Ha belegondolok, hogy mi vár rám Itáliában, nem a Sixtus-kápolna zsivaja vagy épp Firenze óvárosa villan elém, nem gondolában ringok és a Frarit járom, hanem egy instabil asztalka mellett billegek, márványon vagy macskakövön, ölemben Yolán, mellettem egy izzadó pohárba csomagolt színes ital és vagy ebben a szűk, de megnyugtató társaságban vagy 1-2 emberrel nagyobb tömegben […]
A húsvéti szünetünkbe robbant be a Nemzeti Galéria csodás kiállítása, a Dolce Vita, elhozva a vágyott itáliai napfényt, megkongatva szívünk harangjait, amelyek addig halkan csilingeltek a vágyakozás finom légmozgásaira, de innentől mintha félreverték volna őket. Annával szédülten keringtünk a termekben, újraélve számos korábbi kiállítást és itáliai létezést. A Dolce Vita alapötlete a Római Iskolából indult […]
Forró aszfalt a lüktető metropoliszokban, sós szél a vízpartokon, hajnalba nyúló fesztiválok sodrása – a nyár maga a tiszta, sallangmentes jelenlét. Egy olyan időszak ez, amikor a világlátás kalandvágya és a pillanatnyi, helyben megélt örömök észrevétlenül simulnak egymásba. Ebben a felszabadult, intenzív térben az ember a saját élete ikonjává válik, stílusát pedig azok a kiválasztott […]
Toszkána nagyjából tíz éve lett szerves része az életünknek. Az addigi itáliai útjaink mindig más célpontokra fókuszáltak; sokszor suhantunk keresztül a vidéken Nápolyba, Salernóba vagy épp Rómába tartva, de úgy igazán megállni, lenni, eladdig nem sikerült. Mígnem egy szeles februári napon neki nem álltam megtervezni egy nagy lengyel túrát, aminek a vége végül két hétnyi […]
