MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Május 19-től újra irány a Lupa, ahova a nyitás hetén ingyen mehetünk. A karibi hangulatot idéző beachen tengernyi élménnyel várják a vendégeket.

Amint véget értek az Úszó EB nyílt vízi versenyei, a versenyzők átadják helyüket a nagyközönségnek és végre megnyílik a Lupa Beach, a korábban megszokott, változatos szolgáltatásokkal, újabb fejlesztésekkel és természetesen a tengerpartot idéző fehér homokos, pálmafás parttal, és a hely védjegyévé vált kristálytiszta, türkizkék vízzel.

Egész nyáron gyereknap a családi strandon

Az idei év nagy fejlesztése a családi strandrész, a vidámpart, ahol egyrészt egy új kalandjátszótér várja a kicsiket, valamint vízi dodzsemtől az ugráló várakon át, az óriás trambulinig számtalan lehetőség közül választhatnak az aktív kikapcsolódásra vágyó fiatalok. A vízi kalandpark is bővül, egy – kisebb gyerekek által is használható – pályával bővül a vízi kalandpark, de lesz játszóház és gyerekmegőrző is, ahol a nyár folyamán animátorok foglalkoztatják a kicsiket. Emellett nyári sport- és napközis táborokkal is készülnek a Lupán.

Sport minden mennyiségben, parton, vízben, vízen

Ha Lupa, akkor sport: vízi-és beachsportok, profi sportpályákkal a fehér homokon, strand röplabda, kézilabda vagy foci várja a vendégeket, de a part mentén találhatunk szabadtéri edzőtermet és techball asztalok is. Május eleje óta működik a wakeboard centrum, de lehet búvárkodni, vitorlázni, szörfözni esetleg SUP-pal szelni a vizet.
 
Tekerj és csobbanj!

Az új Eurovelo 6 nemzetközi kerékpárúttal egy új és közvetlen megközelítési lehetőséget nyílt meg a tóhoz. A Lupa-tó üzemeltetői kerékpárbarát szolgáltatásokkal is várják már az erre suhanókat. Egyrészt bejáratot nyitottak a biciklistáknak, kialakítottak egy belső kerékpárutat is kiépítve az Eurovelo felől, ahol ingyenesen lehet biciklivel bejutni egész a vízparton található bringás-büféig. Itt árnyékolt kerékpártárolóval, szervízponttal, mosdóval és kulacstöltési lehetőséggel várják a pihenni vágyókat. De nem csak szervízelni és enni-inni lehet, ha valaki csobbanna is, akkor az Öböl Strand partján található bringás büfében rögtön meg is válthatja a belépőjegyét a Lupa-tó minkét strandjára. 

Holdfényes vacsorák, vízparti koktélozás

A Lupa szolgáltatásainak sorában kiemelkedő a gasztro kínálat: éttermek, strandbüfék, fröccsterasz, koktélbárok várják a vendégeket. Harminc vendéglátóegység nyújt széles étel- és ital választékot, a hagyományos strandételektől, a különböző nemzetek konyháin át, egészen a tengeri herkentyűkig.

Kevés hangulatosabb kulináris élmény van egy vízparti, holdfényes vacsoránál vagy koktélozásnál, ezért aki ezt választja, annak jó hír, hogy este 7-től – egész nyáron – ingyenesen lehet bejönni a Lupa Beachre. Aki pedig csak egy délutáni csobbanásra jönne, az 16 órától féláron megteheti.

 
Dumaszínház és Sunset partik

Már tavaly is nagy sikere volt a Lupa Beach speciális eseményeinek, mint a Costes Beach Club vízparti teraszán – vendégművészekkel és vendégséfek részvételével – rendezett zenés vacsoráknak. Idén már rendszeresen jönnek majd a Dumaszínház szövegelői, és az esteket a Costes vacsoráival lehet majd még ízesebbé tenni.

Nem kell védettségi igazolvány

Mivel a Lupa-tó szabadtéri, természetes vizű strandként és sportcentrumként, valamint csak nyitott, teraszos vendéglátó egységekkel üzemel, így védettségi igazolvány nélkül is látogatható mindenki számára, de az üzemeltetők és a rendeletek által előírt szabályokat természetesen itt is be kell tartani. 

Busszal, HÉV-vel, bringával

A Lupára a belvárosból a menetrend szerint közlekedő direkt járattal, a Lupa busszal is lehet érkezni. Aki HÉV-vel jön, azt a Budakalász állomásról elektromos kisbuszokkal hozzák be. Idén már a kerékpáros érkezésre is buzdítják a látogatókat. A vendégeket a strand területén a főbejárattól a beach-ig elektromos kisbusszal szállítják oda-vissza.

Vannak hitbeli kérdések, az egyik ilyen a szempillaspirál. A legnehezebb napon is ez a minimum, amivel megdobjuk a kinézetünket, a mackógatyás home office is elképzelhetetlen nélküle (mert mi van, ha csenget a futár). Egyszóval talán ez az első smink, amivel kamaszkorunkban közelebbi barátságot kötünk (édesanyánk nagy bánatára, hisz az első tuti még az ő sminkkészletéből kerül ki), majd jönnek a kísérletezgetések, a csomósodás, a pandaszem és mi szép lassan rájövünk, hogy a megfelelő szempillaspirál megtalálása leginkább a végeérhetetlen kísérletezésen és a szerencsén múlik. Ezért is dühös ránk jóanyánk, amiért lenyúltuk az övét és ezért leszünk mi is dühösek az összes gyártóra, aki vagy a konzisztencián vagy a kefén változtat, miután már végre révbe értünk.

A feketébb, hosszabb, dúsabb, emeltebb, ívesebb, babásabb, bambisabb, vastagabb szálú szempilla utáni vágy ősi ösztön lehet, amire épülve ma már számtalan D-ig építtethetünk lash stylist-okkal műszálas pillákat a sajátjaink közé (voltak idők mikor hajat varrtak fel a szemhéjra, ma azért kíméletesebbek a módszerek), illetve – kitartó vadászkutyaként – megkereshetjük az ideális szempillaspirált.

Hogy milyen a tökéletes szempillaspirál szerintem?

• A keféjével egyenletesen, a pilla teljes hosszában könnyedén felvihető a festék,
• a festék nem túl sűrű, nem csomósodik és nem szárad be a második használat után,
• a szempillafesték tartós, de nem irritálja a szemet, nap közben nem kopik el, nem pereg le, nem leszünk pandaszeműek tőle, még a legromantikusabb dráma nézése után sem, cserébe az első lemosós suhintásnál villámgyorsan és hátramaradó festékmaradványok nélkül lemosható,
• nem túl sok,
• nem túl kevés,
• nem túl drága,
• hosszú éveken át egyenminőségű, na jó, a csomagolást lehet módosítani, de a belbecshez és a keféhez nyúlni szigorúan tilos.

Kinek mi az ideális?

Rövid pillákhoz érdemes – szempillagöndörítés után – vastag sörtéjű, tömör fejű ecsettel hosszabbító szempillaspirált alkalmazni. Ezzel a sörtével lehet a leginkább egyenletesen felvinni a festéket, hiszen a rövid pilláknál nem elég csak a végét hangsúlyossá tenni.

Ritkásabb pillák esetén a meglévő szálak vastagítása a cél, ehhez dús fejű, de nem túl tömött ecset való és olyan krémes szempillafesték, amely – lehet, hogy picit lassabban – de vastagságot adva köt rá a pillákra, anélkül, hogy összecsomósodna.

Göndörödésre nem hajlamos pilláknál az íves kefe az egyik biztos kulcs a sikernek. Ennél a metódusnál érdemes a pillákat először felülről átkenni, majd alulról is és kötés közben finoman ujjbeggyel is rásegíthetünk, hogy a két réteg festék között ívben száradjanak meg a pilláink.

Ha a hosszra utazunk, akkor rövidebb sörtéjű, fésűs kefét javasolt választani, amellyel könnyedén lehet úgy hangsúlyozni úgy a szempilla végét is, hogy ne vonjuk be túlságosan. Ezzel a szempillaspirállal nagyon szép, természetes hatás érhető el.

Nekem szerencsére alapból hosszú és dús pilláim vannak (amit esténként külön ápolok is), 14 éves korom óta festem őket és előszeretettel játszom a stílusokkal. A legtöbbször csak a végeket hangsúlyozom, ez a sima hétköznapokra pont elegendő, egy tisztességes sminkhez már alaposabba kifestem, a tövektől indulva húzom végig a kefét, és néha kicsit szeretem túltolni, ilyenkor először lenézek, így simítom végig a pillákat viszonylag kevés festékkel, utána pedig jöhet a mennyiségi festék felvitele. Az alsó pillákat soha nem festem, egyszerűen én szűkebbnek érzem optikailag a tekintetemet tőle, másrészt, ha van, amit elkenek/ledörzsölök az fixen ez lesz.

A nyári, bohóbb szettekhez jöhetnek az eltúlzott pillák (nyári melegben sokszor ennyi is a sminkem), ehhez tökéletes választás az Avon Mark Big and False Lash dúsító szempillaspirál, amelynek tubusa is igazodik az évszakhoz, most virágos színkavalkádba öltöztették. A limitált kiadású szempillaspirál szinte műszempilla-hatást kölcsönöz a dúsító mikroszálaknak köszönhetően, vízálló formulája pedig tökéletes választássá teszi a melegebb, napsütéses napokon is.

Szérum a pilláknak?

Bizony. Ahogy ma már számtalan szérummal dúsult fel az esti rutinunk, hogy frissen tartsuk a bőrünket, a szempillánk is megérdemli az extra törődést (amit meg is hálál).

Mit csinál a szérum? A szempillaszérum olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek erősítik a szempillákat, vastagabbá teszik és serkentik a növekedést. A szérum több hónapos következetes használatot igényel, cserébe tartós, jól sminkelhető eredményre számíthatunk. 

Ok, és mióta is festjük a pilláinkat?

Az ókorban már biztosan kenegették a nők, szénből és – bizony – krokodilszékletből készített kencékkel sötétítették el a szemöldöküket és a szempillájukat is. A kozmetikumok használatára az ókori görögök és rómaiak is rákaptak, a dús szempilla a tisztaságot, az ártatlanságot jelképezte, így égett parafával színezték azt.

Egészen a középkorig dívott az ilyen típusú arckikészítés, ekkor elérkezett a homlokimádat, amelynek sokszor áldozatul esett nem csak a szemöldök, hanem a szépreményű ara szempillája is. A puritán elvekkel össze nem vethető kozmetikai szerek használata pedig visszaszorult a felső tízezer budoárjaiba.

Meglepő talán, de az első modern kori szempillafestéket  Eugène Rimmel, Victoria királynő parfümőre fejlesztette ki, ez alapvetően szénporból és vazelinből állt. Találmánya meglehetősen nagy szenzációt okozott, megalapozta a ma ismert termék fejlesztésének vonalát.

A kísérleti szerek után a 20. század elején megjelentek a ma is forgalmazott márkák, a harmincas években szabadalmaztatták a szempillagöndörítőt. A szempillaspirál ma ismert formájára 1957-ig kellett várni, amikor is Helena Rubinstein megalkotta a krémes formulát és annak felvitelére, tárolására legalkalmasabb, toll-formájú módot, amelyet a Revlon megfejelt a kefés végű applikátorral és ezzel a fejlesztéssel egy évre rá, 1958-ban rukkolt elő. A szempillafestés társadalmi elfogadottsága nagyjából a hatvanas években jött el, igaz, azóta a futárnak se nyitunk ajtót egy leheletnyi szemkiemelő festék nélkül.

Az elmúlt időszak a pillanatnyi csodákról szólt. Tavaly, mikor egyszer csak megszűnt a tervezhetőség, a hosszú távú célokért való élés: felértékelődtek a pillanatok. Az addigi coelhoi bölcseletek egy része szinte értelmet nyert, az ép ész megőrzése érdekében muszáj volt meglelnünk a legkisebb dolgokban is az örömre, megnyugvásra való lehetőséget. Szembe kellett néznünk önmagunkkal, meg kellett tanulni ebben a helyzetben megteremteni azokat a pillanatokat, amelyek csak nekünk szólnak.

Bevallom, az első karantén alatt nagyon nehezen ment. Egyszerűen a tagadás fázisában nem találtam elsőre az összhangot az új helyzettel, úgy éreztem a világ esküdött össze ellenem, mikor le kellett mondani a nyári utunkat, el kellett engedni az álmainkat. Aztán mire nyár lett, addigra rájöttem a nyitjára: annak kell örülni ami MOST van, az adott pillanat kínálta lehetőség felé kell fordulni, legyen szó egy közös fagyizásról, egy kisebb kirándulásról vagy egy jó kávéról az árnyékokkal csíkozott teraszon.

Mire ősszel ránk köszöntött a második etap, már gyakorlottan készen álltam, soha ilyen gondosan nem ünnepeltünk Hálaadást és Karácsonyt, minden pillanatnak megvolt a maga értéke. Ha más hasznom nem is származott ebből a pandémiából, annyi bizonyosan, hogy Horatius örök érvényű kijelentését most már teljes valójában fogom.

Talán ezért is vagyok most sokkal fogékonyabb azokra a kampányokra, amelyek ezt a szemléletet viszik tovább, ahol megtalálom a hozzám közel érzett gondolatokat.

Mindig, minden kampányban megtalálom az Igazit. :D

A Ray-Ban You’re On kampánya is ezekre a pillanatokra épít, a rövidfilmekből alkotott kampányában ez kerül fókuszba, na meg a nem is akármilyen napszemüvegek!

Az életigenlés kifejeződhet egy spontán lifttáncban (igen, van ilyen), a #RayBanElevatorDance kihívásnak számos ismert TikTok-sztár tett eleget, de nem feltétlen csak nekik van erre lehetőségük, akár mi is benevezhetünk, ha van bennünk kurázsi.

A TikTok mellett az Instán is belehúzott a Ray-Ban, megjelentek a rendkívül menő filtereik, gond nélkül tetszeleghetünk bármelyik Authentic modellben.

Azért olyan nagy baj nincs, ha egy elsőkönyves író művében az első fejezet hangulata leginkább egy jóféle Molnár színműre emlékeztet. Márpedig Alex Pavesi könyve magasra teszi a lécet. A történet és a könyv szerkezete sokban emlékeztet a kilencvenes évek nagy játékfilmjeire, amelyek előszeretettel hagyták tátott szájjal ülni a nagyközönséget, amíg lefutott a stáblista. Duplafedelességben itt sincs hiány, a történet előrehaladtával és a történetek megismerésével az olvasó – egy jó detektívregényhez illően – keresi a fonákot, az elejtett morzsákat és néha az a csalóka képzete támad, hogy már sejti, tudja, hova fut ki ez az egész.

Pavesi meg élvezettel bogoz, ködösít, szerel fel hamis tükröket, amelyeket egy szép, utolsó felvonásban – tisztelegve a nagy Poirot előtt – kisebb létszámú, de lelkes hallgatóság előtt feltár. Egyetlen apró bökkenő van csupán, hogy Pavesi oly módon belejön ebbe a történetfonásba, hogy a végén a sztoriban – legalábbis nekem – több a csavar egy picit a kelleténél.

Mindettől függetlenül Pavesi úgy bújik a legnagyobbak bőrébe és válik remek epigonná, hogy közben nagyon erősen jelen van a saját hangjai is. Az irány remek, bevallom, szívesen olvasnék a tollából Christie-novellákat, regényeket is, minden adottsága megvan ahhoz, hogy a kort tökéletesen megidézve, a stílust már rutinból hozva, a saját szellemi tőkéjét használva a Krimi királynőjéhez méltó történetekkel szórakoztassa el a nagyérdeműt.

Amíg pedig Pavesi megírja a következő detektívregényét, addig tessék elolvasni a Nyolc nyomozót, amely nem csak detektívtörténetként olvasva érdekes, korábbi olvasmányainkat is képes új fényben feltüntetni, hiszen elemeire szedi a mindenkori detektívregényeket, megmutatván azoknak összetevőt, a köztük lévő lehetséges korrelációikat, variációkat.

Már csak ebből a szempontból is érdekes olvasmány a Nyolc nyomozó.