A sütőtököt nem lehet nem szeretni.
Könnyen feldolgozható, sokféleképp fűszerezhető, s a levestől a desszertig szinte bármilyen étel alakítható belőle. Hogy erről ti is meggyőződhessetek, egy nagy csokorba összekötöttem a sütőtökös receptjeimet.
A magyar címadással ritkán vagyok boldog, ennél a filmnél se érzem a legsikerültebbnek, de igazából nem is lényeges, hiszen a Ételművész kellemes, kikapcsoló, szórakoztató film, s nem utolsó sorban erősen étvágykeltő alkotás.
Bradley Cooper nem tartozik a kedvenceim közé, annak ellenére, hogy hosszú évek óta próbálom megszokni, megszeretni. Helyes képe van, nyílt, mondhatni őszinte tekintete, de ez sok esetben – nekem – édes kevés. Ebben a filmben sem az ő karizmája mozgatja a mozit, de olyan sztárokkal, olyan európai színészekkel körülölelve mozog a vásznon, ami szerethetővé, s egyszersmind valódivá teszi.
Az alaptörténet egyszerű. Adva van egy zseni séf, aki kiégett, másokat beégetett, elmenekült a világ végére, magához képest igencsak méltatlan munkával múlatja a mindennapjait, miközben felejt és gyógyul.
Aztán egyszer csak elérkezik az idő (a filmben ez szerencsésen igen hamar beáll), amikor már elég erőt érez magában a visszatérésre. De nem sunnyogva kíván megjelenni, hatalmas entrée közepette csörtet be Londonba, felbosszantva ezzel minden régi barátját és ellenségét (ami az esetek jelentős részében egy és ugyanaz), s viszonylag hamar egy új étterem, egy új koncepció kidolgozásába kezd.
A film lényegi része itt indul, a kapcsolatok leporolása, újak építése, régiek átértelmezése és az önmagához való visszatérés, a konyhai hang megtalálása, amit sok-sok kedves, valóban vicces, de soha nem otromba jelenet mutat be. Nekem a Cooper hátán/arcélén/tarkóján időző kamera néha sok volt, voltak jelenetek, amelyekből húztam volna, de a konyhai pörgés, a felfokozott, a vendég számára teljességgel ismeretlen életmód szépen megjelenik, a konyhai képkockák mind a helyükön vannak, s a séf és az általa életre hívott csapat fejlődése is nyomon követhető.
A stábban pedig olyan nevek tűnnek fel, mint az amerikai születésű, de angol földön nevelkedett Sienna Miller, a mindig tökéletes, de most valamiért sátrakba öltöztetett Emma Thompson, a Good Bye Lenin óta folyamatosan finoman felfelé kapaszkodó Daniel Brühl, az Életrevalókkal berobbanó Omar Sy, a röpke szerepben megjelenő Uma Turman vagy a walesi Matthew Rhys.
Megnézése – mozi utánra időzített, biztos asztalfoglalással – javasolt!
A tavasz végi, nyár eleji megnyitón már érezhető volt, hogy a Bazsalikom pékség és mi jóban leszünk.
A Nők megkapták a tökéletes pizzákat, engem körülölelt a Campagnaban megszeretett olaszos hangulat és kedvemre szemezgethettem a jobbnál-jobb olasz pékáruk között. Faltuk a focacciát, a különféle feltétekkel elénk kerülő pizzaszeleteket, különböző antipastikat, pasta-kat kóstoltunk, végigettük az egész menüsort, egészen a desszertekig.
A mostani együttevés is hasonlóan grandiózusra sikeredett. Az apropója egy nagyon kedves, rendkívül gyakorlott és a magyar borokkal rokonszenvező úr volt: Aurelio, az olasz sajtmester.
Aurelio dolgozik, készül a sajt
A pékműhely ontotta magából a megszokott csodákat, a Sonkás biztosította a megfelelő előételt, borkorcsolyát és pizzafeltétet, Aurelio pedig bevezetett minket a valódi mozzarellakészítés titkaiba, aminek az eredménye olyan minőségű sajt lett, amit utószor Campagna-ban ettem, a helyi bivalyfarmon.
Érlelt sonka, jó olajbogyó, minőségi olíva olaj, friss mozzarella és egy kevés bazsalikom Ennél több nem is kell a boldogsághoz. :)
De nem csak tétlenül néztük és ettük, ami elénk került, hanem aktív szereplőivé válhattunk a pékségnek, elkészíthettük a saját pizzánkat, ami nem csak a feltét kiválasztásában múlt ki, hanem a tészta kinyújtásától a kemencéből való kiemelésig ránk rótt minden – rendkívül élvezetes – feladatot.
Szabolcs, a pékmester jó bírta, még Zsófival is dűlőre jutott
A magyar tenger vonzása soha el nem évül. Nem csak időtlen, hanem az évszaktól független ez a bizsergés, amellyel magához csalogat miket. A legtöbben a nyári időszakban, a szünidő adta keretek között keresik fel a tavat, de a Balaton és annak környéke egész évben él.
Erre hívja fel figyelmet a most született kezdeményezés is, amelynek égisze alatt számtalan izgalmas hely együttesen mutatja meg, hogy van élet az őszi-téli Balatonon is.
A Tihany-Balatonfüred-Csopak-Paloznak-Alsóörs vidékére fókuszáló kezdeményezés eredménye egy olyan gasztrotérkép, amelynek segítségével könnyen választhatunk szimpatikus úti célt, amiért érdemes leruccanni a Balatonra, esetleg több helyből fűzhetünk olyan programláncot, ami egy családi-baráti hosszú hétvége vonalvezetője lehet, de az sem baj, ha csak egyszerűen megcélozzuk Füredet és ott terítjük ki a térképünket.
Ugyanis a kicsiny atlaszon szereplő összes vendéglátóhelyet biztosan nyitva találjuk, illetve a térkép hátoldalán, belső felületein lévő részletes leírásban a nyitvatartási idők is pontosan szerepelnek. A leírásoknak és a melléjük rendelt piktogramoknak köszönhetően könnyedén összeállíthatunk egy vagy akár több napra való gasztrokirándulást is.
Mi is így tettünk a múlt héten, az egész heti esőt követő, kellemesen borongós, helyenként a napsütéssel is kacérkodó lágy őszi időben a gasztrotérkép segítségével felfedeztük Csopak környékét. A kihalt strand új életre kelt, a parton megelevenedtek a térkép szereplői, mindenki magával hozva egy-két falatot, hogy így mutatkozzék be, s tegye még teljesebbé az élményt. Éttermek, cukrászdák, borászatok kínálták a különféle fogásaikat, tételeiket. De nem lett volna az igazi, ha egy helyben állva fedezzük fel a gasztrotérkép összes résztvevőjét, így buszba szálltunk, s – az őszi tájat csodálva – külön is vizitáljunk néhányuknál.
A Balaton páholyán megpihenve felkerestük a Szent Donát pincészetet, Homoláéknál is gyönyörködtünk az őszi tájban, egy-egy pohárnyi kifogástalan bort kortyolva, majd a Manor vendégházban kuckolódtunk be egy kicsit a hangulatos nappaliban, ahol – az otthonos környezet, a gondos házigazdák mellett – gazdag bakelitgyűjtemény is melengeti a szállóvendégek szívét, s végül a Márga bisztróba tértünk be vacsorázni.
A teszt tökéletesen sikerült, a térkép működött, a helyek nyitva voltak és a Balaton csodálatos volt. Menjetek! Nincs szezon a Balatonon, a Balaton egy nagy, összefüggő szezon!
