MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Akárhány étterem is nyílhat a városban a “Hová menjünk ebédelni?”, illetve a “Hová foglaljuk helyet egy romantikus vagy családi vacsorához?” kérdés mindig aktuális, sőt a sok új hely miatt még a régi motoros étterembe járók is tanácstalanná válnak.

Mert bizony a választás nem is olyan egyszerű. Étterem keresésekor jön a neten való böngészés, a megbízható blogok étteremajánlóinak átfutása, a kommentek kapcsán való teljes elbizonytalanodás, majd a közösségi oldalakon való kétségbeesett segítségkérést követően a  barátaink szerteágazó ötleteinek mérlegelése. Most újabb – minőségi – mankóval gyarapodott a jó budapesti éttermet keresők arzenálja.

Az Absolut Media Kiadó Fine Restaurants  kiadványában a fiatalosan kategorizált, s a mai trendeknek megfelelően csoportosított étteremek között könnyű eligazodni. A fiatalos hangvétel az éttermek leírásában is érződik, az illusztrációnak választott képek is ezt a fajta dinamikus, modern és kozmopolita kínálatot tükrözik. Az étteremleírásokon túl, a kalauz egyes fejezetei előtt az adott témával kapcsolatos kimerítő és izgalmas összefoglalók is olvashatóak.

Az éttermeken kívül a könyvben a minőségi alapanyagokat tartó boltok, illetve különféle ételmanufaktúrák is helyt kaptak, a fűszerektől, a húson át egészen a kézműves kekszekig.

A kellemes, lapozgatni való,  magazin jellegű könyvben a tájékozódást még piktogramok is segítik, amelyek figyelembevételével könnyebben szűkíthető a kívánalmaknak megfelelő éttermek köre, s megtalálható az adott alkalom számára ideális helyszín.

mirelle kukac mirelle pont hu

Bizony, bizony, a tavasz beköszöntével nem csak szép és jó vár ránk. Pedig milyen jó lenne felhőtlenül örülni az egyre szaporodó napos órák számának, a melengető időnek, de ha elkezdenénk magunkat túl jól érezni, máris jön valamelyik médium és tükröt tartva elénk rákérdez: – S mi van a télen felszedett kilókkal? A boldogan magunkra rántott fánk-úszógumikkal? A beigli-tokákkal?

Ennyit a felhőtlen tavaszi boldogságról.

A szerencsés sokevők és bölcsen kevesetevők, sokatmozgókon kívül ilyenkor mindenki gyors elhatározásokba kezd, az önsanyargatás különböző fokait helyezi kilátásba önmagának, majd apránként enyhülni látszik, egészen a következő nyilvános kérdés felvetéséig.

Pedig a tavasz tényleg ideális időszak a téli, nehéz és kalóriadús étkezés okozta esetleges károk helyrehozására. A kültéri sportolásra ideális a langy idő, futni, tornázni, vagy csupán nagy sétákat tenni tavasszal a legcsodálatosabb. S az alapanyagok is pont arra sarkallják az embert, hogy a sok nehéz, zsíros étel helyett a frisset, a zöldet egye.

Így aztán nincs is egyszerűbb, mint tavasszal rákészülni a bikiniszezonra. Csupán követni kell a szezonális étrendet és mozogni sem árt.

Íme néhány jótanács a fogyni, fittülni vágyóknak.

Kissé vicces, de így van, a kilenc éve Magyarországon lévő lánc ma tartotta első sajtótájékoztatóját. A cég felső vezetői mellett két nagy magyar beszállító is képviseltette magát az eseményen, amelynek az volt a célja, hogy bemutassa azt, hogy a Lidl magyarországi leányvállalatának szortimentjében hogyan kapnak egyre nagyobb szerepet a magyar beszállítók, hogyan bővül a magyar termékek köre.

Európa legnagyobb diszkont áruházlánca az elmúlt időszakban láthatóan már erősen kampányolt a magyar termékekért, s az “Értéket őrzünk” kampányban már erőteljesen jelen voltak a magyar termékek, de ma számszakilag is megtudtuk, hogy milyen eloszlásban találni a boltban magyar beszállítóktól származó termékeket. Jelenleg az 1500 termékükből 810 termék 200 különböző magyar beszállítótól érkezik. Ezeknek a termékeknek egy részét a külföldre is értékesítik, az adott országok Lidl szaküzleteiben is megtalálni vagy állandóan, vagy ha a készlet nem engedi, akkor különféle akciók keretein belül.

A Lidl esetében persze felmerül a kérdés, hogy melyik az a magyar beszállító, aki képes ilyen mennyiségű áru előállítására, de mint kiderült a volumennövelés mellett az is bevett szokás, hogy akciókban jelenítik meg a termékeket, illetve csak regionálisan elérhetőek.  A Lidl annak idején 31% magyar termékkel indult,  jelenlegi 54 % -os ez az arány és a jövő év végéig szeretnék, ha ez a szám elérné a 60%-ot. Ennek érdekében indították a “Lidl a magyar beszállítókért programot”, amelynek keretén belül várják azoknak a beszállítóknak a jelentkezését, akik szeretnének együttműködni velük. Az együttműködés sikerességéről mind a Hungerit Zrt., mint a Tokaji Kereskedőház Zrt. látványos adatokkal számolt be, sőt a főborász úr büszkén emlegette, hogy ő az eddigi reklámkampány egyik arcaként is hozzájárult a sikerhez.

A Lidl nem kapkodta el a bemutatkozást. Amit valahol nem is csodálok, hiszen jómagam is különösebb reklám nélkül vásároltam/vásárolok náluk, pusztán azért, mert az áruválasztékot szeretem, bár bizonyos – nem magyar – termékek sajnos az évek alatt kikoptak a kínálatból, de az termékek ár-érték arány kifejezetten rendben van.

Tegnap délután – talán a tavaszi napsütésben elköltött 10 dekányi pogácsaebédemnek hála – majd’ meg vesztem az éhségtől. Ebben lelkes partnerekre akadtam, a kiskamasz Nők is folyamatosan éhen akarnak pusztulni, így hárman tallóztunk a hétvégi maradékoktól mentes hűtőben. Nem volt mit tenni, sütni kellett valamit.

A pizza már dél körül megfogant a fejemben, de aztán valahogy mégsem vált valóra, de új formában, grissiniként újra támadásba lendült az elmémben, s én szépen komótosan össze is állítottam a megszokott tésztát. Annyit variáltam a dolgon, hogy a tésztába kerítettem némi szárított oregánót, bazsalikomot és kakukkfüvet. Majd rábíztam a piszkos munkát a gépre. Gyönyörű, hatalmas és a grissininek kissé lágy tésztát kaptam (tudom is az okát, a szárított élesztőt becseréltem frissre), amiből semmi pénzért  nem akaródzott a kenyérpálcáknak megszületniük. Hiába győzködtünk Zsófival, feltűrt ingujjú karjaink alól csak szakadt foszlányok születtek, sehol egy délceg grissini.

A sokadig kísérlet után megkértem a férjem, hogy vágjon sajtot, sonkát, magam egy kis paradicsomot metéltem, Zsófit pedig megtettem a kechup-felelősnek. A kechup nálunk mint alapanyag képviselteti magát, a férjem remek, egyedi melegszendvicseihez szolgáltatja a fűszeres szósz alapját. Most a maga egyszerű valójában is pont megfelelt a céljaimra.

A tésztát átgyúrtam, bő ujjnyira nyújtottam, majd ötször ötös kockákra vágtam. A tésztát széthúzogattam, Zsófi belepöttyentette a kechupot, én beleillesztettem a sajtot és a sonkát, majd a műveletsort Zsófi zárta egy darabka paradicsommal. Ezután ügyesen lezártam a gömböt és sütőpapíros tepsire ültettem. Mire minden golyónk kész lett, a sütő is elérte a kívánt 250 fokos hőmérsékletet, amelyben halvány aranyszínre sütöttem a gömböket. Gond nélkül bevágtuk a közel fél kilónyi lisztből készített tésztát.

Ha valaki tudatosan készül ennek az ételnek a megalkotására, akkor nyugodtan játszhat a szósszal, de be kell vallani, hogy a zöldfűszeres tésztában teljesen jól muzsikált a kechup.

Alaptészta:

37,5 dkg finomliszt

7 g szárított élesztő

2 ek olíva olaj

1 kk cukor

2 csipet só

2,5 dl meleg víz