A körtét leggyakrabban nyersen esszük, néha egy-egy salátába, süteménybe belekomponáljuk, de több szerep nem igen jut neki a konyhában. Pedig a körtéből rengeteg dolog születhet, lehet belőle leves, adhatjukmpitékhez, ragukhoz, mártásokhoz, húsok mellé is kínálhatjuk.
Íme, itt van néhány ötlet, hogy mi mindenre használhatjuk fel a konyhapulton árválló körtéinket.
Leves
Saláta
Főétel
Desszert
Nekem az őszben a napfény és színes levelek mellett a legnagyobb kedvencem a láng. Ez lehet kályhában ropogó tűz vagy akár egy mécses vagy gyertya lángja. Valószínűleg gyerekkori emlékeim kötnek ehhez, amikor az első hidegebb éjszakákon már begyújtottunk a nappaliban lévő nagy cserépkályhába, s az én kis vaskályhámban is már vígan ropogott a tűz.
A mostani lakásunk első berendezési tárgyai között is ott voltak a mécsestartók, s az Ikeában tett első látogatásom alkalmával rögvest két cuki lámpással tértem haza (mint a magyar ikealátogató lakosság 99%-a), s a mai napig előszeretettel használom ezeket.
Míg a nappaliban csak a gyertyafény meghittségére, a pontnyi meleg villózására van igényem, a fürdőszobában az aromagyertyákat részesítem előnyben. Vesztemre, most épp csokoládés és vaníliás pihen a pulton, isteni illatuk van, de a pavlovi reflexek okán nem biztos, hogy ez volt a legjobb döntés. Esélyes, hogy egy esti gyertyafényes csobbanás után lerabolom a Nők dugi csokoládékészleteit.
Egyszóval szeretem a gyertyát, kedvelem a fényét, rettentően boldog vagyok, hogy nekünk már nem e mellett kell olvasni/varrni/élni, de hangulatelemként elengedhetetlen részét képezik az életemnek. Főleg a hosszú késő őszi estéken és a karácsonyi időszakban. A gyertya fénye és az illatgyertyák aromái mind-mind hozzáadnak az adventi időszakhoz, segítenek hangulatba kerülni, kiszakadni a mindennapi nyüzsgésből. Jótékonyan hatnak ránk és ez nekünk egy cseppet sem árt.
Mostani kedvencünk az Air Wick illatgyertyája, amelyik nem csak illatos és világít, hanem még a színét is váltja. Ráérős délutánokon jól bambulható, alfa állapotig. :)
A héten a Nőkkel egyetemben leteszteltük Pestbuda új gasztropontját, a Buja disznó-kat. A polgárpukkasztó névválasztás, a dekorációban, a ledér erkölcsű krétadisznókban is materializálódó kissé frivol hangvétel szerencsére nem zavarta a Nőket, akik – a kóstolóra összehívott felnőttek társasága helyett – a hely kínálta kulináris örömöket részesítették előnyben. Falták a rántott húst, kisebb-nagyobb darab abált fejhúsokkal barátkoztak, s belekóstoltak az abált malacorrba is.
Nem is csoda, hogy az ő figyelmük levált a mi társaságunkról, voltak pillanatok, amikor mi is csak befelé fordulva, halkan-hangosabban hümmögve faltuk a friss, szaftos hús, amelynek a bundájába vágva megcsillant a zsiradék, de maga a hús könnyű, jó textúrájú, tömör, s omlós volt.
Rántott hús, rántott csont és a majonézzel, dijoni mustárral és újhagymával ízesített krumplisaláta
A rántott hús a világ egyik legfinomabb dolga, ha jól csinálják. Úgy, ahogy azt kell. Olyan alapanyagokból, olyan odafigyeléssel, amit a kirántott hús és az azt rendelő vendég megérdemel.
“Hidd le, hogy ezt élvezni kell, érezni kell, hogy meddig sütöd, hogy sütöd, hogy rotyog… s akkor jön ki ez az eredmény belőle.”
Nehéz lenne nem szuperlatívuszokban nyilatkozni a Buja disznó-kban elfogyasztott 35 dekás szeletről, így nem is keresem a szinonímákat ennek kifejezésére, egyszerűen ennyi. Így kell. Pontosabban: ez is egy út a tökéletes rántott húshoz.
A Bíró Lajosék által kínált rántott szeletnél az alapot sertéskaraj adja, annak is egy speciális része ( a rövid- és a hosszúkaraj találkozása), a panír szintén egyedi, négyféle összetevőből készül a morzsa, s a sütési metódus, annak összetettsége teszi valóban olyanná ezt az ételt, amilyennek megálmodták, s amilyenről mi gyerekkorunk óta álmodunk.
A repceolajban, majd zsír- és olaj keverékében, végezetül vajban is átpirított rántott hús mindent tud. A hús ízes, szaftos, porhanyós, a bunda ropogós, együtt él a hússal. A csonttal sütött rántott hús izgalmát és világát adja a rántott csont is, amit a rántott hús mellé kínálnak.
Apa imádta volna: abált malacorr és fejhús
A Buja Disznó-k lényegre törően rövid étlapján még helyt kapott a rántott malacfül is, amelynek az alapját abált fül adja, s a végeredmény erősen emlékeztet egy jóféle, rántott borjúlábra. Az abált malacorr és az abált fejhús szintén igazán izgalmas kiegészítése a kínálatnak. A hatalmas szelet kenyéren pihenő, fokhagymás, pirospaprikás hús és a túlméretezett kabátgombnak tűnő orr polgárpukkasztó is lehetne, ha az illata nem tenné olyan vonzóvá. A legjobb disznósajtokkal vetekedő fejhús és a frivol viccnek szánt, de meglepően finom orr is megérdemli a figyelmet, így az össznépi rántott húsozás mellett egy-egy közösnek szánt adag berendelése erősen javasolt.
A rántott fül nem csak finom, hanem mutatós is
Ha nincs kedvetek otthon olaj- vagy zsírszagban állni, ha nem középszerű vagy csak kicsit rossz bécsi szeletet ennétek, ha nem szeretnétek Bécsig menni egy jó szelet rántott húsért, akkor irány a Belvárosi Piac, keressétek a Buja disznókat és merüljetek el a 35 dekányi boldogságban.
Értős tálalásban érkezik a rántott fül, Bíró Lajos a legjobb falatokkal kínálja a vendégeit
Az ünnepek közeledtével egyre többen állnak neki apróbb és mégapróbb süteményeket sütni, amelyeknek sok esetben omlós tészta az alapja.
Az omlós tészta nem egyszerű dolog, a jó alapanyagok mellett jó receptet és gondos kivitelezést is igényel.
A linzer és más omlós tésztás sütemény kapcsán sem győzőm elégszer elmondani, hogy mindig hideg vajjal dolgozzunk és ha lehet a kezünk is legyen minél hidegebb (nekem gyárilag az), ugyanis az a jó, ha a vaj a lehető legkevésbé olvad meg a morzsa készítése közben. Épp ezért tanácsos nagyon finom mozdulatokkal, az ujjvégekkel morzsává pörgetni a vajat és a lisztet. Biztos, hogy jó lesz az omlós tésztánk, ha a kész morzsából egy maroknyit a tenyerünkbe véve összenyomjuk és utána a tészta egyben marad. Ha valakinek jó teljesítményű robotgépe van, akkor a piskótatésztához adott szív alakú, osztott lapáttal is elvégeztetheti a piszkos feladatot. Ebben az esetben a vaj lehet egy kicsit lágyabb, de csak egy kicsit.
A leghíresebb linzerfélékről a Mindmegettén írtam.
