MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Nálunk  – a gyerekkori élményeimből fakadóan – a Ferrero ritka és megtisztelt vendég. A nyolcvanas évekhez köthető hamvas gyerekkoromban ezekhez a mutatós, kisimogatható sztaniolba csomagolt, újra felhasználható matricát viselő bonbonokhoz nagyon nehéz volt hozzájutni, így oly hatalmas becsben tartottuk őket, ami ma már meg se próbálok elmagyarázni a Nőknek.

S a matricák erre-arra felkerültek, emlékeztetvén rá, hogy Bob bácsi bécsi szállítmányában egyszer volt, hol nem volt valami nagyon finom.

Épp ezért gyermeki mód örültem a Ferrero karácsonyi ajándékcsomagjának, amelyben nem csak csoki rejtezett, hanem megannyi ötlet, hogy hogyan készíthetünk fantasztikusabbnál fantasztikusabb dekorációkat az ünnepekre. Sajnos az én kreativitásom a főzésre, sütésre és írásra korlátozódik, de Anna már nagyjából ki is találta, hogy milyen dekorral fogja díszíteni a lakást.

Azért a csokoládé kapcsán az én agyam is belódult, így, ha nem is dekoráció, de egy klassz, Ferrero-inspirálta kuglóf született és a fotón az is látható, hogy asztali dekorációként sem utolsó, ha pár szem mutatós csokoládét szórunk szét.

Mogyorós, aszalt meggyes kuglóf

20 dkg finomliszt

10 dkg darált mogyoró

1 csomag sütőpor

4 nagyobb tojás

22 dkg vaj

20 dkg cukor

7 dkg holland kakaópor

1 marék aranymazsola

2 marék aszalt meggy

1 dl presszókávé

1 dl rum

A kávét lefőzöm. A mazsolát és a meggyet egy tálba teszem, ráöntöm a kávét és a rumot. A tojásokat a robotgép üstjébe felütöm, hozzáadom a cukort és gazdag, halványsárga krémmé dolgoztatom. A lisztet kimérem, belekeverem a mogyorót, a kakaópor és a sütőport. A vajat megolvasztom.

A tojásos krémhez hozzáadom a szárazanyagokat, majd a megolvasztott vajat és az egészet – nagy, laza mozdulatokkal – összedolgozom. Végül a sűrű masszába jöhet a rumos kávé és puha aszalványok. A krémet óvatosan homogén masszává keverem, majd egy nagy kuglófformába öntöm és 190 fokon, tűpróbáig sütöm.

Nagyjából 10-12 éves korom óta kávézom, de soha nem a koffeinre vágytam, mindig a kávé nyújtotta élményre. Régen rájöttem arra, hogy a kávé nem azért fontos számomra, mert a benne lévő koffein ideig-óráig feljebb tekeri a szervezetemet, hanem azért, mert a kávé készítés és az elkészült kávé elkortyolása fontos szertartás. Hol társas, hol pedig afféle boldog magány, az énidő egy nagyon is szerethető, illatos és ízes formája.

A tél eleve kedvez az ilyen kuckolódásoknak, a hűvösebb napok, a sötétebb reggelek és délutánok még inkább megkívánják, hogy kicsit törődjünk magunkkal, s számomra ennek a törődésnek az egyik formája, ha kérek vagy készítek egy tökéletes latte macchiato-t.

De nem csak a kávét szeretem, hanem a fűszeres ízeknek, aromáknak sem vagyok ellene, így néha egy kis szirup ficcen a pohár aljába, vagy a tejhabot szórom meg vékonyan különféle fűszerekkel. A hatás nem tökéletes, a szirup nem csak ízesít, hanem teljesen feleslegesen el is édesíti a kávét, a fűszerek pedig olyan textúrát adnak az italhoz, amit boldogan ki tudnék hagyni.

Erre jó megoldás a Nespresso kínálta kapszula, amelyben a természetes aromák a kávéval együtt várják a kilövési engedélyt, s a belőlük kapott végeredmény tökéletes egységben mutatja a kávét és a fűszereket, felesleges cukor és zavaró szemcsék hozzáadása nélkül.

Az idei íz- és illatkombinációk kellemesek, némelyik kifejezetten diszkrét, de rafinált, s mindegyik jól muzsikál mind presszóként, mind pedig tejes italnak elkészítve.

Nálam a kardamom-vanília páros nyert, testes, határozott, de nem tolakodó ízével, de a tegnapi kóstoláson sokaknak a csokoládé-gyömbér páros vált kedvencévé, s biztos befutó lett a vanília és amaretto kínálta ízvilággal operáló kapszula is. Ez utóbbi tökéletes választás lehet egy jóféle tiramisuhoz, míg a csokoládés-gyömbérest egy izgalmas kávés forrócsokoládéhoz tudom elképzelni, a kardamom pedig jól illene a kedvenc kávés kuglófomhoz.

Az utazás számomra mindig ünnep. Akár egy napra megyünk, akár hosszabb időre. Szeretek felkészülni, ízlelgetni a lehetőségeket, játszani a gondolattal, hogy mikor mit fogunk csinálni, s melyik programhoz mit szólnak majd a Nők.

Az utazás adja azt a pluszt az életembe, amiért megéri még egy kicsit tovább dolgozni, ami megéri a lemondást, meg nem vett táskát/kabátot/pólót, ami – egy nő életében – hatalmas önmegtartóztatást jelent.

Cserébe világot láthatok. S ehhez igazán messze se kell mennem. Elég csak a szomszédba kirándulni.

Ausztria évtizedek óta visszavár. Mindig más és más arcát mutatja, a karácsonyi vásárokkal, a biciklis pincetúrákkal, a tájegységeit bemutató bölcs javaslataival. Eddig főleg a nyári hónapokban jártunk felé, a tél – a vásárokat kivéve – mindig Lengyelországé volt, de olyan klassz és csábító programokkal készül, hogy itt az idő, hogy felfedezzük télen is.

Igazából messze se kell menni, Alsó-Ausztriában már minden kívánságunk teljesülhet. A sí szerelmeseinek a pályák kínálta lehetőségek, s nekünk, mezei kirándulóknak is számtalan izgalmas programmal készülnek. Pedig a tél nehéz terep. Aki nem szeretne siklani, azoknak nehéz elfoglaltságot találni, kevés olyan őrült van, aki 20-30 kilométereket túrázna a téli időszakban (khm, kivéve engem). De az osztrák vendéglátók erre is gondoltak, a gazdag programkínálatban találni hótalpas kirándulást, kézműves programokat, fáklyás kirándulás (mekkora királyság már!), kutyaszánon való suhanást (erre is szívesen beneveznék), befagyott vízesésekhez vezetett túrákat, s a sível kacérkodóknak is kitalálták az ideális megoldást: a próbasíelést, ami lehetőséget kínál arra, hogy mindenki eldönthesse szerelembe kíván-e esni ezzel a sporttal vagy nem.

Idei újítás: kivilágított sípályákon is suhanhatnak azok, akik Semmeringen síelnek

A programok mellett a fények is nagy szerephez jutnak, a különféle ünnepi vásárok aranyfénybe vonják a havas tájat, a hidegtől és a forralt bortól kipirulva sétálgathatunk megannyi kézműves vásárban. Lesz olyan, ahol hőlégballonokkal világítják be a vásárt (Lackenhof), de maszkos felvonulás, lampionos, fáklyás ünnepi vásárra is számíthatunk.

Egyszóval Alsó-Ausztria ideális célpontja lehet a rövidebb-hosszabb téli kiruccanásainknak. Az ötlet megfogant, már csak ki kell dolgozni a részleteket, s visszaakasztani egy-két ruhadarabot a boltban.

A november furcsa hónap. Még ősz, de már picit tél is. Valaminek a vége, de még semminek sem igazán a kezdete. Nemszeretemhónap. Sokszor szürke, mállik, ködöl, reggel sötét, este még sötétebb.

De a november jó hónap. A hűvös ellen lehet kuckolódni, a sötét ellen jöhetnek a mécseshadak és a különféle lélekmelengető gyertyák, s novemberben lehet készülődni, gondolkodni, tervezni, raktározni, s sok édeset enni.

Az elmúlt évek legkedvesebb novemberi desszertjei nektek és nekem az alábbiak:

Ananászos gyümölcskenyér

Pekándiós, mazsolás koszorú

Kompót, minden mennyiségben

Nutellás pizza

Gesztenyés blincsiki