MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A nyári, mediterrán hangvételű forgatás során több étel is készült, többek között egy nagyon finom ravioli. A célirányos eszközparknak köszönhetően könnyedén megtöltöttük a friss tésztát, nem okozott gondot a kis tésztatáskák kialakítása és abban is biztos lehettem, hogy főzés közben nem fognak szétnyílni a spenótos krémmel töltött darabok.

A háromszögre vagy négyszögre formálható tésztacsomagokba nem csak spenótos ricottás krém költözhet, nyugodtan készíthetünk húsos ragukat, vagy egyszerűen csak fűszeres, finomra vágott olajbogyóval elkevert reszelt sajttal is megtölthetjük.

Spenótos-ricottás ravioli

Tészta:

20 dkg finomliszt

2 tojás

Töltelék:

15 dkg bébi spenót

20 dkg ricotta

5-10 dkg reszelt parmezán

1-2 gerezd fokhagyma

só

frissen őrölt fekete bors

Öntet:

2 dl 30%-os tejszín

só

frissen őrölt fekete bors

frissen őrölt rózsabors

reszelt parmezán

A tésztához kimérem a lisztet, majd hozzáütöm a tojás és nagyon alaposan kidolgozom, amíg rugalmassá nem válik. Ezután alufóliába becsomagolom és nagyjából fél órát hagyom pihenni a hűtőben.

A spenótot blansírozom, vagyis kis időre (spenót erősségétől függően) forró vízbe mártom, majd rögvest hideg vízbe teszem. Ezután szűrőbe dobom és finoman kinyomkodom belőle a felesleges vizet. Ha nagyon zsenge a bébispenótot kapok, azt nem is kell blansírozni, vagy csak nagyon rövid ideig.

Egy nagyobb tálba beleöntöm a ricottát, hozzáadom a parmezánforgácsot, belenyomom a fokhagymagerezdeket, az apróra vágott spenótot is hozzáadom, majd sózom, borsot tekerek rá és alaposan összekeverem.

Addig felszerelem a tésztanyújtó gépet, sütőpapírt terítek az asztalra és finoman meghintem rétesliszttel. A pihentetés után a tésztát 3 bucira szedem és a fokozatokat végigjárva – nagyjából a 6-ig – kinyújtom.

A tésztacsomagoló szerkezetbe fektetem, alaposan rásimítom a lapra, hogy megjelenjenek a tésztán a forma cakkos szélei, majd a mélyedésekbe kiskanálnyi tölteléket teszek. Ezután egy másik tésztalapot illesztek a töltelékkel megpakolt tésztára és határozott mozdulatokkal addig járatom az ujjam a cakkos szélek mentés, amíg a tészta összetapad és finoman elválnak a raviolik egymástól. Ekkor megfordítom a formát és óvatosan kipöckölöm a megtöltött tésztapárnákat. A kész raviolikat finoman lisztezett deszkára vagy sütőpapírra ültetem.

Enyhén sós vizet forralok. Amíg felforr a víz, addig elkészítem a mártást, amihez egy nagyobb serpenyőben tejszínt öntök, ebbe beledobom a reszelt parmezánt, sózom, borsozom és takarékon hagyom, hogy a szósz egy kicsit besűrűsödjön.

A víz eddigre biztosan felforr, így a töltött tésztákat kifőzöm. Méretfüggő, hogy mennyi idő alatt készül el, de nagyjából 2-3 perc alatt megfőnek a tésztabatyuk, amiket szűrőkanállal kiemelek, finoman lerázom róluk a vizet, majd rögvest a fűszeres tejszínbe fektetek. Tálaláskor – ha szükséget érzem – még egy kevés borsot őrlök rá és megszórom parmezánforgáccsal.

Mostanában kicsit több tésztát és kenyeret ettünk a kelleténél. No, nem panaszképp mondom, csak egy bizonyos mennyiség után már nem vágyom rá és ez a konyhai létemen is meglátszik. Éppen ezért tegnapra már egy hatalmas adag lecsó készült, ma pedig a két falánk olasz útmutatásait lazán követve összeütöttem egy tepsis csirkét, ami pont annyira egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Tepsis csirke articsókával

81 dkg bőrös felső csirkecomb

1 üvegnyi olajban eltett articsóka

1 nagy fej vöröshagyma

1 kg kis szemű újkrumpli

só

bors

3 ek olíva olaj

3 tk rozmaring

Az újkrumplit megpucolom, majd félbe vagy negyedbe vágva a tepsibe szórom. Közé rendezem a húsokat, sózom, borsozom, az articsókát is elosztom a krumplin, a fűszeres olajat a tepsi tartalmára öntöm és ezen felül a combokat még meglocsolom olíva olajjal. Végezetül rozmaringgal is alaposan megszórom. Alufóliával alaposan lefedem (a perem alá gyűröm a fóliát, nem csak úgy tessék lássék takarom le) és 40 percet sütöm 190 fokra előmelegített sütőben. Ezután leszedem a fóliát és addig sütöm, amíg a csirke bőre meg nem pirul.

A mostani forgatás igazán hosszú, fárasztó, felszabadító és nagyszerű volt. Másképp nehezen tudnám megfogalmazni azt, ami lelkesít, fizikailag fáraszt, szellemileg úgy felpörget, hogy még napokig fél méterrel a föld fölött visz az utam.

A nyári főzős fázishoz kapcsolódó videót két részletben vettük fel. Először éjszakai forgatás során egy Tchibo boltban beszereztük a remek eszközeinket (s én magamat nem meghazudtolva egy jó kis kávét), majd kicsit később egy csodálatos balatoni helyszínen megalkottuk belőle mindazt, amit egy mediterrán hangulatú barátnős vacsora csak elbírhat.

A közös vásárlást közös főzés követte, remek kuktákkal, hatalmas stábbal, megunhatatlan panorámával és egy varázslatos kerttel megspékelve. Mivel ebben a fázisban a főzés is főszerepet kapott, így készül a pizza, főtt a bazsalikomos paradicsomragu, gyúrtam a tésztát, tekertük a tésztagépet, készültek a spenótos-ricottás raviolik.

S hogy sikerült-e megragadnunk a mediterrán életérzést? Szerintem igen. Nézzetek meg minket, s élvezzétek ti is a nyarat.

Néhány kép a forgatásról, vagy inkább afféle képriport:

Az éjszakai sminkelést követően meghallgattuk a rendezői utasításokat

Felálltunk a rajtvonalhoz….

A stáb feszülten figyelt

Mi vonultunk…

S itt kötöttünk ki!

Hoztunk magunkkal néhány poggyászt is…

Majd főztünk…

…fotózkodtunk….

…s napestig forgattunk. :)

A múltkori kirándulásunk alkalmával a Pannonhalmi Apátságot is szerettük volna útba ejteni, de a Pünkösdnek hála olyan reménytelen időpontban lehetett volna csak megtekinteni a templomot, hogy inkább a Gyógynövénykert felé vettük az utunkat. Ennél jobbat nem is tehettünk volna. Az ultramodern kapuzat tövében induló csapáson pillanatok alatt egy kis erdőbe értünk, ahol hihetetlen csend honolt, finom madárdallal fűszerezve.

Az arborétumban sétálgatva egyszer csak egy nagyobb tisztáshoz értünk, ahol provence-i képeslapokra emlékeztető látvány fogadott: lila pompában illatozó és meglepően hangosan döngő levendulamező. A mező mögött és mellett pedig ott húzódott a több mint ezer éves gyógynövénykert, amelynek egy része kifejezetten úgy van kialakítva, hogy a levendula látványától elszakadni képes turisták elmélyedhessenek a különféle zöld fűszerek között.

A hatalmas bokornyi rozmaring, menta, citromfű, kakukkfű és társai jó lehetőséget kínáltak arra, hogy játszunk a Nőkkel. Én finoman belemélyesztettem a kezem a levelek közé, ők pedig a bőrömön lévő illat alapján próbálták beazonosítani, hogy melyik növényt is érzik.

Mire “végigkóstoltuk” az összes fűszert, elértünk az apátság teaházához, ahol a helyben termesztett gyógynövényekből készült teákat kóstolhatunk, de kapható levendulával készített csokoládé, levendulás méz, illetve az apátság gyógynövényeivel készített egyéb termékek. Mi egy-egy csészényi teát gyűjtöttünk és kiültünk az épület előtti asztalok egyikéhez, ahonnan kényelmes rálátásunk volt a levendulamezőre.

Elképesztő nyugalom honolt. Még a mindig izgága Nőket is utolérte a hely békéje, elcsendesedve szemléltük a környezetünket, kortyoltuk a komoly műgonddal kiválasztott teánkat és valami nagyon távoli helyen voltunk, messze minden zsizsegéstől, mozgástól.

A Győr környékére tévedőknek tiszta szívből ajánlom ezt a mesebeli kertet, megkockáztatom, hogy magáért a kertért is érdemes felkerekedni, de ha valamilyen oknál fogva a környéken vezet az utunk: érdemes betérni egy levenduláért, fűszerillatért és lelki békéért.