MIRELLE Atelier

A múltkorában kaptam egy szakácskönyvet Rachel Allen tollából. A család kedvencei című könyvét forgatva arra jutottam, hogy igen, ezt a könyvet egy kezdő háziasszonynak is nyugodtan oda lehet adni. Nem ebből fog megtanulni rántott húst sütni és töltött paprikát készíteni, de a kezdeti lelkesedéséhez és az épp kialakulóba lévő konyhai magabiztosságához ezek a klasszikustól eltérő, egyszerű, javarészt angolszász receptek pont jók. Különösebb félsz nélkül készíthetők belőle desszertek, egytálételek az eredmény garantált. Épp ezért én is egy igen egyszerű, ám annál szezonálisabb receptet teszteltem a könyvből.

Nektarinos sült tojáshab

6 közepes nektarin

4 tojás fehérje

2 ek sherry

20 dkg barna cukor

A nektarinokat félbe szedem, majd vékony karikákra metélem. Egy régi jénait előkapok és abba fektetem a felszelt gyümölcsöt. Amikor már minden nektarin a tálban pihen, akkor rálocsolom a sherryt. Mivel a gyümölcs közepesen érett, ezért 10 percet elősütöm a 180 fokra melegített sütőben.

Amikor letelt az idő kiszedem és elkészítem a habot.  a fehérjéket habbá verem, majd kanalanként beledolgozom a cukrot is. A kész habot a nektarinra kanalazom, majd az egészet a sütőbe tolom és addig sütöm, amíg a hab mély karamellszínűvé nem válik.

Fagylalttal vagy magában fogyasztandó. A Nőknek nagyon ízlett.

A meleg időnek és a Nők szabadságának hála mostanában takarékon működött a konyha. A hőmérséklet 32,4 fokon tetőzött a konyhában, így érthető mód éjjel főztem és a sütőt másfél hétig nem kapcsoltam be. Most viszont a hűsebb időnek és a pénteki piacozásnak hála újra beüzemeltem a masinát és délután egy tepsinyi süteményt sütöttem.

Barackos lepény

1 kg sárgabarack

25 dkg rétes liszt

18 dkg vaj

12 dkg tejföl

5 tojás

12 tk vaníliás cukor

1/2 csomag sütőpor

kevés őrölt fahéj

A tojásokat felütöm és a cukorral kikeverem. Hozzáadom a tejfölt, az olvasztott vajat, majd belekeverem a sütőporos lisztet. A kész tésztás sütőpapíros közepes tepsibe teszem, majd a félbeszedett sárgabarackokkal alaposan megrakom. Kevés fahéjjal elkevert cukorral megszórom, majd a 185 fokra előmelegített sütőbe tolom és tűpróbáig sütöm.

A Ferencváros szívében, a Tűzoltó utcában található a Ferencvárosi Tanoda, ahol a lakáséttermek mintájára egy cigány étterem nyílt. A tanoda szervezésében, az ott dolgozó szociális munkások és néhány vállalkozó kedvű és főzni szerető cigány asszony segítségével működtetett étterem a társadalmi beidegződéseket, előítéleteket próbálja feloldani a gasztronómián keresztül. A választott út remek, hiszen a gasztronómia az adott nép kultúrájának kvintesszenciája. A választott alapanyagok, az elkészítés módja, az emberek, akik elkészítik mind-mind mesélnek az adott nép kultúrájáról, életkörülményeiről.

A Romani platniban rendezett vacsorák nem steril körülmények között zajlanak. Nincsenek nyakkendős pincérek, a konyha és a benne dolgozók nem válnak külön az étteremben étkezőktől. A konyha egy légtérben található az étteremmel, a vacsorát az azt megfőző asszonyok kínálják a vendégeknek, s az utcai élet zajai is beáramlanak.

Az általunk kóstolt ételek finomak voltak, igen laktatóak és beszédesek. A szegényes életkörülmények között is leleményes háziasszonyokról meséltek, arról, hogy hogyan próbáltak a család számára ételt varázsolni az asztalra. A tésztában gazdag ételsorban azonban nem csak a szűkös anyagiak formálta gasztrokultúra csillant meg, hanem az életöröm is, hiszen minden fogás egyedi, stílusos és finom volt.

Az antidiszkiminációs főzőcsoport 15 fős vacsoráira a Romani platni blogján keresztül lehet jelentkezni, ahol a következő vacsorák időpontjai mellett a kóstolt ételek receptjeit is megtalálhatjuk.

Buda erős léptekkel húz a pesti gasztrovilág után. Ahogy látom ebben egy egészen sajátságos úton jár, mert személyes kötődés kialakítására alkalmas reggelizőhelyekkel támad. A sokáig Csipkerózsika álmát alvó Városmajorban is sorra nyílnak a szerethető, kávézót pékséggel és bolttal ötvöző helyek.

Igazi francia hangulat kint is, bent is

A múlt hét végén egy igazán autentikus helyre bukkantunk a családdal, a Chez les français-re. A helyet franciák hozták létre, ők is üzemeltetik és a maguk ízlése szerinti, vidéki Franciaországot kívánják megmutatni az érdeklődőknek. Nem kell messzemenőkig frankofónnak lenni ahhoz, hogy értékelni tudjuk a finom croissant, a roppanós, rozsliszttel gazdagított baguette-t, az ementálitól a roquefort-on átívelő minőségi sajtkínálatot vagy a nyúlpástétomban, kis kolbászkákban, sonkákban rejlő potenciált.

Egy aprócska ementáli a jóféle sajtkínálatból

A Chez les Français  a későn kelők mekkája, igazi tízóraizásra, napközbeni kávézásra alkalmas hely. A kávé mellé a croissant-on kívül különféle szendvicseket kínálnak, akad náluk többféle quiche és sütemény. A helyben sütött pékárukon kívül zseniálisan jó macaroonokat is tartanak. A klasszikusok mellett a kacsamájast és a roquefortost érdemes kipróbálni, egészen különlegesek.

Az elmaradhatatlan macaroon-ok, hátul a májas és a roquefortos

Akit Budán ér a reggel, vagy napközben egy jó kávéra és szendvicsre vágyik, annak javaslom, hogy térjen be a Franciákhoz.

A Chez les Français-ben készült többi kép ITT megtekinthető.