MIRELLE Atelier

Pontosabban a nápolyi pizza. Az igazi nápolyi pizza. Mert ugye nápolyinak bárki nevezhető a pizzáját, de igazi, tanúsítvánnyal igazolt nápolyi pizza már kevés akad a városban. Konkrétan kettő. De az országban sincs több, sőt a környező országokból is kevesen szerezték meg az ehhez kellő – nápolyi szakemberek által – megítélt oklevelet.

A Donna Mamma Pizza Napoletana stábja azonban semmit nem bízott a véletlenre, úgy érezték, hogy ha már a viszonylag telített budapesti pizzás piacra szeretnének belépni, akkor tisztességesen teszik, valami olyan plusszal a tarsolyukban, ami felülemelheti őket a nagy átlagon, amivel más nívót kínálhatnak. De ez a tanúsítvány nem csak marketing szempontból ötös, hanem lehetőséget ad arra, hogy egy olyan meglévő szaktudásra támaszkodjanak, ami segít kihagyni a kísérletezés fázisát, az innen-onnan ellesett tippek és trükkök pénzt és időt nem kímélő próbálgatását.

Szerencsére a nápolyiak nem irigyek, saját példájukon tanulták meg, hogy jobb, ha elárulják a titkaikat, kitanítják a pizzaiolo-kat, mintha számtalan kókler vágja tönkre a nápolyi pizza nimbuszát. Így aztán a világ minden tájáról örömmel fogadják a tanulni vágyókat, és 10 nap alatt az alapanyagoktól, a technológián, technikán át, a tészta mögötti kémiáig mindent megtanítanak, amit tudni kell, és ami a későbbi, tapasztalati évekhez jó alapot kínál.

Hozzáértő kezek között készül a pizza

A Donna Mamma csapata azonban nem elégedett meg a tanultakkal, ők még az elismerésre is vágytak, így a kinti trénerüket felkérték egy további oktatásra, amihez hozzá tartozott a kinézett üzlethelyiség berendezésében való szakmai együttműködés, az alapanyagok és a berendezés legfontosabb elemét jelentő kemence kiválasztása.

Az eredmény ma már a falon látható, a AVPN (Associazione Verace Pizza Napoletana) sorszámozott engedélye mutatja, hogy itt bizony, az Astorián, Budapest szívében valódi nápolyi pizza sül.

A választék bőséges, az alapanyagok java olasz, a feltétek egy része is, érdemes egy jó pizza margheritával indítani, ott ismerszik meg az igazi történet, a legegyszerűbb, legtisztább formájában mutatkozik meg a pizza, aztán jöhetnek a csűrések-csavarások, hogy a végén megint visszatérjünk a tökéletes tészta, a Vezúvon termű san marzano paradicsom és a mozzarella elronthatatlan hármasához.

Nem csak finom, esztétikus is

Vannak igazi családi fogások, ilyen a rakott krumpli is. Ebből az ember nem csinál keveset, inkább úgy kalkulál, hogy másnapra is maradjon.

A rakott krumplit sokan sokféleképp készítik, nálunk ez a sztenderd.

Rakott krumpli gazdagon

1 kg krumpli

10 db M-es tojás

1 pár gyulai kolbász

45 dkg tejföl

só

A krumplit meghámozom, majd enyhén sós vízben megfőzöm, szűröm, hűlni hagyom. A tojásokat forrástól számított 9 percig főzöm, majd hideg vizet zúdítok rájuk, ebben hagyom hűlni őket. 

Amikor kihűlt a krumpli, akkor a darabokat lapjába vágom, így fektetem egy közepes hőálló tálba. Sózom, pucolt tojást karikázok rá, valamint kolbászt. Majd tejfölt kanalazok a tetejére. Ezt egészen addig folytatom, amíg minden el nem fogy, ügyelve arra, hogy krumplis sorral fejezzem be. A rakottast a 190 fokra előmelegített sütőbe tolom, és addig sütöm, amíg a tetején a krumpli finoman megpirul.

Sok savanyúval kínálom.

Most, hogy a Nők a 16 életévük betöltésének célegyenesére ráfordultak, azaz napok választanak el minket a Sweet Sixteen-től, elméláztam, hogy milyen módon ünnepelhetném meg, hogy eddig elnavigáltam őket.

Erre adott jó választ a héten a Lidl és Garamvári pincészet, akik egy izgalmas sajtótúra keretén belül mutatták be a VinAgora aranyérmes pezsgőiket, és azt a pezsgőt, amely a nemzetközi borverseny nagy és erős mezőnyében, a saját tételeik közül is kiemelkedve, nyerte el a Champion díjat.

Kicsit fussunk előre: A Pannon Imperial Extra Dry-ra büszke is lehet a forgalmazó és a gyártó is, hibátlan, magas minőségű pezsgőjük született, kerek, krémes, lágyan, apróbb buborékjai kényeztetőek, ízei finomak, megfelelően élesztősek, kortyolva az ember jó beszélgetéseket társít hozzá, lassú délutánokat, barátokat, kitűnő, méltán ünnepelendő eseményeket.

A pezsgő nem véletlenül sikerült ilyenre, az együttműködő partnerek tudatos döntése volt, hogy egy magas minőségű, de elérhető áru pezsgőn keresztül mutassák meg a nagyközönségnek, hogy mit jelent, ha egy pezsgő tradicionálisan, palackban érlelt.

A folyamat egyébként a Garamvári Pezsgőpincészet budafoki üzemében jól lekövethető, a balatoni birtokon előállított csendes borokból itt készülnek ugyanis a pezsgők. A csendes bort az üzemben először a megfelelő minőségű pezsgőspalackokba töltik (ebben vesszük majd le őket a bolt polcairól), majd jön a titok, a furmány, amitől a már kierjesztett ital újra erjedésnek indul, és a palackban megszületnek majd a buborékok: jön a Tirage likőr, amiben – az Imperial esetén – egy Champagne-ból származó fajtaélesztő, bor és cukor található.

Majd koronazárat nyomnak a pezsgősüveg tetejére és olyan halmokba rendezik őket, amely megkönnyíti a későbbi munkát, ami ezzel a fajta, palackos erjesztésű pezsgővel azért akad. Egy úgynevezett giropalette rendszerben helyezik el az üvegeket, egyszerre ötszázat, a bála sarkára kerül egy indikátor üveg, amelynek áttetsző anyaga láttatni engedi, hogy hogyan ülepszik le az élesztő, alakul ki az a finomseprő, ami a pezsgő érik, alakul.

Csendet kérünk! Most készül a pezsgő, születnek a buborékok, alakul az íz.

Ennek a rendszernek hála géppel, „bálánként” mozgathatók az üvegek, amikor arra az érési folyamat során szükség van. A pezsgőt ezek után előkészítik a degorzsáláshoz. Régen rázóállványokon tették, ma ezeket a palettákat forgatják át és sok üveget egyszerre ráznak, hogy az élesztőmaradék a koronazárra leülepedjen, és eltávolítható legyen.

Nem kevés pezsgő készül.

Amikor már ez megtörtént (éljen az átlátszó tesztüveg a bála szélén), akkor jön a degorzsálás, amihez az üvegek nyakában a pezsgőt megfagyasztják, majd a koronazár eltávolításakor a fagyasztott – élesztőmaradékos – pezsgő-jégdugó távozik az üvegből. Ekkor kap az ital még egy úgynevezett expedíciós likőrt, amely az édességét állítja be, majd jöhet a klasszikus pezsgősdugó, amit a szép drótkosár fog rá biztonsággal az üvegre.

Innen már csak egy kis forgatás van hátra, hogy a likőr és a pezsgő tökéletesen elkeveredjék, és nagyjából meg is született a pezsgőnk. 

Már jó ideje rájöttem, hogy az az erősségem, hogy más vagyok. Egy kicsit. Mást gondolok, mások a preferenciáim, másban lelem örömöm. És ez engem egy pillanatig nem zavar, nem szeretek trendek mögé lépni, inkább a magam kicsi trendjeit gyártom, no nem követés céljából, csak hogy meglegyen a saját utam.

Erre a következtetésre most a Desigual is eljutott, az őszi-téli kollekciójuk kampánya pont erre épül, a különbségekre, arra, hogy legyen bátorságunk megmutatni önmagunkat, kilépni a tömeg kínálta egyenből, megkeresni a bennünk lévő zsinórmértéket és aszerint létezni.

Talán elsőre kicsit soknak tűnik, de aki meghallja a saját hangját, és kész váltani, arra egy egészen más tudat hullik rá, és olyan szinten válik önazonossá, ami szép lassan kifelé is megmutatkozik.

A szabadságunkat, a nekünk való teret teremti most meg számunkra a Desigual, a lezser, városi divattal, amelyben – ünnepelendő mód –  a kollekció 20%-a már fenntartható, azaz nem csak a belső béke meglelése által kerülhetünk közelebb egy élhető jövőhöz.

A szabadsághoz olyan asszociációkat hív a cég, amelyek ezzel a fogalommal határosak, megjelenésükben magukban hordozzák: így érkezik a graffiti, a nagy, mindent elnyelő zsebek, a csillogó, flitteres, feltűnő, vonzó részletek. A laza, kényelmes összeállításokhoz érkeznek a patchwork elemek, amelyek nem csak a hagyományos módon törnek utat maguknak, hanem egészen új értelmezésben, egyfajta hibrid formában jelennek meg. Az elmaradhatatlan virágok szintén megkapják a maguk rivaldáját, ahol hatalmas, khaki, rózsaszín és kékes változatokban próbálják ellensúlyozni a hamar sötétedő, hideg napok menthetetlen melankóliáját.

Laza, lezser, kényelmes, otthonos

A szezon és a városi lazaság farmer nélkül elképzelhetetlen. A Desigual nem is kíván ettől eltérni, inkább csak magán átfolyatva hozza az évszak kedvenceit, érkeznek a túlméretezett dzsekik, a műszőrmével, gazdag szövetekkel tarkított, otthonosított kabátok.

A szabadsághoz a szabad mozgás is hozzá tartozik, így ebben a szabadsággal, önfelszabadítással, önazonossággal foglalkozó kollekcióban ott a helye a távolabbi tájak motívumainak, kultúráikból csent finomságoknak, amelyekkel tovább gazdagíthatók az egyes darabok. Extra színek, extra anyagok formájában jelennek meg a marokkói, afrikai hangulatok, amelyek mellett az új logó és számos, pozitív tartalmú üzenet is feltűnik a Desigual őszi-téli kollekciójának darabjain.

Részletgazdag, szerethető, izgalmas, más