MIRELLE Atelier

A 2025-ös line-up bejelentésekor nem volt kérdés, hogy milyen koncertek köré fog szerveződni a jelenlétem. A kis lakás csodája, hogy a Nők zenei ízlése nem zárt ajtók mögött formálódott, hanem a közös terekben s erősen hatással volt az ott élőkre is. Az évek során számtalan előadót köszönthettem így az életemben, volt, akivel nekem is sikerült barátságot kötnöm és volt, akinek a zenéje korszakokat idéz meg bennem. Az idei fesztiválélményemet ez a nosztalgia határozta meg, pontosabban előzetesen azt gondoltam, hogy Annával megélem Shawn visszatértét, míg Zsófi örök szakítós zenéjét biztosító Post Malone-nal a kamaszkori érzelemviharoknak állítok emléket. Szóval ők voltak a biztos befutóim. Ahogy közeledett a nyár, úgy kristályosodott a program, Charli XCX is a meghallgatandók listájára került, a cirkuszi és egyéb előadások között is bőven akadt szimpatikus, a többit meg bölcsen a Szigetre hagytam. Az mindig bevált az utóbbi több mint két évtizedben.

Charli XCX koncertjét páholyból néztem, a lelkes tömeg felett, a Finlandia erkélyéről követtem az eseményeket, néztem, ahogy egy emberként loholja be a színpadot a közel másfél órás show alatt, énekel, mozog, jelen van. Bevallom, nekem ez a fajta színpadi jelenlét borzasztóan furcsa, azzal is bajom van, ha férfiak tárgyiasítják a nőket, de itt tulajdonképp Charli XCX önmagát tárgyiasította igen nagy műgonddal, minden félreértést elkerülendő. A másnap színpadra lépő Nelly Furtado őszinte derűje, önazonos jelenléte sokkal szimpatikusabb volt, volt sodrása, élvezte és szerette a színpadon töltött időt és a közönséggel is megtalálta a hangot, nem vágtatott, nem lefutotta a kötelező köröket, hanem megélte a jelenlétet.

Shawn hét éve egy szülői vesszőfutás volt. Két 14 évest vittünk ki, akik közös lelkesedésüknek éltek: az akkor 20 éves Shawn volt az Isten, éjjel-nappal hallgatták, minden tudtak róla, azzal a kiskamaszos hévvel élték meg a rajongásukat, amitől az ember azért – ha nem rajongó – könnyen lejön az életről. Minden Shawnról szólt, az olasz nyarunkban Shawn plakátjai ugyanolyan előkelő helyt foglaltak el, mint Firenze egyéb látnivalói (vagy még előkelőbbeket). Szóval ebben az erősen felfokozott lelkiállapotban álltunk ott, két kamasszal és még rengeteg rajongó kamaszt kikísérő szülővel, aki korábban soha nem tette ki a lábát a Szigetre, így magától a helytől is eleve stresszes volt. Az éppnemkamasz srác egyébként hibátlan show-t tolt, a lányok sírtak és nevettek a boldogságtól, mi egy emberként óvtuk őket a cigivel-sörrel vonuló, jaj csak a barátomat keresem társaságoktól. Kész felüdülés volt, mikor véget ért a koncert és végre visszatérhettünk a prücskörészős, szigetelős létezéshez a bodyguard szerepből kilépve.

Most, a 27 éves Shawn olyan boldogan, önazonosan, elégedetten, jó energiákkal telten jelent meg a színpadon, amit öröm volt megélni. Nagyon ügyesen és szépen építette fel a koncertet, a setlist összeállítása hibátlanra sikeredett és ezt az egykori kamasz, ma már fiatal felnőtt rajongókból álló tömeg nagyra értékelte. Működött a kémia, a kölcsönös vonzás megadta a koncert vibrálóan jó hangulatát, itt mindenki rá volt hangolva a másikra, a tömeg egyként énekelt, élvezte azt a felszabadult örömöt, amivel szembetalálta magát a színpadon. Anna és a barátnője most már fekete övesként állt a tömeg megfelelő pontján, én egy kicsit hátrébb, a hangsátor oldalában olvadtam bele a tömegbe. Hibátlan koncertélményben volt részünk, a tavaszi 21 Pilots adta feeling mellé erősen felzárkózott ez a másfél óra is.

Ha már szóba került a 21 Pilots: nekik köszönhetően jutottunk el idén az Új-Zélandról származó Balu Brigada koncertjére. A tavaszi, bolognai koncert előzenekaraként megismert testvérpár alapította zenekar nagyon szerethető, jó zenével hangolt minket, nem voltak töltelékei az eseménynek, hanem képesek voltak önálló entitásként megmutatkozni. Ez az egyéni hang, az egyediségük nem csak minket érintett meg, rengeteg olasz koncertezett velünk, akiken a Clancy worldtour póló elég irányadó volt ahhoz, hogy belőjük, vagy Bolognában vagy Milánóban találkoztak előzenekarként velük. Igazán üde színfoltjai voltak a mostani fesztiválnak is, látszott, hogy élvezik, pár év és sokkal többet fogunk hallani róluk.

Lil Frakk koncertjére mondhatni véletlenül tévedtem oda, de pont ezekért a véletlenekért kell fesztiválra járni. Így lett Stromae az életem része, így kerültek be előadók, számok az mindennapjaimba, éltem meg nagyon vicces és kellemes jeleneteket, tomboltam együtt eszelős olaszokkal vagy ringattam el magam francia sanzonok ritmusára. Annával most is találtunk egy remek afrikai együttest, valamelyik kóborlásunk közben és így köszöntött rám a Dropyard oldalában, egy nyugágyban heverve, Lil Frakk. Pörgős 45 perces előadást tolt le, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a rajongóival, a számai és a srác is meglepően összeszedett volt. Kifejezetten élmény volt hallgatni.

Az ő előadása után még cirkuszba terveztem menni, de a teltház okán a Vándor Vursli területén található utazó színházba „váltottam jegyet”, ahol egészen zseniális műsorba botlottam. Csodálatra méltónak tartom azt a sokszínűséget, ami ezeket a vándortársulatokat jellemzi, az, ahogy kidolgoznak egy műsort, ahogy a szerepeket kiosztják, csiszolják, ahogy a jelmezek megtalálják végső formájukat, a jelmezekben, díszletekben ott a mindent felülíró praktikum, de közben dekadensek, viccesek, ahogy generációkon átível ez az életmód. Elképesztően bátor dolognak tartom és boldoggá tesz, hogy a 21. században is vannak, akik ezt a szabad életet választják, ez a vándorcigány létet, amelynek a vadságát, a szabadságának illatát – ha csak egy előadás erejéig – jó megélni.

Ugyancsak döbbenetesen erős performansszal készültek a belga Circumstrance tagjai. A kiöregedett artistákból álló csoport Glorious Bodies előadása kérlelhetetlenül mutatta meg az idő múlását, tartott tükröt a társadalomnak és a cirkusz világának, ahol a testi erő fogyatkozásával eldobhatóvá válik a művész, feleslegessé válik az ember. Nagyon érdekes volt figyelni, ahogy az előadás bevonzotta a jellemzően fiatal nézőket és szinte senki sem távozott, amíg véget nem ért, s látni, hallani azt a standing ovationt, amit ezek az önmaguk elesettségét megmutató, önön valójukat őszintén feltáró emberek, művészek kaptak. Felemelő volt.

A Sziget záróakkordja számomra Post Malone koncertje volt. Malone Zsófival érkezett a háztartásba, minden lelki bicsaklás orvoslására az ő számai szolgáltak, és a kamasz létezésben bőven akadt olyan bukkanó, amire Posty volt a legjobb megoldás. A közönség összetétele nagyon másként alakult, mint Shawn esetében, a legmelegebb nyári nap legmelegebb estéje sem kedvezett a tömegben állásnak, több volt a legyező, mint a sör a kezekben és így is folyamatosan lehetett inni, hogy a hőséget és a fesztivál végére szépen visszaköszönő port ellensúlyozzuk. Posty áthangszerelt számaiban kicsit nehéz volt a country alatt felfedezni a régi flow élményeket, értettem az irányt, de a közönséggel együtt jó pár taktus kellett mire egy-egy szám kapcsán megjött az aha-élmény és rá tudtam csatlakozni.

Malone önpusztító életmódja szintén erőteljesen megmutatkozott. Nem a bieberi értelemben, aki a mozgásképtelenségig belassulva töltötte a fél szigetes koncertjét a színpadon, de mélyen megdöbbentett, mikor ez a kicsit kopaszodó, nagyon óvatosan sántikáló énekes két szám között azt mesélte, hogy a múlt hónapban töltötte be a harmincat. Nem tudtam nem összevetni a 27 éves Shawn energiáival, életerejével, itt nem három, hanem bő húszévnyi szakadék tátongott a két előadó között. Posty egyébként élvezettel, lelkesen és rutinosan tolta le a koncertet, elsörözgetett a számok között és alatt, a gitár és a cigi jól megfértek egymás mellett a kezében, hozta a country hangulatot mind a számaiban, mind a színpadi jelenlétében.

A Sziget idén is számos utazásra invitált és örülök neki, hogy tudtam belőlük merítkezni, és már most kíváncsi vagyok, hogy jövőre kiknek a társaságában hagyhatom hátra pár napra a valóságot.

Nyár van, és végre itt az a szabadság, amikor a nappalok is lassabban telnek, a reggelek hosszabbak, az estékbe is sok minden belefér, és végre van idő arra, ami után év közben oly sokszor csak sóvárgunk: olvasni. Egy teraszon, a vízparton, vagy éppen a függőágyban. A könyvekkel utazunk, legyen az szerelem, dráma, izgalom, lelki útkeresés, vagy éppen kulináris kaland. Most összegyűjtöttem nyolc friss vagy örök érvényű kötetet, amelyek a nyár bármely pillanatában társaink lehetnek.

Rachael English – Levél az otthoniaknak

Egy régi levél olykor többet árul el, mint bármely hosszú beszélgetés. Rachael English története Írország és Amerika között repít, ahol a múlt titkai és a jelen kérdései fonódnak össze. Főhőse egy olyan nő, aki gyerekként hagyta el hazáját, és most, felnőttként próbálja összerakni a múlt darabjait. A könyv tele van megragadó képekkel: az ír táj esőillata, a tengerpart szélfútta magánya és az otthon utáni sóvárgás. Nyáron olvasva különösen jólesik elmerülni ebben a lassan hömpölygő, mégis érzelmileg erős történetben, ami a család, a gyökerek és az önazonosság kérdéseit feszegeti. Ha szeretitek azokat a regényeket, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem finoman meg is érintenek, akkor ez a kötet igazi társatok lehet a nyári esték csendjében.

(fordító: Kalapos Éva)

Jen Besser, Shana Feste – Dirty Diana

Merész, szenvedélyes és mélyen emberi, a Dirty Diana egy nő életének intim, sokszor nyers, de őszinte lenyomata. Diana a felszín alatt vívja harcait, miközben kifelé a magabiztos, mindenre kész nő képét mutatja. A könyv nem fél tabutémákat érinteni: vágy, hűség, szabadság, önazonosság, mind ott húzódnak a sorok között. A nyár, a forróság és a fesztelen pillanatok tökéletes hátteret adnak ennek a történetnek, amelyben a női lélek sokszínűsége és sebezhetősége kerül reflektorfénybe. Ez nem egy könnyed, tengerparti limonádé, inkább egy fűszeres, erősebb koktél, ami egyszerre csábít és éget. Ha idén nyáron egy provokatív, mégis mély érzelmi utazásra vágynánk, Diana története ideális lesz.

(fordító: Perlényi-Chapman Eszter)

Ijjas Flóra – Bálnák közt, veled

Van valami mágikus abban, amikor a tenger és az ember története találkozik. Ijjas Flóra regénye a bálnák titokzatos világát hozza közel, miközben két ember kapcsolatának finom rezdüléseit tárja fel. A könyv egyszerre lírai és sodró, tele a természet szépségével, amely szinte hallhatóvá teszi a hullámok moraját és a mélység titkos énekét. A nyári hónapokban különösen jó belefeledkezni egy ilyen atmoszférájú történetbe, ami elrepít a hétköznapok zajától távoli, nyugodt világba. A Bálnák közt, veled nemcsak egy romantikus utazás, hanem önismereti kaland is: rákérdez arra, hogy mi az, ami valóban fontos, és hogyan tudunk összhangba kerülni önmagunkkal és a környezetünkkel.

Dr. Csernus Imre – Oroszlánok és farkasok

Csernus doki ezúttal is kíméletlen őszinteséggel szól az olvasóhoz, és ez a nyáron sem rossz hír. Az Oroszlánok és farkasok az erő, a bátorság, a kitartás és a valódi önbizalom kérdéseit boncolgatja. A szerző állatmetaforákkal festi le az emberi viselkedést, rámutatva, hogyan kerülhetünk ki a „falkaszerepből” és válhatunk valódi vezetőkké, saját életünk irányítóivá. A nyári időszak tökéletes arra, hogy újratervezzünk, átgondoljuk, merre tartunk, és Csernus könyve ehhez inspiráló, de nem kíméletes társ. Ha szeretnénk, hogy a nyaralásunk ne csak a kikapcsolódásról, hanem a személyes fejlődésről is szóljon, akkor ezt a könyvet mindenképp vigyük magunkkal.

Sue Monk Kidd – Szárnyak nélkül szabadon

Sue Monk Kidd regénye bátor kísérlet arra, hogy új hangot adjon egy régi történetnek. A főhős egy fiatal nő, aki a hagyományok és az elvárások súlya alatt keresi saját szabadságát, mindezt egy történelmi korszakban, ahol a női hang sokszor suttogásra volt ítélve. A könyv nyelvezete gazdag és érzéki, a karakterek mélyen kidolgozottak, a történet pedig arra késztet, hogy a saját életünket is új szemszögből lássuk. Nyáron olvasva igazi utazás: egyszerre vezet a múltba és önmagunk belső tájaira. Ez a kötet azoknak való, akik szeretik a nagyívű, gondolatébresztő történeteket, és nyitottak arra, hogy a nyaralás alatt is érzelmi és szellemi kalandra induljanak.

(fordító: Csonka Ágnes)

Nick Harkaway – Karla választása

Nick Harkaway műve egyszerre intellektuális és szórakoztató, egy olyan történet, amely a döntések súlyát és következményeit állítja középpontba. Karla karaktere bonyolult, sokrétű és nagyon is emberi: egyszerre próbál túlélni, szeretni és a maga útját járni egy világban, ahol a határvonalak sokszor elmosódnak. A szerző mesterien épít feszültséget, miközben finom humorral és váratlan fordulatokkal tartja ébren az olvasó figyelmét. A nyár hosszú estéin különösen jó belemerülni ebbe a komplex történetbe, ami intellektuálisan stimulál és lebilincselően szórakoztat. Ideális választás, ha nem félünk kicsit mélyebbre merülni.

Kurucz Salome – Diéták nélkül

A nyár sokaknál a könnyebb ételek, a fürdőruhás napok és a „formában kell lennem” gondolat körül forog. Kurucz Salome könyve azonban üdítően más megközelítést kínál. A Diéták nélkül nem egy újabb korlátozó étrend, hanem egy felszabadító szemléletmód, amely a testtel való békés együttélésre tanít. Könnyen érthető, barátságos stílusban ír arról, hogyan szabadulhatunk meg az étellel kapcsolatos szorongásoktól, és hogyan élvezhetjük az evést bűntudat nélkül. Nyárra különösen ideális olvasmány, mert segít felszabadultan élvezni a grillpartikat, a fagylaltokat és a piknikeket úgy, hogy közben jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Farkasinszki Ildikó – Grilldesszertek

A nyár egyik legjobb része a szabadban való főzés, de miért érne véget a grill a főfogásoknál? Farkasinszki Ildikó könyve kreatív ötletekkel és csábító receptekkel mutatja meg, hogyan varázsolhatunk édes és sós desszerteket a parázs felett. Csokoládés finomságok, gyümölcsös csodák, karamelles kísértések, mind olyan formában, hogy a kerti parti végén senki ne akarjon hazamenni. A receptek mellett praktikus tippeket is kapunk, így kezdők és rutinos grillezők egyaránt sikerrel készíthetik el őket. Ez a könyv maga a nyári életérzés: füst, nevetés, ragadós ujjak és elégedett mosolyok.

Kádár Tamásék legnagyobb bejelentése idén a Sziget újraformálása volt, a 31 az új kezdet jeligére. Kicsit tartottam ettől a ráncfelvarrástól, a megszokott és megszeretett, jól bevált, vakon közlekedős Sziget élményét nem szerettem volna elengedni, de mint kiderült, nem is kell.

A Sziget perfect módon működik most is, sőt vannak negyedek, amelyeket örömmel üdvözölök egy kicsit arrébb. A Szoho nagyon eltalált helyszín, a mögötte megbújó, a Világzenei sokadik reinkarnációjának is tekinthető The Buzz színpaddal, a kitelepülőkkel menő lett, sőt a színpaddal szembeni dombon lévő foodcourt is a legjobb helyen van. A tánc- és cirkuszi produkciók is szépen egy helyen lettek tartva, a Vursli kapott egy kellemesen árnyas területet, jóval nagyobbat a korábbinál, a színházi előadásaik is igazi  – fából készült – arénába terelődtek, míg a Cirkusz a Magic Mirror régi helyét foglalja el (ha jól azonosítom be a Hajógyári lankáit). Az ALDI-nak és a közönségnek is jót tett a költözés, sokkal klasszabb helyen, a mindenhez is közelebb került a kedvenc diszkontláncunk, ahol most is van minden, ami egy fesztiválozós naphoz kell, meg persze jégkrém, gyümölcs, péksüti (helyben sütve) és a hűtve tökéletes sós joghurt, az ayran. Ételvonalon nagy taps jár a Tibidabo Pékségnek, gluténmentes opció azért eddig mindig kicsit nyögvenyelősen akadt, ok, a Krumpello és a Simon’s tökéletes sült krumplija működött, de az opciók végesek voltak és ugye akkor még nem beszéltünk a keresztszennyeződésről.

Ebbe az űrbe hozott tartalmat és jóféle gluténmentes kosztot a Tibidabo, örök hála érte és köszönet. A Krumpello most is kint, a töltött krumpli jó opció az alkoholfogyasztás okozta kellemetlenségek tompítására, burgerben meg – ha Annát kérdezitek – a Simon’s smashy burgere verhetetlen. Annyi biztos, hogy éjjel is kedvesek, baromi profik és a hosszú sor senkinek ne szegje kedvét, pikk-pakk hozzá lehet jutni a burgerekhez. Ha már a bélelésről beszéltünk, akkor jöjjenek az alkoholok. Nálunk idén a Finlandia talált be a koktéljaikkal, baromi jó helyen vannak, nehéz nem észrevenni őket a Nagyszínpad oldalában, ezen kívül a Pilsner Urquelle játékaiban mélyedtünk el, meg Johnnie-nál is tiszteletünket tettük, mert az installációjuk mindig menő. Márka-installációban még nagyon ott van az Aperol kitelepülése és az Old Spice Kraken fojtogatta vitorlása is.

Sor. Az van. Valamiért idén a wc-k előtt, lehet kevesebb lett, vagy többet iszunk, bármi lehet, de újféle jelenség, ami meg nem, az a K-híd, de ezt jó lenne, ha lassan megértenék a Szigetre tévedők, felesleges hőzöngeni abban a kicsit több mint negyed órában, hogy bezzeg bejutni könnyebb volt. Ez van, amikor nagyjából 30.000 ember egy üveg nyakán szeretne visszacsorogni a városba.

Menjetek a Szigetre, éljetek a lehetőséggel, szakadjatok ki a mindennapokból, fedezzétek fel a ti Szigeteteket, gazdagodjatok élményekkel. A koncertbeszámolókkal majd külön jövök.

Looking for real Hungarian flavors beyond the tourist traps? Puli és Juhász brings back the nostalgic “csárda” vibe with red-checkered tablecloths, hearty goulash, and authentic hospitality.

Puli és Juhász: A Nostalgic Journey into Hungarian Comfort Food

For those who have lived abroad, the longing for home-cooked flavors is a powerful thing. When my daughter Anna returned from a year in Belgium, her “wish list” was dominated by one thing: authentic Hungarian cuisine. To welcome her home, I chose a place that is currently the talk of the town in the Jewish Quarter: Puli és Juhász.

The Return of the Red-Checkered Tablecloth
In recent decades, the traditional, cozy “csárda” (inn) style—once the backbone of Hungarian dining—has slowly vanished from the city center. Puli és Juhász has set out on a mission to reclaim this heritage. Located in a beautiful Neoclassical heritage building on Dob utca, the restaurant uses a clever mix of humor and quality design to recreate the beloved country-inn atmosphere without being kitschy.

Beyond the “Holy Trinity” of Lángos, Goulash, and Chimney Cake
While most tourists only know the famous trio of street foods, Puli és Juhász aims to show that Hungarian gastronomy is far deeper. The menu is a curated collection of “home-style” classics:

Soul-Warming Soups: Served in traditional small red pots and kettles, their Goulash, Carp Fisherman’s Soup, and rich Pea Soup with semolina dumplings are meals in themselves. The Classics: From the iconic Catfish Paprikash with dill-cottage cheese pasta to the massive crispy Schnitzel, every dish feels like it was made by a Hungarian grandmother. The “Cigánypecsenye” (Gypsy Roast): As the menu poetically puts it, “No music, but the garlic dances on the plate.” Served with traditional “rooster comb” bacon and potato slices, it’s a masterclass in garlic-infused tradition.

Inclusive and Hearty
What I personally appreciated—besides the nostalgic vibe—is how inclusive the menu is. Even with a focus on traditional dishes, they offer a great range of gluten-free and allergen-friendly options, so no one feels restricted while exploring the flavors of Hungary.

Why You Should Visit
Puli és Juhász isn’t just a restaurant; it’s a piece of the Hungarian soul served on a plate. It’s the perfect spot if you’re looking for a “slow food” experience in the middle of the city’s hustle, where the portions are generous, the flavors are honest, and the atmosphere takes you back to a simpler time.

Mirelle’s Tip: Come hungry! The servings are “Hungarian-sized,” meaning you’ll likely be too full for their amazing Somlói dumplings or homemade strudel—unless you plan for a very long, lazy lunch.