Az idei nyár minden szempontból rendhagyóra sikeredett. Az előzmények ismeretében ezen nincs mit csodálkozni, de az azért meglepő, hogy a rendhagyásai egytől egyig pozitív kicsengéssel bírtak. A Nők hihetetlen önállóan kezelték a két és fél hónapos szabadságukat, voltunk együtt, léteztünk magunkban, jöttünk-mentünk a városban, utazunk és én még azt a lazaságot is megengedhettem magamnak, hogy […]
Leoval már jó ideje szemeztünk, de amilyen az én formám, mire odajutottunk, pont befigyelt egy alapos hídrekonstrukció alapos térfeltúrással egybekötve. A randink azonban már egy ideje függőben volt és mivel a híd nem holnapra lesz kész, így nem volt érdemes halogatni. Mint Leo bebizonyította: nem csak ezért. Egy kellemes nyáresti vacsorára érkeztünk, helyet foglaltunk a […]
Wang mesterrel legalább 10 éve ismerkedtünk meg. A gasztronómiai forradalom tüzében kovácsolódott – végfelhasználókat, azaz fogyasztókat tömörítő – Lucullus Baráti Társaság egyik vacsoráján, és bár csak levelező tagjai voltunk a vacsoraestekre járó csapatnak, a Wang-féle rendezvényeken mindig részt vettünk. Wang mester ugyanis újat mutatott a Gizella úton (meg a Telepy utcában (ennek a záróbuliján is […]
Bár már nagyon szívesen magunk mögött tudnánk a pandémia elmúlt másfél évét, azért ez az egész világjárvány nyomokat hagyott az életünkön és az életvitelünkön, ha akarjuk, ha nem. Az egyik ilyen nagy vesztes az utazás lett, amely most a korábbi határtalan élvezetből nyögvenyelős bürokráciává vált, és ez sok esetben elveszi a varázsát. Szerencsére a hangulatokat […]
