MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Akik régebb óta olvasnak és a facebookon is követik a blog életét, tudják, hogy kifejezetten kedvelem a Lidl termékeit, kínálatát. Így aztán tavasszal szerfelett kíváncsian mentem a – kilenc magyarországi év után tartott – első sajtótájékoztatójukra és nagyon örültem a francia borheteket felvezető borvacsorára történő meghívásuknak is.

A Pavillon de Paris-ban megrendezésre kerülő esemény profi munka volt. Zökkenőmentes szervezés, kifogástalan kiszolgálás, remek ételek, jó társaság, s nem utolsó sorban a kitűnő borok. A Lidl eddigi igen zárkózott stratégiájának nyoma veszett, minden asztalnál egy-egy közvetlen, kedves, az újságírói kérdésekre nyomban és kimerítően válaszoló munkatársuk ült, a mi asztalunknál a beszerzését felelős ügyvezető igazgató, Nepp Zoltán foglalt helyet. Nem is nagyon maradtak tabuk, sok minden más mellett mindannyian beszámoltunk a saját tapasztalatainkról, beszélgettünk a kínálat változásairól, a kereslet irányáról, s az egyes szortimenteken belül kialakult változásokról.

Le Petit Marché, avagy franciás piaci hangulat Lidl termékekkel

A vacsora apropóját egyébként az adta, hogy a 2013-as évben magyar termelők boraival erősítő áruház idén ősztől – idény jelleggel ugyan, de –  35 francia pincészet 85 féle borának bemutatását tervezi a magyar közönség számára. Érdekes kérdés, hogy vajon miért van erre szükség, hiszen Magyarország bornagyhatalom, van saját borunk, amit ihatnánk. Kovács Antal somelier szerint azonban nem árt, ha “képbe helyezzük” magunkat és a külföldi borok segítségével jobban megismerjük saját termővidékeink borait.

Az este borai

A borokon kívül természetesen – a tematikus hetekhez hasonlóan – más termékcsoportok is megjelennek majd, a borhetek alatt különféle minőségi sajtok is a boltok polcaira kerülnek. A tegnapi vacsora során jó néhány bort kóstoltunk, amelyeket Kovács Antal válogatott ki az elkövetkezendő negyed évben az üzlethálózatban megjelenő borok közül, majd Philippe del Mestre belga séf – 90%-ban az élelmiszerlánc kínálatát felhasználva – príma fogásokat készített hozzájuk. A vacsora során bemutatásra kerülő borok közül számomra a legkellemesebb az előételként kínált “Bolondos halsalátával” harmonizáló Chablis, a pistou leves mellé bontott provence-i rosé és a sajttálhoz érkezett bordeaux-i volt.

A vacsora fogásai

A magyarok nem csak halat nem esznek, hanem tenger hiányában a címben felsorolt fogások is hiányoznak a mindennapjainkból.

Ám, ha néha úgy alakul, hogy lehetőségünk nyílik kóstolni  vagy elkészíteni ezeket az alapanyagokat, íme egy gyors bevezető és használati utasítás a Mindmegettén.

(kép innen)

Eredetileg egy tisztes adag cukkinifasírtot szerettem volna készíteni, de aztán elkapott a láz és inkább egy klasszikus olasz előételt kanyarítottam a cukkinik felhasználásával.

Gorgonzolás cukkinitekercsek

2 nagyobb cukkini

1 gerezd fokhagyma

10 dkg gorgonzola

10 db aszalt paradicsom

4 ek olíva olaj

frissen őrölt fekete bors

A cukkiniket megmosom, majd nagyjából fél centi széles szeletekre vágom. Nem érdemes ennél vékonyabbra, mert akkor nem lehet a végén szépen feltekerni.

A cukkiniszeleteket tálcára fektetem és vékonyan megsózom, majd háromnegyed órára félreteszem. Amíg kicsapódik a felesleges víz a cukkiniből, addig két gáztepsit sütőpapírral kibélelek, a sütőt 180 fokra előmelegítem és elkészítem a fokhagymás olajat, ami annyit tesz, hogy a fokhagymát belenyomom az olajba, kis borsot tekerek rá és az egészet átkeverem.

A végén a cukkinilapokat papírtörlővel alaposan leitatom, majd a sütőpapíros tepsire fektetem, majd lekenem a fokhagymás olajjal.  10-15 percig sütöm, amíg kicsit meg nem színesedik. Ekkor a lapokat nagy körültekintéssel megfordítom és a maradék olajjal átkenem, majd még 2-3 percre visszatolom a sütőbe.

Miután elkészült, hagyom kihűlni. Amíg hűl, addig felkockázom a sajtot és a paradicsomokat is vékony csíkokra metélem, valamint néhány bazsalikomlevelet is lecsippentek a bokorról.

A végén a cukkinicsíkokra néhány darabka sajtot, paradicsomot, s egy bazsalikomlevelet teszek, majd óvatosan feltekerem. Előételként tálalom.

Gennaro és Antonio eluralták az estéinket. Mint a sorozatfüggők, úgy telepszünk le nyolc körül a tv elé, keressük a megfelelő csatornát, majd egy órán át bamba mosollyal a képünkön nézzük az öregurakat. Aztán felfut a stáblista, Anna morog, én a film alatt készített receptjegyzeteimet rendezem, Zsófi hümmög, hogy milyen jókat ettek a tv-ben.

Ezért aztán, amit lehet, azt szép lassan – á, már másnap! – reprodukálunk. Így született a pénteki adásból vasárnapra desszert.

Citrusos rizsfelfújt

1 bögre kis szemű rizs, risotto rizs (Arborio, Carnalori)

1 l tej

5 dkg vaj

5 tojás

6 dkg cukor

4 cl citrom- vagy narancslikőr (pl. limoncello vagy cointreau)

kis marék kandírozott citrom- vagy narancshéj

fél rúd  vanília

csipetnyi só

A tejet egy lábasba öntöm és közepesnél kisebb lángon melegíteni kezdem, majd a kimért rizst beleöntöm, csipetnyi sót hintek, hozzáadom a fél rúd felnyitott vaníliát, majd gyakori, de nem állandó kevergetés mellett hagyom, hogy megfőjön. Amikor már elfőtt a leve és elkezd puffogni, akkor lehúzom, kiemelem belőle a vanília rudat, hozzáadom a felkockázott kandírozott citromhéjat, a vajat, a cukort és a citromlikőrt, majd alaposan kikeverem.

A keverésnek ebben az esetben leginkább az a célja, hogy gyorsabban hűljön a massza, s bele lehessen tenni a tojásokat.

Amikor már igazán langyosra hűlt a keverékem, akkor bekapcsolom a sütőt 180 fokra, előkészítek egy sütőpapírral bélelt tortaformát, vagy egy szilikonosat. A tojásokat szétválasztom.  A sárgáját a rizses keverékhez adom, a fehérjét egy külön tálba teszem, s habbá verem.

Többször leírtam már, de itt is megteszem: a habot nem szabad igazán keménnyé verni, mert akkor sütés közben már nem tud hova tágulni, s ahelyett, hogy segítene levegőssé tenni a süteményt, összeesik. Ezt elkerülendő, mindig akkor hagyjuk abba a hab felverését, amikor még van benne potenciál, lehetne mééég egy kicsit jobban is felverni.

A habot óvatosan beleforgatom, majd a masszát a tortaformába öntöm és addig sütöm, amíg szép egyenletesen meg nem barnul.