MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A házi gumicukor nagy sikert aratott a Nők körében, amit nem is csodálok. A gumicukor régóta kedvelt mifelénk (engem is gyengéd szálak fűznek hozzá gyerekkorom óta) és a Nők – ha nem is túl gyakran – de néha kapnak egy-egy zacskóval. Ok, Zsófi mostanában épp négy zacskónyi gumicukor boldog tulaja lett, de emögött igen komoly üzleti érdekei húzódtak. A szorobán versenyen való részvételéért cserébe választhatott magának valamilyen apróságot és a kisasszony ebben a négy zacskónyi finomságban látta a tökéletes díjazást. Tegyük hozzá, hogy a cukrok lassan egy hete itthon vannak és eddig egy csomagot pusztítottunk el közösen.

A bolti gumicukor helyett azonban könnyen, gyorsan készíthetünk otthon is ilyen finomságot. Erről beszélgettünk reggel a Csak csajokban.

A Nők növésben vannak. Ennek örömére nincs az a mennyiségű étel, ami könnyedén el ne tűnne bennük, mégis fél órával később újra éhesek. Épp ezért a vacsorákat olykor megfejelem egy-egy süteménnyel, ami jó eséllyel még a kihűlést sem éri meg. Az almás süteményünk is erre a gyors mulandóságra volt ítélve, de a Warhol-i 15 perc hírnév azért neki is kijárt.

Diós, gyömbéres almatorta

3 nagy, savanykás alma

2 tojás

4 ek tej

14 dkg vaj

10 dkg cukor

1 mk őrölt gyömbér

1 mk őrölt szegfűszeg

23 dkg finomliszt

1 tk sütőpor

csipetnyi só

1 citrom reszelt héja

Az almákat meghámozom, majd kockákra vágom. A liszthez hozzáadom a sütőport, a fűszereket, a citromhéjat és egy csipetnyi sót. A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojásokat és a tejet. A masszába beleöntöm a  lisztet, majd alaposan átkeverem. A homogén masszába beleteszem az almakockákat és az egészet egy kizsírozott, kilisztezett tortaformába teszem.

A tetejére az alábbi morzsát szórom:

5 dkg finomliszt

5 dkg vaj

5 dkg dió

2 dkg cukor

A diót száraz serpenyőben megpirítom, majd a héját ledörgölöm és a diót apróbb darabokra töröm. A liszthez hozzáadom a cukrot és az egészet elmorzsolom a vajjal. A morzsához hozzáadom a diót és ezzel megszórom az almatortát.

A tortát 180 fokon sütöm, tűpróbáig.

A salzburgi galuska régi szerelem. Úgy négy éve ettem először, azóta, ha az étlapon találkozom vele, nagy a valószínűsége, hogy olyan ételt eszem, amihez kínálják. A salzburgi galuska remek köret, tökéletes levesbetét és desszertnek sem utolsó. Elkészítése után nem a legtisztább konyha marad hátra, de a jó dolgokra áldozni kell.

A héten levesbetétként készült, méghozzá úgy, hogy a maradékgazdálkodás jegyében az előző napi csirkesültről lementett hússal gazdagítottam. A zöldségkrémleveshez tökéletesen passzolt.

Pórékrémleves, csirkés salzburgi galuskával

2 nagy póréhagyma

1 l alaplé

1 mk őrölt szerecsendió

csipetnyi só

2 dl tejszín

10 dkg vaj

Galuska:

12 dkg vaj

1 dl víz

csipetnyi só

10 dkg finomliszt

1 marék apróra vágott sülthús

A pórét megpucolom, vékony karikára szelem. A vajat egy lábasban megolvasztom, majd a pórét megfonnyasztom rajta. Ezután az alaplevet ráöntöm és közepes lángon főzöm. Mikor már puha a hagyma, akkor tejszínt és szerecsendiót adok hozzá és sózom, ha szükséges. Végül botmixerrel elkrémesítem.

A galuskához a vajat vízzel és egy csipet sóval felforralom. Hozzáadom a lisztet, majd a tűzről levéve a tojásokat és robotgéppel eldolgozom a tésztát. A kész tésztába belekeverem a húst, majd egy lábasban sós vizet forralok és két kanál segítségével galuskákat szaggatok bele. Ha kifőttek a galuskák, akkor a tányérokba szedem és hozzámerem a levest.

Mióta a Nők iskolába járnak egyre gyakrabban jutok el a piacra. Ennek persze igen prózai oka van: az alma mater szerencsés közelségben van a békási piachoz, így nem külön kitérő egy-egy bevásárlás. Ezeken a viszonylag gyors portyákon a már megszokott, bevált helyeimre látogatok el. Az arabnál megveszem a rizst, a lencsét, a különféle fűszereket, a 3-4 zöldségesemnél összeszedem a télvége túléléséhez szükséges készleteket és a hentesemnél veszek egy édes pici csirkét.

Régebben nálam a csirke a megtűrt kategóriájú húsok közé tartozott. Ha nem kaptam mást, vagy ha már nagyon hóvégét jelzett a tárcám, akkor vettem belőle és mindig azon agyaltam, hogy mivel próbáljak meg ízt adni a húsnak. Aztán egyszer ráleltem a piac legkisebb hentesüzletére, benne a – hiperek kínálatához képest – szintén mininek számító csirkére és hirtelen felindulásból vettem egyet. Ez a lendület azóta állandósult, s ha csak nincsenek konkrét ételterveim, akkor a piacról mindig  hozok haza egy szép, feltehetően boldog múlttal bíró csirkét. Az elkészítésén nincs mit gondolkodni, nem kell agyonfűszerezni, szaftba rejteni, hogy íze legyen, csupán egy-két fűszerrel kell kiegészíteni és az eredmény így is csodálatos.

A mostani ebédhez is csak keveset maceráltam a csirkét. Egy kisebb vérnarancsba beleszúrtam 10-12 szem szegfűszeget (többet nem, mert nem szerettem volna, ha uralja a madár ízét), majd azt a csirkébe passzíroztam. Ezután a nyakánál meglazítottam a melle bőrét és egy-egy szeletnyi vajat tettem a hús és a bőr közé. Egy kevés morzsolt zsályát is belepakoltam a bőrzsebekbe, majd az állatot kívülről is bekentem (vagy legalábbis megpróbáltam bekenni) vajjal. Végezetül füstölt Maldon sóval megszórtam, grillrácsos tepsire raktam és a 195 fokra előmelegített sütőben aranyszínűre sütöttem.

Köretnek rizst és párolt fehérrépát készítettem.

Kakukkfüves fehérrépa

5-6 közepes fehérrépa

1 dl tejszín

só

2 tk szárított kakukkfű

5 dkg vaj

A répákat megpucolom, ujjnyi karikára vágom. Egy lábasban vajat olvasztok, majd a répát ezen megfuttatom. Ezután ínnyi vízzel felöntöm, ami épp ellepi. Kis sót adok hozzá és puhára főzöm. Mikor már puhul és a leve is kezd elfőni, akkor tejszínnel felöntöm és kakukkfűvel fűszerezem.

Nagyon kellemes, fehér húsokhoz remek köret.