MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A héten Bősze Ádám rutinos könnyedséggel csavarta az ujja köré az óbudai kiskönyvtár lelkes közönségét. Úgy vitte színre immár háromkötetes komolyzenei könyvsorozatát, hogy az embernek nemcsak kedve támadt megvenni, hanem legszívesebben rögtön olvasná vagy még inkább Ádám előadásában hallgatná.

Ádám ugyanazzal a dilemmával szembesült, amellyel sokunk: a komolyzenét elődeink az isteni szférákba száműzték. Legtöbbször csendre ítélve, egyenes háttal ülve, a fáradtsággal küzdve találkozunk vele koncerttermekben, és nézzük, mint az oltári szentséget, csendben, félve, tisztes távolságból.

Pedig azok, akik ezt a zenét alkották, koruk „rocksztárjai” voltak: nők aléltak el a közeledtükre, koncertturnéikat hisztérikus rajongás övezte, és most, személyes történeteiken keresztül mi is megtalálhatjuk az utat hozzájuk. Magánéletük, gyarlóságaik és szenvedélyeik kontextusba helyezik azt, amit mi gyakran – ismeretek hiányában és a ránk hagyott elvárások súlya alatt – félelemmel, már-már vallásos áhítattal és igen messziről szemlélünk.

Korábbi köteteiben (Nagy zenészek, nagy szerelmek, Muzikális bestiák) Bősze Ádám humorral és közérthetően bontotta le a klasszikus zene köré emelt falakat. Az új kötet, a Mozart bikiniben is ezt célozza, csak ój irányból, ezúttal a divat és az öltözködés felől közelít, megmutatva, mit üzentek a zeneszerzők a ruháikkal, öltözködésükkel, mit viselt Bartók, hogyan öltözködtek a Mozartok vagy hogyan lett Wagner a 19. század legfeltűnőbb dandyje. A könyv játékos, mégis tudatosan épített zenei és kulturális kalandozás, amely QR-kódokon keresztül zenei illusztrációkat is kínál. Bősze ezúttal is bebizonyítja, hogy a komolyzene nem múzeumi tárgy, hanem élő, emberi történetekből szőtt, sokszínű világ.

Az Eventrendnél minden összeér, legalábbis az én fejemben biztosan. A gasztronómiai örökségünk jelentős részét nagy sikerrel menedzselő csapat tegnap mutatta be jövő évi Gundel Bál koncepcióját, mire az én agyamban Kosztolányi kiabált föl-föl a boldogságtól, ha nem is a New York kávéház vagy a Centrál asztala mellől, hanem a Logodi utcai lakása ablakából: „az égbe bál van, minden este bál van”.

Most pedig a Gundelben is bál lesz és ez valóban ok az örömre.

Budapest, a Gundel és az annak bizalmat szavazó, múltját és jelenét egyaránt élvező közönség megérdemli a bálozást, a közös ünneplést a csillagok alatt, a termek pompájában, felszabadultan, táncra és Gundel-fogásokra éhesen. A ház mindig is a közösségi élmény tere volt, ezt a szellemiséget viszik tovább, a 21. század igényeire szabva.

A február 7-i Gundel Bál a múlt és a jövő találkozása: elegáns, de nem merev; hagyományőrző, mégis modern. A tematikája a „Csillagok között” a ragyogásról, a felfedezésről és az örömteli együttlétről szól. A nyitótáncot fiatal elsőbálozók mutatják be Keleti Andrea irányításával, az est hangulatát pedig több zenei helyszín és színes programkínálat formálja. A dress code black tie, de nem merev elvárás, inkább iránymutatás egy elegáns, de fesztelen esthez.

A gasztronómiai élményről a Gundel új executive séfje, Vérten Róbert gondoskodik, aki korábban executive sous-chefként dolgozott a házban, most pedig Wolf András corporate cheffel közösen jegyzi a menüt. Vérten Róbert a klasszikus magyar ízeket friss, könnyed megközelítéssel értelmezi újra: természetes alapanyagok, letisztult hangvétel, érdekes csavarok és az örökség tisztelete jellemzi a konyhát. 

A Gundel Bál nem kirakatesemény, hanem egy est, ahová minden vendég hazaérkezik. Baráti asztaltársaságok, családok mulatnak együtt, új ismeretségek köttetnek a táncparketten és az asztalok mellett. A bálra többféle jegytípus váltható a sétálójegytől az exkluzív gyémánt csomagig, így mindenki megtalálhatja a számára tökéletes formát. 

A töltött zsemle egy furcsa képződmény, amelynek van egy szocialista hangulata, holott izgalmas dolgokat lehet ebbe a gömbbe álmodni.

Töltött zsemle gazdagon

Hozzávalók:

4 db vizes zsemle

10 dkg sonka

1 kisebb gombakonzerv (kb. 20 dkg-os)

1 kisebb kukoricakonzerv (kb. 20 dkg-os)

½ db póréhagyma

10 dkg reszelt trappista

2 dl főzőtejszín

1 dl tej

2 gerezd fokhagyma

só

frissen őrölt fekete bors

friss petrezselyem

1 evőkanál étolaj

A póréhagymát vékony karikákra metélem, egy közepes méretű, peremes serpenyőben kevés olajon megdinsztelem. Hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd sonkát, a lecsepegtetett gombát és kukoricát. Gyakori kevergetés mellett párolom, közben sózom, borsozom, végül tejszínnel elkeverve rottyantok rajta néhányat.

A zsemlék tetejét levágom, belüket egy nagyobb tálba szedem és 1 dl tejbe beáztatom. A beáztatott zsemlére kanalazom a sonkás ragut, a reszelt sajt háromnegyedét szintén hozzáadom és alaposan átkeverem. A zsemléket tepsire ültetem, majd a töltelékkel alaposan megtöltöm, végezetül a maradék sajttal megszórom. A töltött zsemléket a 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 20 percet sütöm, amíg a sajt és a zsemle szépen megszínesedik. Tálaláskor friss metélt petrezselyemmel meghintem.

Az elmúlt hetekben feszült figyelemmel követtem a fővárosi közgyűlés üléseit. Őszintén szólva fájó volt látni, ahogy a döntés újra és újra halasztódik, miközben mindannyian érezzük, tudjuk, hogy a Sziget nem pusztán egy rendezvény. A Sziget az identitásunk része, egy olyan egyedülálló fesztivál Budapesten, ami a világhoz kapcsol minket, amire büszkék lehetünk. A Sziget közös élmény, ami generációkat köt össze, és amelyet nem emlékként, hanem élő, újra és újra megélhető valóságként szeretnénk megtartani.

Most pedig, végre, megérkezett a hír, amelyre sokan vártunk: újra magyar kézbe került a Sziget.
Gerendai Károly visszatért, nem nosztalgiából, hanem a szülői ösztöntől vezérelve, hitből. Abból a hitből, hogy a Sziget még mindig képes olyat mondani a világnak, amit senki más.

A londoni Superstruct Entertainment helyét ismét hazai tulajdonos veszi át, a korábbi menedzsmenttel, a Budapest Park szakmai partnerségével. Ez nem csupán üzleti, hanem kulturális hír is. Egy lehetőség, hogy a fesztivál újrafogalmazza önmagát, rátaláljon újra arra az ethoszra, amely annak idején megszületését is ihlette: a közösség, a nyitottság és az alkotó szabadság ünnepéhez.

Gerendai mindig is képes volt arra, hogy nagyban gondolkodjon, mégis emberi léptékben. Most is ezt teszi, stratégiai szemlélettel, de mély érzékenységgel beszél arról, hogy a Sziget ne záródjon be egyetlen korosztály világába. Hogy újra legyen helye mindenkinek, aki valaha hitt abban, hogy a zene és a közösség képes jobbá tenni a világot. A Sziget sokunk számára nem pusztán egy fesztivál, hanem időtlen univerzum, amelyben egyszerre él a múlt, a jelen és a jövő, ami mindig képes újat adni. 

Most újra megvan a lehetőség. 2026. augusztus 11–15. között ismét Sziget! A szervezők hamarosan elindítják az elővételes jegyakciót, de a valódi hír nem ez, hanem, hogy újra otthon leszünk a Szigeten.