MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Eljött július elseje, a nap, ami reményeim szerint egy új fejezetet jelent az életünkben. Egy olyan fejezetet, amelyben már a magyar lakosság sokkal tudatosabban éli majd a mindennapjait. Köszönhetően mindezt a július elsején életbe lépett szabályozással, amellyel ha nem is mind vagyunk teljesen tisztában, de szinte biztos, hogy mind hallottunk róla, legalább annyit, hogy kevesebb lesz a vendéglátásban a műanyag. Na, de mik is változnak pontosan az éttermek és egyéb vendéglátóhelyek életében?

Mostantól tilos az egyszer használatos műanyagból készült tányér, evőeszköz, szívószál, italkeverő illetve a polisztirolból készült dobozok, poharak használata is (ez az a borzalmas tapintású elviteles doboz).

Sok étterem szerencsére már korábban átállt környezetbarátabb alternatívákra, mint például a lebomló papír- vagy kukoricaalapú dobozok. Ezek a lebomló dobozok már a műanyag dobozoknál jobb megoldást kínálnak, de alapvetően a nagy probléma velük, hogy még ők is a szemétben végzik.

Ha a lebomló se jó, akkor milyen megoldás lenne az igazi? A nyugati országokban már jól bevált rendszer bevezetésén dolgozó RAKUN szerint az ételhordó-megosztás jelentheti a probléma megfejtését.

Itthon ez a koncepció még kevéssé ismert, de a RAKUN erősen dolgozik azon, hogy ez megváltozzon. Már több mint 30 étteremmel működnek együtt, ami azt jelenti, hogy már több mint 30 helyre mehetsz a bérelt ételhordó dobozoddal.

A rendszer úgy működik, hogy a RAKUN applikáció segítségével bérelhetsz egy vagy több ételhordó dobozt, amibe az elfogadóhelyeken az általad választott fogásokat teszik. Amikor legközelebb vinnél el ugyanonnan vagy más, a dobozt szintén elfogadó helyről ételt, akkor szimplán csak leadod ott az előzőt (ami nálad volt), és az ételedet egy másik, előre sterilizált, de látszólag ugyanolyan dobozban kapod meg. Ez a megoldás képes lenne lényegesen csökkenteni a kidobott műanyagdobozok mennyiségét, a még csak szárnypróbálgató RAKUN eddig közel 2000 doboztól mentette meg az országot, amit sajtótájékoztatójukon 1000 – a földre kiszórt – műanyagdobozzal meg is próbáltak érzékeltetni.

Személy szerint remélem, hogy ez a törvény még több éttermet is bevonz majd ebbe az okos kis közösségbe, hiszen talán ez a megoldás tűnik a legjobbnak, ha nem szeretnénk, hogy üres elviteles dobozokkal legyenek tele a kukák és a szeméttelepek.

A Dohány utca vonzza az érdekes helyeket. Ebben a patinás, a belvárossal és a nagykörúttal is kart karba öltő utcában már legalább húsz éve sorra feltünedeznek olyan gasztronómiai vállalkozások, amelyeket érdemes megjegyezni, meglátogatni. A Dohány utca most a Csipkerózsika-álomból ébredő vendéglátás egy újabb – már a pandémia alatt megnyitott, de érthető okokból mégiscsak az életpályája legelején lévő – gyöngyszemének ad otthont, a Közép- és Dél-Amerika konyhájára fókuszáló La Movida-nak.

A tágas vendégtérbe lépve azonnal megcsap a hangulat. Még nincs igazából forgalom, nyitás utáni béke honol, egy-két foglalt asztal, de a pezsgés, az a semmivel össze nem téveszthető hangulat ott vibrál a falak között, megbújik a színekben, a formákban, a furcsa, kicsit esetlegesnek tűnő, de rendkívül autentikus társításokban, ahogy a tárgyak-növények összességéből létrejön az a miliő, amely beszippantja az embert, és mint egy féregjárat valahol Dél-Amerikában köpi ki.

Mi is a pesti flaszterről léptünk be, de pillanatokon belül már a Costa Rica-i nosztalgia vett rajtunk erőt, egymástól függetlenül éreztük úgy, hogy a tágas tér ránk simul és valahol az Arenál-tó környékén ülünk egy bájos kis kifőzdében, lábunknál a keverék kutya, falon a helyi nevezetességnek számító lajhárok elnagyolt rajza. Persze a La Movida-ban nem egy lebuj szintjén mozognak a bútorok, a Spanyolországból érkező berendezés darabjairól süt a minőség, de az összhatás annyira tökéletes, hogy képes teljese egészében befogni azt a széles, de mégis jól definiálható skálát, amin a helyi éttermek mozognak.

A választék gazdag, az étlap kellemesen tág, teret enged számtalan egyedi fogásnak, amit a kontinens kínál, és lehetőséget ad a perui séfnek, hogy a saját gasztronómiájának kincseiből is néhányat elénk szórhasson.

Annával első körben két – a helyben termő gyümölcsök, a mangó és a maracuja előtt tisztelgő – limonádéval nyitunk, majd jöhet a korianderrel gazdagon fűszerezett jalapeno mártogatós, amihez nagyon finom és mutatós tortillachipsek tartoznak. Amíg mi faljuk a jalapeno-t és döntjük rá a limonádét, addig lassan megtelik a hely, spanyol szó harsan, a pincérek értőn figyelnek, koktélok születnek és a legnagyobb örömömre a szomszédos asztalnál egy parányi, három év körüli fiúcska boldogan tolja befelé az olajbogyókat.

Az étlap okoz némi fejtörést. Túl sok kipróbálandó tétel van, amelyek közül most kérhetnénk be többet is, de nem vagyok híve a pazarlásnak, inkább addig sakkozunk, amíg mindenki megleli a kedvencét. Ez Annánál 2 pillanatig tart, amíg elér a grillezett polipig, itt lecövekel és bájosan néz rám, jelezvén, már csak én szerencsétlenkedem a választással. Amin nincs mit csodálni. Ott a ceviche, a rendkívül gazdag taco-választék, a tenger gyümölcsei, a roston sült húsok, a különféle falatkák, tapasok. Végül egy taco mellett döntök, amelyet bárányhússal és padlizsánnal kínálnak, joghurtszósszal meglocsolva.

A várakozásaimat felülmúló adag érkezik, a friss tészta elképesztően finom, a hús omlós, jól fűszerezett, a krumplis-padlizsános alap jó hátteret biztosít neki és a petrezselyemmel finoman fűszerezett, enyhén sózott joghurt a gránátalma magokkal felteszi a pontot az i-re.

A polip rendkívül látványos fogás, az elősütött, majd meggrillezett polipkar szépségesen tekereg végig a tányéron, körülötte helyt a kap a köretek egy része, a fokhagyma alapú aioli szósz és a Kanári-szigeteken őshonos, azóta már számos más délszaki konyhában is helyt kapott chilis-fokhagymás mártás, a mojo. Frissen sült parázskrumpli teszi teljessé a fogást, valamint egy könnyed, naranccsal gazdagított, kevert saláta.

A La Movida előtt szép jövő áll. A magam részéről látom a tematikus estjeit, zenével megspékelve, érzem, hogy jönnek majd a tematikus hetei, ahol nem csak egy highlight erejéig, hanem alaposan kivesézve veszi majd sorra a számára oly kedves konyhákat. A két karantén között a spanyol tulajdonosok már kísérleteztek a napi menüvel, amit a környéken lakók és dolgozók nagyon értékeltek, így remélhetőleg ez is hamarosan visszatér, és az autentikus fogások egyszerűbb, üzleti ebédre hangolt változataival is színesíthetjük a hét közbeni étkezéseinket. Addig meg repjegy helyet foglaljatok egy asztalt Dél-Amerikába, és menjetek el egy nagyszerűt vacsorázni a Dohány utcába!

Mindig szeretem, ha valami tisztességes, bölcs gondolatiság húzódik meg a kialakításra kerülő termékek mögött. Ha valós értékeket szeretnének nekem egy új köntösben megmutatni, ha van inspiráció és nem csak gondos számítás.

Ilyen belsőleg vezérelt termékeknek érzem most az Oriflame új illatait, amelyek a cég otthonául szolgáló svéd természetet kívánják megmutatni az arra kíváncsiaknak. A Swedish Experience párosa izgalmas módon fogja össze a svéd természeti kincseket. Az érzéki Blazing Warmth illatában a varádics és a nyírfa mellé egy csipetnyi narancsot varázsol, míg az üde Wild Hearts-ban a vad rozmaring, a turbolya mutatkozik be a klasszikus pézsma kíséretében.

Azaz mindkét illatban megtaláljuk a szeretett és bevált parfüm alapanyagok mellett az őshonos kedvencek is, amelyeknek az illatát egy újfajta, rendkívül kíméletes technológiával nyerik ki az adott növényből.

Amikor az ember mélyebben beleássa magát a szépségápolásba, nem csak arra döbben rá, hogy micsoda múltja van, hiszen már Egyiptomban is komoly energiákat fektettek a témába, hanem az is világossá válik számára, hogy milyen széles skálán mozognak azok az alapanyagok, amelyeket a kozmetikai ipar használ.

Az anyagok megválasztása, az összetevők, vagy ahogy a Nők korosztálya hivatkozza le: az INCI elképesztően gazdag, sokféle elköteleződés áll mögötte, bizonyos meggyőződések és az adott gyártó tapasztalata, kutatásra-fejlesztésre szánt csilliói.

Hogy nekünk a legjobb legyen.

Az olasz kozmetikumok kapcsán már zengtem egy hálaéneket, hogy Itáliában bizony tudják, hogy családi vállalkozásokban hogyan lehet a legmagasabb nívójú termékeket előállítani, csak a mi kelet-európai blokkunk ezekre a termékekre nagyon sokáig vak volt.

Szerencsére ma már magunk dönthetjük el, hogy mivel ápoljuk a bőrünket, nincs az a tervgazdaság, ami megakadályozná, hogy ne a pénztárcánk és elképzelésünk szerinti legjobb termékeket válasszuk.

A Vagheggi márka 1975-ben jött létre, és 1997 óta a Cavalcante családhoz tartozik. A cég termékcsaládjainak professzionális és otthoni használatra való termékei ma már a világ több mint 60 országában érhetők el. A vicenzai illetőségű márka számít az első olyan olasz vállalatnak, amely egyesítette a természetes kozmetikumok hagyományát a legújabb laboratóriumi technológiákkal és elemzésekkel.

A Vagheggi termékeinél elsődleges szempont az alapanyagok körültekintő kiválasztása, amelynek szempontrendszerében helyt kapnak olyan kitételek is, mint a földrajzi eredet, a hatóanyagok koncentrációja, az évszak és a gyűjtési módszer, valamint rendkívüli értékkel bír, hogy a beszerzés minden esetben támogassa a tisztességes kereskedelmet és a fenntartható fejlődést.

A fitokozmetikumoknál a gyógynövények hatóanyagaival lehet gyors és látványos eredményeket elérni, mindenféle mellékhatások nélkül. A növényekben található hatóanyagok segítik a szervezetünk megújulását, a megfelelő folyamatok fenntartását, azok serkentését. (Hozzáadott érték, hogy a növényi alapanyagoknak köszönhetően a fitokozmetikumokkal való bőr- és arcápolás felér egy illatterápiás kezeléssel is.)

S hogy mit érdemes a Vagheggi nyári termékválasztékából feltétlen kipróbálni?

Summer Paradise vízálló napozó stick az érzékeny területekre SPF 50+ 

A fenntartható, növényi hatóanyagokból készített innovatív fényvédő család tagja az a vízálló napozó stick, amely kókuszolajat, karitévajat, E-vitamint tartalmaz. A tápláló és antioxidáns hatással is bíró krémet kifejezetten a szuperérzékeny területekre fejlesztették ki. Nálam ilyen az ajkam, az orrom, illetve van néhány anyajegyem, amelyet semmilyen körülmények között nem szeretek közvetlen napnak kitenni, vízben, nyaraláskor is gondosan és gyakran kenem. De másnak is vannak ilyen érzékeny területei, mint az ajkak, az orr, a fül, a mellek környéke, a törékeny hajszálerek, a különféle foltok, és a számos emléket hordozó, de a napozás során sokszor problémát jelentő hegek, a sok esetben szintén különleges gondoskodást igénylő tetoválások. 

Cotton Selyem testolaj

A nyári krémezés egy mumus. 25 fokig még csak-csak elkenegeti magát az ember, de afölött már nagyon kérdéses, hacsak nincs mérhetetlenül kiszáradva a bőre a naptól és/vagy a sok, klóros vízben való ugrálástól. Erre jelent ideális megoldást az azonnal felszívódó testolaj, amely nem hagy zsíros érzetet a bőrön. A testolajak között többféle változatban is megtalálhatók, hatóanyagaikkal más és más eredmény érhető el. A frissítő, a bergamott és ibolya illatával gazdag, könnyed textúrájú Cotton a gyapotvirág magjának hidegen sajtolt olaját tartalmazza, amely intenzív antioxidáns hatást biztosít, azaz nem csak táplálja, hanem védi is a bőrt.

Az olajat javasolt tusolás után felvinni az egész testre, illetve kezelhetünk vele olyan kritikus pontokat is, mint a kiszáradásra hajlamos könyök, a szintén gyakorta elfeledett térd vagy a nyári szandálozásban oly sokszor és sokféleképp igénybe vett talp/sarok.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy mint a növényi olajok egy jelentős része, a Cotton testolaj a haj számára is kényeztető, tápláló, éppen ezért hajpakolásnak szintén kitűnő.