MIRELLE Atelier

Az idén harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Gastro Design legnagyobb érdeme nem csak az, hogy elismeri az igényes enteriőr kialakításában élen járó, a grafikai eszközökben rejlő lehetőségeket felismerő vendéglátó helyeket és az arculatot megteremtő tervezőket, kivitelezőket, hanem az is, hogy ráirányítja – a szakma mellett – a közönség, a végfelhasználó figyelmét is arra, hogy az étkezés élménye szorosan összefügg a térrel, befolyásolja azt, egy megfelelően kialakított környezet teljessé teheti az étkezés nyújtotta élvezetet.

A 2016-os év közel kilencven pályázóját a zsűri próbálta jó mérhető, objektív kategóriákba sorolni, majd kialakítani a végső sorrendet, amely valóban nem kizárólag a hely elismeréséről szólt, hanem egyfajta markáns üzenet is volt a pályatársaknak. Ennek eklatáns példája, hogy a Varró Zoltán vezette zsűri bizonyos kategóriákban eltekintett az ezüst és arany díj odaítélésétől, vagy épp külön kategóriát alkotott egy-egy kiemelkedő, más pályázókkal nehezen összemérhető pályázat esetében.

Az elegáns gálavacsora keretén belül átadott díjak az idén az alábbiak szerint alakultak:

STREET FOOD
Low Cost Gourmet Trailer – arany
padthai wokbar – street food – ezüst
BaoBox Ázsiai Street Food Étterem – bronz

ÉTLAP- ÉS ITALLAPDESIGN
40 FŐ ALATT
Minden ízben Prémium – shortlist
Babérliget Kúria – shortlist
40 FŐ FELETT
(Nem volt eredményes pályázat)

LOGÓ ÉS GRAFIKUS ARCULAT
40 FŐ ALATT
kiSSBende contact dining bisztro_logó és grafikus arculat – arany
Zing burger arcula – arany
BaoBox arculat – bronz
40 FŐ FELETT
padthai wokbar – arculat – arany
Baalbek Libanoni étterem – ezüst
Nosztalgia Garden logó és grafikus arculat – bronz

VENDÉGLÁTÓIPARI KIEGÉSZÍTŐK
40 FŐ ALATT
kiSSBende contact dining bisztró_Vendéglátóipari kiegészítők – arany
Hisztéria Cremeria fagylaltozó kiegészítők – ezüst
40 FŐ FELETT
(Nem volt eredményes pályázat)

VENDÉGLÁTÓIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – ZÁRT TÉR
40 FŐ ALATT
Monofu – WOW (különdíj)
Babérliget Kúria – arany
Natura Hill Zebegény – shortlist
40 FŐ FELETT
Avalon Ristorante – zárt tér – Hotel kategória: arany
Hilton Budapest mesteri felületek – mesteri enteriőr! – Hotel kategória: arany
Nem minden az, aminek látszik – Hotel kategória: bronz
Elbűvölően könnyed és elegáns – Étterem kategória: arany
Fenyves Yacht Club Perlaki Pub – Étterem – Bár – Étterem: ezüst
3 az 1-ben gasztronómiai világ – Étterem kategória: bronz
Alsóörs Marina Étterem – Étterem: bronz
Klasszikus kávéház, kortárs köntösben – shortlist

VENDÉGLÁTÓIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – NYITOTT TÉR
40 FŐ ALATT
Gázlámpa KIOSZK – A Fő téri Gázfogadó épület felújítása és újrahasznosítása – shortlist
40 FŐ FELETT
(Nem volt eredményes pályázat)
V&H különdíj: Avalon park

Edd meg Lengyelországot! – szólt a felhívás, s mi – egy kicsi, de lelkes asztaltársaság – ennek örömmel eleget is tettünk. A zárt körű, Európa nagyvárosaiban élő gasztroguruk számára tartott bemutatók budapesti vacsorája egészen elképesztő volt. Azzal a biztos tudattal mentem, hogy sok újat nem fognak tudni mutatni, hiszen a Lengyelországban töltött heteim száma lassan évekre rúg, s gasztronómia iránti szenvedélyem, meg örök éhségem okán már mindent ettem, amit csak enni lehet arrafelé.

Erősen rám cáfoltak. A USTA lengyel gasztronómiai és kulturális magazin szervezésében, a Lengyel Intézettel együttműködésben létrehozott eseményen ugyanis valami egészen pazar, meglepően modern, izgalmas és egyben letisztult arcát mutatta az a lengyel konyha, amit én eddig egyáltalán nem ismertem.

A modern szakácskönyveket kiadó, a lengyel bloggertársadalmat felkaroló USTA a fő mozgatórugója az Eat Poland rendezvénysorozatnak, amely nem csupán egyetlen kiemelt eseményt jelent, hanem egy olyan felületet, amelyen keresztül kapcsolatba léphetünk a 21. századi lengyel gasztronómiával, megismerkedhetünk az utóbbi évtizedben végbemenő változásokkal, szembesülhetünk vele, hogy az a fajta gasztroforradalom, ami nálunk zajlik, az a lengyel környezetben is megvalósult. Eredményességét jelzi a két Michelin-csillagos étterem, s – többek között – ez a nagyon is látványos műhelymunka.

A magyarok számára készített vacsora megálmodója Marek Flisiński volt, aki nem csak azt szerette volna szemléltetni, hogy az általa szeretett és megszokott alapanyagokat lenyűgöző alkotásokká képes változtatni, azzal bűvölt el igazán, hogy a magyar gasztronómia elemeit milyen hibátlanul bele tudta szőni, illeszteni az általa alkotott gasztronómiai világba.

Az Eat Poland azonban sokkal többet jelentett egy jól összeállított, magyaros elemekkel tarkított lengyel degusztációs menüsornál, itt minden elem, minden hozzáadott apróság jelentéstartalommal bírt, kiegészítette az eseményt. Ilyen apróságnak tűnő, de fontos elem volt a vacsoraasztal dekorációja, amely meghatározta az alaphangulatot, a kissé üres térből barátságos enteriőrt varázsolt, őszi erdőt kerített az asztalunkra, anélkül, hogy zavaróan sok elemmel vonta volna el a figyelmünket a vacsoráról. Ezt az izgalmas, kissé skandináv hangulatot a Kwiaty&Miut virágos duónak köszönhettük, akik Lengyelországban nem csak virágcsokrokban élik ki kreativitásukat, hanem számos tervezővel dolgoznak együtt, s sok esemény viseli magán az ő kézjegyüket.

Szintén fontos, az étel szempontjából is lényeges kiegészítők voltak a Poznan külvárosában működő Spiek Ceramiczny edényei, amelyek végtelen egyszerűségük ellenére mégis jól érzékelhető pluszt adtak az egyes fogásokhoz. Az előétel és a desszert esetében számomra igen meghatározó volt, hogy milyen formában kerül tálalásra. A klasszikustól eltérő vagy épp a rusztikus tál volt az, ami ezeknek az ételeknek extra jelentéstartalmat bírt adni.

A kiegészítő apróságok közé tartozik még a társaság is, amely – a szokott arcokon kívül – kiegészült a lengyel gasztronómia néhány képviselőjével és azokkal az emberekkel, akik megálmodták és megszervezték az egész eseménysorozatot. Az este folyamán zajló beszélgetések, a lengyel és magyar borokkal övezett, bravúros vacsora, a bemutatásra kerülő, a lengyel gasztronómiával szorosan összefüggő termékek egy nagyon szép és kerek képet adtak arról, hogy merre is tart a lengyel gasztronómia.

Jó irányba.

Helló! Esztek ti halat? Na, úgy rendesen… nem a mirelit halrudacskára meg a rántottcsirkédet tápláló hallisztre gondolok, helló!

A magyarok hagyományosan kevés halat esznek. Egyrészt nincs tengerünk, így pár évtizede, amikor még a szállítmányoknak napokat kellett dekkolniuk a vámon, annak is örültünk, hogy a fej nélküli argentin hal meghonosodhatott vízparti büféink olajsütőiben. Persze mindig is voltak édesvízi halaink, de a karácsonyi halászlén meg évi egy tányérnyi halpaprikáson kívül alig fogyott belőle. Mert mocsárízű. Mert szálkás. Mert ha nem az, akkor drága. Na de helló! Biztos hogy így van ez?

Horváth Szabolcs, az édesvízi halak megszállottja, a HelloHal márkanév kiötlője szerint a hazai halakkal kapcsolatos ellenérzések jó része eloszlatható, ha valaki megfelelő módon előkészített, jól kitalált halételeket kóstol. A „halhentes” a tiszaörvényi halfalatozó és a kecskeméti halbisztró sikere után Budapesten is szeretné megmutatni, hogy édesvízi halakból kellő szakértelemmel nagyon is finom és izgalmas fogások készíthetők.

A Ráday utca és a Török Pál utca sarkán nyílt HelloHal Fishbar a vízparti klasszikusok (tiszai halászlé, halpaprikás, sült hal), az utcaételek (fish&chips, halkolbász, halburger stb) mellett kreatív éttermi kompozíciókkal is megpróbálja megmutatni, milyen sokféle módon lehet elkészíteni az édesvízi halakat. Ha jó az idő és kedvünk úgy tartja, ücsöröghetünk a Ráday utcai teraszon jól átsütött keszegünkkel és egy pohár borral, de ha fázunk vagy csak romantikusabb a kedvünk, be is ülhetünk a két szintes, igényes modernséggel berendezett étterembe harcsasushit, tejszínes, snidlinges rizottóval tálalt afrikai harcsafilét, vagy épp süllőpofa-variációkat kóstolni, de a napi ebédmenü is izgalmas, máshol alig megtalálható halas fogásokat kínál.

Harcsasushi

Halkolbász

Szóval, helló! Menjetek el halazni, és vigyetek magatokkal még egy embert, aki viszont nem szereti a halat. Rendeljetek neki valamit, de csak a végén áruljátok el neki, hogy „na helló, amit ettél, az hal volt!”

Paul Hollywood az én emberem. Tudja, mi az, amikor az ember egy adott mezsgyén haladva kívánja felfejteni egy-egy város szövetét, megismerni a helyre jellemző gasztronómia titkait. Ahogy számára, úgy számomra is evidens, hogy az új konyhákkal való ismerkedést a pékségekben és a cukrászdákban kell kezdeni.

Paul egyébként otthon van a témában, a most 50 éves angol sztárséf 2010 óta a nagy sikerű angol desszertcsata, a The Great British Bake Off zsűrijében foglal helyet, s ha valaki, hát ő valóban nyitott a minőségi pékárukra és a legfinomabb süteményekre.

Ezzel a szakmai háttérrel és vele született lelkesedésével vág bele, hogy a cukrászdákon és pékségeken keresztül bemutasson számunkra jó néhány izgalmas várost és támpontot adjon ahhoz, hogy hol és mit kóstoljunk meg, ha a jó sors New Yorkba, Párizsba vagy épp Nápolyba vet.

Paul Amalfiban, ahol a csodálatos Pasticceria Pansa található

A Foodnetwork jóvoltából most csütörtök délutánonként elkalandozhatunk Paullal,  megismerkedhetünk számos elhivatott pékkel és cukrásszal, illetve kedvet kaphatunk újabb izgalmas sütemények, péksütemények teszteléséhez, kipróbálásához.