Másnap reggel csak végigtallóztam a török reggeli gazdag kínálatát. A lencseleveshez nem voltam elég elhivatott, de teázni örömmel teáztam és a friss sajtok, a fűszeres olajbogyó, az aleppói paprikával fűszerezett krémek elcsábítottak. Amíg tegnap Gaziantepet és környékét jártuk, most keletre indultunk, az egykorvolt Edesszába vagy mondhatjuk Urfába, a mai Şanlıurfába, pontosabban a várostól északkeletre található régészeti terepére, Göbekli Tepébe, a világ jelenleg ismert legősibb szakrális helyeinek egyikére. Göbekli Tepe kapcsán persze több a kérdés, mint a bizonyosság, akkora időt ugrunk vissza itt például Stonehenge-hez képest is, amit se felfogni, se igazán befogadni nem lehet, csak tudomásul venni és csodálni.
Göbekli Tepe – Zero point in time
A lelőhelyre a föld egykori tulaja bukkant rá, amikor újfent nekigyürkőzött az éves szántási procedúrának, amelyben folyvást beletört a bicskája és az ekéje is. A földjéből meredő hatalmas kövekkel nem tudott mit kezdeni, tudomásul vette a létezésüket és a lehető leghatékonyabban kerülte velük a kontaktust.
Kietlen bibliai táj
Aztán egyszer csak az egyik kőtáblán felfedezett valamilyen, ember alkotta mintát és érezte, hogy ezzel valamit kezdenie kell, a sokéves gyakorlat itt most nem segít. Bevitte a követ Şanlıurfába, a múzeumba, ahol gyorsan elhajtották, de nem adta fel. A közelben, egy másik ásatáson dolgozott egy német régészcsoport, az ő vezetőjük, Klaus Schmidt már hitelt adott a kőnek és a helyszín vizsgálata után, 1995-ben meg is kezdődtek a feltárások.
Már centiméterekkel a talajfelszín alatt mívesen megmunkált kövekre bukkantak, illetve egészen egyedülálló, álló oszlopok alkotta kőkört találtak. A gigászi kőoszlopok legnagyobbjai öt és fél méteresek, súlyuk 15 tonna körül mozog, domborművekkel díszítettek, amelyeken – feltételezhetően – a környező vidéket akkortájt benépesítő fauna látható. Gekkók, gázlómadarak, kacsák, rókaféle állatok tűnnek fel az oszlopokon, kígyók, pókok motívumai díszítik a köveket. A körök közepén található mészkőoszlopok Schmidt szerint stilizált emberalakok, akik egymás felé fordulva állnak az örökkévalóságban. A feltárt terek esetében éppen ezért alakult ki az a nézet, hogy a legtöbb valamilyen közösségi tér lehetett, amelyet rituális célokra használtak, míg más felvetések szerint az égbolt megfigyelésére hozták létre ezeket az építményeket.
120000 évnyi távlat
Ám Göbekli Tepének nem ez a legfontosabb mondanivalója: egy kapavágással, tollvonással írta át a civilizációnk felemelkedéséről alkotott eddigi elképzeléseket, megmutatván, hogy i.e. 10000 évvel már léteztek földművelő közösségek, amivel a sumér birodalom kezdetétől jóval visszább, több mint 12000 éves távlatba került az emberiség új úton való haladása. Maga a hely káprázatos. A kopár, sivár, küszködéssel teli, fenséges és ősi tájból kiemelkedő domb és a benne feltárt kincsek vonzását kár tagadni. Nem véletlen, hogy a dombtetőn lévő olajfa mindig is a környék egyik szakrális pontja volt, ahová a meddő asszonyok a gyermekáldás reményében zarándokoltak el. Az már csak a feltárások során derült ki, hogy ennek gyökerei is az i.e. 10000 környékére tehetőek, amikor az ásatás azon pontjáról előbukkant egy szülést ábrázoló véset.
Az olajfa, amelyhez a környék asszonyai zarándokoltak
Göbekli Tepe feldolgozása nem egyszerű. A helyszín, maga az ásatás, a romokkal való testközelség mellett az élményhez rengeteget ad a helyszínen lévő múzeum és a Şanlıurfában található Régészeti múzeum is, amely 34 000 négyzetméteres zárt területével Törökország egyik legnagyobb múzeumának számít.
Távlatok
A kiállítótérben nem csak a Göbekli Tepében talált tárgyi emlékeket tekinthetjük meg, hanem a Şanlıurfa közelében található többi, korban és időben is egymáshoz köthető más ásatási helyszínek leleteit is. A múzeumban kapott helyet a Balıklıgöl szobor, azaz Urfai férfi szobra, amely nagyjából az i.e. 9400-ból való, így a legrégebbi, már felfedezett, életnagyságú emberi alakot mintázó szobornak tekinthető.
Az urfai férfi
Obszidián szemeivel csodálja a 21. századot, mi pedig félreteszünk mindent, amit korábban tanultunk és csak próbáljuk befogadni azt, ahogy ő és a múzeumban található társai felülírnak mindent, megmutatván milyen keveset tudunk még mindig a saját múltunkról, történetünkről.
Vadkan
A múzeum nagy erőssége a Göbekli Tepe legnagyobb szakrális körének 1:1-es makettje, amelyben térbe helyezhetjük magunkat, megélhetjük azt, hogy mit is láthatott, érezhetett az, aki ezekben az ember által emelt terekben mozgott.
A múzeumi tér
A helyi konyha mindent visz
Ahogy Gaziantepben, úgy Şanlıurfában is csodálatos a helyi gasztronómia. Most nem egy kis helyi étterembe tértünk be tesztelni, hanem egy, a város által létrehozott képzési központba, amely Mehmet Canpolat haliliyei polgármester egyik jövőkép-projektje. A Göbeklitepe Gasztronómiai Központ és Étterem Şanlıurfa gazdag kulináris örökségét hivatott bemutatni.
Az étkezést egy könnyű, kis bulgurral gazdagított joghurtlevessel ütöttük fel, majd jöhetett a meleg, laktató és valóban addiktív lencseleves, némi friss lapos kenyér kíséretében.
Lencseleves
Ezt követően gránátalmasalátát kínáltak, valamint lahmacun érkezett elénk. A lahmacun az arab lahm bajeen szóból született, amely szó szerint húst és tésztát jelent. Népszerű utcai étel Libanonban, Szíriában, Irakban és Örményországban is, számtalan, de erősen hasonló változatban ismert. A lahmacun egy hosszúkás lapos tészta, darált bárány- és/vagy marhahússal, zöldségekkel és fűszerekkel, ahol a kenyér és a feltét egyszerre sül, ha nagyon egyszerűsíteni akarunk, akkor olyan mint a pizza.
Şanlıurfa lahmacun
A török nagyvárosok street food kínálatában a hatvanas években jelent meg ez az ősi étel, amelynek török változata ebből a régióból eredeztethető. A forró kőkemencében a vékony tészta a rá felvitt darált húsos masszával hamar készre sül, tálaláskor hagymát, petrezselymet és paradicsomot is kínálnak mellé, na meg persze citromot, mert a vékony tésztát ezekkel még meg lehet tölteni és a citrom levét rá lehet facsarni, majd – mint egy burritót – feltekerni és így fogyasztani. A helyi lahmacun annyira híres, hogy a Şanlıurfa lahmacun a Török Szabadalmi és Védjegyhivatal által nyilvántartásba vett, és földrajzi jelzést kapott. Persze Gaziantep lahmacunja is híres, itt a hozzáadott fokhagyma teszi egyedivé ezt az ételt. A lachmacunnal még csak az előételnél jártunk, utána érkezett a faszénen sült, zöldséggel és nagyobb mennyiségű petrezselyemmel bekevert darált bárány- és marhahúsból készített kebab, amelyet csípősebb sült paprikák és persze sült paradicsom körített. Az erő csak a köretekben volt jelen, ennek a kebabnak ugyanis pont az a különlegessége, hogy nem aleppói paprikával készül, azaz egyáltalán nem csípős.
Şanlıurfa kebab
Az ebédet követően, egy gyors tea után tovább is indultunk, hogy megismerkedjünk a város egy másik különlegességével, a künefével. A kadayif tésztából készített, a baklava édestestvérének is tekinthető édességet az Edessa Kadayif Salonuban, a piac mellett próbáltuk ki. A forró fémlapon sütött, cérnametélthez hasonlatos tésztából készített édességnél a töltelék és az elkészítés is nagyjából a baklaváéval azonos, itt azonban a filotészta helyett a ropogós, mégis levegős kadayif tésztából álló „boglya” szolgáltatja a keretet, a társaság élvezettel falta a töltött, sziruppal gazdagon átitatott, ropogós tésztabundás süteményt, meglepően tempósan fogyott el szinte az összes, amivel kínáltak.
Künefe
Sanliurfában azonban nem csak enni lehet. A múzeummal szemközt, a belvárosi részen található necropolis varázslatos hangulatot árasztott, egy rövid látogatásra mi is beléptünk a területére és benéztünk egy-két barlangsírba.
Necropolis
Balıklı Göl
Majd a széles sugárúton elindultunk, s mire ránk esteledett a Balıklı Gölnél, azaz a halastónál kötöttünk ki. Balıklı Göl története egészen a bibliai időkből való, a muszlimok szerint ezen a helyen dobta Nimród a tétlen istenek imádója az egy istent hívő Ábrahámot a tűzbe, de Isten a lángokat vízzé, az égő fahasábokat pedig hallá változtatta.
Balıklı Göl
Így született meg a Balıklı Göl (halas tó), amely ma a helyiek és a turisták egyik kedvenc célpontja. A víz telis-tele van jóllakott pontyokkal, akiknek a szent történet és a kifogásuk/megevésük kapcsán felmerülő átok elég életbiztosítást jelent, a helyiek pedig a tó mellett andalogva szívesen etetik őket a pár líráért vásárolt haleleséggel, amelyet több apró bódé is kínál a tóhoz tévedőknek.
A Balıklı Göl körül található a gyönyörű Rizvaniye Vakfi mecset és egy medresze komplexum is.
Sanliurfában még vételeztünk egy kevés aleppói paprikát, majd egy könnyű vacsora és némi török kávé után aludni tértünk, hogy a másnapi hazaútra felkészüljünk.
Modern köntös, klasszikus beltartalom
Törökország csodás arcát mutatta meg számunkra ebben a két, élményekkel teli napban. Számos új ismeretre tettünk szert, elképesztő tájakon jártunk, megismerkedtünk a civilizációnk bölcsőjével, ősi városokat láttunk, a török vendégszeretet számtalan megnyilvánulásának voltunk haszonélvezői, miközben a helyi gasztronómia legjavából válogattunk. Ha tehettem volna, az egész bazárt felpakolom a repülőre, hozok haza szárított padlizsánt és paprikát, megannyi fűszert, hatalmas, a kilisi kebabhoz szükséges fémtálat, teákat és vad pisztáciát, hogy itthon is mindenkinek megmutathassam, milyen csodákat rejt a kelet, milyen csodák rejteznek Gaziantep és Şanlıurfa környékén. De, tudjátok mit, menjetek és tapasztaljátok meg magatok. Érdemes.
Şanlıurfa
Vannak kihagyhatatlan alkalmak. Amikor az ember a zsigereiben érzi, hogy most valami rendkívüli van készülőben. Az Európát átívelő decemberi rohanásban így villant fel egy törökországi meghívás, s bár a józan ész azt diktálta, hogy inkább lazítsak az életemen, én mégis boldogan mondtam igent, mert ott vibrált bennem, hogy ez valami igazán különleges lesz.
Így épp, hogy landolt a gépem, már újra a reptéren találtam magam, hogy először Isztambulba repítsen a Türkish Airlines, majd onnan tovább, egy egészen izgalmas vidékre, a délkelet-anatóliai Gaziantepbe. Gaziantep nevével sokan szerintem tavaly találkoztak először, a szír és török területeket megrázó földrengés hatalmas károkat okozott, többek között Gaziantep hettita alapokra épült várát is nagyjából a földdel tette egyenlővé.
Távlatok
Gaziantep – kultúrák bölcsője
A károk így nem egész 2 év után már a transzfer során látszanak, ahogy suhanunk, döcögünk, dugóba kerülve éljük a nagyváros átlagos délutánját első benyomásként, láttuk az egykorvolt házak alapjait és láttuk, ahogy a város éledezik, épül és alakul.
A földrengés nyomai
A szállásunkra érve, rövid pihenőt követően bepillantást nyerünk Gaziantep gasztronómiájába. A Divan konyháján értik, hogy hogyan kell bemutatni a valódi török konyhát, finoman adaptálva a 21. századra, úgy, hogy egyediségéből, jellegéből semmit se veszítsen. Sokféle izgalmas fogás került az asztalunkra, de mire a főételeink megérkeztek, minket már megvettek: az est sztárja egyértelműen a aleppói paprikával ízesített, olívaolajjal, helyi magvakkal készített krém lett, amelyben jól érvényesült a paprika kellemes csípőssége.
A török konyha egyik kedvelt fogása, faszénen sült bárány
Gaziantep a török gasztronómia bölcsője. Errefelé számos olyan, itt termő alapanyaggal találkozhatunk, amely a török gasztronómiában nélkülözhetetlen. Az aleppói paprika is ilyen, a só és a bors mellett ez a fűszer kerül a legtöbb török fogásba. Számos változatban elérhető, vásárolhatjuk egyben szárítva, pehelyként vagy őrölt formában, a mag nélkül szárított paprikát olykor a szárítás közben olajozzák is, ami igazán ügyes eljárás, mivel a felhasználás során kioldódik a paprikából és az egész ételt bevonja annak ellenállhatatlan ízével.
Aleppói paprika
Antep azonban nem csak a fűszereiről híres, hanem zöld aranyáról is, az egészen egyedülálló pisztáciáról. Bármit is gondoltunk a baklaváról eddig, azt itt érdemes azonnal elfelejteni és megismerkedni a valódi, antepi pisztáciával készített süteményekkel, amelyek messze túlmutatnak a nyúlós cukorszirupba merevedett édesség sztereotípiáján. Ezt már az első este megtapasztaltuk, a vacsora végén megérkezett az első kóstoló a helyi édességből, amelyet utána még számtalan követett. És mi nem bírtuk csodálni ennek az ételnek és a török konyhának a változatosságát.
Baklava
Kilis Ulu mecset és Kilis múzeum – a múlt lenyomatai
Délkelet-Anatólia nem csak gasztronómiai szempontból egyedülálló, hanem kulturális öröksége is egészen elképesztő. Gaziantep környékén számtalan kincsre bukkanhatunk, többek között Kilis ősi városában. Az Aleppó felé vezető út mentén található település szintén megsínylette a tavalyi földrengést, az általunk is felkeresett 1334-ben épült Kilis Ulu mecset helyreállítási munkálatai jó ütemben haladnak, de még mindig folynak. Az Abdullah Bin Haci Halil által építtette mecsetet régi, szűk utcákon keresztül lehet csak megközelíteni, talán ez is hozzájárul ahhoz a csendhez, ami itt fogadja az utazót.
Kilisi lakos
Az eredetileg medreszének épült mecset a környék köveiből épült, fekete mintázatát bazalt adja, vizét pedig az egyik helyi patakból nyeri. Remélhetően hamar befejeződik a felújítás és az élet visszatér a mecset falai közé.
Kilis Ulu mecset
A környéken azonban zajlottak a mindennapok, amíg mi a mecsetet csodáltuk, kisebb piac nőtt ki a földből a közeli téren, érett datolyaszilvát, többféle mandarint, narancsot, citromot kínálva, hatalmas csokor friss újhagyma, céklák, hatalmas gránátalmák, padlizsánok, színes, fényes paprikák vártak a vevőkre, meg persze a nemrég szüretelt olívabogyó, amit számos formában kínáltak.
Kilisi piac
Fűszer- és teaillat lengett a téren, nem is bírtuk sokáig, szereznünk kellett egy keveset, hogy az otthoniak is megtapasztalhassák ezeket az ízeket.
Fűszerek, minden mennyiségben
A mecset után a kilisi múzeumba indultunk, amely a környék lakosságának történetet, a fellelt tárgyi emlékeket, régészeti leleteket mutatta be, valamint a térségben – az olívaolajnak köszönhetően – meghatározó szappangyártás sok évszázados folyamatát szemléltette. Az ókori civilizációkig, köztük a rómaiakig és a bizánciakig visszanyúló történelmével Kilis kulturális öröksége igazán figyelemreméltó.
Kilis múzeum
A hagyományos mesterségek bemutatását szolgáló makettek mellett egy egykori szappanfőző üstöt is láthattunk (hatalmas) és ha lett volna időnk, akkor a múzeum melletti egykori manufaktúrából kialakított kiállítótérben is megnézhettük volna, hogy hogyan készült a kilisi olíva szappan.
Elképesztő méretek
Mi azonban enni indultunk.
Kilis tava – a serpenyős kebab
A kebabnak számos formája létezik a török gasztronómiában, az egyik egészen egyedülálló Kilishez köthető. A kilis tava egy speciális formája ennek az ételnek. A hatalmas fém serpenyőkben már előkészítve állt a vékonyra szelt padlizsán mire kis csapatunk megérkezett.
Egy tálból kebaboznak
A befűszerezett darált bárányhúst mérhetetlen rutinnal tette mérlegre az egyik alkalmazott, hosszan figyeltem, szinte soha nem kellett elvennie vagy hozzátennie az adaghoz, az évek megcsiszolták az érzékeit. A kimért húst ezt követően egy hatalmas késsel – szintén precíz, olajozott mozdulatokkal – a padlizsánra egyengette, szeletekre vágta, majd paradicsomot, paprikát és hagymát tett mellé, aztán a serpenyő már mehetett is a sütőbe.
Kilis tava készül
Az Tavacı İzzet Usta asztali között a pincérek újabb és újabb serpenyőkkel lavíroztak a vendégek felé, evőeszköz és tányér nem került az asztalokra, ellenben az ételt frissen sült lapos kenyerek, piták körítették, amellyel könnyedén kiemelhető volt a kebab a tálból, na meg persze lehetett a paprikás zsírban (ami a masszából kisült) tunkolni. Ehhez friss helyi ayran (sós joghurtital) dukált.
Kilis tava
Életemben nem ettem még ilyen finomat ebben a műfajban, délután hosszan méláztam is a bazárban, hogy legalább egy négyszemélyes serpenyőt hazahozzak, de aztán győzött a lustaságom vagy a kényelmem, de most már megint úgy érzem, kár volt ott hagyni, főleg annak a tudatában, hogy találtam török hentest és darált bárányt Pesten, azaz semmi sem állíthat meg, hogy az itthoniaknak is elkészítsem a kilis tavat.
Kilis katmeri – a pékek csemegéje
A helyi gasztronómiával való ismerkedésünket egy másik zseniális helyen folytattuk. A nyüzsgő főutcán számos baklavát és künefét árusító desszertbolt kirakata ragadta meg a figyelmünket. A változatos formájú, a kézművesség nagyszerűségét hirdető alkotásokkal nem bírtunk betelni. A másfél évszázad üzemelő, negyedik cukrászgenerációnál járó Katmerci Bekanban aztán azt is megmutatták, hogy hogyan készül a Kilis katmeri, a helyi, kayamakkal töltött változat. Már előző nap hosszan beszélgettünk róla, hogy a törökök szerint is a Gaziantep környéki baklava messze a legfinomabb, és ez nem csak a pisztáciának köszönhető, hanem annak is, hogy itt tisztított vajjal készül a desszert, ebben is sül és ez a vaj ad egyfajta utánozhatatlan könnyedséget a tésztának. A katmeri eredetileg pékek csemegéje volt, amit a baklava- és börekkészítők sütöttek maguknak.
Nyúlik, mint a rétestészta
A hazai rétesnyújtáson edződött énem szájtátva figyelte, ahogy a márványlapon finoman megnyújtott tészta a szakértő, leginkább a pizzaiolók által végzett mozdulatokra emlékeztető forgatások során hártyavékonyra nyúlik, majd belekerül a friss tejszínes, kicsit túróra emlékeztető kaymak, amit a tésztarétegek lazán körülölelnek és így sül ki a kilis katmeri, alig pár pillanat alatt.
Kaymakkal töltve
Ezt követően kockázzák, cukorsziruppal meglocsolják, majd élénkzöld halmokban kerül rá a frissen őrölt pisztácia és kilisi módra a porcukor meg egy kis őrölt fahéj. A melegen kínált, frissen sült, lágy krémmel töltött, roppanós tésztával borított, fahéjjal illatosított sütemény ellenállhatatlan.
Frissen, melegen az igazi
Zeugma kincsei
A teljes jóllakottság állapotában tértünk vissza Gaziantepbe, hogy a kultúra, gasztrokultúra jegyében telő napunkat újabb régészeti leletekkel gazdagítsuk. A városban található Zeugma Mozaikmúzeum a világ egyik legnagyobb mozaikmúzeuma, ami hozzávetőleg 1700 négyzetméter mozaik szakszerű elhelyezését és bemutatását biztosítja.
Zeugma Mozaikmúzeum
Zeugmát az Eufrátesz partján Szeleukosz, Nagy Sándor hadvezére és utóda alapította az i.e. 3. században, ott ahol a folyó a legsekélyebb. Nem sokkal később a helyi lakosok megépítették az első hidat az Eufrátesz folyón és a hídnak köszönhető stratégiai szerepük egyre nagyobb és nagyobb lett az idők folyamán. I.e.64-ben a rómaiak megszerezték az irányítást a terület felett, és Zeugma a Birodalom jelentős városává vált, közel 70 000 lakossal és számos patríciussal, akik a kereskedelemből, hídvámból származó jövedelmüket örömmel költötték el pazar lakóházakra és fürdőkre, amelyekben nem csak a ókori világ legszebb mozaikjai kerültek, hanem elképesztően szép freskók, amelyek közül néhányat szintén megtekinthettünk a múzeumban.
Csodálatos freskók és játékasztal
Zeugma az Eufrátesz új gátjának, Birecik-gátnak a tervezésekor került be újra a köztudatba, ekkor született meg a múzeum ötlete, hogy a gátrendszer okozta esetleges károk elől biztonságos helyre szállítsák a hellenisztikus és római korból származó mozaikokat. A 2011 óta látogatható múzeumban a páratlan régészeti leletek most egy helyen, testközelből szemlélhetőek, a kiálltás remek lehetőséget kínál az apróbb részletek felfedezésére, a mozaiktechnika fejlődésének, változásainak, egyediségének megfigyelésére.
Látványos mozaikok
A múzeum egyik legféltettebb műtárgya a Cigánylány néven ismert mozaiktöredék, amely egy fiatal, feltételezhetően cigány lányt ábrázol, aki – Da Vinci Mona Lizájához hasonlóan – folyamatosan a szemlélőt követi, átható tekintete szinte belefúródik a miénkbe.
Zeugmai cigánylány
A két egységből álló múzeumban, külön szárnyban még számos, Gaziantepből és a környékről származó mozaikot is láttunk, amelyek javarészt a kelet-római korba tartozó templomok padlóit díszítették. Sokkal egyszerűbb ábrázolásmód jellemzi ezeket az alkotásokat, geometrikus ábrák uralják a legtöbbet, mégis itt találni a legkedvesebb állatábrázolásokat is.
Boldog állatok
Amikor kutnut viselsz, örökséget hordozol
A mozaikmúzeumból a bazárba siettünk. Isztambulban váltam rabjává a műfajnak, az Egyiptomi bazár illatorgiája azóta velem maradt, a színek, az esztétikus módon kiállított fűszerek és az az elképesztő mennyiségű illat, amiből egy összetéveszthetetlen, vonzó elegy születik. Később Skopjéban és Krujában is megtaláltuk a magunk bazárjait, de Gaziantepben most végre az az igazi jóféle bazári hangulat és illat ölelt körül. A környék nem csak az aleppói paprikáról, az olívabogyóról és a pisztáciáról híres, hanem a kutnu nevű textíliáról is, amely félig pamut, félig selyem. A sajátságos lágy esésű, de mégis tartással rendelkező, fényes anyagot csak néhány kézműves állítja elő, a mai napig hagyományos festési és szövési módszerekkel. Míg a 16. században az oszmán szultánok kaftánjait készítették ebből az anyagból, manapság főleg sálakat szőnek, a színek és minták szimbolikája jelentős, mi azonban leginkább esztétikai megfontolások mentén válogattunk, hosszan és nehézkesen, mert szívünk szerint kazalra fogtuk volna az összeset és mind magunkkal visszük.
Kutnu-kavalkád
Bazári kínálat – Gaziantep dolma, Çikolatalı Bol Antep Fıstıklı Katmer Lokum
Ezt követően a rézpiacra mentünk, amely szintén jól mutatja, miben erős Gaziantep és környéke. A réz évszázadok óta fontos kereskedelmi ág volt Gaziantepben. A bazárban most is számos aprócska bolt és műhely található, ahol nem csak bonyolultan díszített tálcákat, tálakat, kancsókat, kávéfőző ibrikeket és egyéb dísztárgyakat vásárolhatunk, hanem magát, a készítés folyamatát is megfigyelhetjük, ha a nyitott műhelyajtókon belesünk.
Műhelytitkok a rézpiacon
A rézpiac mögött pedig kezdődik az igazi bazár, ahol a mi figyelmünket szinte kizárólag az élelmiszerek kötötték le. Nem csak a darált és őrölt paprikák csodás halmai, a teából emelt süvegek, hanem a pisztácia, amely számos formában volt elérhető, a pörkölt változatoktól, a drazsírozott verziókon át egészen lokum egy különleges fajtájáig, a Çikolatalı Bol Antep Fıstıklı Katmer Lokumig, amelyben a keményítő cukormasszát csokoládékrémmel rétegezték, friss pisztáciával gazdagították és kardamommal fűszerezték, egészen új szintre emelve a pisztáciás török édességeket.
Bazár
Ahogy sétáltunk a piacon nem tudtuk nem észrevenni a paprikához hasonlatos zöldségfüzéreket. Mint kiderült, nem tengeri szivacsot fűztek egymásra (leginkább arra emlékeztetett), hanem napon szárított zöldségeket, amelyeket a téli időszakban, a szőlőleveles dolmához hasonlatos töltelékkel töltve főznek, párolnak és sütnek.
Paprika- és padlizsánfüzérek
A Gaziantep dolma különlegessége az ízében, állagában rejtezik. A napon történő szárításnak köszönhetően rendkívül intenzív ízű, mégis remekül érvényesül benne a töltelék. A dolmák húsos és húsmentes változatban is fogyaszthatóak, a kínálatban hidegen, mezeként vagy melegen, főételként is megtalálhatóak. Mire beszereztük a megfelelő mennyiségű fűszert, pisztáciát és én is megtaláltam a tökéletes ajándékokat, ránk esteledett és a nappali kellemes 15 fokból egyszer csak 3-4 fokra süllyedt a hőmérséklet. A térségben nem ritkák a fagyok, nekünk rendkívüli szerencsénk volt, az érkezésünk előtt enyhült az időjárás és a távoztunk utánra jeleztek csak újra éjszakai fagyokat.
Mit nekünk a Florian! – Tahmis kahvesi
Olaszország legrégebbi kávéháza, az erre méltán büszke Florian 1720 óta látja vendégül a Velencében megfordulókat, de itt, Gaziantepben egy olyan kávézóba tértünk be melegedni és kávézni, amely már 1635 óta fogadja a vendégeket.
Tahmis kahvesi
Tahmis kahvesi a világ legrégebbi – ma is működő – kávézójaként és kávémárkájaként ismert. Az oszmán kor egyik legrégebbi ismert kávéházát, a Tahmis kahvesit 1635-ben a türkmén Agha és a szandzsák bég, Mustafa Agha Bin Yusuf építtette, a Selyemúton található Gaziantepben alapított kávéház számos helyi és külföldi kereskedőnek adott otthont az évszázadok során, és mi is boldogan tértünk be melegedni és kávézni. A kőből emelt épület közepén egy hatalmas, felforrósodott fémkályha ontotta a meleget, olyan sikeresen, hogy még az emeleti asztalunknál is hamar kibújtunk a kabátjainkból, pulóvereinkből. Teákat és kávékat kértünk, illetve az úgynevezett menengiç kahvesit, azaz kurd kávét, amely fő összetevője a pisztáciával rokon, őrölt pörkölt terebinth gyümölcs.
Kályha és kávé a hideg ellen
A sűrű, törökösre főzött kávét édesítve szolgálták fel, nagyon kellemes, desszertkávé jelleggel bírt és a kályhával együtt megtette a hatását, már nem fáztam.
Menengic kahvesi
Ha nem ettünk volna még eleget, várt ránk Gaziantep egyik elegáns étterme, a Bayazhan, ahol egy közösen elfogyasztott, helyi ételekre fókuszáló vacsorával zártuk az estét. A választás a helyre bíztuk, gyakorlottan hordták ki számunkra a jobbnál jobb mezéket, majd grilltálak érkeztek, amelyeken sis kebab, parázson sült bárány és kebab pihent sokféle, szintén sült zöldség kíséretében.
Ezzel a fajta zöld paprikával érdemes óvatosan bánni
Volt, aki itt tapasztalhatta meg az aleppói paprika nyers erejét, hogy milyen az, amikor a magok is a zöldségben maradnak. A Bayazhant Bayaz Ahmet Efendi dohánykereskedő építette 1909-ben, Aleppóban járva látott hasonló dohányfarmot és úgy döntött, hogy Antepben magának is építtet egyet. Az épületnek a későbbiekben nem kevés tulaja és számos funkciója volt, egészen addig, amíg a város renováltatta és közösségi térként kezdte használni. A Bayazhan alsó szintjén szuvenírboltok és éttermek találhatóak, míg az első emeleti múzeumban Antep egykorvolt mindennapjait mutatják be az utazóknak.
Bayazhan
A lengyel gasztronómia sokak számára még mindig ismeretlen terület, illetve bőven akadnak olyanok, mint én, akik a szocialista időszak élelmiszerjegyes időszakában domesztikálódtak és ennek megfelelő ízemlékeik, élményeik maradtak a lengyel konyháról, ami koránt sem probléma. Csak ahogy nálunk, úgy lengyel kollégáinknál is zajlott egy jóféle gasztroforradalom, ami visszahozta a húst az étlapokra, megreformálta a készítési módszereket és a fúziós konyhának is utat engedett. A lengyel gasztronómia megújult és ezt az új arcát kívánták most megmutatni azok számára, akik még csak ismerkednek vele. A Lengyel Idegenforgalmi Szervezet a Varsói Idegenforgalmi Szervezettel kiegészülve a csodás idegenvezetőket biztosított számunkra az este folyamán, a varsói Elixir by Dom Wódki étterem részéről Adam Dernoga és Michał Szcześniak séf gondoskodott a jóltartásunkról (Na zdrowie!) és a megfelelő oktatásunkról.
A menüben igazi klasszikusokkal és könnyedebb, a lengyel gasztronómiában kedvelt alapanyagokra épülő, de a modern ízlésnek megfelelően áthangolt fogásokkal találkozhattunk. Aktív, az Antonius kaviárnak és Piotr Kurzawának köszönhetően kaviárban, Adam vendégszeretetének hála vodkában gazdag esténk volt, amelynek tanulsága, hogy pár kupica után akár lengyelül is remekül főzök és hogy a jelen kor lengyel gasztronómiája pont olyan élvezetes, mint azok a komfort ételek, amelyeken felnőttem. Boldog, bolondos és tanulságos este volt, amelyet bármikor szívesen újra élnék.
A recepteket itt most közre is adom, hogy ha van kedvetek, akkor ti is elkészíthessétek:
Tegnap este megtapasztalhattuk, hogy milyen az, ha valóban szeretik az ünnepeltet. Amikor nem csak szóban említik fel egykorvolt nagyságát, hanem teljes pompájában várja az ünneplő vendégsereget. A New York tegnap csak ránk várt és mi boldogan vettük a meghívását. Nem a 130 lehengerlő volta miatt, hanem a New York lehengerlő volta miatt. A New York – mint oly sok más budapesti kávéház – igazi intézmény volt és ma az egyik legjobb példa arra, hogy milyen képet kell és kellene sugároznia magáról ennek a városnak. A New York jelképévé vált egy felemelően szép időszaknak, az épülő, a kiegyezés után szárnyaló Budapestnek, amely világvárosnak épült az európai városok sorában.
Nálunk a New York mindig, minden anekdotában a létező helyek legjobbika volt, anya ennél jobb munkahelyet, mint a szocialista időszakban a palotában helyt kapó Magyar Nemzetet elképzelni sem tudott, és ezer romantikus szállal kötődött az épülethez. Én ebben a kedvesen rózsaszín New York–ködben nőttem fel, mindig is egy idősebb, kicsit konzervatívan öltöző, de kékvérű dámaként gondolva a New Yorkra. Aztán végre méltó sorsra jutott, megindult a felújítás, majd be is fejeződött és a sok mese, történet mögül kirajzolódott a valódi épület, megmutatva a világnak teljes szépségét. Mára már nem kérdés, hogy aki Pestre érkezik, az látni kívánja és nem is csodálom. A Mélyvíz uralta tér, a súlyos márványból emelt légies karzatok, az egymásból bomló terek játéka varázslatos és akkor még nem is említettük a benne meghúzódó szolgáltatásokat.
Az Eventrend Group gondos gazdaként, komornaként gondozza a New Yorkot, lesi minden kívánságát és igazodik a vendégei igényeihez, így a 130. születésnapra nem csak egy új, sárgabarackos, csokoládés süteménnyel tiszteleg a szép kort megélt matróna előtt, hanem megmutatja annak nagyvárosi arcát, visszavezetve azt, amire a városi legendárium oly szívesen hivatkozik, miszerint Kosztolányi a Dunába hajította a kávéház kulcsát, hogy az soha ne zárjon be. Most megélhetjük a majdnem örök nyitva tartást, ugyanis – kísérleti jelleggel – a New York kávéház patinás falai között, a téli időszak egy részében, december 13-tól január 6-ig hajnali négyig mulathatunk majd. Ez azoknak igazán jó hír, akik élnének végre az asztalfoglalás lehetőségével (a sorállás helyett), hiszen erre az idősávra már lehetséges foglalni a kávéház weboldalán keresztül. Ha az éjszakai elképzelés beválik, márciustól már külön étlappal is várják a vendégeket.
Sz ünnepelt és a szülinapi tortája
A tegnap este már ennek egyfajta főpróbája volt, az estébe nyúló ünneplés során ugyanis csak mi tartózkodtunk ebben a csodálatos épületben, nekünk volt szép, minket várt, olyannyira, hogy még El Asmodáj, a homlokzaton található fáklyatartó démon életnagyságú figurája is tiszteletét tette és nem rövid, 130 éves szolgálat után belülről is megtekintette, hogy milyen is a kávéházi élet. Ez annyira bejött neki, hogy az elkövetkezendő időszakban a kávéház termeiben vele is összefuthatunk és ahogy úgy hallottam, hogy egyáltalán nem áll ellen egy-egy közös fotónak sem.
A New York tegnap megajándékozott minket egy feledhetetlen estével, amit mi az önzetlen szeretetünkkel és tiszteletünkkel viszonoztunk. Átsimítottunk a felületein, élveztük magas minőségű szolgáltatásait, az asztalaink közt suhanó személyzet magabiztosságát, a konyha valódi nagyságát, paroláztunk ismerősökkel, megköszöntük a jóltartás az arra érdemeseknek és boldogan töltöttünk órákat a New Yorkban, hogy magunkba szívjunk valamit abból a múltból, amit annyira vágyunk, Kosztolányi, Karinthy, Kellér, Rejtő, Krúdy vagy épp Molnár miliőjéből.
Schloss Hof Ausztria egyik legszebb barokk kastélya, a karácsonyi időszakban különleges ünnepi hangulatba burkolózik. A Bécstől és Pozsonytól egyaránt könnyen elérhető, a magyar határ közelében található kastély adventi vására a régió egyik legkedveltebb eseménye, ahol a történelem, a kultúra és a modern kézműves hagyományok találkoznak.
Az Advent Ausztriában különleges varázst hordoz, ahol a hegyek, tavak és történelmi városok, kastélyok karácsonyi fényei egyedi hangulatot teremtenek. Az osztrák advent a hagyományok és közösségi élmények időszaka, amely tökéletes alkalom a meghitt ünnepi készülődés élvezetére. Az advent Ausztriában nem csupán vásárokat jelent; a helyi tradíciók, zenés események és kézműves foglalkozások mind hozzájárulnak a különleges ünnepi atmoszférához. Egy forró puncs vagy sült gesztenye mellett sétálva könnyű átérezni az osztrák karácsony szívélyességét.
A kastély története
Schloss Hof a 18. században épült, a híres katonai stratéga és herceg, Savoyai Jenő megbízásából. A kastélyt később Mária Terézia uralkodása alatt alakították át csodálatos barokk rezidenciává. A birtok és annak gyönyörű kertjei a császári fényűzés szimbólumai, ahol a múlt pompás történetei elevenednek meg.
Adventi programok és látnivalók
A kastély adventi vására 2024-ben is minden hétvégén megnyitja kapuit november közepétől december végéig. A látogatók a vásár területén hagyományos kézműves portékák, helyi finomságok és karácsonyi díszek között válogathatnak. Az esemény kiemelt programjai közé tartoznak:
- Kézműves kiállítások és workshopok, ahol a látogatók megismerhetik a barokk mesterségeket.
- Zenei előadások, beleértve a bécsi filharmonikusok kamaraegyütteseinek koncertjeit.
- Gyerekprogramok, például bábelőadások, kézműves foglalkozások és Mikulás-látogatás.
- Betlehemi jelenet és élő állatok, amelyek a hagyományos karácsonyi hangulatot idézik.
A látogatók külön belépőjeggyel részt vehetnek a kastély vezetett túráin is, ahol a barokk dísztermek és a császári család mindennapjai kerülnek bemutatásra.
Gasztronómiai élmények
A vásár egyik legnagyobb vonzereje a regionális ízek kavalkádja. Az illatozó sült gesztenye, a forró puncs és a házi készítésű sütemények az ünnepi időszak kötelező elemei. A helyi specialitások mellett nemzetközi karácsonyi finomságok is elérhetők, így minden látogató megtalálhatja a kedvére valót.
Praktikus információk
- Nyitvatartás: Hétvégenként 10:00–19:00 között.
- Belépődíjak: Az adventi vásár felnőttek számára 10 euró, hat év feletti gyerekeknek kedvezményes áron, 5 euróért elérhető. Kombinált jegyek is vásárolhatók, amelyek tartalmazzák a kastély és a birtok területére való belépést is.
A Schloss Hof adventi vásár ideális helyszín az ünnepi készülődéshez és a családi kikapcsolódáshoz. Az esemény a múlt és a jelen különleges találkozása, amely életre szóló élményt kínál minden látogatónak.
