő, sirályokkal teli Szent Péter téren futottam össze. Innen már csak egy kisebb séta várt ránk hazáig, meg az ágyunk.

image00035

A római városnézésünkre való felkészülésnek fontos részét képezte a mentes helyek felkutatása és a tervezett programokba való illesztése. Róma már első ránézésre a gluténmentesek Mekkájának tűnt és erre az ottlétünk alatt sem cáfolt rá.

Hol reggelizzünk?

Attól függ, hogy mit értünk reggeli alatt. Ha csak egy cappucino-t, akkor bárhol, nincsenek rossz döntések, ahol van kávégép és pult, amire támaszkodhatunk, akkor megérkeztünk, ez a mi helyünk. Ha azonban ennél többre vágyunk, akkor javasolt felkeresni a Vatikán oldalában meghúzódó (az üzletből a vatikáni falakra és a kupolára látni) kávézót, amely valóban 5 perc sétára fekszik a Szent Péter tértől, a Gianicolo irányába.

Le altre farine del mulino (Via di Porta Cavalleggeri, 151/153, 00165 Roma RM, Olaszország)

Meglepően gazdag választékot kínál a reggeli péksüteményekből és mindenféle egyéb aprósüteményeket és tortákat is kínál. A kávé hibátlan, a brioche (criossant) olyan foszlós, amire mentes lisztnél még nem láttam példát. Nem meglepő módon sok a linzer, a saját lisztkeverékével dolgozó reggeliző/kávézó/cukrászda többkörös látogatásokat is megér.

mentesroma1_v

Hol ebédeljünk?

Ez viszonylag egyszerű kérdés, a város szinte minden szegletében fellelhető valamilyen mentes étkező, ha nem is dedikáltan az, de kifejezetten gluténmentes menüvel operál. Mi a dedikáltan mentes helyekben hittünk, meg a számos pozitív kommentben, így a Vatikántól az Angyalvár felé húzódó, csendes kis utcában teszteltük már első nap a Mamma Eat Lab-ot, amely nem csak számomra jelentett meglepetést, hanem a lányaim is boldogan konstatálták, hogy kiugróan jó minőségű konyhát visznek.

Mama Eat Lab (Borgo Pio, 28, 00193 Roma RM, Olaszország)

A szerviz picit lassú és esetleges, az egyetemistának tűnő pincérek elvarázsoltak, a fotocellás bejárati ajtó teljesen öntörvényű és étlap címén csak egy QR-kód jár az asztalhoz, de ha ezeken sikerül felülemelkedni, akkor igazán remek élményben lehet részünk. A választékban számos pizza és tésztaétel található, Anna nagy kedvence volt a padlizsános szicíliai penne, Zsófival mi a pizzák irányába nyitottuk, ő egy szalámival gazdagon megrakott Diavola-t evett, én a magam részéről maradtam a San Marzano paradicsomból készült alapra ültetett bivalytejes mozzarellával készíttet Buffalina-nál.

A mennyiségekre nem lehet panasz, a nápolyi hangvételű pizzatészta meg egyenesen mennyei.

mentesroma2_v

A gogo (Viale Giulio Cesare, 66/68, 00192 Roma RM, Olaszország)

A Vatikán másik oldalán található szeletbár furcsa hangulatú hely, de nekünk a múzeumból kiszédülve ideális választás volt. A római hagyományokra épülő, teljes esgészében gm kínálattal készülő A gogo-ban többféle pizzából válogathatunk és kedvünk szerint dönthetjük el, hogy mit szeretnénk. A pizzák mellett szendvicseket és süteményeket is árulnak, elég esetleges, de széles választék lapult a pultban, mikor ott jártunk. A pizza itt is nagyon finom volt. A tészta jó, a feltét hibátlan. A hely az Ottaviano metrómegálló kijáratánál van, azaz szinte bárhonnan pillanatok alatt elérhető.

mentesroma3_v

Mama Eat Trastevere (Via di S. Cosimato, 7/9, 00153 Roma RM, Olaszország)

Bár az elején azt mondtam, hogy szinte bárhol lehet mentesen enni, a Colosseum környéke ebből a szempontból kissé vak folt a városban, itt csak mentest is kínáló helyek vannak, így innen a legjobb választásnak a Trastevere sűrűjében található Mama Eat tűnt. A hely sokkal felkapottabb, mint a vatikáni, a személyzet és az étlap mibenléte azonos, viszont sokkal gazdagabb a választék és a glutén is fogyasztó családtagoknak készítenek gluténos tételeket is (Zsófi itt búzalisztes pizzát evett). A piros matricájuk megvan, azaz jó eséllyel külön tudnak minden kezelni a konyhán és mivel nekem se lettek tüneteim, úgy tűnik, ezt a szeparálást tényleg szépen megoldják. Míg Zsófi itt sonkás pizzát evett, addig mi Annával kipróbáltuk a lasagne-t, ami remek választásnak bizonyult. Gazdag szósz, finom tészta. A mennyisége férfiembernek vagy a 15 km-nél járó nők számára nem feltétlen elégséges, de a ház borával kísérve egy szavunk se lehetett.

mentesroma4_v

Hol fagyizzunk?

Rómában fagypont felett fagylaltozni kell! A teljesen gluténmentes, a város legeslegjobb helyén lévő Fiocco di Neve, azaz Hópehely csodálatos hely, nagyon gazdag fagylaltkínálattal, gluténmentes ostyákkal és palacsintákkal.

Fiocco di Neve (Via del Pantheon, 51, 00186 Roma RM, Olaszország)

A hely falatnyi és jó eséllyel mindig tömve van, de van mosdó és a Pantheon előtti szökőkút szélén bármikor le lehet ülni fagyizni (nem úgy mint a Spanyol lépcsőnél). Két hatalmas pultban kínálják a fagylaltokat, két ízzel egy életre, de egy délutánra biztosan jól lehet lakni.

mentesroma5_v

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS