A belvárosi Erzsébet királyné szállóra kamaszkorom óta úgy tekintettem, mint egy kihagyott lehetőségre. Ahogy a Ferenciekről baktattam a Szerb utca felé, hogy az Egyetem teret ölelő aprócska utcák pókhálóján át lecsorogjak a VPG-ig, sokszor elvitt az utam a szálló mellett. Tegnap végre örömmel láttam, a hosszú gubólét után az Erzsébet színpompás pillangóvá érett és a […]
Bár az ikres lét eleje több volt mint leterhelő és ez a memóriámra is kihatott, élénken él bennem a Nőkkel közös első kiruccanások emléke, ahol vagy vittük a fél háztartást vagy a laissez-faire, laissez-passer gondolatiságát ötvöztük az alakuló szülői rutinnal, és kiságytól pelenkázón át biliig bármiből varázsoltunk mindent. Kalandos időszak volt. Szerencsére ezeket a terheket […]
A Palace mindig a szívem csücske volt. Pontosabban az a féltett kincs, aminek leromlása hetente kétszer fixen megfacsarta a szívemet, amíg a 78-as buszra vártam a Blahán, hogy hazarepítsen a Krisztinába. A megállóból tökéletes rálátás nyílt erre az elegáns, de nem merev, barátságos ornamentikával hívogató épületre, amelyen a pusztulás látható jelei hétről hétre egyre jobban […]
Edömér barátnőmmel hat vagy inkább hét éves korunk óta együtt mérjük az idő múlását. Kezdetekben érthető okai voltak, hiszen így lett a két elsős korából tiszteletreméltó nyolcadikos létezés, még az együtt 20 és együtt 40 is viccesnek tűnt. De aztán komolyabb számokat dobott a gép és mi éreztük, ehhez méltó ünneplés dukál. Így szoktunk rá […]
