Vegán Január

A Veganuary viszonylag friss, de annál életrevalóbb kezdeményezés, 2014 óta létezik, de azóta hatalmas népszerűségre tett szert. A titok egyszerű: olyan életmódváltást javasol, olyan étrendet mutat meg, amelyet ebben a hónapban mindenkinek lehetősége van kipróbálni, de amennyiben számunkra ez nem megfelelő, nem bukunk el, nem adjuk fel (mint annyi fogadalmat és fogyókúrát), pusztán elégségesnek ítéljük a megtapasztaltakat.

A Vegán Január lehetőséget teremt számunkra, hogy megismerkedjünk a vegán életmóddal, a vegán étrenddel, a vegán termékekkel. Fókuszba helyezi a húsmentes, állati eredetű anyagokat nem tartalmazó fogásokat. Segít megmutatni a boltok polcain, a piacokon fellelhető alapanyagokat, késztermékeket, hiszen a felhívásnak köszönhetően nem csak a fogyasztók kukucskálnak be a vegánsághoz vezető ajtó kulcslyukán, hanem az élelmiszerláncok, termelők, szépségápolási termékeket, ruházati cikkeket gyártók és árusítók is élnek a nagyobb figyelem lehetőségével és megmutatják, hogy miben és hogyan tudják támogatni azokat a vevőiket, akik e szerint a meggyőződés szerint élnek.

A Vegán Január az éttermeket is fókuszba hozza, sőt a receptoldalak is kiteljesedhetnek, megmutathatják a teljes repertoárjukat, amivel támogatják a vegán módon étkezőket.

De mit jelent vegánnak lenni?

A vegánok, ebben a csoportos formában 1944-ben születtek Angliában, ahol az egyik vegetáriánus csoportból váltak ki azok, akik úgy érezték a hús elhagyása kevés számukra és innentől kezdve nem fogyasztanak tejtermékeket, tojás és semmilyen más állati eredetű alapanyagot. Megfogalmazták, hogy mit jelent vegánnak lenni: egy olyan életmód követése, amely megpróbálja kizárni az állatok kizsákmányolásának és kegyetlenségének minden formáját, legyen szó élelmiszerről, ruházatról vagy bármilyen más célról. Manapság már a fenntarthatóság és a klímaváltozás is felcsúszott a kiáltványukban megfogalmazott listára, a fogyasztásra „előállított hús” költségei, a hozzá szükséges erőforrások sokkal nagyobbak, mint a zöldségek illetve gyümölcsök egységnyi előállításához szükséges kapacitás.

A vegánok nem  csak a húsfogyasztás ellen vannak, hanem az állatok szabadságjogaiban híve az állati eredetű termékek minden formáját kerülik. A vegánság egészségre gyakorolt hatását ma már jól ismerik, az állati eredetű alapanyagok pótlásával könnyű tisztába kerülni, a termékekből meg tényleg rendkívül széles skála áll rendelkezésre.

perzsarizs2

Hol kezdjem? Dobjam ki, ami a hűtőben van?

Biztos, hogy nem innen indulnék. A reggeli és esti otthoni hideg étkezéseket reformálnám meg: a vaj helyett margarin, a felvágott helyett zöldségkrémek, humusz, friss zöldségek, mártogatósok világába kirándulnék.

Főétkezésekhez felkeresném a város vegán éttermeit vagy vegán fogásairól is ismert helyeit, otthon pedig könnyebb indiai zöldségcurry-ket ütnék össze és elmélyednék a Buddha bowl-ok csodálatos világában, ahol minden finomság úgy kerül terítékre, mint egy szépen rendezett kanaszta sor.

A hűtő tartalmához meg addig nem nyúlnék, amíg nem tudom eldönteni, hogy ez a változás tartósan megfelel-e számomra. Az sem baj, ha nem. Van egy nagyon szép átmenet a vegán és a vegetáriánus mellett, a flexiteriánus étrend, amely alapján a vegán/vegetáriánus vonal adja, de pont annyira engedékeny a húsokkal és az egyéb állati alapanyagokkal, hogy heti 1-2 alkalommal beleférjen az étrendbe.

A vegánság további vetületeinek megvizsgálására szintén remek ez a hónap. Fontos lehet a ruházat, illetve a kozmetikumok, szépségipari termékek esetén is lehet egy nagy „tisztítást” végezni, végigböngészni az összetevőket, kiszórni az állatokon is tesztelt termékeket (bár elvileg az Unio-ban jelenleg ez nem lehetséges), ellátogatni a dedikáltan vegetáriánus vagy vegán termékeket árusító boltokba és átnézni az alternatív megoldásokat. Itt sem elsődleges szempont az azonnali teljes áttérés, sokkal fontosabb a szemléletformálás, a nyitottság okán történő értés.

lushvegan

Mire vége a Vegán Januárnak, addigra valami biztos alakul bennünk. Akkor sincs baj, ha visszatérünk oda, ahonnan indultunk, akkor sincs baj, ha csak egy-két dolgot próbáltunk ki a hónapban, a lényeg, hogy tettünk egy kitérőt a vegán világba.

gombaslecso_v

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Krumplis, sajtos pogácsa – gluténmentes

A pogácsa hiányzott először. 

Az első hetek euforikus jólléte mellett szinte meg is feledkeztem a péksüteményekről, aztán egyszer csak kopogtatott a vágy és kezdett idegesítően a nyakamra járni. A pogácsa az én kedvenc sós péksüteményem, nem véletlen, hogy az elmúlt közel 15 évben a Mirelle oldalain nem kevés változata született meg.

Első körben nem volt hangulatom kísérletezni, a Lidl gluténmentes tésztája ugyan messze esett az elvárttól, de átmeneti megoldásnak nem tűnt rossznak (a fagyasztott, néha kapható egész jónak minősíthető a műfajon belül), aztán a karácsonyi sütögetés eldöntötte a dolgot: messze nem akkora történet ezekből a lisztekből finomat csinálni, itt az idő a kísérletezésre. Elsőnek egy sajtos négyszög született, ennek a receptje is majd felkerül az oldalra, jelenleg a Mirelle Fb oldalán a képek között található meg. Aztán egy baráti vacsorára jött a felkérés, hogy vigyek valami sós sütit és mivel a háziasszonynak így is meg kellett vívnia a maga csatáit, mert 4 vendégéből egy vega, egy cukros és egy gluténmentesen étkező akadt, így lelkesen vállaltam és kezdtem el agyalni valami olyan pogácsán, amivel egyetlen versenyzőnek sem lehet baja.

Így született a krumplis pogácsa, ami sajtos is.

Krumplis, sajtos pogácsa

33 dkg pucolt, főtt krumpli

32 dkg Schar B mix liszt

25 dkg vaj

2 db tojás

1 csomag sütőpor

1 tk só

frissen őrölt fekete bors

1 db habart tojás (a tetejére)

10 dkg trappista (a tetejére)

A főtt krumplit hagyom teljesen kihűlni (távozik belőle a felesleges gőz és kevesebb lisztet vesz fel), majd krumplinyomóval megtöröm. A lisztet a sütőporral, sóval, borssal elkeverem, hozzáadom a tört krumplit, a két tojást és a kockára vágott puhább vajat, majd a robotgéppel összedolgoztatom. Ha kell, mert még túl lágy a tészta, akkor kiskanálnyi mennyiségű liszttel átdolgozom, majd a keverőtálat a kelesztőfunkción duruzsoló 40-60 fokos sütőbe teszem egy bő fél órára.

Egy gáztepsit sütőpapírral kibélelek, kis lisztet egy csészébe öntök és egy kis pogácsaszaggatót előkészítek.

A pihentetett tésztát finoman lisztes felületen bő ujjnyira nyújtom és állandóan lisztezett szaggatóval a lehető legtakarékosabban kiszaggatom.

A pogácsákat a tepsire ültetem (mehet viszonylag közel), majd a habart tojással vékonyan átkenem és egy-egy adag összecsípett reszelt sajt adagot ültetek a tetejükre.

Alsó-felső lángon, 180 fokon sütöm, amíg a sajt és a pogácsa alja szépen megszínesedik.

mentespogacsa_v

 

 

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Túrófánk – gluténmentes

Ezennel meg is nyitottuk a fánkszezont. A mentes vonallal biztosra mentem, olyan tésztát választottam, ahol kevés szerep jut a liszteknek. A teszt hibátlanra sikeredett, a nagyszámú tesztcsapat véleménye szerint könnyű végeredményt kaptunk, ami talán még jobb is, mint a lisztes rokona.

Túrófánk – gluténmentesen

30 dkg Schar B mix

25 dkg félzsíros túró

4 db L-es tojás

1 csomag sütőpor

1,5 dl tejföl

2 csomag vaníliás cukor

5 dkg cukor

csipetnyi só

1 db bio narancs reszelt héja

A lisztet kimérem, hozzáadom a sütőport, a cukrokat, a csipetnyi sót és belereszelem a narancs héját. Elkeverem a szárazakat, majd jöhet a tejföl, a túró (amit nem nyomorgatok szét, hagyom szép rögösen), a tojások hada. Az egészet alaposan átkeverem, majd negyed órát állni hagyom.

Fél óra kókuszzsírt felolvasztok, hagyom felforrósodni, majd picit visszaveszek a hőből alatta. Egy evőkanalat az olajban átmelegítek, majd azzal szaggatom a fánkokat az olajba. Hagyom, hogy szépen megszínesedjen az egyik oldaluk, majd átfordítom őket, végül szűrőkanállal papírtörlős tányérra szedem az összeset.

Lekvárral és mogyorókrémmel kínálom.

Gluténmentes túrófánk

Gluténmentes túrófánk

Tags: , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Furcsa, hogy pont ezzel a könyvvel indult az évem. Pontosabban jó érzékkel megvettem a férjemnek karácsonyra és alig vártam, hogy a végére érjen és jogosulttá váljak a kiolvasására én is. Backman Ove óta visszatérő írója az életemnek, sok könyvét olvastam, vannak nagy kedvenceim (Medvék, Itt járt Britt-Marie) és volt olyan is, ami hagyott bennem némi hiányérzetet, de erről csak Backman tehet, Ove egyszer és mindenkorra húzott egy szintet a láthatatlan skálán, amit innentől kezdve elvárás megugrani.

A Hétköznapi szorongások majdnem megtette, az ezer szálon futó, folyton egymásba ütköző, egymást érzékenyítő, nevelő, figyelemmel kísérő, óvó szereplők jól ismert figurákként köszöntek vissza a könyv lapjairól, ahogy a konfliktusok is ismerősek voltak: a hétköznapjainkból.

Nincs itt semmi látnivaló, haladjunk csak szépen tovább – mondhatnánk a könyvben elmesélt történetek 90%-ra, talán csak a túszejtés ténye az, ami megemelheti a szemöldökünket, Bachman azonban olyan finoman szövi a hétköznapi érzelmi/egzisztenciális/családi/társadalmi csapdákat és hoz mélységeket és csúcsokat minden fejezetbe, amitől az ember egy idő után kicsit zavartan ugyan, de elkezdni magát otthon érezni.

Az már Ove-nál feltűnt, hogy milyen érzékenységgel képes közelíteni az idősekhez, megmutatva a félelmüket, az elbizonytalanodásukat. Ugyanezt tette a kamaszokkal a Mi vagyunk a Medvék-ben és most itt világossá válik, hogy nincs ennek a sártekének olyan generációja, aki ezért vagy azért ne szorongana.

Backman finoman megsimogatja mindenki fejét, felírja a 300 oldalas piruláját, és ha nem is ad feloldozást, de megmutatja, hogy a titkolt gyengeségeinkkel nem vagyunk magunk, és bármennyire is leplezni próbáljuk, van vagy lesz a környezetünkben olyan, aki olvas a jeleinkből és figyel ránk.

backman_v

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS