MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A 2015. tavaszán, a Vigyázó Ferenc utcában lévő Hild József által tervezett épületben nyíló Prestige Hotel Budapest éttermi együttműködő partnere a nemrég a világ 25. legjobb éttermének választott Costes lesz.

Az étterem a csillag megőrzésének érdekében még egy ideig tovább működik majd a Ráday utcai eredeti helyszínén is, de a szállodában nyíló Costes Downtown étterem lesz a márka új zászlóshajója.

A konyha kiválóságáról továbbra is a portugál sztárséf gondoskodik majd mindkét étteremben. Az új helyszínen a nemzetközi trendeknek megfelelően, kicsit lazább, barátságos légkört teremtve, harmonikus és letisztult terekben képzelik el a vendéglátást.

A Costes Downtown a szállodai vendégek teljes körű étkeztetési kiszolgálása mellett természetesen nyitva áll majd az utcáról betérő látogatók előtt is. A mára már szűkössé vált Ráday utcai éttermi tér helyett itt közel kétszer annyi vendéget tudnak majd leültetni, valamint látványkonyha és séf asztal is várja a gasztronómia szerelmeseit.

A macerás és kevéssé mutatós, ellenben ellenállhatatlan desszertek sorában örök dobogós a zserbó. Anya vészesen finom, szaftos változatával biztos sikert lehet elérni.

Zserbó

6 dkg cukor

20 dkg vaj

40 dkg finomliszt

1 tojás

3 tojássárgája

2 dkg élesztő

Belevalók:

házi baracklekvár

18 dkg porcukor

25 dkg dió

15 dkg mazsola

Tetejére:

15 dkg cukor

6 dkg étcsokoládé

7 dkg vaj

A cukrot és a lisztet a vajjal és az élesztővel finom morzsává morzsolom, majd hozzáadom a tojásokat és az egészet tésztává gyúrom.

A gombócomat négy egyenlő részre osztom. Egy közepes tepsibe belefektetem az első kinyújtott tésztámat, amit megkenek lekvárral és megszórok cukorral édesített darált dióval. Ezután jön a következő kinyújtott tészta, a lekvár és a dió, egészen addig amíg az utolsó tésztához nem érek.

Miután ráfektettem a süteményre ezt a tésztát is, villával, vagy húsvillával alaposan kilyuggatom, és 190 fokon nagyjából háromnegyed óra alatt megsütöm. Ha kisült a tészta, akkor a gőz felett felolvasztott, vajjal kikevert, cukorral édesített csokoládéval bevonom.

Tulajdonképpen minden szakácskönyvet úgy kéne bemutatni, ahogy tegnap Bereznay Tamás tette. Egy rövid, velős, laza és kellően őszinte sajtótájékoztató után, kisvártatva a Metro Gasztroakadémiájának konyháján találtuk magunkat, ahol a könyvben is szereplő egyik recept alapanyagai, habüstök, kötények vártak ránk, s a feladat, hogy főzzük meg a könyv 168. oldalán található túrógombócot.

A gombóc készítése közben persze nem mereven a könyvre koncentráltunk, szerteágazó beszélgetések folytak, Tamás vevő volt minden egyéni elképzelésünkre, sőt az ő bátorítására vadabbnál-vadabb gombócolásba kezdtünk.

Töltöttük, forgattuk, ízesítettük, de akármit is csináltunk vele, a Tamás által megálmodott, egyszerűsített gombócrecept kiállta a próbát: egyben maradt, remegősre, könnyűre főtt.

A könyv hitelesítése ezennel megtörtént.

A Süteményeskönyv nem új termék a piacon, de az utánnyomás tervezgetése közben annyi mindenben módosult az előző kiadáshoz képest, hogy szinte újként tekinthetünk rá.

Változott a képanyag, amely hangulatában erősen meghatározza a könyvet, szellősebbre, elegánsabbra tördelték, s egy új fejezettel is bővült a könyv. Az eddigi desszert alapanyagokra hangol tagolás megmaradt, de újabb elemmel gazdagodott, a gesztenyével, amely így karácsony közeledtével igazán aktuális.

A Süteményeskönyvet kezdő háziasszonyoknak, édesszájú, konyhától nem ódzkodó férfiaknak, nagyobbacska kamaszoknak és gyakorlott, de a sütemények terén még fejlődni vágyó nőknek ajánlom. A receptek jól követhetőek, a képi világ nem hamis, nem tökéletes, a könyv lapozgatása közben valódi, házi desszertek képeivel találkozhatunk, nem agyonretusált csodákkal, amelyek láttán a maradék önbizalmunk is elpárolog.

Szép, kedves, mosolyogtató könyv (persze, hiszen süteményekről szól! :)).

Néhány kép a tegnapi közös gombócolásról:

(a képekért külön köszönet Gabojszának)

Buday Péter új szakácskönyvének a szezonalitás a lelke.  Ez a vezérelv adja a tagolást, meghatározza az alapanyagokat, amelyekre a könyvben található fogások épülnek.

Az alapanyagok legtöbbje könnyen beszerezhető, nem igényel túl nagy utánajárást a fogásokhoz történő bevásárlás. A szezonális jellegének hála, igazán jól forgatható könyv, csak az adott évszak fogásai kell átfutnunk, s a recepteken túl rengeteg ötletet kaphatunk, hogy minek is van itt az ideje, milyen friss alapanyagokkal tervezzünk főzni az adott időszakban.

Buday Péter mesélős kedvében van, a kissé sűrűn szedett és szövevényes bevezetőn kívül, a könyv más pontjain is találunk tippeket, meséket, megszívlelendő jó tanácsokat.

A könyvből való főzés viszonylag akadálymentes, a receptek jól használhatóak, de egy főzés előtti átfutást megérnek, mert a gazdag tartalom kis helyre koncentrálódik, s laikusok számára nem eléggé tagolt.

A könyv egyik nagy pozitívuma a nyári-őszi szezonban oly kedvelt kerti grillpartikhoz kínált receptcsokor, ahol nem is a receptekért lehetünk igazán hálásak, hanem a melléjük kínált tippekért.

Számomra a könyvben található receptek közül igazán izgalmasnak tűnik a töltött pisztráng, a rakott babbal készített báránysült, s nem utolsó sorban, a gyomorbélelőnek tűnő velős bukta.