MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Petra könyvét egy nap alatt olvastam ki. Beszippantott a történet, az élhető, jól megírt próza, a remek karakterek, az oly ismerős környezet. Nem bírtam elszakadni tőle és – valljuk be – nem is akartam. Az 1968-ban játszódó történet színtereit könnyű volt a képzeletemnek felfestenie, gyerekkorom java telt itt. Ebben a jól megágyazott környezetben zajlott Petra regénye, barátságok és szerelmek története, az összekapaszkodásé, a fél szavakból való megértésé. Ahol generációk adják a stafétát egymásnak, az idősebbek kissé félve nyújtják, tudván, mi vár arra, aki – főleg ebben a politikai berendezkedésben – a maga módján akarja felfalni a világot és a fiatalabbak mohón kapnak a lehetőségek után, hogy aztán nagyon hamar és fájón tapasztalják meg a valóságot.

A regény hősei mind más, a Kádár rendszer és a nagypolitika bélyegét magunkon viselő háttérből érkeznek, hozott és frissen szerzett problémáikon próbálnak önerőből felülemelkedni. A művész ambíciókkal rendelkező Belphégor nem csak saját identitásának vállalásával, hanem nehéz természetű, gyengédségre alkalmatlan katonatiszt apja elvárásaival küzd, Tömpe, alkoholista apja és bántalmazott anyja elől menekül. A gyakorló katolikus Kelemen édesanyjával közösen jelenti a társaság origóját. A fiúk barátságát Gizi, a sztereotipikus, de minden iskolai közösségben megtalálható vamp zilálja szét, miközben a csehszlovák események részint Nina, a prágai lány személyén keresztül kerülnek a történetbe.

Petra remekül ábrázolja, hogy az izolált, vasfüggöny mögé szorított, kádári világ, a szocialista blokk hogyan ad keretet hősei mindennapjainak, szab irányt a fejlődésünknek és vetíti előre a sorsukat. Nagyon szép, nagyon magyar, nagyon szerethető és nagyon fájó regény.

Finy Petra – Ultramarin (21. Század Kiadó)

Másnap reggel csak végigtallóztam a török reggeli gazdag kínálatát. A lencseleveshez nem voltam elég elhivatott, de teázni örömmel teáztam és a friss sajtok, a fűszeres olajbogyó, az aleppói paprikával fűszerezett krémek elcsábítottak. Amíg tegnap Gaziantepet és környékét jártuk, most keletre indultunk, az egykorvolt Edesszába vagy mondhatjuk Urfába, a mai Şanlıurfába, pontosabban a várostól északkeletre található régészeti terepére, Göbekli Tepébe, a világ jelenleg ismert legősibb szakrális helyeinek egyikére. Göbekli Tepe kapcsán persze több a kérdés, mint a bizonyosság, akkora időt ugrunk vissza itt például Stonehenge-hez képest is, amit se felfogni, se igazán befogadni nem lehet, csak tudomásul venni és csodálni.

Göbekli Tepe – Zero point in time

A lelőhelyre a föld egykori tulaja bukkant rá, amikor újfent nekigyürkőzött az éves szántási procedúrának, amelyben folyvást beletört a bicskája és az ekéje is. A földjéből meredő hatalmas kövekkel nem tudott mit kezdeni, tudomásul vette a létezésüket és a lehető leghatékonyabban kerülte velük a kontaktust.

Kietlen bibliai táj

Aztán egyszer csak az egyik kőtáblán felfedezett valamilyen, ember alkotta mintát és érezte, hogy ezzel valamit kezdenie kell, a sokéves gyakorlat itt most nem segít. Bevitte a követ Şanlıurfába, a múzeumba, ahol gyorsan elhajtották, de nem adta fel. A közelben, egy másik ásatáson dolgozott egy német régészcsoport, az ő vezetőjük, Klaus Schmidt már hitelt adott a kőnek és a helyszín vizsgálata után, 1995-ben meg is kezdődtek a feltárások.

Már centiméterekkel a talajfelszín alatt mívesen megmunkált kövekre bukkantak, illetve egészen egyedülálló, álló oszlopok alkotta kőkört találtak. A gigászi kőoszlopok legnagyobbjai öt és fél méteresek, súlyuk 15 tonna körül mozog, domborművekkel díszítettek, amelyeken – feltételezhetően – a környező vidéket akkortájt benépesítő fauna látható. Gekkók, gázlómadarak, kacsák, rókaféle állatok tűnnek fel az oszlopokon, kígyók, pókok motívumai díszítik a köveket. A körök közepén található mészkőoszlopok Schmidt szerint stilizált emberalakok, akik egymás felé fordulva állnak az örökkévalóságban. A feltárt terek esetében éppen ezért alakult ki az a nézet, hogy a legtöbb valamilyen közösségi tér lehetett, amelyet rituális célokra használtak, míg más felvetések szerint az égbolt megfigyelésére hozták létre ezeket az építményeket.

120000 évnyi távlat

Ám Göbekli Tepének nem ez a legfontosabb mondanivalója: egy kapavágással, tollvonással írta át a civilizációnk felemelkedéséről alkotott eddigi elképzeléseket, megmutatván, hogy i.e. 10000 évvel már léteztek földművelő közösségek, amivel a sumér birodalom kezdetétől jóval visszább, több mint 12000 éves távlatba került az emberiség új úton való haladása. Maga a hely káprázatos. A kopár, sivár, küszködéssel teli, fenséges és ősi tájból kiemelkedő domb és a benne feltárt kincsek vonzását kár tagadni. Nem véletlen, hogy a dombtetőn lévő olajfa mindig is a környék egyik szakrális pontja volt, ahová a meddő asszonyok a gyermekáldás reményében zarándokoltak el. Az már csak a feltárások során derült ki, hogy ennek gyökerei is az i.e. 10000 környékére tehetőek, amikor az ásatás azon pontjáról előbukkant egy szülést ábrázoló véset.

Az olajfa, amelyhez a környék asszonyai zarándokoltak

Göbekli Tepe feldolgozása nem egyszerű. A helyszín, maga az ásatás, a romokkal való testközelség mellett az élményhez rengeteget ad a helyszínen lévő múzeum és a Şanlıurfában található Régészeti múzeum is, amely 34 000 négyzetméteres zárt területével Törökország egyik legnagyobb múzeumának számít.

Távlatok

A kiállítótérben nem csak a Göbekli Tepében talált tárgyi emlékeket tekinthetjük meg, hanem a Şanlıurfa közelében található többi, korban és időben is egymáshoz köthető más ásatási helyszínek leleteit is. A múzeumban kapott helyet a Balıklıgöl szobor, azaz Urfai férfi szobra, amely nagyjából az i.e. 9400-ból való, így a legrégebbi, már felfedezett, életnagyságú emberi alakot mintázó szobornak tekinthető.

Az urfai férfi

Obszidián szemeivel csodálja a 21. századot, mi pedig félreteszünk mindent, amit korábban tanultunk és csak próbáljuk befogadni azt, ahogy ő és a múzeumban található társai felülírnak mindent, megmutatván milyen keveset tudunk még mindig a saját múltunkról, történetünkről.

Vadkan

A múzeum nagy erőssége a Göbekli Tepe legnagyobb szakrális körének 1:1-es makettje, amelyben térbe helyezhetjük magunkat, megélhetjük azt, hogy mit is láthatott, érezhetett az, aki ezekben az ember által emelt terekben mozgott.

A múzeumi tér

A helyi konyha mindent visz

Ahogy Gaziantepben, úgy Şanlıurfában is csodálatos a helyi gasztronómia. Most nem egy kis helyi étterembe tértünk be tesztelni, hanem egy, a város által létrehozott képzési központba, amely Mehmet Canpolat haliliyei polgármester egyik jövőkép-projektje. A Göbeklitepe Gasztronómiai Központ és Étterem Şanlıurfa gazdag kulináris örökségét hivatott bemutatni.

Az étkezést egy könnyű, kis bulgurral gazdagított joghurtlevessel ütöttük fel, majd jöhetett a meleg, laktató és valóban addiktív lencseleves, némi friss lapos kenyér kíséretében.

Lencseleves

Ezt követően gránátalmasalátát kínáltak, valamint lahmacun érkezett elénk. A lahmacun az arab lahm bajeen szóból született, amely szó szerint húst és tésztát jelent. Népszerű utcai étel Libanonban, Szíriában, Irakban és Örményországban is, számtalan, de erősen hasonló változatban ismert.  A lahmacun egy hosszúkás lapos tészta, darált bárány- és/vagy marhahússal, zöldségekkel és fűszerekkel, ahol a kenyér és a feltét egyszerre sül, ha nagyon egyszerűsíteni akarunk, akkor olyan mint a pizza.

Şanlıurfa lahmacun

A török nagyvárosok street food kínálatában a hatvanas években jelent meg ez az ősi étel, amelynek török változata ebből a régióból eredeztethető. A forró kőkemencében a vékony tészta a rá felvitt darált húsos masszával hamar készre sül, tálaláskor hagymát, petrezselymet és paradicsomot is kínálnak mellé, na meg persze citromot, mert a vékony tésztát ezekkel még meg lehet tölteni és a citrom levét rá lehet facsarni, majd – mint egy burritót – feltekerni és így fogyasztani. A helyi lahmacun annyira híres, hogy a Şanlıurfa lahmacun a Török Szabadalmi és Védjegyhivatal által nyilvántartásba vett, és földrajzi jelzést kapott. Persze Gaziantep lahmacunja is híres, itt a hozzáadott fokhagyma teszi egyedivé ezt az ételt. A lachmacunnal még csak az előételnél jártunk, utána érkezett a faszénen sült, zöldséggel és nagyobb mennyiségű petrezselyemmel bekevert darált bárány- és marhahúsból készített kebab, amelyet csípősebb sült paprikák és persze sült paradicsom körített. Az erő csak a köretekben volt jelen, ennek a kebabnak ugyanis pont az a különlegessége, hogy nem aleppói paprikával készül, azaz egyáltalán nem csípős.

Şanlıurfa kebab

Az ebédet követően, egy gyors tea után tovább is indultunk, hogy megismerkedjünk a város egy másik különlegességével, a künefével. A kadayif tésztából készített, a baklava édestestvérének is tekinthető édességet az Edessa Kadayif Salonuban, a piac mellett próbáltuk ki. A forró fémlapon sütött, cérnametélthez hasonlatos tésztából készített édességnél a töltelék és az elkészítés is nagyjából a baklaváéval azonos, itt azonban a filotészta helyett a ropogós, mégis levegős kadayif tésztából álló „boglya” szolgáltatja a keretet, a társaság élvezettel falta a töltött, sziruppal gazdagon átitatott, ropogós tésztabundás süteményt, meglepően tempósan fogyott el szinte az összes, amivel kínáltak.

Künefe

Sanliurfában azonban nem csak enni lehet. A múzeummal szemközt, a belvárosi részen található necropolis varázslatos hangulatot árasztott, egy rövid látogatásra mi is beléptünk a területére és benéztünk egy-két barlangsírba.

Necropolis

Balıklı Göl 

Majd a széles sugárúton elindultunk, s mire ránk esteledett a Balıklı Gölnél, azaz a halastónál kötöttünk ki. Balıklı Göl története egészen a bibliai időkből való, a muszlimok szerint ezen a helyen dobta Nimród a tétlen istenek imádója az egy istent hívő Ábrahámot a tűzbe, de Isten a lángokat vízzé, az égő fahasábokat pedig hallá változtatta.

Balıklı Göl

Így született meg a Balıklı Göl (halas tó), amely ma a helyiek és a turisták egyik kedvenc célpontja. A víz telis-tele van jóllakott pontyokkal, akiknek a szent történet és a kifogásuk/megevésük kapcsán felmerülő átok elég életbiztosítást jelent, a helyiek pedig a tó mellett andalogva szívesen etetik őket a pár líráért vásárolt haleleséggel, amelyet több apró bódé is kínál a tóhoz tévedőknek.

A Balıklı Göl körül található a gyönyörű Rizvaniye Vakfi mecset és egy medresze komplexum is.

Sanliurfában még vételeztünk egy kevés aleppói paprikát, majd egy könnyű vacsora és némi török kávé után aludni tértünk, hogy a másnapi hazaútra felkészüljünk.

Modern köntös, klasszikus beltartalom

Törökország csodás arcát mutatta meg számunkra ebben a két, élményekkel teli napban. Számos új ismeretre tettünk szert, elképesztő tájakon jártunk, megismerkedtünk a civilizációnk bölcsőjével, ősi városokat láttunk, a török vendégszeretet számtalan megnyilvánulásának voltunk haszonélvezői, miközben a helyi gasztronómia legjavából válogattunk. Ha tehettem volna, az egész bazárt felpakolom a repülőre, hozok haza szárított padlizsánt és paprikát, megannyi fűszert, hatalmas, a kilisi kebabhoz szükséges fémtálat, teákat és vad pisztáciát, hogy itthon is mindenkinek megmutathassam, milyen csodákat rejt a kelet, milyen csodák rejteznek Gaziantep és Şanlıurfa környékén. De, tudjátok mit, menjetek és tapasztaljátok meg magatok. Érdemes.

Şanlıurfa

Bár a Nők már tényleg kinőttek minden létező gyerekkorból, még ma is sokszor, sokféle társaságban felmerül a kérdés, hogy hogyan éltem, éltük túl az elejét. Lehetne szépíteni, de nincs mit, az ikrekkel való lét azért erőt próbáló dolog, az elején mi is kicsit keresztre feszültünk úgy párszor, mire megtanultuk, hogy az élni és élni hagyni jegyében valami olyan napirendet kell kialakítani, ami nem csak a Nők igényeit veszi alapul, hanem a miénket is. Erről emlékeim szerint a Hurrá ikrekben! is értekeztünk egy sort, de nem lehet elégszer elmondani, hogy a család nem attól születik meg, hogy a friss szülők feladják önmagukat az új minőség oltárán, hanem megteremtik azt az egyensúlyt, amelyben mindenkinek van helye, tere, és amelynek a kialakítását nem várhatják el a világgal még csak néhány napja ismerkedő porontyuktól (porontyaiktól). Ez halmozottan igaz az alvási szokások kialakítására, amelynél sokszor győz a félelem, és aminek a nem rendezett állapota végtelenül kiszolgáltatott és a végtelenségig kimerült felmenőket eredményez, ami nem csak a szülő fizikai és szellemi állapota számára nem ideális (hű, de finoman fogalmaztam), de a baba is csak egy fáradt és adott esetben kissé ideges visszfényét kapja csak apának vagy anyának. A szoptatás anyai korlátai persze tovább növelik a nők terheit és a nem rendezett alvás, a szoptatással szembeni egyéni elvárás és társadalmi nyomás eredményeként a nők kizsigerelésének egyik eklatáns példájává válik minden egyes alvásmegvonással töltött este és éjszaka.

Az alvás rendezésére szerencsére számos módszer létezik, mindegyik módszerben van ráció, nem feltétlen kell a legradikálisabb módon kezelni a kérdést, de ihletet lehet meríteni Ferberből is (nekünk anno ez vált be, sokat hozott az életemen és ennek köszönhetően a Nő életén is), sőt szaksegítséget is lehet kérni, hogy közösen gondolkodva az adott szülő-gyerek kombinációra és élethelyzetre adaptálva megszülessen a tökéletes megoldás.

A jó alvás nem szerencse kérdése – vallja Nagy Imola alvási tanácsadó, aki mindenkit arra bátorít, hogy higgyen gyermekében, lehet ő jó alvó, és ennek eléréséhez nem kell sírni hagyni. Újszülött kortól egészen 5 éves korig nyújt segítséget a babák és gyerekek hozzátartozóinak. Honlapján, az alomtunderalvas.hu-n nem rég vált elérhetővé azt a videós tanfolyam, amelyben az újszülött babás családoknak ad könnyen követhető, gyengéd és egyben gyakorlatias tippeket, hogy már az első hónapokban megalapozhassák a hosszú távú, harmonikus baba-altatást. A 10 gyakorlatias és könnyen érthető videó segít a családoknak abban, hogy hogyan alakíthatják ki gyengéden és fokozatosan az újszülött babájuk jó alvási szokásait.

A videókból kiderül, hogy hogyan alszanak az újszülöttek, mik azok a praktikák, amikre érdemes már a kezdetektől fogva odafigyelni a későbbi kiegyensúlyozott alvás érdekében. A tananyag segít továbbá kialakítani egy rugalmas és egyénre szabható napi ritmust, és arra is kitér, hogyan támogathatók a kicsik a nehéz, nyűgös, sírós időszakokban. Az örökös hozzáférést nyújtó, bármikor megnézhető, letölthető segédanyagokkal bővített videókon kívül egyéni, személyre szabott alvásterv kidolgozására is lehetőséget kínál az alvási tanácsadó. Az újszülöttkort követően a babák és a kisgyermekek alvása támogatására pedig a személyes konzultáció nyújthat ideális megoldást. Akár az egészen pici, akár a nagyobb babák, totyogók, kisgyerekek alvási rutinját szeretnénk harmonikusabbá tenni, Nagy Imola módszere szeretetteljes, gyengéd és fokozatos, szem előtt tartva a csemeték és a szülők igényeit is.

Babaszobánk 20 évvel ezelőtt

Urturinak bérelt helye van az életemben, az Európa pár éve elhozta számomra A fehér város csöndjét és nálam ezzel Urturi megvette a jogot az állandó jelenlétre. Nagyon szerettem a könyv bizarr hangulatát, azóta tervezem Vitoriába és a baszk vidékre utazni. Az idei megjelenések között ott figyelt az írónő Akvitánia című műve, egy klasszikus történelmi regény, amely egy rendkívül izgalmas időszakot mutatott be és egy olyan karizmatikus, és sok értelemben 21. századi nőről szólt, mint a 12. század első negyedében született Akvitániai Eleónóra, aki 13 éves korában válik Franciaország királynéjává. Ebben a korban nem volt jó nőnek lenni és ezen sokszor a státusz sem segített, gyerekágytól gyerekágyig tartott egy uralkodói családból származó nő élete, az utódok világra hozásán kívül nem sokat várt el tőlük a társadalom, se mozgásterük, se képzettségük, se jogaik nem voltak. Kivéve Akvitániai Eleonórát, aki gazdagabb volt, mint a férje, tanult, politikában jártas, aki akvitániai birtokainak jövedelméből támogatta a Suger-féle Saint Denis megszületését (éljen a gótika), aki részt vett a második keresztes hadjáratban, aki képes volt faképnél hagyni a VII. Lajos francia királyt, hogy hozzámenjen (hat héttel a válás után) a későbbi II. Henrikhez és anyja legyen – többek között – Oroszlánszívű Richárdnak. Ennek a varázslatos életműnek az első, a francia király mellett megélt szakaszát mutatja be Urturi, amivel bőven kedvet csinálva ahhoz, hogy a könyv befejezése után további olvassunk erről az elképesztően erős és bölcs asszonyról, aki haláláig meghatározó szereplője volt az európai történelemnek.

Eva Grazia Sáenz de Urturi – Akvitánia (Európa Kiadó)