MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A krémlevesek egyik koronázatlan alapanyaga a batáta. Jóformán semmilyen plusz munkát, ízesítést nem igényel, egy-két jól megválasztott fűszer és néhány ügyes feltét pont olyan tartalmassá és izgalmassá varázsolja az édeskrumpliból készített levest, mint amilyenre vágytunk.

A krémlevesek nem csak indításnak nagyon jó, hanem a rohanós hétköznapokon egy könnyed desszerttel párosítva tökéletes ebéddé is avanzsál. Az én levesemet most a nagyobb mennyiségű bacon chips és a krémesen lágy ízű, omlósra párolt póréhagymakarikák tették teljessé.

Batátaleves bacon chipsszel és dinsztelt póréval

1 kg édesburgonya

2 dl tejszín

csipetnyi őrölt szerecsendió

kevés só

frissen őrölt fekete bors

1 nagyobb póréhagyma

25 dkg vékonyra szeletelt bacon

4 tk kókuszzsír

Egy nagyobb lábasba kevés vizet melegítek. Amíg melegszik a víz, addig megpucolom a batátát, majd felkockázom és a vízbe dobom, picit sózom, majd félig fedem és közepes lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul.

A szalonnát csíkokra metélem, majd egy serpenyőbe kevés zsiradékot hevítek és azon ropogósra sütöm a szalonnadarabkáimat. Ebben az esetben nem eszelősség a külön zsír, a nagyon húsos szalonna előbb aszalódik rommá külön zsiradék nélkül, minthogy ropogósra sülne.

A maradék zsiradékon vagy a szalonnából visszamaradt zsíron pedig üvegesre párolom a vékony karikára szelt póréhagymát.

Amikor megfőtt a krumpli, akkor félrehúzom, hozzáadom a tejszínt, majd botmixerrel elsimítom. szerecsendióval és borssal fűszerezem, s ha kell, akkor még egy kicsit sózom (ezzel óvatosan, a bacon is sós).

Tálaláskor bacont és póréhagymát teszek rá.

A repülőgépen kapható csodakosztok engem valahogy mindig elkerültek. A családi nyaralások charterjáratain nem igazán törődtek a minőségi étellel, a Nőkkel közös első és eleddig utolsó repülésünk alatt – 2 másfél éves gyerek nyolc órán át tartó útján – arra se emlékszem, hogy adtak-e enni, s azt hiszem a kaput az egyik légitársaság által felszolgált kókuszos csokiszelet tette be, amit az A-ból B-be tartó, de megszakított repülésem alatt kétszer is képesek voltak felszolgálni.

Szerencsére azért a repülés nem feltétlen szól az igénytelen étkezésről, sőt bizonyos légitársaságok kifejezetten szem előtt tartják, hogy az utazás során kínált étel kulináris élményt jelentsen. Ehhez azonban nem elég az elhatározás, sztárszakácsok is kellenek, akik megálmodják az ideális menüt.

A héten például Anne-Sophie Pic, az Air France új sztárvendég séfje főz a Párizsból New Yorkba tartó járaton, akinek a menüsorát az elkövetkező hat hónapban élvezhetik az utasok. Az utazás alatt a három Michelin csillagos séf különleges gourmet fogásokkal lepi meg a Business osztály utasait. A neves szakács előzetesen személyesen mérte fel az utasok igényeit, észrevételeket-javaslatokat gyűjtött, és azt is elmagyarázta, miként lehet összhangba hozni a magas minőségű gasztronómiát a fedélzeti ellátás korlátaival.

Anne-Sophie Pic-hez a Servair séfje, Michel Nugues is csatlakozott. A francia szakács a légiutaskísérőkkel is megosztotta tapasztalatait, hogy ne csak ételek legyenek kifogástalanok, hanem a szerviz is. Michel Nugues cégének, az Servairnek az is nagyon fontos feladata, hogy biztosítsa a Michelin csillagos séfek fogásainak frisseségét, hogy azok eredeti ízvilágukban és frissességükben kerüljenek az utasok asztalára, akár 9000 méter magasban is.

Miután decemberben és januárban a szakácsnő fogásai már meggyőzték a La Première kabin utasait, Anne-Sophie Pic most az Air France Business kabin számára állított össze öt vadonatúj fogást. Az új menüsorban olyan különlegességek találhatók, mint a sült borjú royal quinoa-val, sült piros paprikával és ananásszal, vagy enyhén sült tőkehal krémes fekete rizzsel és kókusztejjel. A különlegességeket havonta kétszer cserélik a törzsutasok kedvéért.

Sült borjú royal quinoa-val, sült piros paprikával és ananásszal

Anne-Sophie Pic az egyetlen francia női szakács, aki három Michelin csillaggal rendelkezik, valamint 2011-ben a világ legjobb női szakácsának is megválasztották. Bár a séf autodidakta módon tanulta a mesterséget miután üzleti profilú iskolában végzett, de ehhez nagy segítséget nyújtott a családi háttér, amiben a szakács anyuka mellett egy olyan szakács nagypapa is beletartozott, aki elsőként vált három Michelin csillagos séffé 1934-ben.

De nem csak Anne-Sophie kreációival találkozni a különféle járatokon, a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről Szöulba tartó gép fedélzetén a Servair egyik elismert szakácsa, Eric Wilmes képviseli a legmagasabb minőségű gasztronómiát. A „Szakácsok a fedélzeten” eseménysorozat a Twitteren is követhető: #AFchefsonboard

Enyhén sült tőkehal krémes fekete rizzsel és kókusztejjel

Nincs is szebb dolog annál, mint amikor az életem két olyan fontosságú terület találkozik, mint az édesség és az irodalom. Sajnos ezek a pillanatok ritkák, leszámítva azt, amikor gasztronómiai vonatkozású könyvet olvasok, vagy épp anya almás pitéjét falom olvasás közben.

Múlt héten azonban új szintre emelkedett a desszert és az irodalom kapcsolata, a La Delizia tulajdonosainak hála. D. Tóth Krisztina Húszezer éjszaka című könyve ugyanis olyan erőteljesen hatott a Oczella Évára, a kekszmanufaktúra egyik tulajára, hogy desszertbe álmodta a főhősnőt.

A könyv a ma oly erősen jelenlevő, igazán aktív, de önmagáról sokszor keveset sejtő, tudó vagy épp beismerő éppennegyvenes korosztályhoz szól, akik könnyedén tudnak azonosulni a könyv főhősével, Szomjas Helgával. Helga pár száz oldal erejéig az életükbe lép, közel kerül hozzájuk, s kivel milyen kapcsolatot alakít ki. Évára olyan hatással volt, hogy szerette volna Helga érzelmeit ízekben megmutatni a nagyközönségnek.

Az eredmény egy pohárdesszert lett, amelyben sokféle íz és állag találkozik, de ez a sokféleség szép kerek egészet ad. Nem veszik össze a citrom mousse, a szederkrém és a kókuszos panna cotta, mindegyik megmutatja a saját nagyságát és hajlandó a többiekkel együtt is muzsikálni.

A desszert kóstolása kifejezetten érdekes utazás, a főhősnő lelki világa, az ízek színes tárháza és a saját ízlésünk felismerése mind benne van egy kanálnyi desszertben. Nem meglepő mód, mindenkinek más vált kedvenccé  a desszertből. Míg nekem a citrom mousse könnyed savanykássága adta meg azt, ami kimozdít a tél végi lehangoltságból, addig például a Két cica konyháját jegyző Ildi szívesebben barátkozott a hősnő gyengéd érzelmeit megjelenítő kókuszos panna cottával.

A desszert azonban attól igazán jó, hogy sorvezető – azaz könyv – nélkül is élvezhető. Minden előzetes ismeretet mellőzve is nyugodtan választható ez a gazdag aromájú, kellemes, laktató, a fanyar és a lágyan édes mezsgyéjén ügyesen egyensúlyozó pohárkrém.

Aki régóta követi a blogot tudja, hogy imádok utazni, s az édességek is előkelő helyet foglalnak el az életemben. Éppen ezért akadt meg a szemem a Air France KLM ajánlatán, amely ellenállhatatlan ötvözetét kínálja ennek a két dolognak. Bár Valentin napi ajánlatként érkezett, azt gondolom a csokoládé és a világlátás más napokon is jól megfér egymás mellett.

Íme, ilyen ajánlatokkal csábítanak:

Mexikóváros: a kakaó illata, az istenek nektárja
A csokoládé-függőknek a mexikói Oaxaca a legmegfelelőbb hely az ősi csokoládés tradíciók megismerésére. Itt tucatnyi csokoládé manufaktúrában egész nap pörkölik és darálják a kakaóbabokat. Saját kakaó és fűszerkeveréket lehet összeállítani, amelyből saját csokit lehet készíteni, és ezzel meglepetést szerezni.
A kakaóbab fantasztikus utat tesz meg, mire csokoládé lesz belőle, a fermentálástól egészen a konsírozásig. Már a folyamat megismerése is rendkívül izgalmas, hát még az, ha magunk készíthetjük el a saját csokoládénkat.

Édes élvezetek Torinóban
Kétségtelen, Torino lakosai nagyon szerencsések: a kiváló 16. századi spanyol kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően az első kakaóbabok hamar megérkeztek az olasz városba. Nem sokkal később Torino a csokoládé európai Mekkájává nőtte ki magát, innen származik ugyanis az első kemény csokoládé, amit mi ma táblás csokiként ismerünk. Helyi csábító különlegesség a „gianduitto” csokoládé. Ezt a trapéz alakú ínyencséget a legnemesebb kakaóból készítik, és selymes mogyorókrémmel töltik meg.
Nem meglepő módon Európában az amerikai chilis kakaóitalok helyett valahogy ezek az édes, selymes, krémes, lágy táblás csokoládék győztek….ki érti..

Csokoládés Brüsszel
1912-ben, Brüsszelben Jean Neuhaus csoki készítő töltött először puha krémet csokoládéba: Így született meg a „belga csoki”, más nevén a praliné. Nem csoda hát, hogy Brüsszelben minden sarkon kiváló csokoládé készítő várja az édesszájúakat. Sőt, egy Csokoládé Túrára is be lehet nevezni, a város csoki hotspot-jait érinti.
Ehhez nincs mit hozzáfűzni, Neuhaus számos méltó követőre talált, így szinte egész nap vadászhatjuk a csokoládékészítőket, s egyik bonbont falhatjuk a másik után.

Trópusi kakaó paradicsom
A karibi St. Lucia szigetnek tökéletes a klímája a kakaófák számára, nem véletlen, hogy a kakaó a fő exportcikk. Egyedülálló élményt kínálnak a Hotel Chocolat édes szolgáltatásai. A csokoládé nem csak belülről, hanem kívülről is táplál, a szálloda kínálatában értelemszerűen a kakaóültetvényeket felfedező túrák mellett csokoládés masszázsok is találhatóak.