Élet, erő, egészség, avagy honnan is jön a tej?
A múltkori gyárlátogatás alkalmával szinte mindent megtudtunk arról, hogy a Danone gyárban hogyan dolgozzák fel a -mindenfajta minőségi ellenőrzésen átesett – tejet, ám arról nem nagyon volt információnk, hogy honnan kerül a tej a gyárba. Tegnap, egy egész napos kirándulás keretében megnéztük az egyik olyan gazdaságot, amelyik napi szintű beszállítója a cégnek.
A jászberényi Agro-Lehel Krt-nél jó dolga van a teheneknek. A közel ezer Holstein-fríz szarvasmarha békésen éldegél a nagy és szellős boxokban, a borjaknak külön bölcsődéje, óvodája van, ahol rendkívüli odafigyeléssel etetik őket. Őszintén szólva soha nem gondoltam, hogy az állattartás ennyire bonyolult és ilyen komplex. Természetesen ezer állat mellett ez már adott, de a kis borjak ellátása kapcsán kapott ízelítő is azt mutatja, hogy nagyon sok odafigyelést igénylő dolog tehenet tartani.
A borjaknak például egészen 8 hetes korukig külön karámokban vannak tartva, hogy békés, nyugodt körülmények között nőjenek, ne bántsák egymást, kizárólag friss tejjel itatják őket és csak akkor engedik a többiek közé, ha már kellően nagyok hozzá. A tej sem lehet ám akármilyen. Az első néhány napban a saját mamájuktól lefejt tejet kapják, majd később ugyan kevert tejjel itatják őket, de olyannal, amelynek a hőmérséklete pont 37 fok, hogy jól bírja a boci gyomra.
Boci óvoda
A bocinak adott tej mellett a tehenészet naponta nagyjából 9000-10000 liter tejet szállít a Danone részére, ami 24 órán belül feldolgozásra is kerül. Hihetetlen szám, de tavaly több mint 3 millió liter tejet adtak a telepen élő állatok.
A tehenek, borjak tartása mellett nagyon fontos, hogy milyen tápanyagon éldegél a tehén. Ahogy köztudott, hogy az alpesi csokoládék selymessége nagyrészt a hegyi füvet legelő tehenek tejétől függ, úgy az is evidens, hogy a jó minőségű, magas beltartalmú tejhez elengedhetetlen, hogy az állat is jó minőségű táplálékon legyen tartva. A tehenészet vezetője részletekbe menően elmesélte, hogy mi mindent esznek a tehenek a jó tej érdekében. A klasszikusok mellett (lucerna, répa, silókukorica) újdonság volt számomra az Omega3 zsírsavakban bővelkedő lenmagdara, s megnyugtató volt hallani, hogy a minőségbiztosítás és ellenőrzés már az állatok számára szánt takarmánynál elkezdődik, hiszen vizsgálják, hogy az adott élelem vegyszer- és gombamentes-e.
A telep körbejárását sajnos hátráltatta az eső, de így is meg tudtuk nézni az egy-két napja született borjakat, a bocióvodát, illetve az épp békésen kérődző, heverő teheneket. A kedvünkért a fejőgépekhez is odaterelek néhány tehenet, akik nem igazán értették, hogy miért áll be változás a már jól megszokott napirendjükbe, de türelmesen és készségesen pózoltak a kamerának.
Készül a tej :)
A látogatás követően tartott beszélgetésen az is kiderült, hogy a magyarok jóval kevesebb tejet és tejterméket fogyasztanak, mint a többi európai ország lakói, konkrétan a napi OÉTI által javasolt mennyiség felét, azaz 259 grammot szemben az előirányzott 500 grammal. Sajnos a felmérésből az nem derül ki, hogy mik lehetnek ennek az okai, pedig igazán izgalmas lenne tudni, hogy miben térünk el a szomszédainktól, miért alakult ki nálunk egészen eltérő fogyasztási kultúra.
Érdekes mód, például a joghurt esetében is megfigyelhető, hogy amíg európai szomszédaink alapélelmiszernek tekintik a friss tejből készített joghurtokat, addig a magyar fogyasztók egyfajta desszertnek, nassolni való finomságnak tartják.
