MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Az utazás számomra mindig ünnep. Akár egy napra megyünk, akár hosszabb időre. Szeretek felkészülni, ízlelgetni a lehetőségeket, játszani a gondolattal, hogy mikor mit fogunk csinálni, s melyik programhoz mit szólnak majd a Nők.

Az utazás adja azt a pluszt az életembe, amiért megéri még egy kicsit tovább dolgozni, ami megéri a lemondást, meg nem vett táskát/kabátot/pólót, ami – egy nő életében – hatalmas önmegtartóztatást jelent.

Cserébe világot láthatok. S ehhez igazán messze se kell mennem. Elég csak a szomszédba kirándulni.

Ausztria évtizedek óta visszavár. Mindig más és más arcát mutatja, a karácsonyi vásárokkal, a biciklis pincetúrákkal, a tájegységeit bemutató bölcs javaslataival. Eddig főleg a nyári hónapokban jártunk felé, a tél – a vásárokat kivéve – mindig Lengyelországé volt, de olyan klassz és csábító programokkal készül, hogy itt az idő, hogy felfedezzük télen is.

Igazából messze se kell menni, Alsó-Ausztriában már minden kívánságunk teljesülhet. A sí szerelmeseinek a pályák kínálta lehetőségek, s nekünk, mezei kirándulóknak is számtalan izgalmas programmal készülnek. Pedig a tél nehéz terep. Aki nem szeretne siklani, azoknak nehéz elfoglaltságot találni, kevés olyan őrült van, aki 20-30 kilométereket túrázna a téli időszakban (khm, kivéve engem). De az osztrák vendéglátók erre is gondoltak, a gazdag programkínálatban találni hótalpas kirándulást, kézműves programokat, fáklyás kirándulás (mekkora királyság már!), kutyaszánon való suhanást (erre is szívesen beneveznék), befagyott vízesésekhez vezetett túrákat, s a sível kacérkodóknak is kitalálták az ideális megoldást: a próbasíelést, ami lehetőséget kínál arra, hogy mindenki eldönthesse szerelembe kíván-e esni ezzel a sporttal vagy nem.

Idei újítás: kivilágított sípályákon is suhanhatnak azok, akik Semmeringen síelnek

A programok mellett a fények is nagy szerephez jutnak, a különféle ünnepi vásárok aranyfénybe vonják a havas tájat, a hidegtől és a forralt bortól kipirulva sétálgathatunk megannyi kézműves vásárban. Lesz olyan, ahol hőlégballonokkal világítják be a vásárt (Lackenhof), de maszkos felvonulás, lampionos, fáklyás ünnepi vásárra is számíthatunk.

Egyszóval Alsó-Ausztria ideális célpontja lehet a rövidebb-hosszabb téli kiruccanásainknak. Az ötlet megfogant, már csak ki kell dolgozni a részleteket, s visszaakasztani egy-két ruhadarabot a boltban.

A november furcsa hónap. Még ősz, de már picit tél is. Valaminek a vége, de még semminek sem igazán a kezdete. Nemszeretemhónap. Sokszor szürke, mállik, ködöl, reggel sötét, este még sötétebb.

De a november jó hónap. A hűvös ellen lehet kuckolódni, a sötét ellen jöhetnek a mécseshadak és a különféle lélekmelengető gyertyák, s novemberben lehet készülődni, gondolkodni, tervezni, raktározni, s sok édeset enni.

Az elmúlt évek legkedvesebb novemberi desszertjei nektek és nekem az alábbiak:

Ananászos gyümölcskenyér

Pekándiós, mazsolás koszorú

Kompót, minden mennyiségben

Nutellás pizza

Gesztenyés blincsiki

A körtét leggyakrabban nyersen esszük, néha egy-egy salátába, süteménybe belekomponáljuk, de több szerep nem igen jut neki a konyhában. Pedig a körtéből rengeteg dolog születhet, lehet belőle leves, adhatjukmpitékhez, ragukhoz, mártásokhoz, húsok mellé is kínálhatjuk.

Íme, itt van néhány ötlet, hogy mi mindenre használhatjuk fel a konyhapulton árválló körtéinket.

Leves

Currys körtekrémleves

Saláta

Fetás gyümölcssaláta

Főétel

Körtés, csirkés pite

Körtés, bryndzás tészta

Körtés, gyömbéres marharagu

Desszert

Őszi pite borban párolt körtével

Kompót

Gyömbéres, körtés pite

Körtés piskóta

Körtés cobbler

Nekem az őszben a napfény és színes levelek mellett a legnagyobb kedvencem a láng. Ez lehet kályhában ropogó tűz vagy akár egy mécses vagy gyertya lángja. Valószínűleg gyerekkori emlékeim kötnek ehhez, amikor az első hidegebb éjszakákon már begyújtottunk a nappaliban lévő nagy cserépkályhába, s az én kis vaskályhámban is már vígan ropogott a tűz.

A mostani lakásunk első berendezési tárgyai között is ott voltak a mécsestartók, s az Ikeában tett első látogatásom alkalmával rögvest két cuki lámpással tértem haza (mint a magyar ikealátogató lakosság 99%-a), s a mai napig előszeretettel használom ezeket.

Míg a nappaliban csak a gyertyafény meghittségére, a pontnyi meleg villózására van igényem, a fürdőszobában az aromagyertyákat részesítem előnyben. Vesztemre, most épp csokoládés és vaníliás pihen a pulton, isteni illatuk van, de a pavlovi reflexek okán nem biztos, hogy ez volt a legjobb döntés. Esélyes, hogy egy esti gyertyafényes csobbanás után lerabolom a Nők dugi csokoládékészleteit.

Egyszóval szeretem a gyertyát, kedvelem a fényét, rettentően boldog vagyok, hogy nekünk már nem e mellett kell olvasni/varrni/élni, de hangulatelemként elengedhetetlen részét képezik az életemnek. Főleg a hosszú késő őszi estéken és a karácsonyi időszakban. A gyertya fénye és az illatgyertyák aromái mind-mind hozzáadnak az adventi időszakhoz, segítenek hangulatba kerülni, kiszakadni a mindennapi nyüzsgésből. Jótékonyan hatnak ránk és ez nekünk egy cseppet sem árt.

Mostani kedvencünk az Air Wick illatgyertyája, amelyik nem csak illatos és világít, hanem még a színét is váltja. Ráérős délutánokon jól bambulható, alfa állapotig. :)