MIRELLE Atelier

A belváros megújhodásának egyik biztos jele, hogy egyre-másra nyílnak a jóféle helyek. A különböző pékségek, kávézók és cukrászdák mellett a belváros étteremkínálata is elhajolt végre a turistalehúzós imázstól és egyre több a helyiek, budapestiek számára is nap, mint nap használható tér, az ő igényeiket, pénztárcájukat is figyelembe vevő hely, ahol a hétköznapok sodrásában ehetnek valami rendeset.

A Madách tér tőszomszédságában mostanában bontogatja a szárnyait a francia mintára épülő Pasta Manufaktura. A gyorséttermi, street food fogások sorába beilleszkedő tészta egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége is. A Pasta Manufakturában ezt megértették és ettől jó a hely. Nem akarnak túl sokat, csupán lehetőséget biztosítanak arra, hogy magunk válasszunk a formára és összetételre is különböző olasz tészták közül, majd kitaláljuk, hogy milyen mártással, szósszal, raguval szeretnénk enni. A tésztaválasztékban a durum- és a teljes kiőrlésű lisztből készített alapanyagok mellett megjelentek a gluténmentes tészták is, sőt az étterem ragui is mind gluténmentesek.

A tészták mellett kétféle leves közül is választhatunk, s ha nem laknánk jól a hatalmas adag tésztákkal, akkor sütemények között is válogathatunk. Az ételek mellé – a klasszikus szénsavas italokon kívül – jóféle, csak gyümölcsöt és gyümölcscukrot tartalmazó szörpöket ihatunk.

A Pasta Manufaktura enteriőrje letisztult, visszatérő motívum ugyan a tészta, de pont annyira hangsúlyos, hogy ne legyen zavaró.  Nagyon szerethető az állatoknak kitett vizes tál és az a fajta társadalmi szerepvállalás, amit az üzlet tulajdonosai megvalósítanak. Az ebédünk, tésztánk rendelésekor ugyanis egy papírkorongot is kapunk, amit az étterem által támogatott két szervezet számára fenntartott gyűjtőládák valamelyikébe dobhatunk. Minden egyes papírkorong 5 forintot jelent az adott szervezetnek. Nagyon szimpatikus elgondolás.

Az ételek egyébként egyszerűek és nagyon finomak. Az általam kóstolt krumplileves, gazdag, krémes állagú volt, s a feltétként kért szarvasgombás olaj tökéletesen átjárta. A currys kacsaraguval kevert teljes kiőrlésű lisztből készített penne al dente volt, magába szívta a ragu egy részét, a konfitált kacsahús omlós volt. Az ebéd mellé kortyolt körteszörp hihetetlenül finom volt, visszafogottan édes, elképesztően körtés, bármennyit meg bírtam volna inni belőle.

A Pasta Manufaktura nem csak egy gyors ebéd erejéig látogatható, a viszonylag nagy tér úgy lett kialakítva, hogy munkaállomásként, vagy traccspartik helyszíneként is funkcionáljon. Az étkezésre szánt tér közepét elfoglaló közös asztal mellett  az ablaknál lévő bárpultok székeiről a belvárosi panorámában is gyönyörködhetünk, illetve a terem végében lévő egyszemélyes kuckókban elmélyedhetünk a saját kicsiny világunkban is.

Zsófi szerinte olyan finom lett a süteményem, hogy nyitnom kéne egy Mami cukrászdát. Anna szerint Anya cukrászda néven kéne futnia, amíg ezen vitatkoztak, addig langymeleg állapotában elfogyott a fél pite. Így fotózni is csak a fele maradt.

Mandulás, marcipános szilvás pite

Tészta:

12 dkg finomliszt

10 dkg darált mandula

2 marék szeletelt mandula

13 dkg vaj

1 tojás

2 dkg cukor

Töltelék:

1 kg szilva

2 marék zsemlemorzsa

8 dkg cukor

1 bő tk őrölt fahéj

10 dkg marcipán

A liszthez hozzáadom a mandulát, majd a darabokra vágott hideg vajat és morzsává alakítom. Amikor kész a morzsám, hozzáütöm a tojást s tésztává alakítom. A kész tésztát alufóliába csomagolom és fél órára a hűtőbe teszem.

A tölteléknek való szilvát vékony darabokra vágom, majd egy nagyobb tálba teszem. Ráreszelem a marcipánt, hozzáadom a fahéjjal elkevert cukort, s a zsemlemorzsát.

A tésztát vékonyan lisztezett deszkán kinyújtom, pitetálba fektetem, széleit levágom, majd a szilvás töltelékkel megpakolom és 180 fokon nagyjából 40 percig sütöm. Amíg sül egy száraz serpenyőben a szeletelt mandulát pirítok, majd tálaláskor a sütit ezzel megszórom.

Az emelkedett street food kifejezést tavasszal hallottam a Litauszki Zsolttól. Már előtte is sokat töprengtem a mindent elsöprő street food lázon, de ez a jelző tökéletesen helyre tett mindent és azt hiszem a magam módján magyarázatot találtam bizonyos dolgokra.

Erről olvashattok részletesebben a Mindmegette oldalán.

Gombás, sörös, marhahús

2 kg marhafelsál vagy lábszár

10 dkg zsírszalonna

2 nagy fej vöröshagyma

2 ek finomliszt

2 ek Worcestershire szósz

2 ek kakukkfű

1 csokor petrezselyem

2 ek mustár

2 babérlevél

2 tk só

2 tk frissen őrölt fekete bors

1 l barna sör

45 dkg apró csiperke

A szalonnát egy nagy serpenyőben kisercegtetem, s a hátramaradt zsírból kiszedem. Ezt követően a zsíron az apróra szelt hagymát üvegesre dinsztelem, a kockára vágott húst “kifehérítem”. Ezután átöntöm a húst egy nagyobb cserépedénybe, liszttel meghintem és csomómentesre elkeverem. Hozzáadom a kakukkfüvet, a petrezselymet szárát, rátekerem a friss borsot, beleteszem a babérlevelet, a szószt, a mustárt, a szalonnapörcöket és sörrel felöntöm. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom a lefedett tálat és két órán át sütöm. Amikor puhulni kezd a hús, hozzáadom a negyedelt csiperkét és ha kell kicsit sózom, majd visszahelyezem a sütőbe, s addig sütöm, amíg a hús omlós nem lesz.

Végezetül petrezselyemmel megszórom és krumplipürével tálalom.