MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Tavaszi gyerek vagyok, lehet, hogy ez az oka. De az is lehet, hogy csak gyerekkoromban annyi pozitív élmény ért ezzel az étellel kapcsolatban, hogy egy életre megkedveltem. Nem tudom, de annyi bizonyos, hogy amikor anya megérdeklődni, hogy mit szeretnék a szülinapi díszebédemre, én minden esetben gondolkodás nélkül vágom is rá a választ: rizses húst.

A rizses hús nekem maga a tavasz. Igaz, hogy nem primőrrel készül, de színes, vidám, könnyű, ízes fogás, pont, ahogy én szeretem.

Miután már egy hete fontolgatja az idő, hogy tavaszba fordul, így felgyűlt bennem a vágy, hogy ezt megünnepeljem egy tisztes adag rizses hússal, amelyben azonos arányt képvisel a zöldség, a rizs és a hús.

Zöldséges rizses hús

1 kg sertéscomb (lehetőleg diója)

1 bögre rizs

2 doboz, jó minőségű zöldségkonzerv (jelen esetben a Bonduelle remek Créatif sorozatának Florida és Duo tagjai)

só

frissen őrölt fekete bors

1 nagyobb fej vöröshagyma

1 bő ek kókuszzsír, vagy 2 ek más zsiradék (pl: olíva olaj vagy étolaj)

1 csokornyi friss petrezselyem

A húst megtisztítom, harapásnyi kockákra vágom. A hagymát apróra vágom. Egy nagyobb lábasban a zsiradékot felhevítem, majd rádobom a hagymát. A hőmérsékletet közepesre visszaveszem, s – időnkénti kevergetés mellett – a hagymát üvegesre párolom. A megdinsztelt hagymára eresztem a húst, majd kifehérítem, s sózom. Ezután annyi vízzel felöntöm, amennyi ellepi, plusz egy ujjnyit ráhagyok, s az edényt fedve addig főzöm, amíg a hús majdnem tökéletes nem lesz.

Ekkor ráöntöm a bögrényi rizst, kicsit átkeverem, s jó esetben még a vizet se kell pótolnom. Ha kell, óvatosan teszem, hogy a végeredmény ne legyen csammogós.

Az edényt újfent fedem, majd amikor a rizs megfőtt, akkor s zöldséget is hozzáadom. a konzerveket lecsöpögtetem, a rizses hús tetejére borítom, majd az edényt még takarékon, fedővel néhány percig a tűzön hagyom, hogy a zöldségek is átmelegedhessenek. Amíg melegszik a borsó, a kukorica és a répa, addig a csokornyi petrezselyemzöldet apróra vágom. Utolsó mozzanatként a petrezselymet az ételhez adom, majd átkeverem és rögvest tálalom.

Nem az a másnapra is maradós fajta.

A cékla nagy népszerűségnek örvend a családban. Süteményben, savanyúságként, különféle kencék alapjaként kifejezetten szeretjük és viszonylag sok is fogy belőle.

A mostani mártogatósunk alapja is a cékla volt, amihez – gombhoz a kabát alapon – karfiolpakorát készítettem.

Nem sikerült egészen hagyományosra, de igazán jó kis párosítás lett az eredmény.

Mogyorós céklakrém

2 ek darabos mogyoróvaj

3 közepes cékla

1-2 gerezd fokhagyma

1/2 citrom leve

1/2 vizes kifli

2 ek olíva olaj

Kesztyűt húzok, majd meghámozom a céklát, felnegyedelem és annyi vizet adok hozzá, hogy ellepje. Puhára főzöm. Amikor megpuhult, akkor a Philips robotgép hátsó traktusára felszerelem a turmix feltétet, hozzáadom a lecsöpögtetett céklát, hozzáadom a mogyoróvajat, a felkarikázott kiflit, az olíva olajat, a citrom kifacsart levét (ezt is kifacsarta nekem a masina, egy másik feltétnek hála), a fokhagymát, majd lefedem és fokozatosan emelem a fordulatszámot, addig, amíg a kések beszippantják a darabokat és elkrémesítik.

Karfiolpakora

1 kisebb fej karfiol

15 dkg csicseriborsóliszt

1/2 tk sütőpor

kevés só

1 csapott tk garam masala fűszerkeverék

1,8 dl hideg víz

A karfiolt apró rózsákra szedem. Egy nagyobb serpenyőben kókuszolajat vagy más zsiradékot hevítek. Amíg melegszik az olaj, addig a csicseriborsólisztet kimérem, sütőporral elkeverem, sózom, fűszerem, majd vízzel felöntöm és csomómentesen elkeverem.

A karfiolrózsákat beleforgatom a masszába, majd a már forró olajba teszem és ropogósra sütöm. A már kihűlt céklakrémmel kínálom.

Bár a magyar konyhától viszonylag idegen a mártogatós, vagy más néven dip, szerencsére egyre jobban gyökeret ver a mindennapjaiban.

A magam részéről nagyon kedvelem a különféle mártogatósokat, amelyeket sokszor készítek vacsorára, zöldségekhez, sült krumplihoz, lepénykenyerekhez.

A legtöbb esetben joghurtos, tejfölös alapokon nyugszik a kulimászom, de különféle zöldségekből is szoktam mártásokat készíteni. Most egy sárgarépás keveréket készítettem, pontosabban készítettük, én meg a Philips gépezete, amely az általam fűszerezett és elősütött répából remek kis krémet alkotott.

Sárgarépakrém

50 dkg sárgarépa

2 ek darabos mogyoróvaj

1 bő tk só

frissen őrölt fekete bors

2 tk méz

3 nagy gerezd fokhagyma

2 bő tk arab fűszerkeverék (ras el hanout)

1 narancs leve

4 ek olíva olaj

A répákat megpucolom, feldarabolom, majd egy közepes tepsibe teszem, s melléfektetem a megpucolt fokhagymagerezdeket is. Egy kisebb edénybe kanalazom a mézet, az olíva olajat, hozzáadom fűszert, majd az egészet alaposan átkeverem és a sárgarépára öntöm. A darabokat alaposan belefogatom a kulimászba, majd 180 fokon addig sütöm (időnként megforgatva a répákat), amíg meg nem puhulnak.

A robotgépnek lepattintom a hátsó fertályán lévő fémpanelt, majd rátekertem a turmixfeltétet, s beleborítom a puha répákat, megfejelem a mogyoróvajjal, sózom, borsozom, hozzáadom a narancslevet és a gépezet gondjára bízom. A nagyon répadarabok miatt hosszabb időt és nagyobb fokozatot igényel a művelet, de az eredmény megéri.

Az elkészült krémet olíva olajjal tovább lágyíthatjuk, lazíthatjuk. Kenyérhez, sült és nyers zöldségekhez, grillezett húsokhoz kitűnő választás.

Furcsa dolog ez a kütyüfüggés. A férjem számára maga a boldogság, amikor bármilyen új műszaki eszköz kerül a kezébe. Ilyenkor gyermeki boldogsággal vág bele a felfedezésbe, tesztel, különféle leírásokat böngész, netes videókról tájékozódik, majd a frissen szerzett ismereteit megosztja a hasonlóan fanatikus barátaival.

Rám a konyhai kütyük vannak hasonló hatással. Szeretem a szép, mutatós darabokat és az is külön öröm, ha egy-két konyhai feladatot megkönnyítenek vagy nemes egyszerűséggel levesznek a vállamról.

A Philips masinái közül most egy mindentudó jószágot, azaz egy konyhai robotgépet kaptam tesztelésre. Igazán testhez álló feladat, semmi más dolgom nincs, mit jókat főzni vele. Miután gyengéd szálak fűznek a különféle kelt tésztákhoz és a masina ezernyi funkciója közül az egyik pont erre alkalmas, így rögtön arra gondoltam, hogy a teszt kenyértésztával kell, hogy induljon.

Az első csokor medvehagyma is ott kellette magát a konyhapulton, így az eredmény ez egyszerű, finom, roppanós, de belül puha kenyérlepény lett, amire a koronát egy adag csodás, medvehagymás olíva olaj tette fel.

Medvehagymás kenyérlepény

50 dkg finomliszt

1 tk szárított élesztő (nagyjából fél zacskó, azaz 3,5 g)

2 tk só

3,25 dl meleg víz

1 bő ek olíva olaj

A lisztet a masina fémtáljába mérem ki, majd rögvest jöhet bele a só. A tálat ügyesen visszapattintom a helyére, a masinára rászerelem a spirálos kart, majd elindítom, s közben hozzáadom a vizet, majd az olajat is. Ezután finoman emelem a fordulatszámot, majd nagyjából 5 perc munka után kikapcsolom a gépet, a tálat kipattintom, tiszta konyharuhával fedem és meleg helyre teszem.

Amíg kel a tészta, addig nagyjából 15 levélnyi medvehagymát igen apróra vágok és 3 ek olíva olajjal elkeverem, majd állni hagyom.

Miután a tészta duplájára kelt, finoman lisztezett asztalra borítom, majd nagyjából 10 dkg-os bucikra szedem (igen, hajlamos vagyok mérlegre tenni az egyes darabokat), majd kisujjnyi vastagságú körökre nyújtom, amelyeknek adok néhány percnyi pihenőidőt.

Egy nagyobb száraz serpenyőt alaposan felmelegítek, majd ebben megsütögetem a lepénykenyereimet, amelyeket utána medvehagymás olajjal megkenve kínálok.