You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról, Termékekről > Makery: Játszva főzni

Makery: Játszva főzni

Évek óta nem voltam főzőiskolában.

Ennek több oka is van: egyrészt négy évig vittem egyet kint a Rosinantéban, másrészt amin azon kívül voltam, az arról szólt, hogy a komfortzónámon bőven kívül eső konyhák sajátos fogásait sajátítsam el, ha lehet, akkor a legnagyobb sikerrel.

Azaz egyet nem tudtam soha a nem saját kurzusokon: ellazulni. Egyszerűen nem ment, én azonnal a séf keze alá akartam dolgozni, leszedni, segíteni annak, aki rosszul fogja a kést, nem jó irányba kavar vagy csak elvesztette a fonalat.

El kellett teljen 10 év és szükség volt a Makery koncepciójára, hogy úgy főzzek át egy estét, hogy valóban élvezzem. De megadatott. A Makery ugyanis pont erre bazíroz. Nem akar kimozgatni a komfortzónámból, mégis izgalmas alapanyagokat kínál, nem akar egy nap alatt séfet faragni belőlem, mégis megoldja, hogy jót főzzek magamnak. A végletekig csiszolt koncepció ugyanis annyira alám, a vendég alá dolgozik, amennyire csak lehet, ebben ott a valóban profi és kedves személyzet, a grammra kimért, ügyesen tálalt alapanyagok, a helyzetre szabott bútorok és azok felszerelése, valamint a kidolgozott receptúrákhoz tartozó videók, amelyek segítségével mindenki a maga szakácsa tud lenni.

A választék széles, a kínálatból kiszemelt fogásokhoz tempósan érkezik az alapanyag, a személyzet részéről jönnek a videón túli tanácsok, a tapasztalat szülte meglátások, majd érkezik a tablet, a képes receptúrával, amin nem valaki valami hasonlót készít, hanem a videóban látható eszközök és hozzávalók sorakoznak előttem a valóságban is.

Az estére készülődve előre kiválasztottuk a fogásokat. Pontosabban döntöttem kettőnk helyett, a gondos anya ismerethalmazából kiindulva tudtam, hogy Anna boldog lesz egy ráknyársas előétellel és a pirított kacsaszeletekkel megbolondított rizottóval, én meg a nyársat nyársra cserélve egy lazacos zöldséges nyársat álmodtam meg főfogásként.

Ezzel a minimális rákészüléssel érkeztünk. Fogadásunk után már prosecco-val a kezemben kezdtem neki az első fogásnak (kérlelhetetlen tény: már ettől lazábbnak éreztem magam), az előttünk lévő tabletet közmegegyezéssel Anna kezelte, én csak bólintottam, ha feldolgoztam a főzési fázist bemutató videórészletet és sikerült a Kéz által végrehajtott feladatokat (fűszerez, kever, tepsire halmoz) nekem is lemásolnom.

mak8_v

A videós receptek ugyanis apróbb mozzanatokra vannak tagolva, amelyek végtelenített sorban követik önmagukat, amíg az ember tovább nem lapoz. Azaz nem lehet lemaradni, mindenki a saját ritmusában fogadhatja be az infókat és tehet ugyanúgy a maga alapanyagaival, ahogy az a kisfilmen is látszik.

mak7_v

Én a fűszerezés, keverés, tepsire halmozás jutalmaként egyszer csak megszületik a Fogás, miközben az ember beszélget, még több prosecco-t kóstol vagy meggyes sörrel boldog.

Szerencsére semmi sincs kőbe vésve, a gyakorlott vagy épp bátor résztvevők számára ott az alkotói szabadság, azt kezdenek a felfedezett alapanyagokkal, amit csak a hely adta lehetőségek engednek. Plusz fűszerekkel lehet élni, sütés helyett lehet főzni, a sütési módot és időt is lehet variálni, sőt akár a fogások közötti átjárásokat is meg lehet valósítani (ilyen volt a tiramisus mákos guba a szomszéd “asztalnál”, ami mindkét fél megelégedésére szolgált).

mak6_v

Az előétel után külön tabletre váltottunk, Annát a maga masinája beavatta a rizottókészítés kényes világába, én pedig egyszerű, de ügyesen fűszerezett, mutatós lazacnyárs elkészítéséhez kaptam meg a lépésenként instrukciókat. Bár alapjáraton minden fogás 20-25 perces időkeret igényel, én már rég az asztalnál ültem a szépen gőzölgő lazacommal, ami egy formás cukkinihalomnak támaszkodott, amikor Anna még javában forgatta a kacsamell szeleteket a serpenyőben és elmélyült arckifejezéssel vizslatta a gyümölcsös raguhoz dedikált lépéseket.

mak3_v

A végén azonban elégedettnek tűnt, a rizottó ránézésre hozta a kívánt minőséget, a kacsa kóstolásra is ott volt a szeren és Anna üres tányért hagyott hátra maga után. Én ennyire nem voltam ügyes, az előétellel előttem a gyomorkapacitásom jelentős részét és mivel a Makery-ben igazán tisztességes adagokat főzhetnek a vendégek, így a főfogásból csak csipegetni tudtam. De erre is van megoldásuk: nem, nem kívánják csökkenteni az adagokat, inkább dobozban utaznak, formás kis papírdobozba tudtam hazaszállítani a maradékot, ami ma tökéletes ebéddé nemesült Anna tányérján.

mak1_v

Egyszóval a Makery ügyes. Gyakorlott, megvan a rutin, a kidolgozott rendszer, a bevált módszertan, ami jól eladhatóvá is teszi az egészet, ennek köszönhetően már Bécsben és Pozsonyban is lehetőség van főzős csapatépítésekre és családi vagy baráti körben eltöltött közös főzésekre. 

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.