Hétvégén újra borozni voltam Fehérváron. Tavaly – a Hatpettyesnél tett látogatással összekötve – már részt vettem a Nagy Fehérvári Bormustrán, így nem véletlen, hogy az otthonosság érzete fogott el, amit a Szent István Művelődési Ház nagy kőlépcsőin baktattam felfele, hogy átvegyem a kóstolópoharamat, és teszteljem a 2019-es esztendő borait. A móri borvidékről és a Velencei-tó […]
Szinte minden magyar borvidékről elmondható, hogy az elmúlt 25 évben nagyon sokat tett azért, hogy a szocialista tervgazdálkodás évtizedeiben rákényszerített álcát, az egyenmaszlagot lemossa magáról. Ez mostanra sikerült, az újonnan kialakuló, vagy változni képes fogyasztói réteg számára, már nem csak egy-egy „emblematikus” tétel egy-egy tájegység. Így van ezzel Tokaj-Hegyalja is, amelynek hallatán a rettenetédes aszún […]
Ha meg kellett volna határozni, hogy legszívesebben hogyan tölteném el a nyári estéimet, akkor valami nagyon hasonlót vázoltam volna fel, mint a Borszerda programjai. Számomra a múzeum otthonos, idilli környezet, apa nagyjából a járóképességem kezdetétől vitt múzeumba, sűrűn, lelkes tárlatvezetéseket tartva, és miután négy évesen már – az angyalka, bárányka megjegyzések után – egy Francesco […]
Nem tudom, hogy melyik családban milyen a dinamika, de nálunk rendre estefelé derül ki, hogy a leggondosabb tervezés mellett is ez, az vagy amaz éppen kimaradt a beszerző körútjaink során. Ilyenkor mennek az életmentő üzenetek az épp még úton levőknek, hogy legyenek szívesek bepótolni a hiányt. Igen ám, de a már hazafelé autózó férjem például […]
