MIRELLE Atelier

A vajdasági konyhát több évtizede formálják a helyi szerb és balkáni behatások, így napjainkra a hagyományos magyar konyha mellett, a délvidéki éttermek kínálatában és a családok vasárnapi asztalán egyaránt megjelennek a klasszikus, magyaros fogások, a helyi hagyományos ételek, és a balkáni konyha legjobb megoldásai is. Halászlé, vajajja és csevapcsicsa – ezek mind érdemes megkóstolni, ha Magyarkanizsán járunk. 

Kanizsán nem csak állomás, halászlé is van

Magyarországon Szeged és Baja hallatán mindenkinek a halászlé jut eszébe, pedig van egy település a délvidéken, ahol hasonló hagyományokkal és népszerűséggel készül a helyi kanizsai halászlé. A frissen fogott dévér, kárász és ponty mind kiváló az alapléhez, amit harcsával főznek készre, és gyufatésztával tálalnak.

Balkáni fogás a magyar konyhában

A Balkán térség egyik, ha nem a leghíresebb étele a csevap, amit a török hódoltság hagyományozott a délszláv népekre. A darált húsból készült fogás mára azonban a helyi magyar családok számára sem idegen, és a vajdasági éttermekben is kapható a népszerű szerb fogás. Az igazi bosnyák recept szerint marha- és birkahúsból készítik, a délvidéki verzióban viszont sertés dagadóra cserélik a bárányt, de a szerbekhez hasonlóan lilahagymával, ajvárral is tálalják. Aki viszont a hagyományosabb ízeket kedveli, kérheti a csevapot kajmakkal, ami egy jellegzetes szerbiai túró.

Vajalja vagy vajajja?

Reggelire, kolbásszal és kenyérrel, vagy csak önmagában fogyasztva, igazi hagyományos kanizsai étel a vajalja. Az egyszerű ételhez semmi más nem kell, csak vaj, liszt és só – előbbit lassú tűzön olvasztják meg, majd hozzáteszik a lisztet, megpirítják benne, majd ízlés szerint sózzák. A sűrű, lisztes-vajas keveréket ezután hidegen, szeletelve tálalják. A vajalját (amit délvidéken sokan vajajjaként emlegetnek) a legtöbben a piacon szerzik be, ahol a sajtpultokban található.  

A pirospaprika por és paprika pehely

A magyaros ételek alapvető alkotóeleme a pirospaprika, amit a vajdaságban sem hanyagolnak az emberek. A szerb konyhában viszont a por állagú fűszer mellett csípős paprikapelyhet használnak, amit szudzsuknak hívnak, és ami mára a délvidéki magyarság fűszerespolcáról nem hiányozhat.

Csevapcsicsa

60 dkg marhahús (nyak vagy lapocka)

40 dkg sertéshús (dagadó)

2 dkg só

frissen őrölt fekete bors 

1 tk. szódabikarbóna

2 gerezd fokhagyma

A húsokat felcsíkozzuk, összekeverjük a fűszerekkel, majd 6 órán keresztül hideg helyen pihentetjük. Ezután a fűszeres húsokat ledaráljuk, először nagyobb lyukú húsdarálón, majd utána az apró lyukú rostán. A darálás után még nagyjából 20 percen keresztül gyúrjuk. A kapott masszából 3 dekás hengereket formálunk, gyúrunk. Ezeket grillen 4-5 perc alatt készre sütjük. Ajvárral és lila hagymával tálaljuk. (Ez eredeti bosnyák recept szerint 80 dkg marhahúst és 20 dkg birka húst használunk.)

Tiszai halászlé

Alaplé:

50 dkg apró hal (dévér, kárász, ponty halvég)

3 fej vöröshagyma 

1 db csípős paprika

1 db paradicsom

só

Kiegészítések:

80 dkg halfilé (ponty, harcsa)

1 csomag gyufatészta

A hozzávalókat mind összefőzzük (nagyjából 1 óra alatt, lassú tűzön), majd a megfőtt alaplevet szűrőn átpasszírozzuk. A megkapott alaplevet meghintjük 1 kanál őrölt pirospaprikával, és amennyiben szükséges még sóval és borssal ízesítjük, majd újra forraljuk.

Miután az alaplé elkészült, belerakjuk a 2 x 2-es kockára vágott halfiléket. Majd 20 perc alatt lassú tűzőn össze főzzük. Gyufatésztával tálaljuk.

Recept: Szajkó Ferenc mesterszakács, Magyarkanizsa

Az az igazi. Klasszikus. Morzsálós. Abbahagyhatatlan, aminél egyszerűen nem lehet leállni. 

Ilyen anya szilvás pitéje.

Következzen a recept.

Szilvás pite 

Szilvás pite

Bár az utóbbi években sokasodnak a jó élményeink, a magyar filmek esetében gyakorta vannak félelmeim, főleg, ha vígjátéki műfajban próbálják ki magukat a rendezők. A nemzetközi produkciók átültetése, és a kis magyar valóság ferde tükre nem mindig a várt eredményt hozza.

Éppen ezért volt bennem egy drukk a keddi vetítés előtt, hogy a jó tempójú előzetesben ne legyen benne minden jó poén, hogy a film a beígért bájjal varázsoljon el másfél órán át. A Hab beváltotta az ígéretét, valóban az év legédesebb vígjátéka lett.

De nem a sütemények miatt, amelyek szemlézése a film első öt percében a világ legnagyobb aljasságának tűnt, utána már egy szem vajas pattogatott kukorica is megtette volna, csak bármi. Aztán elmúlt a sóvárgás, mert beindult a történet, amely jó tempóban rántotta magával a nézőket, és már nem volt idő a hősszerelmes süteményeken, és holmi kukoricákon gondolkodni, a főhősnőnk bája elvarázsolt.

Az alapszituáció egyszerű, adva van egy sok csalódást maga mögött tudó lányka, aki kellően tüskés, kellően szentimentális és kellően elvakult, hogy egy édes álomvilágban éljen, szimbiózisban a falon függő ifjú Mácsaival és a párba álmodott – reménytelen szerelmeseket – mintázó süteményeivel. Ehhez az alaphoz hamar érkezik is a fő konfliktus: az álomnak vége, nincs pénz tovább üzemeltetni a lány lelkét olyan szépen megmutató cukrászdát.

Cukrászlány és a párban járó sütemények

Ekkor jön a mentőöv, egy pályázat, amelynek bizarr projektvezetője, és a messziről jött sikerember prototípusát – a hozzá kötődő zsigeri undorral együtt – tökéletesen bemutató coach együtt keresi egy négy napos tréningen a megfelelő nyertest. Akinek házasnak kéne lennie. Minimum.

Főhősnőnk erre a szituációra keresi a megoldást.

A film a klasszikus vígjátéki filmek kliséiből építkezik, a végeredmény mégsem klisés, hanem egy koherens, jól szerkesztett, ügyesen lezáródó mese, ami picit keserédes, amelyben nagyon jól megrajzoltak a karakterek, és ahol még a legellenszenvesebbnek vélt figurák is feloldozást nyernek. A másfél órában rengeteg „aha”-pillanat van, amikor rájövünk, hogy mi honnan ismerős, melyik motívum honnan eredeztethető, de ezzel nincs baj, a főhős maga is a filmrajongó, még szép, hogy az élete a kedvenc filmjeinek a sémáit követi.

A Habban a szereplők élnek, a színészek végre nem azt az idegesítő filmes robot-magyart beszélik, valóságosak és nagyon szerethetők. A helyszínek megválasztása ügyes, a képekben van min gyönyörködni, kicsit megint szépnek lehet látni a várost. A térbeli és időbeli elhelyezése szintén hangulatos, jó lehetőséget teremtve a jelmeztervezőnek, hogy mindenből a maga kedve szerint válassza ki a megfelelően mait és az épp oda illően retrót. 

Egyszóval a Hab édes, de nem émelyítő, olyan sütemény, amiből szívesen veszünk még egyet, amelyről egész délután ábrándozhatunk, és amely akár idővel törzsvendéggé is nevelhet minket egy olyan képzeletbeli cukrászdában, ahol a legszebb szerelmes filmeket süteménybe álmodják.

Versenyre kész “család”

Vannak hiánypótló könyvek. Azt gondolom, hogy Czingel Szilvia most megjelent kötete, A női test alakváltozatai 1880-1945 rengeteg folyamatosan fennálló, oly sokszor megválaszolatlanul maradó vagy rosszul megválaszolt kérdést tesz helyre.

A témát olvasmányosan, aprólékosan járja körül, minden részletre kiterjedően mutatja be a női divat változásain keresztül az emancipáció útját, amelyben nehezen elválasztható és nehezen meghatározható, hogy mi volt előbb: a nők szabadságjogainak megszerzésére tett sikeres kísérletek vagy a szervezetet elnyomó fűző levetkezése.

Meglepően szorosan kötődik ugyanis egymáshoz a kettő, a 19. századi és a 20. századi nő fejlődése tökéletesen nyomon követhető a ruhák változásán, de nem csak a társadalmi szerepváltások, hanem a társadalom egészében megjelenő női szerepek is mind górcső alá kerülnek a könyvben.

A ma oly természetességgel viselt darabjaink, a szépséghez kötődő fogalmaink, a megszokottnak, évszázadosnak vélt viseleteink története tényleg letehetetlenül izgalmas. Czingel Szilviának úgy sikerül mindent kontextusba helyeznie, hogy nem válik terjengőssé, nem veszik el a részletekben, hanem nagyon ügyesen felvázolja a hátteret, majd bontja ki – fejezetről, fejezetre – a modern nő létrejöttét.

A könyvet jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nagyjából kamaszkortól olvasható, kultúrtörténeti könyvként is izgalmas, de önismereti szempontból is jó adalék, ha szeretnénk még pontosabban meghatározni önmagunkat, a viseleteinken, az általunk sugárzott képen keresztül.