Mirelle

Bár előszeretettel gondoljuk azt, hogy csak az utóbbi évtizedben lettünk – néhányan – ilyen harcos aktivistái a fenntarthatóságnak, és a világ kincseit pazarló létezésünkre csak most döbbentünk rá, akkor csak szólok, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 1945-ben jött létre. Kicsivel korábban, mint maga az ENSZ (és kicsit később be is tagozódott), és már 1980 óta ezt a megalakulást ünnepeljük az Élelmezési Világnapon, ami nem feltétlen az ünneplésről, hanem inkább a figyelemfelhívásról szól.

Az idei év a Víz éve, hiszen ha nincs víz, nincs élet (legalábbis az ember víz nélkül nehezen boldogul). A víz az élelmünk alapja, legyen szó húsról, kávéról vagy épp a vízzel jól gazdálkodó kölesről. A vízért a bolygó felelős polgáraiként nagyon sokat tehetünk. Első körben nem pazaroljuk, hanem értékként tekintünk rá, a mindennapi szokásainkat is ehhez igazítva, elzárjuk a csapot, ahogy a Gazdálkodj Okosan is tanította, mosogatógéppel mosunk, víztakarékos mosógépekkel dolgoztatunk, a használt sütőolajat gyűjtőbe helyezzük, nem kádfürdünk naponta, hanem négy percen belül letusolunk, a lakásfelújítás, házkialakítás során igyekszünk hasznosítani az esővizet vagy a mosógép szennyvizét. A sor hosszan folytatható az autónk mosatásától kezdve, a víztakarékos csaptelepeken ét, a fogmosás közbeni felesleges vízzubogtatásig és a megvásárolt élelmiszereink felhasználásáig.

Minden elpazarolt élelmiszer, minden feleslegesen kukába kerülő étel elpazarolt vizet is jelent, hiszen az összetevőiket ez az éltető elem nevelte, legyen szó kenyérről vagy épp egy szeletnyi húsról. Ma, az élelmiszerek harmada megy pocsékba, ahelyett, hogy végre megtanulnánk körültekintően vásárolni, leszoknánk a túlvásárlásról és valóban az kerülne a kosarunkba, az otthonunkba és a tányérunkra, ami valóban szükséges és a szemetesünk helyett inkább komposztálóra lenne csak szükségünk.

Amíg termelünk felesleget, azt legalább tegyük úgy, hogy másnak jó legyen: emberi fogyasztásra még alkalmas, de lejárta közeli termékeket évek óta a Magyar Élelmiszerbank munkatársai és önkéntesei osztják szét – csomagok formájában – az arra leginkább rászorulóknak. Az idén 18. alkalommal útnak induló segélykonvojban 21 cég adományai indulnak útjukra, hogy olyanok asztalára vigyenek ételt, akik számára a pazarlás elképzelhetetlen. Csodálatos munka ez, köszönet érte minden résztvevőnek, de csendben azért csak azt remélem, hogy egyszer megérjük az elég mértékét és egyszer megéljük azt a jóléti állapotot, ahol ilyen adományokra nem szorul rá a lakosság szemmel is jól látható része.

Addig pedig óvjuk a vizet, vigyázzunk arra, amit kölcsönkaptunk, tanuljunk meg mértékkel élni.

Néha együtt állnak a csillagok. Ma is így esett, egy reggelre meghirdetett, de gluténmentesen étkezve reggelit nem adó esemény és Anna abbéli kívánsága, hogy tökös-fűszeres palacsintát adni összecsengett az én agyamban. S míg a harag nem jó tanácsadó, az éhség az, így gazdagabbak lettünk egy remek recepttel és még jól is laktunk.

Pumpkin Spice Pancake – gluténmentes

24 dkg gluténmentes liszt (most épp a Sparé)

30 dkg főtt, langyosra hűlni hagyott tök, pürésítve

2 db L-es tojás

1 csomag sütőpor

3,3 dl tej (vagy növényi alternatíva)

5 dkg cukor

1 csomag vaníliás cukor (vagy vanília esszencia)

1 bő mk. mézeskalács fűszer

csipetnyi só

1 ek. étolaj

A tököt meghámozom, kockákra vágom, majd megfőzöm. Amikor megfőtt, akkor egy tányérba átszedek belőle 30 dekányit és hagyom, hogy a felesleges gőz távozzon belőle és legalább langyosra hűljön.

Egy edénybe kimérem a lisztet, elkeverem a sütőporral és a fűszerrel, majd ráütöm a tojásokat, hozzáadom a tejet, a csipetnyi sót és végül a tökpürét. Robotgéppel gyorsan elsimítom, majd még egy evőkanál étolajat (kókuszolaj is lehet) hozzáadok, és azonnal sütni kezdem az előmelegített palacsintasütőn.

Vigyázat! A színe csalóka, könnyű elégetni és még csak észre sem veszed. Érdemes közepesnél valamivel nagyobb lángon sütni és félszemmel figyelni.

Tálaláskor mehet rá juharszirup, kerülhet mellé vaníliafagylalt, sodó is. Mi a Virágbéke fahéjágyon érlelt repce krémmézével ettük, ütős páros volt.

A Tefal, a világ vezető konyhaieszköz-gyártója idén fontos évfordulót ünnepel, hiszen 70 éve jelent meg a kiskereskedelmi piacon, azaz a háztartásokban a kukta, amely lehetővé tette a sokkal gyorsabb és hatékonyabb ételkészítést, főzést. Nem véletlen, hogy a kukta ma is alapdarab majdnem minden konyhában, és hogy azóta is dolgoznak a fejlesztésén, megújításán, a korszellemnek, a technológiai fejlettségnek és a vásárlói elvárásoknak megfelelően alakítva a megszokott és megszeretett kukta-minőséget.

A Tefal küldetése a háztartási konyhák eszközparkjának fejlesztése, amely lehetővé teszi a minél gyorsabb, hatékonyabb ételkészítést, és mint látjuk, ez a törekvés nem újkeletű. A Tefal neve nem véletlen vált a minőségi, elérhető konyhai termékek szinonimájává, hiszen szinte minden konyhai helyzetre tud megoldást kínálni. A márka szortimentjében a kuktáktól és serpenyőktől, a klasszikus vagy intelligens edényeken át az ételfeldolgozókig és turmixgépekig számos konyhai segéderő található.

Mi is az a kukta?

A kukta egy olyan konyhai készülék, amely a nagynyomású gőz segítségével főz, illetve párol. A kuktát úgy tervezték, hogy akár 70%-kal csökkentse a főzési időt, hatékonyan és kényelmesen oldja meg az ételek elkészítését. A kukták, azaz a gyorsfőzők úgy működnek, hogy egy lezárt edényben felfogják a gőzt, ami növeli a főzési környezet nyomását és persze annak hőmérsékletét. Ennek eredménye: rövidebb főzési idő és magasabb tápanyagtartalom az így készített fogásokban.

Hogyan született a kukta?

A gőz igába hajtása már jóval a 20. század előtt megszületett, így a kuktának is megvolt már a maga kezdetleges előképe, a Papin-fazék, amely mint számos sok fontos találmány, a véletlennek volt köszönhető. Történt ugyanis, hogy Denis Papin francia matematikus, fizikus a kor másik szellemi nagyságával Christiaan Huygens holland feltalálóval közösen kezdett el dolgozni egy, a szökőkutakba vizet pumpáló szerkezet megalkotásán, amelyre Versailles gyönyörű kertjébe tervezett szökőkutak vízellátásához volt elengedhetetlenül szükséges. Papin megépítette egy kezdetleges szivattyút, amit puskaporral működtetett, de a folyamatos kis robbanásokkal operáló eszköz ötletét kollégája elvetette. Papin megadta magát, a puskaport gőzre cserélte és a rendszer többet nem robbant, csak működött, igaz kicsit túl nagy vehemenciával, de ezt már könnyű volt finomhangolnia a két feltalálónak, egy biztonsági szelepen keresztül elvezették a felesleges gőzt.

Ennek az elvnek a mentén született meg 1679-ben a Papin-fazék, amelyet még sokszor nem is főzésre, hanem élelmiszerek és orvosi műszerek sterilizálására használtak és amitől eleinte – nem véletlenül – féltek a háziasszonyok. A megfékezhetetlennek tűnő gőz több konyhai balesetet és még több pletykát okozott, de a biztonsági szelep lehetővé tette, hogy a kukta a felesleges gőzt kiengedje és a fazék belsejében a nyomást olyan, egyenletes szinten tartsa, amelyet az edény fala kibírt anélkül, hogy szétrepedt volna. Az 1800-as években még tovább csiszolták a szelepbiztonsági rendszert, amely lehetővé tette a gőz távozását, ha a nyomás túl magas lett az edényben. 

Szerencsére ma már ezek az anekdoták a múlt közébe vesztek, nem csak Papin, hanem a semmibe repülő kuktafedelek is, hiszen a 21. század kuktái már nem csak okosak, hanem rendkívül biztonságosak is.

A modern kukták több olyan biztonsági funkcióval is rendelkeznek, amelyekről sokan nem is tudnak, egyik ilyen a termikus biztosíték, ami nem más, mint egy aprócska alkatrész, amely egyszerűen megolvad, ha a nyomás és ezáltal a hőmérséklet veszélyesen magasra emelkedik, és lehetővé teszi a gőz távozását az edényből. A modern kuktákban akad másfajta biztosíték is elrejtve, ami megakadályozza a baleseteket, az úgynevezett túlnyomás biztosíték, amit a fedélen lévő kis lyukról ismerhetünk fel. A Tefal azonban szeret ennél is biztosabb alapokra építeni, így a modern kuktáiban öt olyan biztonsági rendszert rejtett el, amely bármilyen probléma esetén segít annak elhárításában.

Az innováció nem áll meg

A mai kuktákat az elmúlt évtizedek során sokszor áttervezték, de az elv és a cél ugyanaz maradt: a kukta körülbelül a felére csökkenti a főzési időt, energiát és pénzt takarít meg, de népszerűségének legfőbb oka, hogy a kuktákban főtt étel több tápanyagot, vitamint és egyéb fontos anyagot képes megőrizni. A kukta háromrétegű aljának köszönhetően a hő sokkal jobban eloszlik az edényben, és a víz gyorsabban forr fel. A tökéletesen zárt környezet, amely nem engedi ki a gőzt, nagyobb nyomást generál, mint a környező terület – akár annak majdnem háromszorosát. Így az ételek nem 100 °C-on, hanem akár 130 °C-on is megfőzhetőek, ami jelentősen lerövidíti a főzési időt.

És akkor még nem is beszéltünk a mindent járó kisfazekakról, a teljes konyhai paletta éllovasairól, a gyorsfőzőkről, amelyben a Tefal szintén izgalmas újdonságokat hozott el a konyháinkba.

Bombay a legmenőbb kutya Óbudán.

Pontosítok: Bombay a legmenőbb kutya Budapesten. Saját delije van.

Óbudának még mindig van mit pótolnia, ha beülős helyekről, minőségi kávéról, hosszan elnyúló brunchokról vagy delikáteszboltokról van szó, ezért is hiánypótló a Bogdáni út elején, az újonnan égbe szökő Waterfront City egyik lakóépületének az aljában kialakított Bomiz Deli.

Bevallom, engem első körben a rendkívül harmonikus belső tér kapott meg, a magas ablakokon beáramló fény, a kis alapterületű kávézóból áradó, szinte gigantikus, de mégsem rideg térérzet. A letisztult, gondos előkészítésről árulkodó környezetben egy ugyanilyen végiggondolt, bölcsen megalkotott, kiforrottnak is mondható koncepció pihen (ami nyitás után alig egy héttel hatalmas szó). Szépen egymásra talált itt a helyszín, a helyiség és a tartalom. Nem véletlenül vágytam ott ülni, ebben a térben, a meditáló kutya szekkója alatt, ebédbe fordulósan kicsit bruncholgatni, szemezgetni a szezonális választékból, mind a konyha, mind a süteményes pult, mind pedig a kávéválaszték legjavát lefölözni, mélázni, lenni, beszélgetni.

Ebben a hirtelen jött, kicsit szürkére sikeredett őszben pont megérkezett a délelőtt, amibe kellett ennyi plusz, az előző napi esőben, sötétben, fázósan való létezés feldolgozására, így – két munka között – megtettük azt az alig 10 percnyi utat, amivel pont Bombay küszöbe előtt találtuk magunkat. Aki, jó házigazdaként, örömmel fogadott minket.

Eredetileg kávézni vágytunk, de aztán valahogy egy könnyed és a szezon sztárjait szépen felsorakoztató ebéd lett belőle. Anna, akiben minden napszakban megvan a hajlandóság a superfoodokat felsorakoztató tálak fogyasztására, most is egy Smoothie Bowl felé nyitott, amiben spirulina, spenót, banán, avokádó, füge és áfonya is megbújt. Az én napsütötte őszömet pedig egy Körtés gorgonzola saláta személyesítette meg, sok-sok pirított dióval, balzsamecettel, friss zöldekkel. Nem csak az alapanyagok minősége és az összhatás harmóniája volt ebben a fogásban izgalmas, hanem az, hogy valóban mindenből annyi került a tálba, ami nem a hatékony, hanem a minőségi működés ismérve. Nem kellett kecskeként kilegelnem a vegyes salátát a lényegi elemek alól/közül, minden falat megkomponálható volt úgy, hogy sajtból, körtéből, salátából és dióból is jusson a villámra.

Anna bowl-ja is kerek egészet adott, élvezte a textúrák sokszínűségét, szerette azt a visszafogott édességet, amely lehetőséget teremtett a tála alkotóelemeinek egyeként is megmutatkozni, egyetértett a mennyiséggel és kedvelte az esztétikumát.

Miután nem siettünk és Bombay, plusz a környékbeli kutyák teljesen tudatosan erre vetődő falkái jól esett békésen nézegetni, még desszertet és persze kávét is választottunk. A Bomiz desszertválasztéka igen ügyes, akad itt bőven a klasszikusokból és a mentesen étkezők számára is van kínálat, így aztán Anna a szép és letisztult citron tarte mellett döntött, én pedig a vegán, gluténmentes áfonyatorta vonzásába kerültem. Anna a szezon vitathatatlan sztárját, egy Pumpkin Spice Lattét választott a desszertje mellé, az én Marék műhelyből kikerült csészécskémbe pedig egy cortado került.

A Bomiz hétköznap és szombaton várja – Bombay személyében is – a vendégeket. Korán nyit, hogy legyen időtök akár munka előtt magatokhoz venni a szendvicseket, kávékat és pont annyira későn zár, hogy egy kései brunch, egy időben fogyasztott ebéd meg egy kora délutáni kávé beleférjen, és még arra is legyen időtök, hogy összeválogassátok a vacsorához a különféle – javarészt magyar – delikát finomságokat.