Tegnap a – mostanság igen sokat emlegetett – Lila körte kávézóban töltöttem az estémet. Nagyon kellemes társaságban. A Lucullus által szervezett eseményen a meghívottak körében lelt ismerősök és barátok mellett, a tányérra kerülő csokoládék is igencsak hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.
A ChocoMe eddig is igen gazdag feltétválasztékkal és szinte végtelen variációs lehetőséggel büszkélkedhetett, ám mostantól új íz, a kávé is a palettára kerül. Ellentétben a korábbi ízbővüléssel, a kávé nem egy újabb feltét csupán, hanem igazi kollekció épült köré. A kollekció megálmodásában és annak szakszerű kivitelezésében Mészáros Gábornak remek partnere akadt Tóth Sándor barista személyében.
A kóstolást a tejcsokoládé alapokon nyugvó kreációkkal kezdtük.Az első táblán bourbon vanília és cukrozott mandula közé szórt kávébab törettel találkoztunk. A kávébab megválasztásánál szempont volt, hogy ne legyen túl aromás, jól idomuljon a csokoládéhoz és a többi feltéthez, ne csupán a kávé domináljon az összeállításokban. A választás épp ezért az etióp Yrga kávéra esett, amiről Sándor annyit mesél, hogy világosabb pörkölést alkalmaztak, hogy savjegyei dominánsak legyenek, s ez a savas, citrusos aromagerinc jó harmóniákra képes mind a tej, mind a fehér, mind ez étcsokoládéval.
A második táblán a kávébab töretet fekete só egészítette ki. Amilyen döbbenetesen hangzik, olyan finom volt. A só íze, földes aromája tökéletes összhangban volt a kávé finom pörkölt ízével, s az egészet körbeölelte a 39%-os arriba csokoládé.
A tejcsokoládék mellé Sándor filteres gyors áztatású kávékat szervírozott, hidegen.
A tejtáblák után jöttek a fehér csokoládéra álmodott harmóniák. Gábor elmondta, hogy a szállítója, a világhírű Callebaut új, alacsonyabb cukortartalmú fehér csokoládéjából készülnek már ezek a táblák, amik közül az elsőn a kókuszforgácsok közé szórt kávé és a fehér csokoládé a tökéletes cappuccino élményével ajándékozott meg minket. Én a magam részéről felesleges luxusnak ítéltem a kókusszal elpazarolt, kávémentesen maradt csokoládéfelületeket.
A fehér csokoládés vonulat újabb sztárja a kandírozott jázminszirommal házasított tört kávé volt. Az eredmény kellemes, bár a jázmin olyan agresszív partner, hogy teljes egészében elnyomta a kávét, ami szinte semmilyen módon nem jutott érvényre ebben a kreációban.
A fehér csokoládéhoz syphon technológia alkamazásával készített kávét kaptunk. Sándor mesélt a syphonról, amit valamikor az 1830-as, 40-es években találtak fel. Ennek körülményei nem egészen tisztázottak, ebben az időben több szabadalmat is benyújtottak azonos elven működő berendezésekre.
A lombikos kávéfőző azonban nem aratott túl nagy sikert, mert hőálló üveg hiányában igen kényes szerkezet volt, de manapság igazi reneszánszát éli. Japánban ún. Syphon-bárok jöttek létre, ahol kifejezetten ezzel a technológiával állítják elő a kávét. A dolog egyébként igen látványos, sokban emlékeztet gyerekkorunk kémiai laborkísérleteire. A két gömbből álló szerkezetben először alulra kerül a víz, felül jelenik meg a kávé, majd egyfajta vákuum kialakulása után a kávé szűrve visszaáramlik az alsó edénybe, míg a zacc fent maradt.
Az így kapott kávé nagyon finom volt, bár – legnagyobb bánatomra – a kései órára való tekintettel csupán egy kortynyit kaptunk belőle.
A laikusok és kevéssé csokoládéfanatikusok igényeit kielégítő körök után, jöttek az igazi nehézágyúk: az étcsokoládéra hangszerelt táblák. A 65,1%-os táblán először aprított forastero kakaóbab és kandírozott narancs társaságában mutatkozott be a kávé. Az eredmény nagyon kellemes volt, bár számomra az étcsokoládé gazdag aromája és a narancs – számban hagyott intenzív – utóíze miatt nem érvényesült igazán a kávé.
Ugyanígy jártam a liofilizált (fagyasztva szárított) fekete ribizlit, kakaóbab törtet és kávébab törtet felvonultató táblával is. Lehet, hogy nekem sikerült egy gyümölcsben túl gazdag kockára rálelnem, mindenesetre ezen a táblán a ribizli nyerte az ízversenyt.
A következő étcsokoládénál a kávé partnere a kardamom és a kakaóbab töret volt. Az eredmény egy kiegyensúlyozott, nem igazán markáns csokoládé volt, ahol a kardamom és a kakaó is szépen a kávé íze alá játszott.
Az utolsó tábla azonban feltette a koronát az estére. A chilivel kombinált kávé töret tökéletesen muzsikált. Sajnos a chilit csokoládé vonatkozásban az utóbbi években a végletekig lejáratták, de ez a párosítás megint visszaadta a hitemet abban, hogy igenis van keresnivalója ennek a fűszernek a csokoládék világában. Az öncélú csípősség és a polgárpukkasztás helyett, a chili igazi untermanná vált. A kávé aromáját erősítette, némi füstösséggel gazdagította.
Az éttáblákhoz Sándor igazi török kávét készített. A púder finomságúra őrölt kávét háromszor felfőzte, s némi cukorral ízesítve kínálta. Nagyon finom zárása volt az estének.
Összességében nagyjából négy kocka csokoládét ettem meg, ennek ellenére teljesen elteltem a bennük rejtező ízekkel. Érdemes kipróbálni a kávés kreációkat.
