MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A McDonald’s szendvicsbemutató meghívásában több vonzó dolgot is találtam. Egyrészt izgalmasan hangzott az első tucatban lenni, aki tesztelheti az új szendvicsüket, másrészt vonzott a lehetőség, hogy bekukkantsak a konyhára.

A szendviccsel telibe találták a nem feltétlen mekihívő, de azt gyehennára se űző lelkemet, pont azok az alapanyagok kerültek bele az új prémium szendvicsükbe, amiket én szeretek. Egyfelől a saláta, aztán ott a paradicsom, ezt követi rögvest négy szeletnyi bacon, s az a szósz, amiért a folyamatosan méretét és minőségét váltó Big Mac-t mégis mindig hajlandó vagyok megvenni. A számomra lényegi elemekhez még társul a már megszokott marhahús pogácsa, s a sort egy – a megszokottnál világosabb és ízében kevésbé karakteres – cheddar zárja.

A mutatós csomagolásban rejlő beltartalom tetszetős, a sok zöld, a markáns mennyiségű bacon és a dupla adag szósz kifejezetten jót tesz az összhatásnak. A zsemle a megszokott, kicsit hókadt társaihoz képest csinosan sötét és fényes, akár gyerekkorunk csalamádés bucija.

(A konyha meg izgalmas volt, nem sokban különbözött bármilyen étterem konyhájától, egyenkövezet, ipari gépek, jól bejáratott mozdulatok és szorgos emberek. A legérdekesebb inkább az a látvány volt, ahogy a pult mögül kifelé lestünk a vásárlók felé, eddig ez a perspektíva kimaradt.)

Mutatós külső megjelenés, a prémium kategória a szemünket is gondol

A konyhán készül a szendvics. Nekem már ennyi beltartalom is bőven elég lenne, hisz benne van a saláta, a sok bacon, a sajt. A hús – számomra – mellékes. :)

S a végére itt a reklámfilm is, ahol a népnyelv által kedvelt formában nevezi meg magát a cég, azaz a Meki bemutatja:

Már az Ág utcában nagy divatja volt a családi, baráti készülődésnek. Talán egész kicsi koromban volt olyan, hogy anyával kettecsként kezdtünk neki az ünnepi előkészületeknek, de ahogy közösségbe kerültem, onnantól kezdve valamelyik barátnőmmel, barátaimmal közösen készültünk. Ez hol közös sütést jelentett, hol karácsonyfaállítást (ez nálunk mindig megelőzi az ünnepet), hol egy szimpla adventi koszorú és pár száz, egyéb dísz összeütését.

A Nők érkeztével módosult a helyzet, a barátnőim már hozzánk jöttek sütni, sokszor éjszakába nyúlóan. A fadíszítést a Nőkkel hármasban végezzük, a lakás dekorálása az én reszortom, de érzem, hogy ahogy nőnek, úgy vesznek át feladatokat tőlem. Zsófi – amikor épp nem értetlenül áll a karácsony rapid érkezte előtt – szívesen nézegeti a különféle karácsonyi magazinokat, kisgyerekes lelkesedéssel állítja össze a saját és mások listáját, hangulatba hozva ezzel engem is. Anna már felnőttesebben áll az ünnephez, ő a feladatok oldaláról fogja meg a készülést, ami nem szolgai favágást jelent nála, inkább mély és átszellemült megélését az ünnepnek. Anna csomagol, díszít, rajzol, vág, hajt, ragaszt.

Éppen ezért csodás anya-lánya programmá vált számunkra a Ferrero által idén életre keltett dekorkatalógus néhány elemének megvalósítása, amivel valóban könnyedén sikerült mutatós ajándékokat készítenünk.

Profi előkészítés, minőségi anyagok és erős késztetés, hogy beleegyünk az ajándékokba :)

Állam, kávém, kezem, ajándékom :)

Anyányi lánnyal alkotunk, avagy hova vitted az arany csomagolót?

Egységes, de mégis egyedi, mindketten rajta hagytuk a munkánkon a kézjegyünket. Anna pónit, én bárányokat rajzolgattam :)

Zsófi végigpüffögte a novembert. Nem fért a fejébe, hogy ebből az aranyló őszből hogyan lesz majd hirtelen ünnepváró, karácsonyra készülő téli idő. Nézte a kirakatokat, a boltok polcaink sorakozó csokimikulásokat, s nem kívánságlisták keringtek a fejében, hanem egy csomó bosszús gondolat.

Nem tudtam nem egyetérteni vele. Igaz, én már betáraztam, az ajándékok itt-ott eldugva várják a csomagolást, a szaloncukrok katonás rendben ülnek a kamra polcain, s napok óta azt is tudom, hogy bárány kerül az ünnepi asztalra. Ennek ellenére értettem a benne feszülő ellenállást, még csak épp becsusszant az 5. bé iskolapadjába, erre máris itt a karácsony.

Aztán elkezdtek hűlni a napok és az éjszakák, dér telepedett a reggeli kertre, s lassan, de biztosan beállított az adventi időszak.

Bizony, vasárnap már első advent.

Az idei hangoláshoz, inspirálódáshoz nekem jó lökést adott az IKEA múlt heti karácsonyi rendezvénye, ahol a skandináv karácsonyi fények, kiegészítők, az áruház finomságai és apróságai által nyújtott hangulat megalapozta a karácsonyvárásomat.

Idén az IKEA nem csak a tündéri Mikulásokkal, Luca napi fényárral és ezernyi apró csodával segít az ünnepi készülődésben, hanem ajándékötletei is vannak, amelyek nem csak a megajándékozottnak, hanem a környezetünknek is javára válik. A különféle energiatakarékos okosságok használatára hívják fel ugyanis a figyelmünket, amivel nem csak szebbé, hanem jobbá is tehetjük a mindennapjainkat. Külön erre a célra weboldalt is indítottak, ahol minden hasznos tudnivalóval ellátják azokat, akik környezettudatos ajándékokat kívánnak adni a családjuknak, barátaiknak.

Íme, néhány csodás hangulatkép a múlt heti rendezvényről:

Hangulat kintről

Hangulat bentről

Glögg nélkül semmit sem ér egy gyertyafényes téli este

Fények mindenütt

A Brody Studio teljes karácsonyi díszben

Kenyér- és kalácsfelfújtban az angol konyha nem ismer határokat. Egészen brilliáns megoldásokkal képesek megmenteni a szikkadó kenyereiket és sokkal több fantáziát látnak az aszalódó pékárukban, mint mi.

A karamellizált fehérrépás felfújt is tipikus példa, nem a maradékgazdálkodási oldal alján sunnyog a karácsonyi GoodFoodban, hanem a vegetáriánus ünnepi menük között foglal helyt. Igaz, ehhez én kevésnek érzem, mármint a felfújt témát, de köretnek, na, annak valóban ideális.

A fehérrépa régi gyengém, így én csak pozitív nyilatkozatokat tudok tenni az étellel kapcsolatban, próbáljátok ki, szaftosabb húsok, raguk mellé igazán szívderítő köret.

Fehérrépás kenyérfelfújt

30 dkg fehér kenyér vagy nem édes kalács

50 dkg fehérrépa

1 bő marék mandula

2-3 tk szarvasgombás olaj (opcionális)

2 tk kakukkfű

kevés só

10 dkg parmezán

1,5 dl tejszín

2 dl tejföl

3 nagyobb tojás

2-3 ek olíva olaj

A fehérrépát meghámozom, majd apróbb kockákra, darabokra vágom és egy nagyobb tepsibe borítom, olíva olajjal meglocsolom, kakukkfűvel megszórom, átforgatom, s a 200 fokra előmelegített sütőbe teszem, aminek a hőfokát 180 fokra visszaveszem. Addig sütöm (időként átforgatva a répadarabokat), amíg meg nem puhul és el nem kezd színesedni.

Ezután felütöm a tojásokat, a robotgép táljába teszem, hozzáadom a tejszínt, a tejfölt, a sajt felét, a szarvasgombás olajat, alaposan átdolgozom és kicsit sózom.

A kenyeret/kalácsot felkockázom, majd egy közepes tepsibe zúdítom, a keverékemmel nyakon öntöm, ügyelve arra, hogy mindenhova jusson a tojásos alapból. Ezt követően jöhet bele a fehérrépa, olajjal együtt. Az egészet óvatosan átforgatom.

A mandulát száraz serpenyőben finoman megpirítom, majd a felfújtra szórom. Végezetül a maradék parmezán is a felfújtra kerül, amit fóliával lefedek és 180 fokon nagyjából háromnegyed óráig sütök.

Az utolsó 10 percben leveszem a fóliát.