MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A múlt hét végén megjelent nagy szakácskönyv mustrámban adós maradtam az édesszájúaknak. Holott ez az idény nekik is kedvez, két olyan, kifejezetten édességekre fókuszáló könyv is megjelent a magyar piacon, amit érdemes beszerezni, akár önmagunk számára is, nem csak ajándékba.

Sallay Fanni: Álom sütikivitelben
(lelkes háziasszonyoknak, hobbicukrászoknak)

Fanni nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy egész esztendőn keresztül fogja a kezünket, s megmutatja, hogyan kell – s lehet – becsempészni a szezonalitást a desszertek birodalmába. A fázisfotós receptekkel tarkított, egyszerű, közérthető képi világgal rendelkező könyv nagy erőssége ez, hiszen könnyen forgathatóvá teszi, minden évszakban a megfelelő fejezetet kell csak felcsapni. Nagy öröm, hogy nem csak édes, hanem sós finomságok is helyt kaptak a könyvben, így biztos, hogy nem csapjuk el – még képzeletben sem – a gyomrunkat. A karácsonyi szezont megelőzően a saját polcunkra is kerülhet, de minden süteményt szerető hobbicukrász számára ideális ajándék lehet.

Kárai Dávid: 50 édesség amit el kell készítened
(desszertiránytű édességrajongóknak)

Dávid nem aprózta el, tisztességes bakancslistát állított össze, ami nem csak a felsorolt édességek megkóstolására koncentrál, hanem annál sokkal többet szeretne: az összes kiválasztott finomságot elkészíteni. A rázósabb recepteknél fázisfotókkal tarkított könyv gondosan előkészített, leírásai pont annyira részletesek, hogy azt érezzük, valóban segítséget nyújt az elkészítésben. Gyerekkorunk klasszikusai mellett a nemzetközi desszertkínálat nagyjai is megjelennek, nagyon jól megfér egymás mellett az éclair és a rétes, miközben mindkettőről kiderülnek az apróbb titkok is, hogy biztos siker koronázza a konyhai tevékenységünket. Dávid könyvét minden hardcore édességrajongónak ajánljuk kortól és nemtől függetlenül.

Van abban valami megnyugtató, hogy a gasztronómia diadalmenete nem ér véget a Földön. A repülőtársaságok egy része egyre inkább törekszik arra, hogy az utasai által a mindennapok során megszokott nívót a felhők fölött is megtartsa, s a prémium szolgáltatás ne csupán egy kényelmes fotelből és a légi személyzet kiemelt figyelméből álljon.

A KLM járatain éppen ezért a gasztronómiára is minden esetben nagy hangsúlyt fektetnek. Az őszi szezontól kezdődően – az eddigi időszakos felkérésektől eltérően egy egész éven át – a holland három csillagos séf, Jacob Jan Boerma kreációit kóstolhatják meg a KLM Buisness Class utasai.

Az osztrák származású, ambiciózus séf igazán látványos karriert futott be. Tanulmányait Ausztriában, Belgiumban, Németországban folytatta, majd tudását Hollandiában mélyítette tovább. 2002-ben elérkezettnek látta, hogy feleségével Kim Veldmannal megnyissák a saját éttermüket. Jól érezte. A siker hamar megtalálta őket, a De Leest 2003-ban elnyerte az első Michelin csillagot, amit 2007-ben követett a második, majd 2014-ben a harmadik megkoronázta Jacob Jan és Kim munkásságát, s megszületett Hollandia második, három csillaggal elismert étterme. De nem csak a Michelin szerint kivételes, amit Jacob Jan készít, a Gault&Millau már 2010-ben az év szakácsának választotta és az éttermet 19,5 pontra tartja.

Jacob Jan filozófiája nem csak az Amszterdamtól egy órányi autóútra lévő étteremben valósul meg, hanem azokban az ételekben is jelen van, amelyeket a KLM számára készít. Kim és Jacob Jan legfontosabb hitvallása a minőségi alapanyag, úgy tartják, hogy a termék minősége a sikeres fogás kulcsa, ezen áll vagy bukik az elkészítendő fogás. Őszinte konyhára van szükség, amely a minőségi alapanyagokra épül.

A termékeket igyekeznek helyben, a legszűkebb környezetből beszerezni, s arra is törekednek, hogy minél több bio alapanyaggal tudjanak dolgozni. Természetesen az, hogy az alapanyagokat a helyi termelőktől vásárolják nem jelenti azt, hogy a konyhájuk csak a holland gasztronómiára korlátozódna, sőt! Kozmopolita konyhájához folyamatos inspirációt jelentenek a feleségével közös tanulmányutak, amelyek kedvelt célpontja Spanyolország és a skandináv régió, de kiemelkedő jelentőséggel bír a francia konyha is.

A KLM-mel közös együttműködés mellett, Jacob Jan 2016 elején az amszterdami Grand Hotel Krasnapolsky-ban nyit új, hatvan fő befogadására alkalmas éttermet. Ez nem jelenti azt, hogy a De Leest elárvulna, sőt, a séf úgy tervezi, hogy a szálloda éttermében megvalósításra kerülő fogások kikísérletezéséhez a már megszokott környezetben, a De Leest konyháján kerül majd sor.

A kísérletezés eddig is zajlott, hiszen Jacob Jan négy különböző menüt álmodott meg a KLM számára. A kiemelkedő minőség mellett a páratlan tálalás is fontos védjegye a séfnek, amit most könnyedén meg is valósíthat, hiszen a holland Marcel Wanders által tervezett étkészlet valóban alkalmas arra, hogy a felhők felett is magas gasztronómiai – és esztétikai – élményben legyen része a Business Class utasainak.

A McDonald’s szendvicsbemutató meghívásában több vonzó dolgot is találtam. Egyrészt izgalmasan hangzott az első tucatban lenni, aki tesztelheti az új szendvicsüket, másrészt vonzott a lehetőség, hogy bekukkantsak a konyhára.

A szendviccsel telibe találták a nem feltétlen mekihívő, de azt gyehennára se űző lelkemet, pont azok az alapanyagok kerültek bele az új prémium szendvicsükbe, amiket én szeretek. Egyfelől a saláta, aztán ott a paradicsom, ezt követi rögvest négy szeletnyi bacon, s az a szósz, amiért a folyamatosan méretét és minőségét váltó Big Mac-t mégis mindig hajlandó vagyok megvenni. A számomra lényegi elemekhez még társul a már megszokott marhahús pogácsa, s a sort egy – a megszokottnál világosabb és ízében kevésbé karakteres – cheddar zárja.

A mutatós csomagolásban rejlő beltartalom tetszetős, a sok zöld, a markáns mennyiségű bacon és a dupla adag szósz kifejezetten jót tesz az összhatásnak. A zsemle a megszokott, kicsit hókadt társaihoz képest csinosan sötét és fényes, akár gyerekkorunk csalamádés bucija.

(A konyha meg izgalmas volt, nem sokban különbözött bármilyen étterem konyhájától, egyenkövezet, ipari gépek, jól bejáratott mozdulatok és szorgos emberek. A legérdekesebb inkább az a látvány volt, ahogy a pult mögül kifelé lestünk a vásárlók felé, eddig ez a perspektíva kimaradt.)

Mutatós külső megjelenés, a prémium kategória a szemünket is gondol

A konyhán készül a szendvics. Nekem már ennyi beltartalom is bőven elég lenne, hisz benne van a saláta, a sok bacon, a sajt. A hús – számomra – mellékes. :)

S a végére itt a reklámfilm is, ahol a népnyelv által kedvelt formában nevezi meg magát a cég, azaz a Meki bemutatja:

Már az Ág utcában nagy divatja volt a családi, baráti készülődésnek. Talán egész kicsi koromban volt olyan, hogy anyával kettecsként kezdtünk neki az ünnepi előkészületeknek, de ahogy közösségbe kerültem, onnantól kezdve valamelyik barátnőmmel, barátaimmal közösen készültünk. Ez hol közös sütést jelentett, hol karácsonyfaállítást (ez nálunk mindig megelőzi az ünnepet), hol egy szimpla adventi koszorú és pár száz, egyéb dísz összeütését.

A Nők érkeztével módosult a helyzet, a barátnőim már hozzánk jöttek sütni, sokszor éjszakába nyúlóan. A fadíszítést a Nőkkel hármasban végezzük, a lakás dekorálása az én reszortom, de érzem, hogy ahogy nőnek, úgy vesznek át feladatokat tőlem. Zsófi – amikor épp nem értetlenül áll a karácsony rapid érkezte előtt – szívesen nézegeti a különféle karácsonyi magazinokat, kisgyerekes lelkesedéssel állítja össze a saját és mások listáját, hangulatba hozva ezzel engem is. Anna már felnőttesebben áll az ünnephez, ő a feladatok oldaláról fogja meg a készülést, ami nem szolgai favágást jelent nála, inkább mély és átszellemült megélését az ünnepnek. Anna csomagol, díszít, rajzol, vág, hajt, ragaszt.

Éppen ezért csodás anya-lánya programmá vált számunkra a Ferrero által idén életre keltett dekorkatalógus néhány elemének megvalósítása, amivel valóban könnyedén sikerült mutatós ajándékokat készítenünk.

Profi előkészítés, minőségi anyagok és erős késztetés, hogy beleegyünk az ajándékokba :)

Állam, kávém, kezem, ajándékom :)

Anyányi lánnyal alkotunk, avagy hova vitted az arany csomagolót?

Egységes, de mégis egyedi, mindketten rajta hagytuk a munkánkon a kézjegyünket. Anna pónit, én bárányokat rajzolgattam :)