MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Egy-egy név hallatán mindenkinek más és más jut eszébe. Jankovics Marcell kapcsán én mindig Manci nénire, az édesanyjára asszociálok, akivel együtt laktunk, s akitől anyám rengeteg receptet, konyhai praktikát tanult. Többek között ennek a csokitortának a receptjét is.

Diós csokitorta

28 dkg vaj

28 dkg porcukor

8 tojás

20 dkg étcsokoládé

20 dkg darált dió

14 dkg rétesliszt

1 sütőpor

A csokoládét vízgőz felett megolvasztom, a diót alaposan megdarálom. A vajat a porcukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojások sárgáját. A krémhez adom a megolvasztott csokoládét, a diót és a sütőporral elkevert lisztet, végezetül belekeverem a tojások felvert habját. Zsírozott, rétes liszttel kiszórt tortaformában öntöm és 180 fokon tűpróbáig sütöm.

Tejszínhabbal és házi lekvárral kínálom.

“Az orosz konyhával való első benyomásaim nem nevezhetők rózsásnak. Alig tízéves lehettem, amikor apám merő jószándékból és nagyvonalúságból elvitt minket vacsorázni az Orosz kultúra házába. A vacsorára már nem emlékszem, de az utána jövő néhány nap kínszenvedései kristálytisztán az emlékezetembe vésődtek. Apám vasgyomra átvészelte az orosz vihart, mi azonban anyámmal napokig egy adott útvonalon közlekedtünk az ágyunk és a fürdőszoba között.

Talán ennek az eseménynek is köze lehet hozzá, hogy életem ezt követő közel 25 esztendejében csak egyetlen rövidke vendégszerep erejéig jelent meg az orosz konyha. Ám tavaly tavasszal megtört a jég, mikor Nyíri Sándor, alias Szása kalauzolásával betekintést nyertem az orosz paraszti konyha világába, ami mennyiségeivel ugyan megrémített, de egyszerűségével nagyon megfogott, s kíváncsivá tett. Rég éreztem már ezt a fajta érdeklődést, mikor az ember egyszerre szeretne valami nagy egész tudója lenni. Most ezzel az orosz gasztronómiával valahogy így vagyok.

Talán az én nemzedékem az utolsó, akiben még ottragadt az ellenállás tüskéje, a dafke nem tudás-ba, mint forradalomba vetett hit, de rá kellett jönnöm, hogy az általunk annyira utált rezsim, nyelv és az összes politikai hordalék ellenére az orosz konyha megérdemli a figyelmet.”

Épp ezért írtam egy kis összefoglalót az orosz konyháról, ami a Mindmegette oldalán olvasható.

Ez pedig a szirnyiki, az egyik legkedvesebb orosz desszertem.

Szirnyiki

50 dkg félzsíros túró

15 dkg finomliszt

1 tojás

1 bő csipet só

4 dkg vaníliás cukor

4 dkg cukor

1 citrom héja

5 dkg vaj

A túrót szitán áttöröm, összekeverem a liszttel, cukorral, sóval. Hozzáreszelem a citrom héját beleütöm a tojást, majd az egészet egy villával homogén tésztává keverem.

Negyedórát hagyom állni, majd egy serpenyőben a vaj felét felolvasztom. Vizes kézzel gombócot formálok a tésztából, s a tenyerem közt vékony koronggá egyengetem, végül a közepes lángon sercegő vajba teszem. Még négy korongot készítek, majd aranybarnára sütöm őket. Ha kész, akkor jöhet a következő adag. Nagyjából a második eresztés után a maradék vajat is felolvasztom és a hátralévő tésztát ebben sütöm ki.

Azon melegiben porcukorral megszórva, tejföllel kínálom.

A Nők örök étvágyának eleget téve, a napokban egy könnyen elkészíthető, egyszerű kekszre esett a választásom. Sütéssel, mosogatással együtt 20 perc alatt elkészültem és az iskolából hazaeső lányok boldogan vetették rá magukat a pufók kis süteményekre.

Mogyoróvajas keksz

10 dkg vaj

10 dkg darabos azaz crunchy mogyoróvaj

3 dkg cukor

1 tojás

1 tk sütőpor

10 dkg liszt

5 dkg fehér csokoládé

A vajakat egy tálba kimérem. Hozzáadom a cukrot és a tojást, majd habverővel világos krémmé keverem. A krémhez hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet és a habverővel azt is beledolgozom. A csokoládét apró kockákra vágom és a masszához keverem. Ezután a kész tésztából kézzel kisebb gömböket gyúrok, amiket egy sütőpapíros tepsire helyezek és az ujjaimmal picit meglapítom őket. 180 fokra előmelegített sütőbe teszem a tepsit s addig sütöm a kekszeket, amíg a fenekük picit meg nem színesedik és a tetejük ki nem reped (max. 10 perc).

Jamie angol szakácskönyve csak nem akar kikeveredni a konyhámból. Folyton kéz alatt van, ebből kifolyólag sokat lapozgatom és gyakran merítek belőle ihletet. A vasárnapi ebédet is egy ilyen szombat esti lapozgatás előzte meg, amit egy biciklizéssel, rollerezéssel, balesetes gyerek vigasztalásával egybekötött bevásárlás követett és délben már az asztalon illatozott az angol gasztronómia kvintesszenciája, a Shepherd’s Pie. A férfivá élemedett srác útmutatásait nagyjából követve, viszonylag gyorsan tartalmas és igazi vasárnapi ebédnek minősíthető ételt kaptam, amit a Nők is finomnak és visszatapsolhatónak ítéltek.

Shepher’s Pie

50 dkg darált marhahús

5 dkg vaj

olíva olaj

3 közepes sárgarépa

1 nagy vöröshagyma

2 tk szárított kakukkfű

frissen őrölt fekete bors

só

2 dl tejszín

40 dkg apróbb csiperke

80 dkg krumpli

5 dkg vaj

Az apróra vágott hagymát az olajon megdinsztelem, majd hozzáadom az vékony karikára szelt sárgarépát, kis vizet öntök alá és fedő alatt félpuhára párolom. Ezután hozzáadom a marhahúst, kifehérítem, borssal, kakukkfűvel, babérlevéllel fűszerezem, s annyi vizet adok  hozzá, ami épp ellepi. Takarékon nagyjából egy órát főzöm.

Eközben megpucolom a krumplit, nagyobb darabokra vágom és sós vízben puhára a főzöm, majd vajjal és kevés tejjel sűrű krumplipürét készítek belőle.

Az elkészült raguhoz tejszínt és apróra vágott gombát adok, ezzel még hagyom rotyogni egy kicsit, sózom, majd az egészet egy szufflétálba kanalazom. A tetejére ráhalmozom a krumplipürét, amit megpróbálok ügyesen elegyengetni és egy villával valamilyen mintát varázsolni rá. A késznek ítélt művet 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik a püré.

Párolt zöldségekkel kínálom.