Vega

Jamie-ben talán az az egyik legszimpatikusabb, hogy képes megújulni, tanulni a születendő trendekből, ha nem is mindegyiknek az élére állni, de az adott tematikában valami figyelemreméltót, a közönség számára használhatót alkotni. Ilyen az új könyve, a Vega is.

vega_v

Az időszerű, közérthető, a megszokott Jamie-stílusban, a maga valós lazaságával, könnyedségével összeállított receptválogatás jó bevezetője lehet bárkinek egy zöldségekkel gazdagított étrend elsajátításához, ahhoz, hogy a húsalapú étkezését – ha nem is felváltsa – de láthatóan átalakítsa. A szöveg és a kép most is inspirál, a recept megjelenítésben ott vibrál, hogy igen, kedves olvasó, te is képes vagy ez így, ebben a formában elkészíteni.

A húsmentesség nem megy semminek a rovására, sőt a könyv remek példája annak, hogy hogyan lehet a húshangsúlyos európai gasztronómia és a zöldségeket olykor igen furcsán kezelő hagyományos angol konyha mellett megvillantani a zöldségekben rejlő valós potenciált, szerethetővé tenni, főfogássá nemesíteni ezeket a sokak által csak köretként használt alapanyagokat.

A receptek összetevői nincsenek túlspilázva, de széles spektrumon mozognak, és a leírás is pont annyira közérthető, hogy ne legyen szájbarágós.

A recepteknél megjelennek a tanácsok, helyt kapnak a vegetáriánusoknak, vegánoknak szóló helyettesítési javaslatok, plusz teljes táblázatban kutathatjuk a készített fogásokra vonatkozó beltartalmi értékeket.

A Tanácsok és Ötletek rovat – bár a könyv végén szerepel – annyi hasznos információt ad át közérthetően, hogy sokkal jobb, ha a főzés előtt, afféle bevezetőként átolvassuk.

Zöldségre fel!

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A karácsony a Kikában kezdődik

Zsófi még óvodás volt, amikor először kivittem őket Bécsbe, november elején. Hangulatot vadászni indultunk, töltekezni, a csípős hidegben várost járva a karácsonyi időszak melegségét begyűjteni. Zsófiban talán akkor és talán ott valami megmozdult, megérezte azt, amire sokan csak felnőtt fejjel jönnek rá, hogy a karácsony, nem maga a december végi ünnep, hanem a várakozás, a feltöltődés és az ünnephez kapcsolódó hagyományaink megélése.

Számomra már régóta az advent, illetve a karácsonyt megelőző másfél hónap az igazi boldogság, amíg kiokoskodom, hogy kinek mi legyen idén a meglepetés, részt veszek mások meglepetésének kigondolásában, tervezgetem, hogy mit fogok sütni, spontán akciókban mézeskalácsot vagy épp vaníliás kiflit készítek az épp nálunk lévő gyerekekkel, vagy csak egyszerűen elmerülök a dekorációban.

A dekoráció, pontosabban a szezonális dekoráció amúgy is a vesszőparipám. Eleve szeretem azt, ha egy lakás túlmutat a szigorú funkcionalitáson, és bőven kínál olyan esztétikai és kényelmi elemeket, amelytől lassan, de biztosan otthonossá válik. Nem vágyom kirakatotthonra, a finoman lelakott, de imádott kanapénk nem végzi a hulladékudvarban, mert épp nem trendi, de a környezetünket folyamatosan alakítom, keresem az összepasszoló dolgokat, de nem egyben, nagy tételben vásárlom meg ezt az otthonosságot, hanem hagyom, hogy inkább organikusan jöjjön létre.

kika8

Ez viszont időt igényel. A karácsonyfánk dekorációja a Nők születése óta szinte állandónak tűnik, mivel vannak fix alapdarabok, és amiket azóta – nagy műgonddal – válogatok hozzá, az stílusban természetszerűleg passzol. A lakásban számos ilyen apróság várja a karácsonyt az ünnepek közeledtével. Kikerülnek a különféle hangulatteremtő elemek, a gyertyakoppintó Mikulás, amit 15 éve Bécsben vettem, az adventi naptár, ami Németországból utazott haza a Nőkhöz, a csengettyű, ami tavaly télen jött velem haza, a díszpárnahuzatok, amikre sajnos jobban rá vagyok kanyarodva a kelleténél, így egyre több és több lesz belőlük. A dekorfényekről nem is beszélve, amik már év közben is annyira eluralták az otthonunkat, hogy jóformán 15 éve egy merő hangulatvilágításban élünk.

Ehhez jön hozzá a Kika mindenkori karácsonyi kínálata, amely a legújabb trendek mellett a nagy klasszikusokkal is készül. Az üzletben ezernyi apró kincs között kutakodva megtalálhatjuk a számunkra kedves darabokat. Mostanában sorra jönnek elő az igazi vintage díszek, a nagyanyámtól örökölt gombák és csíptető madarak újkori ikertestvérei illegetik magukat a fém csipeszes lábukon, rugón hintázva. Igényesen megmunkált gömbök emlékeztetnek a régmúlt karácsonyok díszeire, cuki Mikulások, rénszarvasok, jegesmedvék, sőt a jelenkor palástba bújt, szárnyas malacai is a karácsonyi dekoráció részét képezhetik.

kika4

Idén amúgy is a púderrózsaszín, a halvány rózsaszín lesz az újdonság a karácsonyi díszek piacán. Az otthonokat eluraló fehér, és a szürke ötvennél is több árnyalata mellett ez kifejezetten jó ötletnek tűnik. Bár a nappalinkban a rózsaszínnek túl sok teret nem ad a piros uralom, de a Nők csontszín bútorai, enyhén vintage hangulatú kiegészítői, a fehér és kellemesen meleg betonszürke falának előterében viszont nagyon jól mutat. Az ezüst, a fehér és a rózsaszín találkozása a Narnia krónikáiból kilépő figurákhoz is tökéletesen illik, vagy inkább ők passzolnak a Nők világához.

kika3

Zsófinak november hetedikétől van kilövési engedélye, hogy karácsonyi zenéket hallgasson, és én se látom biztosítottnak, hogy egészen december elejéig, az első adventig nem állok neki a díszítésnek, így azt javaslom, hogy mindenki a maga vérmérséklete szerint kezdje meg a visszaszámlálást, a hangulat megteremtéséhez pedig jöjjenek az idei meghatározó irányzatok, és néhány kedvcsináló fotó.

Tradicionális

Ebben a témában a piros, zöld és fehér színek dominálnak. A többnyire fából, kerámiából készült, sok párnával, pléddel, textíliával bevont dísz között megtaláljuk a hógömböt, a mézeskalács figurát és házikót, a mikulást, hóembert, szánkót és a hintalovat is. 

Klasszikus

A hagyományos keresztény karácsonyi ünnep fő motívumai a csillagok és az angyal – kecses, bájos, bohókás, vagy akár kis pufók figurája. A bordó, arany és fehér színű, kerámia, üveg és plüss bársony bevonatú díszekkel a klasszikus, elegáns ünnepek hangulata garantált.

Natúr

Az ünnepi nyüzsgésben sokan vágynak a természet nyugalmára és otthon is megnyugtatóbbnak érzik a természet szépsége ihlette hangulatot. A zöld, matt- és aranybarna különböző árnyalataival, tobozokkal, fenyőágakkal, sok fa dísszel és puha szőrmével az erdei természet elevenedik meg. A hangulatot a többféle méretben megtalálható manók és rénszarvas figurák teszik teljessé. 

Ezüst

A modern és hűvösebb stílust előnyben részesítők körében évek óta kedveltnek számító ünnepi dekoráció a szikrázó, fagyos téli tájat idézi. A még mindig különlegesnek számító fehér – ezüst árnyalatokat, a fém és kerámia jeges ragyogását a kék szín teszi ünnepélyessé. A kisebb – nagyobb jegesmedve és manó figurák, a sok puha szőrme és textília oldja a tekintélyt parancsoló hangulatot. 

Sweety 

Kicsit lányos és szórakozott benyomást kelt első látásra az idei év különlegessége. A visszafogott rózsaszín, matt és szatén fényű fehér árnyalatok, finom, kecses, tollas díszek a romantikus, titkon vágyott ünnepek hangulatát juttatják eszünkbe. Míg az arany, ezüst és a rubint színek ünnepélyessé, a tollak, csillagok, fánk- és szív alakú díszek egy-egy meghökkentő bohókás figurával játékossá teszik ez a kollekciót.

kika10

kika9

kika7

kika6

kika5

kika2

kika1

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Brassói aprópecsenye

Lehet, hogy meglepő dolog, de az én életemből eddig teljes mértékben kimaradt a brassói. Nincs emlékem, hogy valaha ettem volna, abban egészen biztos vagyok, hogy anya nem csinált, szintén száz százalék, hogy étteremben nem rendeltem és az elmúlt 18 évben, mióta a saját háztartásomat vezetem, tutibiztos nem főztem.

Most azonban úgy hozta az élet, hogy a konyhámban – ha nem is általam – készült egy nagyobb adag brassói, ami nem biztos, hogy a legszabályszerűbb módon követi a hagyományokat, de a végeredmény annak ellenére ütős lett, hogy beledumáltam, és itt-ott – a kamrai lehetőségeknek megfelelően – áthangoltuk a receptet.

brassoi

Brassói aprópecsenye

1 kg comb, lehetőleg dió

1,5 kg sütni való, egészen vékony héjú krumpli

2 ek. kacsazsír

2 ek. húsos szalonna

1 db nagy vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

frissen őrölt fekete bors

2 ek, étolaj

2 tk. pirospaprika

A krumplit nagyon alaposan megmosom, majd a gulyáshús méretével megegyező kockákra vágom. A légkeveréses fritőzt bekapcsolom, a krumpli felét egy evőkanál olajjal meglocsolva puhára és pirosra sütöm.

Közben a kacsazsírt egy nagyobb lábasban megolvasztom, beleteszem a szalonnát, kipirítom, majd hozzáadom a nagyon finomra vágott vöröshagymát. Amikor már majdnem megdinsztelődött, akkor rányomom a fokhagymákat, majd a kockára vágott sertéshúst kifehérítem rajta. Finoman sózom, borsozom, pirospaprikával ízesítem, kis lángon, félig fedve párolom, majd óvatosan lepirítom.

Közben a második adag krumplit – kis olajjal meglocsolva – kisütöm.

Végezetül a raguba beleforgatom a krumplit, és azon melegiben tálalom.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Hagyományteremtő szállodák: Borvacsora az Arazban

Vannak olyan helyek, ahova jó visszatérni. Ilyen a Continental Hotel Budapest, és a benne üzemelő Araz étterem, amely – mint a legtöbb nívós szálló – nem csak a szállóvendégei számára kínál reggelit, ebédet és vacsorát, hanem a belvárosban helyet kereső turisták, magyar vendégek előtt is nyitva áll az ajtaja.

A szálloda éttermének egyik régi, klasszikus programsorozat nagy vonzerővel bír, a több mint kilenc éve futó borvacsorákkal Barka Áron konyhafőnök még bőven tud újat mondani, amire hallgatóság is akad, ezt igazolja a tegnapi telt ház.

A mostani vacsora két vetélkedő borháza a Dúzsi és az Ikon volt, a barátságos vetélkedőhöz pedig – a már sommelier képesítéssel is rendelkező konyhafőnök – Barka Áron készítette el az öt fogásos degusztációs menüsort.

A menü gerincét egyértelműen a szezon, az ősz adta, az ízek, illatok, színek mind-mind ezt az évszakot jelenítették meg a tányéron, miközben bravúrosan helyt álltak a két bor mellett. Áron vacsorái ezért is egyediek, nem elég, hogy egy borsor mellé tervezze meg a menüt, ő inkább egy szinte kivitelezhetetlen feladattal küzd meg: a két választott pincészet borai között keresi a párhuzamba állíthatókat, és olyan tányérokat álmodik melléjük, amelyek mindkét tételre jól reflektálnak.

Szerencsére a gyakorlat és a szakmai hozzáértés miatt nem csúszik meg ez a korántsem mindennapos borvacsora, az ételek önmagukban, a borok nélkül is kerek egészet alkotnak, és a melléjük kóstolt borokkal szintén remekül működnek.

A menüsort egy hideg borjú nyitja, amelyhez tonhalas kaprimártás érkezik. A fogás üde felütése az estnek, a mellé kínált Dúsi Olaszrizling és az IKON Rajnai Rizlingje szintén könnyen érthető, friss. Amíg falatozunk, addig a borászatok képviselői pont annyi és olyan információval látják el a vendégeket, amely segít kibontani mindkét italt, és közelebb visz minket a párbaj első tételében a döntéshez.

Amíg mi vissza-visszakóstoljuk a borokat, addig megérkezik a csalóka tálalásnak köszönhetően meglehetősen kevésnek tetsző házilag füstölt lazac, amely azonban tisztes mennyiség. A hús textúrája, füstölése hibátlan, a makrélakrém szép átkötést ad az első fogástól, jól tompítja a lazac nyersességét, de a fogás fő kincse a roppanós beluga lencse, amely egészen meglepő ízű és állagú, el is viszi a showt a többi összetevő előtt. A mellé kínált rosék között újra kereshetjük a nekünk ideális, a mi ízlésünknek jobban megfelelő tételt, választhatunk a 2018-as Dúzsi Kékfrankos Rosé és az IKON szintén 2018-as keltezésű roséja között.

Ekkor érkezünk el a leveshez, amelybe Áron rengeteg időt és energiát fektetett, de mindez megtérül. A sokáig főzött, a krémes hagymaalapra ültetett, egészen finoman, majdnem brunoise-ra vágott zöldségek, a roppanós héjú, de belül tökéletesen puha bab, valamint a minden zsiradéktól, bőrkétől megszabadított, a zöldségekkel azonos méretűre szabott csülök egészen elképesztő harmóniát alkot, amelyet egy bablevestől nem szoktunk meg, és alapvetően nem is várnánk el (eddig, mostantól alap, hogy a húsnak így kell belekerülnie). A leves mellé 2016-os Dúzsi Kékfrankos érkezik, illetve az IKON gyönyörű címkébe öltöztetett Áfium nevű házasítása, szintén ez az évjárat.

A főfogásnál Áron tobzódik az ízekben, textúrákban. A háromféle húst is felvonultató tételt a hátszínen pihenő rosé kacsamell uralja, de vannak a tányéron még meglepetések, a mindannyiunk számára nosztalgikus – de degusztációs sorban ritka – véres hurka mellett az ősz ízeit hozza a paszternák, a lilakáposzta lekvár, a diós burgonyafalatkák, illetve a roppanós textúrájú kelbimbó. A tartalmas tál természetesen egy igen markáns borpár mellé érkezik, a 2015-ös Dúzsi Bikavér és az IKON 2016-os Cabernet Franc Evangelistájának szól ez a tűzijáték a tányéron, stimmelnek is az ízek, miközben lassan a gyomorkapacitásunk vége felé tartunk.

A desszert szintén Áron műhelyéből való, a konyhán alkotó cukrászok a két syrah mellé egy sütőtökös betéttel készített könnyű, krémes étcsokoládé felfújtat álmodnak, amelyet egy gombócnyi tejcsokoládés meggyfagylalt körít, és egy tisztes darab törökméz tesz teljesen múltidézővé. A gyümölcsös fagylalttal lazított tömény édesség jól illik a két 2015-ös évjáratú borhoz, a Dúzsi Syrah és az IKON Fekete Tulipán Syrah mellé.

Az este méltó zárása ez a fogás, a menüsor ívét szépen magasba kanyarító desszert valóban jól működik mindkét borral, amelyek között most is elmélázhatunk, kedvencet keresve, majd kihirdethetjük a nyertest, bár egyértelmű, hogy nem ezen van a hangsúly, hanem azon a gasztronómiai játékon, amely Áront arra inspirálja, hogy ilyen összetett vacsorákkal mutassa meg mire is képes a Continental Szálló, mint tud az Araz.

Legutóbb frissítve2

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS