Céklás torma házilag (A férj receptje)
A torma frissen reszelve a legjobb, a húsvéti sonkához nem is ennék mást. Csak hát az gyorsan kiszárad, és a frissen reszelgetés nem épp kényelmes. Valószínűleg ezért találták az ecetes tormát, ami kis üvegben sokáig eláll, és ha épp olyat eszünk, amihez jól esne egy kis légúttisztító torma, nincs más dolgunk, mint elővenni a hűtőből. Egyszerű, praktikus megoldás. És hogy még könnyebbé tegyék az életünket, általában csak leemelünk egyet a boltban a polcról, így nem kell reszelgetni, meg a könnyeinkkel küzdeni.
De azért lássuk be, a bolti ecetes torma nem az igazi. Annyiféle receptúra van, meg annyiféle ízlés, hogy nehéz megtalálni a tökéletes márkát. Vagy túl ecetes, vagy túl édes, vagy elment belőle az erő, de olyannal is találkoztam már, ami egyszerűen, és jellemezhetetlenül, csupán csak rossz volt.
Ennyi bevezető után, ami kimondatlanul bár, de ugyebár azt a konklúziót kívánja sugallni, hogy mindenki gyártsa házilag az ecetes tormát, térjünk rá a konkrétumokra. Mivel anyám kocsonyát főzött, benne sok disznósággal, amihez kimondottan az ecetes torma passzol, és mivel az boltban a minap épp akciós volt a torma, úgy határoztam, kétfélét is készítek. A hagyományos ecetest mellé ezúttal egy céklásat is. Régi igazság ugyanis, hogy a cékla és a torma nagyon kedvelik egymást.
Meghámoztam egy nagy céklát, igyekezve, hogy ne fogjon össze semmit. Majd kisebb darabokra vágva, – hogy gyorsabban megfőjön a belseje is – egy lábos vízbe tettem. Mellé dobtam egy marék vegyes borsot: zöld, fekete, fehér és főképp rózsabors, mert az a legfinomabb (igaz, az nem is bors).
Amíg főtt a cékla, meghámoztam és lereszeltem a pár órával előtte beáztatott tormát. A reszelés felér egy edzéssel: egy idő után már kezd reménytelennek látszani, hogy elfogy végre a torma… Az edzést nehezíti, hogy úgy a torma felénél már nem látunk a könnyeinktől, meg hát néhány zsebkendőt is teletrombitálunk közben. Van, aki védőfelszereléssel vág bele (úszószemüveg, kendő, gázmaszk), és ha nagyobb mennyiséget szeretnénk lereszelni, ez bizony megfontolandó. Én viszont szeretem a kihívásokat.
Amikor a cékla már kellően puha volt, akkor a borssal együtt, botmixer segítségével péppé passzíroztam. Egy befőttesüvegbe átlapátoltam a pépesített céklát és a tormát, ezeket összeforgattam amennyire csak tudtam. Egy kis tálkába öntöttem ecetet, az ecethez kevertem egy kevés cukrot, sót és olíva olajat, majd öntöttem rá forró vizet. Ezzel az ecetes, cukros, sós lével felöntöttem a befőttesüvegben levő cékla-torma mixet úgy, hogy az egészet jól ellepje a lé. Én konkrétan azt a piros vizet forraltam föl, amiben a cékla főtt, így ott is szépen megszínezte a tormát, ahol nem sikerült jól összeforgatnom a céklatrutyit és a tormát. Miután a tormát ellepte az ecetes víz, lezártam a befőttes üveget.
Célszerű így hagyni legalább egy napig, hogy összeérjenek az ízek, de én most nem tudtam várni, így miután kihűlt az üveg, kinyitottam, leöntöttem róla a vizet, hogy ne tocsogjon és egy kicsit átforgattam a torma-cékla mixet. Olyan állagot kell elérni, mint ahogy a bolti ecetes torma szokott kinézni, viszont ennek gyönyörű piros a színe.
Ízében ott van cékla édessége, a bors kellemes bizsergést ad hozzá, a torma viszont megmarad tormának.
Szándékosan nem írtam mennyiségeket. Én sem méricskéltem ugyanis semmit, érzés alapján adagoltam a hozzávalókat. Egy nagyobb tormához ízlés szerint akár két céklát is adhatunk. Nagyjából 3 dl forró víz, kb. 5 evőkanál ecet (almaecet), 2 kávéskanál só, 4 kávéskanál cukor, 15 szem bors, és másfél evőkanál olíva olaj fogyott nálam.
