MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Az olasz kosztból soha nem elég. A világ egyik legkedveltebb, globális szinten rajongott street foodja a pizza és a pasta, amely – jöjjenek bármilyen gasztroforradalmak és ázsiai szelek – soha nem megy ki a divatból.

Ennek biztos tudatában nyitott most a Bellozzo, amely semmi mást nem szeretne, mint igényes környezetben, jó alapanyagokból, gyorsan és megfizethető áron olasz ételeket kínálni a vendégei számára.

A viszonylag szűk étlap ügyesen összeállított, nagy klasszikusokra épül. Rövidsége segíti a tempós döntéshozatalt és a látványkonyha munkatársaira se ró túl nagy terhet. Könnyen előkészíthető, előállítható és pikk-pakk befalható fogások készülnek a pult mögött. Az étlapon  – amely ügyesen felölelik az Itáliára jellemző gasztronómia legjavát – természetesen megtalálható az elengedhetetlen kávé és az olaszokra oly jellemző desszertek.

Tésztaválaszték, amelyekkel az ételeinket kérhetjük

A Bellozzo belső tere igazán hangulatos, a metro csempével díszített falak, a foncsorukat vesztett, antik hatást keltő tükrök ügyesen hozzák a mediterrán hangulat és a bisztró feeling keverékét. A bisztróval ellentétben itt azonban nincsen szerviz, önkiszolgálva jutunk hozzá az ételeinkhez, amelyeket egyszeri, eldobható csomagolásban kínálnak, így ha adott esetben egy-egy munkaebéd során kifutnánk az időből, akkor is könnyedén magunkkal tudunk vinni.

Fiatalos, könnyed tálalás: Arrabbiata és Margherita a terítéken

Ha egy mondatba szeretném sűríteni a helyet: A Bellozzo hangulatos belső térrel, fiatalos lelkesedéssel és megfizethető választékkal várja a vendégeket.

Bár hajlamosak vagyunk a muffint lerágott csontként kezelni, ebben a papírkapszlis történetben azért mégiscsak van valami. A falatnyi kompozíciókban egész sütemény rejlik, ideális kísérlője lehet a délutáni kávénknak, de a Nők akkor is boldogok, ha ilyesmit csomagolok nekik uzsonnára vagy ebéd után kerül eléjük egy tálnyi, még langyos muffin.

A mostani muffin illatos, gyümölcsökkel teli, mint egy püspökkenyér, s ha nem sütjük túl, akkor omlós, lágy és puha. Igazi telitalálat.

Püspökkenyér muffin

10 dkg barna cukor

20 dkg finomliszt

1 tk sütőpor

2 nagy tojás

5 dkg aszalt sárgabarack

5 dkg aszalt szilva

10 dkg aranymazsola

1 mk fahéj

1 mk őrölt kardamom

10 dkg olvasztott vaj

1,25 dl tejföl

A tojásokat felütöm, hozzáadom a cukrot és kézi mixerrel vagy robotgép segítségével gazdag, világossárga krémmé verem. A lisztet kikeverem a sütőporral, hozzáadom a fűszereket. A tojásos krémhez keverem a tejfölt, az olvasztott vajat, majd belezúdítom a lisztet és csomómentesen elkeverem. Végezetül jöhet az apróbb darabokra vágott szilvát és barackot, valamint a mazsolát. Átkeverem, majd a papírkapszlikba adagolom. Nagyjából háromnegyedig töltöm őket. A muffinsütőt a 200 fokra előmelegített sütőbe tolom és tűpróbáig (nem tovább!) sütöm.

Ugye, hogy furcsán hangzik?

Pedig épp ma nyit, ezen a novemberi tavaszi napon egy levesezős, bao-evő hely, s nem máshol, mint a Tőzsdepalotában, annak is a tövében.

A monumentális épület évek óta üresen áll, de Pallagi Petrának és Nagyházi Péternek hála megindult a használatba vétele, ők az első egyéni bérlői a palotának, pontosabban egy kis szegletének. Az indusztriális küllemű, egykor közvetítőkocsiknak helyt adó helyiségben most egy másfél kocsi, egy foodtruck áll, valamint két hosszú közösségi asztal és megannyi, a vendéget közepes józanságra ítélő, borulékony szék, amely segít a külső-belső egyensúlyunk fenntartásában.

Bár a kapu hivatott a hely védjegyévé válni, nekem a hordó és a tűzoltókészülék alkotta páros vált a kedvencemmé

A hely vonzó, egyszerű, eklektikus, még be nem lakott és jó illatokkal teli. Legalábbis tegnap délben kellemes, az ázsiai konyhák összességére jellemző, fűszeres aromákkal terhes levegő várt.

Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni, akkor a hely baokra és sörökre épül. A szűk, de jól összeállított étlap kínálatában a vegetáriánus és az édes bao is megtalálható, de természetesen ehetünk ötfűszeres szójaszószban pácolt malaccsászárral, teriyaki szósszal ízesített, grillezett kacsamellel megtöltött baot is. Aki a lágyabb vonalra vágyik, az kipróbálhatja a fokhagymás csirkével készített vagy a vegetáriánus, gombás-tofus gőzgombócot is, amelyet nem csak puhára párolva kérhetünk, hanem a vaslapon jól le is pirítják, ha úgy szeretnénk.

A kacsás bao pont olyan finom, mint amilyennek látszik

A baok tésztája kellemes, lágy, jó a tartása, nem akar egyben a szájpadlásunkhoz ragadni, harapható, könnyű. Egy gőzgombócnak pont ilyennek kell lennie. A töltelékek közül a magam részéről a kacsással ismerkedtem meg, vonzott a kacsamell és a kiegészítésnek kínált töpörtyű. Jó döntés volt. A baofalók arra készüljenek, hogy ez egy szalvétaigényes fogás, de a street food már csak ilyen. Szerencsére a tulajdonosok mindenre gondoltak, a baok végeztével klassz falikút áll a rendelkezésünkre, hogy tisztása mossuk kezeinket.

Pirított baok

A baok előtt érdemes a leveseket is kipróbálni (ezekben kisebb méretű gőzgombósok kelletik magukat), s nagyobb társaság esetén a sörözéshez egy kevés dumplingot is berendelni. Sörben erős kíván lenni a hely, Ázsia legjobb söreit hozták el a vendégeiknek, a japán prémiumtól kezdve egészen a szingapúriak kedvencéig.

Dumpling, egy bambuszkosárnyi biztos nem elég

Menjetek, kóstoljátok meg a baot, ismerkedjetek a hellyel, mert a Baotifulban ott a lehetőség, hogy az egyre szélesedő budapesti ázsiai-street food paletta egyik színes és karakteres egyéniségévé nője ki magát.

Mirelle felpaprikázott, hogy menjek el a Tabasco sajtórendezvényére. „Ez egy neked való program” – mondta, és biztosan a csilipaprika-mániámra gondolt.

Szerintem nincs olyan étel, amibe ne kellene legalább egy szem erős paprika. Mármint, hogy a csípőst nem annyira kedvelő többieknek, mert nekem ugyebár legalább három. Ennek megfelelően van is itthon csili, mindenféle kivitelben: aprítva, egészben, darálva, pépesítve, és persze van a polcon egy kollekciónyi Tabasco-szószos üvegecske is, a hagyományos, a zöld Jalapeñós, a füstös chipotlés és a kedvencem, a habanerós. Pár csepp ebből az ecetes cuccból és egyből ehetővé válnak az olyan – szerintem nehezen értelmezhető fogások-, mint a főzelékek, amikkel igazándiból soha nem kötöttem szoros barátságot. Bablevesbe nagyon jó, de a krumplipürébe kimondottan kötelező. Azon viszont kicsit meglepődtem, hogy a chiliszósz-bemutató helyszínéül egy pizzázót választottak, az ugyanis eddig valamiért még nem jutott eszembe, hogy ez az ecetes csípősség a pizzához is illik. Pedig de.

Az est során Gary Evans, a Tabasco séfje többféle pizzát is sütött, és természetesen mindegyikbe belerafinált egy kicsit ebből az 1860-as évek óta azonos módon készülő szószból. Ezzel azt szerette volna nekünk bemutatni, hogy a mindenki által használt pizzaösszetevőket miképp lehet – egy kis extra chili hozzáadásával – még egyedibbé tenni. Természetesen nekem a legjobban az erőspaprika erőspaprikával típusú, azaz a Tabascoban marinált pepperónival készült pizza jött be. A tésztára felvitt paradicsomszósz 10%-a az ecetes paprikaszószból állt, erre került a sajt, a Tabascóban marinált pepperóni és paprikás szalámi. De ami valóban izgalmassá tette, az a sütés után a pizza széleire szórt ropogós feltét volt, amelynek elkészítéséhez Gary kenyérmorzsát, parmezánt, oregánót, bazsalikomot, és természetesen Tabascot kevert össze.

Gary és a minden ízében csípős pizza

A cég nagyon büszke a szósz másfél évszázados technológiájára, különösen arra, hogy adnak időt a cuccnak, a fa hordókba tett, sóréteggel lefedett paprikapépet három évig érlelik. Az est folyamán a bátrak megkóstolhatták a Tabasco alapjául szolgáló paprikapépet, a frisset éppúgy, mint a három évig érleltet. A különbség tényleg jelentős. Míg a friss paprikapép maróan és pimaszul csípős (én persze kimondottam szeretem ezt a pimaszságot), a három évig érleltben már a zamatok, az aromák dominálnak, az íze selymesebb, kimondottan mély karakterű, ahogy azt a sokkal sötétebb tónusú színe alapján el is várhatjuk. Bár a szervezők épp csak egy-egy nyalintásnyit gondoltak kóstoltatni, én végül két púpozott leveseskanálnyit tettem belőle a tányéromra, és kentem fel extra feltétként a Tabascos pizzáimra. Ennek ellenére nem okozott problémát a másnap, ami számomra azt sugallja, hogy az érlelés során megmaradnak az ízek, de valószínűleg gyengülnek azok az anyagok, amelyek kellemetlenül hatnának emésztőrendszerünkre.

Gary szerint a szószukat egyre több országban ismerik, és még őt is meglepi, hogy mennyiféle ételhez használják fel. Érdemes vele kísérletezni, mert, ahogy a séf fogalmazott, a Tabasco egy igazán szórakoztató fűszer. Rajtam nem múlik. Tegnap – pár nappal a rendezvény után – egy igazán tömény csokis süti került a tányéromra. Úgy döntöttem feljavítom. S cseppentettem rá párat a piros Tabascoból.

Tabasco minden méretben és mennyiségben