A Funky Pho izgalmas hely. Kihívásokkal teli. Ha az ember nem pusztán pho-re éhes vendégként tér be, akkor bizony sok mindenen elgondolkodik. Először is a Funky Pho kicsi, hosszúkás és egy átmenőforgalmat nélkülöző utcácskában van. Ennek ellenére másfél éve töretlen népszerűségnek örvend és sorra nyeri a különféle gasztroelismeréseket.
Hogy mi a titka? Jót ad. Olyat, amilyenért az ember máskor is szívesen visszatér és magával hozza a barátait is.
A Funky Pho története 2008-ban kezdődött, amikor egy világlátott házaspár úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy megnyissa a saját éttermét. Az ötletet azonban nem rögvest étteremnyitás követte, hanem egy nagyon bölcs és alapos tanulási folyamat, amely feltételezhetően sok kudarctól megóvta őket. A feleség beletanult a gasztroszakmába és Vietnám három gasztronómiai régiójára is rászánt egy hónapot, hogy alaposan végigtanulmányozza azokat.
Az üzlet nyitása szerencsés időpontra esett, épp pho-lázban égett a város, a piacokról beköltöző vietnámi levesezők hírét hordta valamennyi portál, a hitelesség mércéjeként tekintve a vietnámi szakácsokra. Ebbe érkezni egyszerre szerencse és átok. Egyfelől ott az adott konyháért való rajongás, másfelől rögvest jött a kérdés is: ha nem vietnámi, akkor mégis miért visz vietnámi konyhát?
Mára már a kérdés elhalványult, a másfél évnyi kiegyensúlyozott teljesítmény megmutatta, hogy nem feltétlen kell az adott nemzet gyermekének lenni, hogy egy konyhával szerelembe essen az ember és annak kitanulja minden csínját-bínját.
A kicsiny konyhán sokféle vietnámi fogás készül, finom távol-keleti áthallásokkal. A fő húzóerőt természetesen a pho leves képviseli, amelyből két hatalmas kondérnyi fő naponta. A leves magyarországi népszerűségére sokféle magyarázat született (leveses nemzet vagyunk ugyebár), különféle elméletek kihagyásával is nyugodtan lehet és érdemes is szeretni ezt a tartalmas ételt, amit ugyan arrafele reggeliként fogyasztanak, de számunkra ebédnek épp oly ideális.
Az étteremben a leves beltartalmához négyféle hús közül választhatunk, ebből kettő benne főtt, kettő csak forrázott hozzávaló. A megszokott zöld fűszerekhez, a magyarok szája ízéhez igazított vietnámi szósz is társul, amelyben a mi szívünknek oly kedves hegyes zöldpaprika egészíti ki a Vietnámban megszokott szósz összetevőit.
A Funky Pho-ben nagyon odafigyelnek a fűszerezésre. A subtrópusi vietnámi konyhát vivő helyen nincsen mesterséges umami, az egészségtudatos táplálkozás nagy hangsúlyt kap. A thai bazsalikommal, korianderrel fűszerezett levest a magam részéről a magyaros vietnámi szósszal, kis lime-mal ízesítem, amitől az eredeti aromák nem vesznek el, csak a hangsúlyokon lehet finoman változtatni. Számomra nagyon megnyugtató, amikor egy családi levesezés kapcsán látom, hogy mindannyian bátran nyúlunk az alapokhoz és azt hangoljuk finomra. Erre a pho és a hozzá társuló ízek kifejezetten alkalmasak. A Funky Pho-ben a leveshez kínált kiegészítők szinte kivétel nélkül a ház készítményei, mint például a chilipehelyből készített paszta, a zöldpaprikás, fokhagymás szósz vagy a halszószos répasaláta, amelyet nyugodtan a leveshez adhatunk, de akár mellé is elcsipegethető.
A subtrópusi vietnámi konyha – eltérően a másik két régió konyhájától – ízeit több zöld fűszer határozza meg és az összhatás is édesebb, mint az északabbra fekvő vidékek konyhájában. De a határok nem ilyen élesek, a leves után ugyanis koreai mandu-t eszünk, amelynek az a különlegessége, hogy a párolt tésztatáskákat megpirítják, így nem csak omlós és puha, hanem egyben roppanós textúrával is rendelkezik. A batyukhoz készült házi mártogatósok nagyon kellemesek, a zöldséges mandu töltelékében többek között shiitake, kínai kel és sárgarépa pihen, míg a húsos változatban gyömbéres sertéshúst találni. A fekete rizsecetes mártogatóssal egészen felerősödnek a tésztában rejtező karakterek, míg a satay szószra emlékeztető mogyorószósz lággyá, simulékonnyá varázsolja azokat.
Ugyanez tapasztalható a vékony, szinte áttetsző rizshártyába csomagolt nyári tekercseknél, amelyek tavaszi társaikkal ellentétben sütés nélkül kerülnek asztalra, afféle szendvics gyanánt. Beltartalmuk változó, választhatunk gyömbéres csirkés, darált sertéshúsos vagy épp füstölt tofus tekercset is. Előételben azonban számomra a pacalsaláta viszi a prímet. Nem véletlen, hogy ez az egyik fix fogás, a törzsvendégek kedvence, amelyet nem lehet – és nem is szabad – levenni az étlapról. A pacalsalátában lévő pacal ideális alapanyag, amely a rövidebb főzési időnek köszönhetően rendkívül izgalmas állagra tesz szert, ízét pedig a gyömbér, a chilis és a szezámolaj határozza meg.
A sokféle kóstolótól lassan eltelünk. De mennyire más ez a fajta jóllakás. A hétvégi degeszérzet elmarad, egy letisztult, finom jóllakottság ül el az emberen, ami nem nehezít, nem álmosít, csak kiteljesíti, megnyugtatja az embert. Ez az érzés már pont csak egy kávényira van, a teljességtől. Ilyenkor kell egy jó vietnámi kávé, amely nem csak a kávé ízével és élményével ajándékoz meg, hanem idővel is. Itt nincs sietés, a presszó tempós felhörpintése, a vietnámi kávé időt követel az életünkből, de cserébe meg is ajándékoz ezzel az idővel, amíg a filteren átcsorog a kondenzált tejre a nedű, addig beszélgethetünk, átfuthatjuk a lapokat, vagy figyelhetjük, ahogy az Operettszínház díszleteit óvatosan tovagördítik a Mozsár utcán a Nagymező felé.
