MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A héten a Nők lebetegedtek. De nem akárhogy művelték: Zsófi gyomorrontással ütötte ki magát, Anna a szokásos köhögés/mandulagyulladást kombinálta némi lázzal. Igaz, egy szavam nem lehet, mert szeptember óta nem hiányoztak a suliból, de most kitettek magukért.

Zsófit teljes diétára fogtuk, így a mi étkezésünk is a minimálra szorult. Egészen tegnapig, amikor már annyira ki voltam éhezve egy jó pepecselős, kiadós főzésre, hogy addig túrtam a szakácskönyveim között, amíg nem találtam valami kedvemre való kihívást. Így aztán egy jó és tartalmas levest követően eljátszottam egy keveset az almás pirog kivitelezésével. Kissé macerás, de megéri, mert látványos és finom.

Almás pirog

Tészta:

25 dkg félzsíros túró

25 dkg finomliszt

25 dkg vaj

csipetnyi só

A túrót szitán áttöröm, majd a liszthez adom, a sóval együtt. A vajat darabokban a liszthez adom, majd az egészet finoman elmorzsolom. A morzsából tésztát gyúrok, amit fóliába csomagolva nagyjából egy órára a hűtőbe pakolok. Addig előkészítem az almát.

4 darab alma

6 ek porcukor

4 tk őrölt fahéj

1 citrom

Az almákat megpucolom, magházukat ügyesen kiszedem úgy, hogy a gyümölcs egyben maradjon. Egy lábasban vizet forralok, amihez hozzácsavarom a citrom levét, majd ha felforrt, akkor 5 percet főzöm benne az almákat. Ha letelt az idő, szűrővel kiszedem és rácsra teszem, hogy kicsepegjen és a felesleges gőz is eltávozzon belőle.

Amíg hűlnek az almák, addig lisztes felületen kinyújtom a tésztát. A kinyújtott tésztából kimetszem a legnagyobb négyszöget, azt tovább osztom négyfelé. Egy-egy tészta közepére almát ültetek, amit fahéjas cukorral megszórok, majd a négyszög átlós sarkait összecsípve beburkolom az almát. Az oldalukat kicsit megsodrom és ha maradt tésztám a tetejére díszeket is gyártok . A kész almacsomagokat habart tojással lekenem és 210 fokra előmelegített sütőben sütöm, amíg szépen meg nem színesedik.

A Nőknek is bejött.

A nyári, parádés kenyérlángosos délutánt követően, Ildikó jóvoltából újra belecsöppenhettem Litauzski Zsolt boszorkánykonyhájába. Az alibi most a – nyári vendéglátáskor szóba került – házi kolbász volt.

Jó szokásomhoz híven, nagyjából fél órával a megbeszélt időpont előtt toppantam be a konyhára, így volt lehetőségem néhány rendkívül csúnya derelyét készíteni. Ízre kiválóak voltak, hiszen a Zsolt által készített tészta és a házi szilvalekvár tökéletesen működött, csak az én fodrocskáim maradtak el fényévekkel a kívánt minőségtől. Zsolt azonban ügyesen orvosolta a problémát, hogy vendég se lássa, s én se legyek éhes, gyorsan kisütötte a derelyéimet, úgyhogy mire a többiek befutottak, én már alapozott gyomorral néztem elébe a kolbásztöltésnek.

Az igazi disznóvágás hangulatát idézendő, kaptunk jóféle pálinkát, majd még egy kör derelyéhez jutottak az újonnan érkezők, s míg mi elhelyezkedünk a séf asztalánál, addig Zsolt előkészült a kolbásztöltéshez. A hús ízesítéséhez használt speciális összetevők szaglás alapján történő beazonosításán mindenki elvérzett, de ennek főleg az volt az oka, hogy nem igazán hittük, hogy egy kolbászba kerülhet gyömbéres, fokhagymás tokaji aszú. A tokaszalonnával gazdagított lapocskás kolbászhúsba ezen kívül még  pirított kömény és bors került, aztán Zsolt már fújta is a belet, s mire egy újabb kör pálinka végére értünk, csodás kolbászok tekeregtek a séf előtti asztalon.

A kolbászt magában enni dőreség, így néhány kenyérlángost is sütöttek nekünk, majd Zsolt elkészítette a  kolbászokat, s házi savanyúval, francia mustárral kínálta. Abbahagyhatatlan volt. Illetve időként abbahagytuk, de csak azért, hogy újabb falatokat vadásszunk a mindig frissen érkező kolbászokból és az újratermelődő kenyérlángosokból.

Eközben folyamatosan beszélgettünk, a házigazdánk, Zsidai Roy megmutatta a házhoz szállításra kitalált csomagolásokat, s figyeltünk az előttünk mozgó konyhát, s a betanítás alatt álló két kuktát, akik serényen hántották a tűzforró paradicsomok héját .

Aztán – mintha addig semmiféle étellel nem találkoztunk volna – Zsolt újabb tálakat pakolt elénk, amin a házi baracklekvár mellett,  a szezonalitás jegyében, gyönyörű és finom csörögefánkok pihentek.

A Pest-budában jó lenni és jó enni, hisz itt minden adott, ami egy jó étteremhez kell: kellemes atmoszféra és remek konyha. Másra meg nincs is szükség.

Ha csütörtök reggel valaki azt állította volna, hogy a nap folyamán vegán brownie fog kikerekedni a kezeim alól, valószínűleg igen furcsán néztem volna rá. Azonban mire eljött a délután, ráeszméltem, hogy a mostanában folyton éhes Nőket nem várja itthon semmi.  Nem tudom ki mondta, hogy inkább ruházza a gyerekeit, mint eteti, de a Nők esetében most értünk el oda, hogy mindkettő kritikusan méreteken öltött, s inkább se nem etetném, se nem ruháznám, ha költséghatékony módon szervezném az életünket. De költséghatékonyság helyett inkább szerelmetesen szép nyári ruhák kerülnek a Nők szekrényébe és iszonyat mennyiségű étel tűnik el bennük. Zsófit elnézve néha nem is értem hova…

Egyszóval a délután egy süteményektől mentes lakásban talált,  s egy igen szűk órám volt a Nők iskolából történő hazaérkeztéig. Ebben a kényszerhelyzetben pillantottam meg a hónapokkal korábban vett vákumfóliázott céklát. Eredetileg levesnek szántam, most viszont épp kapóra jött,  így perceken belül az aprítóban krémesítettem az egész csomagot.  A többi meg jött magától, s mire a Nők hazaérkeztek már ki is sült a brownie.

Vegán céklás brownie

45 dkg főtt, pucolt cékla

10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

15 dkg finomliszt

4 dkg holland kakaópor

1 csomag sütőpor

1 kk őrölt fahéj

1,5 dl olaj

15 dkg cukor

csipet só

A céklát aprítóba teszem, a kész krémet egy tálba kanalazom. Egy másik tálba kimérem a liszteket, hozzáadom a sütőport, a kakaót, a fahéjat és a sót. A szárazakat alaposan összekeverem, majd a céklához adom, s végezetül az olajjal elkeverem. Közepes méretű, sütőpapíros tepsibe öntöm, majd a 160 fokra előmelegített sütőben nagyjából háromnegyed óra alatt készre sütöm.

Nagyon kellemesen krémes, nem túl édes, karakteres sütemény született és a Nőknek is nagyon ízlett.

Tudjátok miből és hogyan készül a csokoládé? Hogy miért egészséges az ét és hogy miért nem szabad megvenni a multik által kínált fajtákat? Hogyan készül a jó forrócsokoládé?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgattunk a hétvégén a Finománia csokoládé kurzusán. Az elmúlt közel 4 év tematikájával kicsit szakítva, a mostani hétvégénkben több volt az elmélet, mint a gyakorlat, de ettől függetlenül jóllakott és konyhában megdolgoztatott séftanoncokat engedtünk haza vasárnap délután.

A csokoládés szeánszunkon a hangsúly a tudáson volt. Nem elégedtünk meg azzal, hogy a desszertek készítése közben meséljünk ezt-azt a kakaóbabról, hanem felkértük Szántó Tibort, hogy tartson egy kezdő csokoládé kurzust a vendégeinknek. A közel 3 órás előadás alatt utaztunk időben és térben. Jártunk Amerikában, szüreteltünk Criollo-t, Arribát, Trinitario-t és Forastero-t. Kóstoltunk jó pár babtöretet,  megkóstoltuk a crudo-nak is nevezett állapotban lévő konsírozatlan csokoládét, megnéztünk hogyan pattan a jól temperált csokoládé, kerestük a földes, gyümölcsös, citrusos, animális, magvakra emlékeztető ízeket, figyeltük, hogy hogyan válik gazdagabbá a csokoládé íze egy-egy trüffelben. Megkóstoltuk a kakaóvajat is, majd miután egy kisfilmen is megnéztük, hogy hogyan dolgozzák fel a kakaógyümölcs magvait, a csapat a konyhába vonult és apró kürtős kalácsokat készítettek csokoládékrémmel és mázzal.

Tibor mindenre kiterjedő, remekül megszerkesztett előadását este egy dokumentumfilmmel zártuk. Tibor javaslatára megnéztük, hogy egy őrült angol Venezuelában hogyan próbálja meg meglelni a világ legjobb csokoládéját. A filmben rengeteg csokoládémasszával készíthető recept is szerepelt, bár a csokoládés babnál nekem kétségeim támadtak a főszereplő szellemi épségével kapcsolatban, de be kell látni,  nagy fokú elszántság kell ahhoz, hogy valaki Anglia és Venezuela között ingázva próbálja meg megtalálni az Egyet.

Az édes élet másnap is folytatódott. Ekkor Pelle Csilla értő kezei alatt tanult a csoport trüffelt készíteni. A különféle fűszerekbe forgatott csodákat azután mindenki kapszlikba pakolhatta és  – a sok megszerzett tudás mellett – hazavihette.

A hétvége képei itt.