MIRELLE Atelier

Karantén alatt sokat beszélgettünk a Nőkkel. Rengeteg téma szóba jött, de visszatérő topik volt az a fajta intenzív együttlét, amelyet a helyzet szült. Az összezártságot jól funkcionáló családként is nehezen bírtuk, ezért jutott eszünkbe számtalanszor, hogy milyen nehézségeket okozhat a kényszerű együttlét olyan élethelyzetekben, ahol az egymástól távol töltött idő minősül minőséginek, vagy ahol egy olyan bántalmazói kapcsolatban élnek, amelynél a minimális kitörési lehetőséget is felülírja a hónapokig tartó kijárási korlátozás.

A jelek szerint nem csak a mi fejünkben fordult meg a gondolat, hogy a minden ötödik magyar háztartást érintő problémán elmerengjen, végiggondolja, hogy miért nincs társadalmi felelősségvállalás, miért visszafelé haladunk a törvényalkotásban, miért nem halljuk meg a segélykérést és miért nem teszünk a helyzet ellen.

Az Összezárva a maga három és fél percével elképesztő erővel üt. A karantén adta szituációt tökéletesen leképező kisfilmbe az alkotók rengeteg mondanivalót és kérdést belesűrítettek, amelyek kibontására tegnap egy másfél órás zoom meeting sem volt elegendő.

A bántalmazói kapcsolat kialakulásától, fajtáiról, a kapcsolatban egyre jobban alárendelődő, a saját cselekvőképességét lassan elvesztő partnerről, a megalkuvásra kényszerített barátról, a basáskodó, mindenhatót játszó bántalmazóról folyó beszélgetéshez számos személyes élmény kapcsolódott, amely még fájóbbá tette a témát, és még dühösebbé tett engem a monitor előtt. 

A bántalmazói kapcsolat az én személyes életemnek szerencsére sosem volt része, de mindig voltak olyanok a környezetemben, akik vagy ez elől menekültek, vagy ebben éltek, illetve a gyerekek környezetében is találkoztam olyannal, akin már kamaszként látszottak intő jegyek, akinek a száján már kifutottak azok a mondatok, amelyek meghatározzák a kapcsolatban elfoglalt helyét, és ők bizony egy erős alá-fölérendeltségi viszony kialakítására törekedtek.

Anyaként elképesztő felelősségem figyelemmel kísérni ezeket a baráti és társas kapcsolatokat, a Nők félszavaiból kiszűrni, hogy lehet-e, van-e probléma, és lépni, ha úgy érzem, a lányaim valami menthetetlenül rossz felé sodródnak. Bár ők már a 2000-es évek gyerekei, a társadalmi rögzülések, a tanult rossz minták jelen vannak, számtalan esetben találkoztak már olyan ismerőssel az éterben, vagy épp a valóságban, aki számára teljesen egyértelműnek tűnt, hogy az „az asszony verve jó”, „az asszonynak a konyhában a helye” kijelentéseknek megmásíthatatlan igazságtartalma van. És bár sokszor gondoljuk azt, hogy az iskolázottság mértékével, a társadalmi hierarchia magasabb fokán már ezek a kijelentések értelmüket vesztik, azt is láttam és látom, hogy ez nem így van.

A felelősségem azonban nem csak anyaként van meg, hanem szemtanúként is, akinek kötelessége egy ilyen helyzetben lépni, beavatkozni, hiszen a bántalmazói kapcsolatba az alárendelt fél sok esetben olyan mértékben belefásul és elhiszi, hogy ez az egyetlen mód a létezésre, hogy külső segítség nélkül esélye sincs újrakezdeni.

Többször, több helyzetben kellett már végiggondolnom, hogy meddig terjed a másik szabadsága (apám szerint addig, amíg nem sérti más szabadságát), és ezek mentén dönteni úgy, hogy felemelem a szavam azért, aki pillanatnyilag nem tudja megtenni.

Jó lenne, ha nem az egyéni felelősség szintjén működne a családon belüli erőszak megakadályozása, ha a kormányzat venné kézbe – jogalkotói minőségben – ezeknek a szankcionálását, jó lenne, ha a rendőrség számára nem a vér lenne az egyetlen, amely érdemessé tesz a figyelemre, jó lenne, ha a megtorlás helyett a prevenció válna elfogadottá és általánossá, jó lenne, ha ezt egy jól funkcionáló nagy rendszerben lehetne kezelni.

Amíg azonban mindez nem következik be, addig nekünk kell figyelnünk egymásra, segíteni azokat, akik számára létezik kiút, még ha sokszor úgy is gondolják, hogy nem.

Amennyiben ilyen helyzettel találkoztok, az alábbi szervezetekhez fordulhattok:

Ökumenikus Segélyszervezet

NANE

Nyakunkon a nyár, bár még nehezen hisszük, hogy az esős húsz fok egyszer kánikulába vált, de nem kérdés, hogy ez heteken belül bekövetkezik.

Van, aki már felkészülten várja a mediterráneumot idéző meleget, de az sem baj, ha most tervezzük csak a klíma beszerzését. A napokban nyílt meg ugyanis a japán Daikin márkaboltja Budapesten, ahol klímakialakításra vonatkozó tanácsadástól, a kivitelezésig tartó komplex épülethűtési-fűtési megoldásokig mindenben segítségünkre vannak. Az üzlet virtuálisan is megtekinthető és felkereshető, így a tanácsadást online is igénybe vehetjük, és a termékeket szintén kiválaszthatjuk a webes felületen keresztül.

A Daikin 1991 óta van jelen a magyar piacon, és most, a napokban nyitotta meg exkluzív márkaboltját Budapesten, a Promenade Gardens irodaházban. A bemutatóterem helyének kiválasztása rendkívül tudatos döntés volt, a Promenade Gardens a könnyű megközelíthetősége mellett innovatív és környezetbarát megoldásaival vált a Váci úti irodaépületek egyik legmagasabb műszaki tartalmú tagjává, amely alapvetően Daikin-referenciának is tekinthető, hiszen a cég által kiépített komplex hőszivattyús megoldás szolgálja ki a 25 ezer négyzetméteres alapterület teljes hűtését, fűtését és melegvíz ellátását.

A márkaboltban egy átlagos otthon főbb helyiségei találhatók meg, hogy könnyebben elképzelhessük, lássuk a rendszert, az eszközöket működés közben. Amíg bejárjuk a teret, addig feltérképezhetjük a lakó-, és hálószobára optimalizált fűtő-hűtő klímaberendezéseket, majd a szakértő személyzettől kaphatunk tájékoztatást, illetve kérhetünk szaktanácsadást a nekünk megfelelő megoldások kiválasztásához.

A Daikin jól látja, ez valóban egy dinamikusan fejlődő piac. A korábbi időszakokhoz képes erősen kitolódott, nagyjából a kétszeresére nőtt a klímahasználati szezon a háztartásokban, most már márciustól szeptemberig használják a fogyasztók a légkondicionálókat. Ezen felül a lakossági igény is megnövekedett, a magyarok egyharmada vásárolt az elmúlt öt évben légkondicionáló berendezést, és a megkérdezett légkondi-tulajdonosok 33%-a tervezi, hogy további klímaberendezést vásárol, vagy bővíti a jelenlegi rendszerét.

A GfK négy közép-európai országra – köztük Magyarországra – kiterjedő, 1000-1000 ember megkérdezésével végzett reprezentatív, online felméréséből az is kiderül, hogy a magyar vásárlók számára a döntés meghozatalakor a klímaszerelő specialisták és az online oldalak a legfontosabb tájékozódási forrás. A vásárlók 45%-a klímás szaküzletben vagy a telepítést végző szerelőktől veszi a klímakészüléket, míg 14%-a online üzletből, 14%-a pedig hagyományos elektronikai áruházban vásárolja meg azt.

Magyarországon a becslések szerint mintegy 800 ezer klímakészülék található a lakosság tulajdonában, és évente közel 150 ezer új készüléket adnak el, amely a régi berendezések cseréjét is magában foglalja. A GfK egy másik kutatása szerint a klímakészülékek életkora a folyamatosan növekvő vásárlások miatt csökken, a 2017-es 6,5 évről 2019-re 5,9 évre „fiatalodott” a hazai légkondipark átlagéletkora. A kutatásból kiderült, hogy a klíma kiválasztásánál a legfontosabb szempont a készülék energiafogyasztása, ez is jelzi, hogy a vásárlók környezet- és költségtudatosan döntenek. A válaszadók számára kiemelten fontos a szűrők megléte (pollen, vírus vagy baktérium ellen), továbbá a halk működés és a formatervezettség ugyancsak fontos szempont.

Mindig is személyes sikerként éltem meg, ha valakit rászoktattam a kávézásra. Rávezettem arra, hogy megértse: a kávé és a kávézás milyen minőségi élmény nyújt, hogy sokkal, de sokkal több a lefőzött ital, mint iható koffein.

Az esetek nagy többségében sikerrel jártam. A titkom – a saját töretlen lelkesedésem mellett – mindig az volt, hogy minőségi alternatívát nyújtottam, azaz az alapok gyors, de érthető ismertetése mellett rávilágítottam arra, hogy mitől is válik a kávézás jóval többé annál, mint hogy megiszunk egy pohár, egy csésze vagy egy bögre italt.

Az edukáció végére a delikvens boldogan adta meg magát. Így lett az összeköltözésünk pillanatában kávéfogyasztó a férjem, így törtek meg sorra a barátnőim, s így főzöm most már minden hajnalban a Nőknek is a reggeli indító és elviteles kávékat.

A kávézás azonban csalóka dolog. Pont olyan elmélyedni benne, mint bármilyen más tudományba kicsit belekontárkodni: az ember nagyon hamar rengeteg információ birtokába kerül, és bizony, ami még tegnap minőségben kielégítette, az holnapra már kevésnek bizonyul.

Ezért költöztek sorra a kávégépek a lakásba, duzzadt fel a kávés italokhoz szükséges eszközparkunk, és jelentek meg a válogatott kávék az életünkben. A kávészeretetünknek köszönhetően az utazásaink során is fontos tényezővé lépett elő, hogy hol és mit iszunk. Ha nincs az olthatatlan kávészenvedélyünk, akkor nem visszük a Nőket Costa Ricán kávéültetvényre, nem kutatjuk fel Itália legjobb feketéit, vagy nem tapasztaljuk meg barcelonai kiemelkedő kávékultúráját.

A kíváncsiságom folyamatosan hajt, így nagy örömmel vettem észre, hogy most már az egyik gyakorta látogatott kávézónk saját blendjeiből is tudok odahaza kávét főzni: a Costa kávék kínálatából szemezgetve változatos és izgalmas kávékat, kávés italokat készíthetek a saját konyhámban.

A kínálatban megtalálhatók a szemes kávék, a kotyogósokhoz tökéletes őrölt kávék és a kapszulák is. A portfólió részét képezik a sötét és közepes pörkölésű, kiegyensúlyozott ízprofilú blendek, amelyek mogyorós, csokoládés ízjegyeket hordoznak magukban.

A testesebb kávék mellett egy lágyabb, 100%-ban arabica kávéból készített keverék és egy igazi single origin, kolumbiai kávé szintén piacra kerül. Előbbiben a citrusos aromák mellett a csokoládé és a karamell dominál, utóbbit szintén az édeskés jegyek jellemzik, a kolumbiai kávéban főleg a méz és az égetett karamell jelenik meg. Mindkettő kitűnő feketén, és a 100% arabica blend remek alap a tejes kávés italokhoz is.

A Costa kávéival pillanatok alatt otthon is átélhetjük a Costa Coffee élményét, és könnyedén alakíthatjuk át akár a teraszunkat is igazi Costa Coffee kávézóvá.

A clafoutis régi nagy kedvencünk, és nem csak azért mert egyszerű, finom és jól variálható, hanem azért is, mert könnyedén lehet vele/benne megmenteni azokat a gyümölcsöket, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. 

Így jártam a héten egy nagyobb adag sárgabarackkal. Bevallom, impulzusvásárlás volt, megláttam, elképzeltem az ízét, megvettem,  majd egybe beleharaptam, és a valóság jól képen törölt. A barack savanyú volt. De nem csüggedtem, adtam neki közel egy hetet érni, amivel csak azt értem el, hogy lekvár állagúan volt savanyú. Már épp kezdtem feladni, amikor eszembe jutott a clafoutis, és perceken belül már a pitetál alján pihentek a félbe szedett gyümölcsök, miközben a gép gyors és laza mozdulatokkal keverte ki a sűrű palacsintatésztát.

A végeredmény egészen jó lett, a barack ugyan nem ment át igazi metamorfózison, azaz a savanykás jellege megmaradt, de a tészta jól ellensúlyozta ezt, és a langyosan befalt sütemény felülírta még azt is, hogy a sütő aljára békésen ráégett a gyümölcsök kifojt leve. Minden nem lehet tökéletes.

Barackos clafoutis