MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A kezdetektől figyelemmel kísérem Mészáros Gábor munkásságát. Nagyon hamar lelkes rajongója lettem, elsősorban a személyisége, a munkamániája, az alázata fogott meg, az, hogy egy alapvetően egyszerű ötletet hogyan tudott zseniálissá fejleszteni. Aztán jött az új műhely, bővült az új műhely, s a táblás csokoládék mellett – a nagy teljesítményű drazsírozó gépnek és a szakértő személyzetnek hála – megjelentek a Rafinée csomagok is, amelyek új utat nyitottak a chocoMe számára.

A nemzetközi elismerések pedig egyszerűen záporoznak, ami nem is csoda, hiszen Gábor kreációi igényes alapanyagokból készített, izgalmas alkotások. A díjakat és azok jelentőségét már sokan és sok helyen megírták, én inkább a csokoládékra koncentrálva adnék némi ízelítőt a kínálatból, hátha valaki kedvet kap tesztelni a chocoMe abbahagyhatatlan drazséit és egyéb nyalánkságait.

Szőkecsokoládés mandula

A szőke csokoládé nem összetévesztendő a szőke kólával, a Valrhona cég által kifejlesztett csokoládé izgalmas karamelles ízzel bír, így valóban méltó partnere a mandulaszemeknek. Letisztult finom, összetett WOW-élménnyel ajándékozza meg a belőle szemezgetőket. Nem azonnal robban, lassan érkezik, a luxustermékek finom eleganciájával.

Fehér csokoládés málna

A fehér csokoládéba bújtatott liofilizált (hűtve szárított) málna drazsé izgalmas, a fehér csokoládé köpeny ellenére nem túl édes, hiszen a savanykás málna ügyesen ellenpontozza ezt az egyébként kissé gejl matériát. A gyümölcs magjai izgalmas textúrával gazdagítják a drazsét.

Kávés, kardamomos mandula

A legkiválóbb alapanyagokat felvonultató drazsé a legmegosztóbb. Maszkulin jellegű, föld jegyekkel bíró jellegű csokoládé, ahol a drazsé forma összetett, érett ízeket takar.

Tonkababos mandula

A tonkababos tejcsokoládéból, a mandulából és kakaóporból egy letisztult, egyszerű, kellemes, kérekmég finomság született. Olyan, mint egy francia parfüm drazséba álmodva.

Spanyol narancshéj étcsokoládéba mártva

Klasszikus apróság egészen új megközelítésben. Rendkívül jó állagú narancshéj pihen a Voilé fantázianévvel futó sorozat narancsos változatában. Nem száraz, nem kemény, inkább zselés állagú, jól harapható, könnyen omló. Minden elemében a karácsony hírnöke.

Spanyol citromhéj étcsokoládéba mártva

Az étcsokoládé köpenybe burkolózott citromhéj a mediterrán vidéket idézi, tökéletes, tömör textúrájú a citrom, a végeredmény pedig egyszerű, egyértelmű és hibátlan.

Kandírozott gyömbér étcsokoládéba mártva

A Voilé sorozat legizgalmasabb szereplője a kandírozott gyömbér, amelyet tökéletes egyensúlyban tart a Forastero kakaóbabból készített csokoládé. A csokoládé pont annyira lágyítja, tompítja, kerekíti le, amitől a gyömbér nagyon szerethetővé válik.

Soha nem állt tőlem távol a vega lét, így boldogan mondtam igent a Hard Rock Cafe invitálására, miszerint megmutatnák, hogy mi mindennel készülnek az októberben tartandó Vegetáriánus Tudatosság Hónapjára.

A Hard Rock Cafe eddig kimaradt az életemből. Azt mindig is tudtam, hogy fanatikus rajongótáborral bír és hogy nem akármilyen hamburgerrel várja a betérő vendégeket, de ennél közelebbi kapcsolatba eleddig nem sikerült kerülnünk. Most azonban a legjobb arcát ismerhettem meg: az ötletes, izgalmas vegetáriánus fogásokban ügyesen megmutatkozott, hogy street food vonalon is lehet, sőt kell is minőségi vegetáriánus ételekkel készülni, s a vega burger nem azonos a húspogácsától megfosztott maradékkal.

Az általuk bevezetett vegetáriánus menüsor igen gazdag, a smoothiek világától elvezet a hamburgerekig, felöleli a wrapokat és néhány izgalmas salátát is mutat.

A smoothiek nagyon kellemes és tartalmas entrée-t jelentettek, bár azt gondolom, hogy a zöld alma-fodros kel párosítás bármikor megállná a helyét desszert gyanánt is, de ugyanez igaz az ananászos spenótos turmixra is, ahol az ízélményt a diós hangulatú tört lenmag teszi teljessé.

A gyömbéres céklás turmix igazi őszi csemege

A hamburgerek között vega és vegetáriánus is található. A quinoából készített pogácsát magában rejtő versenyző tojást és cheddart is tartalmaz, a quinoa pogácsa nagyon jó állagú, nem gumis, de harapható, s a zsemlében lévő kiegészítőkkel kerek egészet ad. Én a magam részéről egy kis plusz fűszert még adtam volna hozzá, de attól függetlenül nagyon kellemes és teljes az élmény.

Kiadós és izgalmas a quinoa burger

A vegetáriánus burgerben grillezett padlizsán pihen, amihez humusz (csicseriborsókrém) társul, a szimbiózis jól fűszerezett és semmilyen hiányérzet nem marad utána. Kerek egész, fűszerezésében is hibátlan hamburger.

A tartalmasabb vega fogások közé tartozik még a wrap, ami műfajából adódóan nem egy húsos fogás, a legjobb wrapokban mindig dominál a zöldség, a burritóban ott figyel a rizs és a bab is. Itt sincs másképp, a tofu és panírozott, sült karfiol nem helyettesíti a húst, inkább másképp teszi teljessé a wrap kínálta élményt.

Aki nem szeretne nagyobb mennyiségű kenyeret, tésztát enni, de szívesen falatozna egy tál izgalmas salátából, akkor erre is igenlő válaszokat kap a Hard Rock Cafe-ban. Az ügyesen összeválogatott saláták között vega és vegán is található. A vega változatban sült cékla, bébispenót, pekándió és feta vetekszik a figyelmünkért, míg a vegán változatban a különféle gyökér zöldségek, fodros kel és nem kevés pekándió adja meg a hangulatot.

Azt kell, hogy mondjam, őszintén sajnálom, hogy csak egy hónapi lesznek étlapon ezek az izgalmas ételek. Olyan jó lenne, ha legalább egy részük az állandó étlap részét képezné és a Hard Rock Cafe mentalitása a többi, hasonló étlappal rendelkező étterem számára is követendő példává válna.

Szerencsére azért valamit tehetünk az ügy érdekében, a cég minden visszajelzésre nyitott, így szívesen veszik, ha a vegetáriánus /vega fogásokkal kapcsolatban is beszámoltok, hogy mi az, amit hosszabb távon is örömmel látnátok az étlapon és a tányérjaitokon.

Az őszi levertség időszakában, amikor kint párállik, mászik, folyik és semmi, de semmi nem látszik a legszebb évszakból, akkor a konyhában megteremhetjük azokat a markáns ízeket és színeket, amelyeket a köd és az eső elvesznek tőlünk.

A kuszkusz régi jó barátom, mindig ott vagyunk egymásnak, pontosabban ő nekem, ha épp úgy kap el az éhség, hogy semmi melegíthetőt nem találok a hűtőben. Ilyenkor jönnek a különféle fűszerezésű kuszkuszsaláták vagy a desszertre hangol kuszkuszos morzsák. Épp mihez fűlik a fogam.

A kuszkusz azonban nem csak ilyen esetekben zseniális, akkor is a legjobb oldalát mutatja, ha csak köretként szerepel az étlapon. Mint a csicseris-mazsolás ragu esetében.

Csicseriborsós, mazsolás kuszkusz

4 közepes paradicsom

2 nagyobb sárgarépa

1 fej lila hagyma

40 dkg-os konzerv csicseriborsó

10 dkg mazsola

só

frissen őrölt fekete bors

2-3 tk arab fűszerkeverék (ras el hanout)

1/2 citrom leve

Kuszkusz:

4 ek kuszkusz

só

2 dkg vaj

víz

A hagymát kevés olíva olajon megdinsztelem. Amíg üvegesedik, addig meghámozom a sárgarépát, vastagabb karikákra szelem, a paradicsomokat felkockázom, előkészítem a mazsolát és kinyitom a csicseri konzervet, szűrőbe öntöm, átmosom. Amikor már jó a hagyma, akkor rádobom az összes zöldséget és a mazsolát is, a fűszerkeverékemmel meghintem, s annyi vizet adok hozzá, ami épp ellepi.

Közepes lángon, félig fedve nagyjából fél óra alatt megfőzöm. Akkor jó, amikor már fut a villa a répában, de annak még van tartása. A ételt finoman sózom, friss borsot tekerek rá, valamit egy fél citrom levét. Elkeverem, félrehúzom, fedem, s elkészítem a kuszkuszt.

A kuszkuszt egy tálba öntöm, picit sózom, a közepébe biggyesztem a kanálnyi vajat, majd lobogó vízzel felöntöm, úgy, hogy épp egy kisujjnyival ellepje. Gyorsan lezárom az edényt, s 4-5 percet hagyom a kuszkuszt teljes magányában.

Ezután átkavarom, hogy a vaj és a só is mindenhova jusson, majd a tányérokra szedem és tisztes mennyiségű raguval kínálom.

Az angol konyha jó és izgalmas, a desszertkínálata meg sok esetben valóban azt a fajta házi jelleget adja, amit én az édes ízek választásakor keresek.

A 18. század végén született, mazsolával töltött kekszek a mai napig kedveltek a szigetországban. Ötórai tea mellé, vagy akár csak úgy magában, amit nem is csodálok, nálunk is tempós fogyatkozásnak indult a nagy tálnyi keksz, miután kitettem a konyhaasztalra.

Bár a modern és leegyszerűsített receptek bolti leveles tésztát javasolnak, érdemes kipróbálni omlós tésztával is.

Eccles cakes

Tészta:

25 dkg vaj

35 dkg finomliszt

1/2 citrom leve

1 dl hideg víz

Töltelék:

10 dkg aranymazsola

10 dkg mazsola

4 ek barna cukor

1 mk őrölt szerecsendió

1 mk őrölt szegfűszeg

1 narancs reszelt héja

A tésztához a lisztet és a hideg vajat finoman összemorzsolom, majd a citromlével elkevert vizet is hozzáadom és alaposan összegyúrom. A kész tésztát finoman lisztezett deszkán 20X30 centisre nyújtom, majd a téglalap egyharmadát jobbról a tészta közepére hajtom, s erre ráhajtom a tészta bal harmadát is. Az összehajtott tésztát a hűtőbe teszem, s fél órát hagyom pihenni. Még kétszer kinyújtom és összehajtom, a fent leírt módon, 30-30 percnyi pihenőt követve.

Amíg pihenget a tészta, addig egy tálban összekeverem a mazsolát, a cukrot és a fűszereket.

Az utolsó hajtást követően a tésztát pénzérme vastagságúra nyújtom, majd a legnagyobb pogácsaszaggatóval vagy egy nagyobb vizespohárral köröket szaggatok belőle. A köröket kiskanál segítségével megtöltöm a fűszeres, cukros mazsolával, majd a széleket összedolgozom, s úgy fektetem a kész kekszet a sütőpapíros tepsire, hogy alulra kerüljön az összedolgozott rész.

Miután az összes keksz elkészült a tepsit a 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, s addig sütöm, amíg a tészta halványan meg nem színesedik.