Vannak hívások, amikre jó hallgatni. Furcsa dolog ez a világháló, még furcsább a benne való tájékozódás, de az ősi ösztönök még itt is működnek, létrejöhetnek olyan kapcsolódások, amelyek aztán a fizikai térbe lépve is pontosan azt az élményt hozzák, amit sejtettünk, vagy még többet. Eda megkeresése is így érkezett, át a social media felhőjén, hogy aztán egy kánikulától terhes délutánon a belváros szívében materializálódjon és az estébe nyúló, egészen mélyen átmozgató, elképesztő mélységeket megjáró utazássá váljon.
Eda álma épp most válik valóra: megteremtett egy teret, kialakított egy rituálét és maga mellé gyűjtött olyan embereket, akikkel meg tudja valósítani az elképzelését, az önismeret útján lépdelők számára ad betekintést önmagukba, segít a jelek értelmezésében, a mélyebb megélésben és az esetleges elakadások feldolgozásában.
Az önismeret régóta az ember sajátja, a használatával sokan szeretnek csínján bánni, mert sok kérdést vet fel és a válaszokért bizony keményen meg kell dolgozni. Ez az az út, amire csak rálépni lehet, munka van vele, de a végén olyan harmóniában élhetünk önmagunkkal, amely segít valamelyest megvédeni a mindennapok tőlünk független, de ránk is folyamatosan hatással lévő történéseitől. Én emlékezetem óta erőteljes és állandó diskurzusban állok önmagammal, keresve mindig azt, hogy hogyan tudom leginkább megélni önmagamat, nem változni kívántam sosem, csak a legteljesebb módon megmutatkozni a magam valójában. Ez egy autodidakta mód, apámnál láttam a folytonos önreflexiót, emlékeim szerint vele voltak olyan beszélgetéseink, amelyekben ezeket feszegettük és láttam magam körül azt, hogy hányan és hányféleképp próbálnak valamivé válni, ahelyett, hogy önmagukkal kötnének végre szövetséget és ebből a társulásból próbálnák kihozni a legtöbbet. Ez az énmunka folyamatosan velem van és az elmúlt egy-két évben még erősebbé vált, a fizikai valómmal való együttműködés irányába kiterjesztve, illetve társadalmi kontextusban is, mivel a minőségem megítélése (középkorú nő) évezredes atavizmusokat hív elő és lássuk be, ezek jelentős része pejoratív. Tehát most ez az irány, ezeknek a behatásoknak a teljes elengedése, a fizikai, fiziológiai változásaim megélése, azok helyén kezelése. Ebben a felhangosított időszakban, amikor a kérdéseimre folyamatosan keresem és/vagy dolgozom ki a válaszaimat, csodálatos időzítéssel érkezett Eda meghívása. Jöjjek, nézzem meg, ő mit álmodott, ő hogyan szeretne ebben az arra nyitottaknak segíteni.
A megérkezés pillanatától egy rendkívül őszinte, szép íven mozgó, nagy területet bejáró beszélgetésbe kezdtünk, az életünk megannyi pontját érintve meséltünk, kapcsolódtunk, majd jöhetett maga az Anahata szertartás. Eda ebben számos rituálét dolgozott össze, megteremtette azt a folyamatot, amelyben a különálló elemek egyetlen áramlássá váltak. Az Anahata egy zuhanyrituáléval indul. Az aromaterápiát is gondosan használó, a víz tisztító, nyugtató erejét behívó nyitány, amelyben könnyű ellazulni, végre kint hagyni, lemosni mindazt, ami nem a miénk. Az illatokkal azonban nem csak ebben a szakaszban dolgozik, utána is segít a felesleges hatások levételében, abban, hogy minden elcsendesedjen és mi is megérkezhessünk. Ha a zuhanyrituálé alatt még nem is sikerült volna ellazulni, utána már tényleg minden adott ahhoz, hogy a szükségtelen zsizsegés szűnjön. Ami kell is ahhoz, hogy a masszázsrituálé kínálta élmény a maga teljességében megélhető legyen. Nem, nem itt fogja a markotányos masszőr kikapni az egyben letapadt izmokat, ez a masszázs más minőséget kínál (bár a bal vállam sokkal és sokkal jobb lett azóta): a tradicionális masszázstechnikákat a modern érintésterápiával ötvöző holisztikus élményben ott a gyógyítás, az oldás, az energetikai feltöltődés, a meditáció, a megélés lehetősége. Izgalmas tapasztalásokkal teli kirándulás ez, ahol a lecsendesített tudat mögé érkező képek, mondatok, színek helyét idővel biztosan meglelem. A folyamatot lekerekítő, az elindult változásokra ráerősítő záró rituálét követően a magam ritmusában próbáltam felzárkózni a kint folyamatosan lüktető 21. századhoz, majd az Anahata szertartást vezető Evivel átbeszéltük az élményeinket. Hiszen őt is érték behatások, ő is olvasott és látott és érdekes volt összevetni, hogy ugyanabban a térben mozogva, azonos idősíkon ki milyen tapasztalatokat gyűjtött.
A Lemúria kínálta szertartást mindenkinek jó szívvel ajánlom. Annak is, aki folyamatos diskurzusban áll önmagával, aki rendszeres munkát és energiát fektet ebbe az örök kapcsolatba és annak is, aki még az elején áll, szeretne elindulni, de nincsenek mintái, hogy hogyan tegye. Egyetlen kitétel van, amivel tiszteljétek meg magatokat és a Lemúria munkatársait is: legyetek őszinték és működni fog.
