Hal és Bor a Rómain

Aki még nem tudja mit csináljon ezen a hétvégén, annak tiszta szívből javaslom a Hal és Bor minifesztivált a Rómain.

Íme a sajtóanyag:

Még az ősz beköszönte előtt, a hal és bor ünnepének szentelhetjük az utolsó nyári hétvégét a Római parton. A mini fesztivál magyar halételeit az ország legjobb boraival öblíthetjük le. A parton sok ínyencség mellett lesz halászléfőzés, harcsapaprikás bográcsban, fenséges nedűk és négy napon át tartó családi és gyermek programok.

A Római part mindig is elképzelhetetlen volt a frissen sült hal és jéghideg fröccs nélkül. A városszerte híres dunaparti sétányon évtizedek óta minden asztalnál találkoznak, s együtt töltik be az élményt a part vendégei számára. Az ingyenes Hal és Bor a Parton mini fesztivál keretein belül a sokak által kedvelt páros változatos fajtáit kóstolhatja a közönség augusztus 23. és 26. között.

Magyarország legjobb borászatai költöznek egy hosszú hétvégére a partra, ahol az ország híres tájegységeinek halételeihez és halászléihez párosítják kiváló boraikat. A bográcsokban fő majd bajai és paksi halászlé, de harcsapaprikás túrós csuszával, haltepertő és sült halak is kerülnek majd a tányérokra. Terítéken még a magyar konyha tradicionális fogásai: gulyásleves, birkapörkölt, pacal pörkölt csülökkel és még sok finomság. A nyár utolsó hétvégéjén vár a part a Rozgonyi Piroska utca végében, családi és gyermek programokkal, hajózással egybekötött romantikus borkóstolóval, utcazenével és igazi dunaparti hangulattal.

Az eseményen részt vevő pincészetek:

Tokaj-Hétszőlő

Frittmann Borászat  – Soltvadkert

Mészáros Borház – Szekszárd

Royal Tokaji

Gere Tamás & Zsolt – Villány

Figula pincészet – Balatonfüred

Heimann Családi Birtok – Szekszárd

Laposa – Badacsony

Kiss Gábor pincészete – Villány

Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok – Eger

Gál Tibor – Eger

Nyakas Pince – Tök

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Jégkrémek éve

Ma, hogy már befizettem a szeptemberi ebédpénzt, jogosan összegzem, hogy mit is hozott ez a nyár. A sok élmény mellett egy dolgot biztosan tudok: ilyen mennyiségű jégkrémet még sosem ettünk.

Amíg a Nők kisebbek voltak, a fagylaltot is csak nagyon óvatosan és ritkán adtam nekik. No, nem azért mert féltem, hogy torokgyulladást kapnak a nyári verőn, hanem egyszerűen azért, mert olyan kulturálatlan mód ették, ami szinte elviselhetetlen volt. A tetejébe Zsófi csak és kizárólag csokoládé fagylaltban utazott, ami három nyalintás után különösen jól tudott mutatni a ruháján, a bokáján és a homlokán. Így aztán a nagyobb károk kiküszöbölése végett vagy kehelyben ették meg a maguk egy gombócát, vagy itthon ettek.

Idén azonban valami megváltozott. Nem mondom, hogy makulátlanul tiszta gyereket kapok egy nagy jégkrém elfogyasztása után, de egy nedves törlőkendővel már könnyedén eltüntethető minden árulkodó jel. A Nők rohamos egyedfejlődése és a melegnek indult, folytatódott és végződött nyár eredményeképp igencsak megugrott a fagylalt- és jégkrémfogyasztásunk.

Eltérve sok más nyugat-európai és északi néptől, a magyar csak a melegben eszi a fagylaltot. Számunkra ez a jeges nyalat csak és kizárólag akkor értelmezhető desszertként, ha a hőmérő higanyszála elhagyta a 28-30 fokot. Ami alapvetően szomorú, hiszen ebben a néhány kánikulai napban képtelenség végigkóstolni a teljes jégkrémválasztékot.

Nekem az idén szerencsém volt. Egyrészt tavasszal betekintést nyerhettem abba, hogy egy cukrászdában milyen körülmények között, milyen eszközökkel és milyen alapanyagokból készül a fagylalt, majd augusztusban egy gyárlátogatás keretein belül a Nőkkel azt is megnézhettük, hogy ipari méretekben hogy gyártják a fagylaltot, pontosabban a jégkrémet.

A Eispro-ban tett jégkrémgyári látogatásunknak több apropója is volt. Egyrészt kerekasztal-beszélgetésre hívtak minket a tulajdonosok, az alacsony jégkrémfogyasztás okainak kiderítésére és orvoslására, másrészt büszkén bemutatták a Nébih által kiadott listán remek helyezéseket elért, általuk kifejlesztett és gyártott jégkrémeket, valamint megkértek, hogy teszteljük le a többi gyártó, az övékkel azonos pontszámot elért termékeit. Az invitálásra lelkesen igent mondtam, főleg annak fényében, hogy a Nők is betekintést nyerhettek a gyártási folyamatba. Az már csak hab volt a tortán, hogy annyi jégkrémet ehettek, amennyi beléjük fért.

A törökbálinti gyár története igazi privatizációs sztori, annyi pozitív végkicsengéssel, hogy a nemzetközi tulajdonosok után (Schöller, Nestlé), 2009-ben magyar tulajdonba került a cég. A hirtelen jött szabadsággal azonban nem volt egyszerű mit kezdeni. A külföldi tulajok mellett a gyártósor kihasználtsága, a legyártandó termékek köre adott volt, túl sok energiát nem kellett ezekbe a tevékenységekbe fektetni, azonban az önállósodással ezeknek a megoldása is az új tulajok gondja lett.

Ám ezt nagyon ügyesen megoldották. Igen sok céggel állnak kapcsolatban, s a bérgyártáson túllépve saját fejlesztéseiket is eladják a különféle áruházláncoknak, így az ízlésformálásban is jelentősen kiveszik a részüket. Ezt a fajta preaktivitás belőlük fakad, a vállalt vezető pozícióiban lévő embereken látszik, hogy szívügyük a gyár és a jégkrém, bár állítják, hogy sok esetben a forgalmazókban is megfogalmazódik az igény az egyedi, számukra megkreált jégkrémek iránt.

S itt el is értünk a gyártó egyik legnagyobb problémájához. A folyamati láncban a gyártó és a végfelhasználó, azaz a fogyasztó közé beépül a forgalmazó, s innentől kezdve a fogyási adatokon kívül a gyártó számára nincs közvetlen visszacsatolás. Pedig milyen jó lenne tudni, hogy a csokoládé elég krémes-e, a citrom nem-e túl savanyú, de ezeknek a felderítésére a gyárnak nincs lehetősége és kapacitása se igazán, s szintén valamilyen mérhető eredményre vezető a versenytársfigyelés sem tartozik a profiljukba.

Ezért is örültek annyira a Nébih felmérésének és osztályozásának, mert végre valami fogyasztóhoz közeli pontról érkezett visszajelzés feléjük. A begyűjtött minták kóstolásakor azonban nehéz volt elképzelni azt a skálát, amin ezek a jégkrémek azonos besorolást értek el, mivel az élvezeti értékük elég széles skálán mozgott.

A kóstolt jégkrémek egy jelentős része semmiben sem különbözött a gyerekkorunkból ismert, kissé fagyasztószagú példányoktól, némelyek olyan mennyiségű aromát tudhattak magukénak, hogy a dobozból felcsapó szag már elvette a kedvünket a kóstolástól, de volt néhány igen kellemes meglepetés. Annak ellenére, hogy nem vakteszten vettem részt, próbáltam részrehajlás nélkül kóstolni és rangsorolni a jégkrémeket.

Az Eispro által gyártott példányok magasan a mezőny élén végeztek. A termékeikben érezni lehetett a gondosságot, a kísérletező kedvet, az újító szándékot. Az általuk prezentált jégkrémek nem csupán egy íz kicsi vagy nagy kiszerelései voltak, hanem megalkotott, összetett ízekből, textúrákból álló hideg desszertek. A kóstolt fagylaltjaik közül a csokoládés és meggyes jégkrém alkoholos meggyöntettel vitte nálam a prímet. Egyrészt rendkívül esztétikusra sikeredett, a színei melegek, kellemesek, lágyak voltak, másrészt illatra nagyon vonzó és ízében tökéletes harmonikus volt. A meggy alkoholos lecsengése sokáig játszott még az szájpadlásomon. Igazi desszertélményt nyújtó jégkrém. Ilyen volt még a málnás öntettel gazdagított, vaníliával lazított túrós jégkrém is, amiből én a túrós részt akár szakmányban is tudnám falni, bár az ott dolgozók megesküdtek rá, hogy magában rettenetesen tömény. Első kóstolásra nehezen tudtam hinni nekik.

Az Eispro szakemberei megalkották a tokaji aszúval gazdagított, kellemesen marcipános jégkrémüket is, ami finom pirított mandulával pettyezett és előzetes félelmeimre rácáfolva nem volt se aromaízű, se túl édes. Ellenben itt is megjelentek azok a jóféle harmóniák, amelyek a meggyes, csokoládés jégkrémet is jellemezték.

A cég kissé merészebb vizekre is evezett. Megjelentek náluk a gyömbéres, chilis jégkrémek is, amelyek már egy hozzáértőbb, meglévő befogadókészséggel bíró réteget céloznak  meg.  A probléma azonban itt is fennáll. A nyár elmúltával a bátrabb, nyitottabb jégkrémfogyasztók zöme is beszünteti a jeges desszert iránti rajongását és télen más édesség után néz. Ez azért is érdekes, mert az európai jégkrémfogyasztás legjavát kitevő skandináv országokban télen-nyáron egyaránt fogy a jégkrém. A magyar piacot 70 %-ban lefedő vanília az egyetlen olyan íz, ami télen is elfogy, ha nem is számottevő mennyiségben. Ezt is főleg az éttermek vásárolják.

A cég kérdésére, miszerint miért nem fogyasztunk több jégkrémet (által európai 5 litert eszik meg évente, míg Magyarországon csupán 2 l fogy) nehezen tudtunk válaszolni. A desszertkultúránkban valahogy nem szerepel a téli fagylalt, nehezen képzeljük el, hogy egy zimankós napon egy kis tál fűszeres, alkoholos, a nyár ízét idéző prémium jégkrémmel zárjuk az étkezést, s valljuk be az éttermek sem igazán képesek ilyen típusú desszertkínálattal szolgálni. Pedig léteznek kiegészítő ostyák, különféle ízesítéssel bíró szószok, ott a megunhatatlan tejszínhab, léteznek egészen extra, sült jégkrém-desszert receptek is, s egy csokoládés, csonthéjasokban gazdag, fűszeres jégkrém is teljes harmóniában lehet az adott – nem nyári – évszakkal.

Hogy mi a megoldás, nem tudom, annyi bizonyos, hogy amint kiürülnek mélyhűtőből a nyárra betárazott pálcikás jégkrémeink, szerzek néhány doboz csokoládés-meggyes csodát és néhanap desszert gyanánt ők kerülnek a kis üvegtálainkba.

 

 

 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Gnocchi alla romana

A csodás fotó és a bizarr leírás vezetett rá, hogy megcsináljam. Egyrészt még sose főztem durum lisztből, másrészt saját szememmel szerettem volna látni, amint megköt a gnocchinak való massza. Az eredmény felülmúlta a várakozásomat és a Nők is csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak az ebédről.

Gnocchi alla romana

5 dl tej

5 dl víz

25 dkg durum liszt

4 tojássárgája

őrölt szerecsendió

frissen őrölt fekete bors

10 dkg vaj

5 dkg parmezán

A sütőt 190 fokra előmelegítettem, a csempés konyhapultot alaposan megpucoltam, majd olajjal vékonyan bekentem. A tejet és a vizet egy lábasba öntöttem és kis sóval felforraltam. A lisztet fokozatosan, folyamatos keverés mellett a felforralt elegyhez adtam (kézi mixerrel könnyítve meg a dolgomat), majd homogénné vált masszát  sóztam, borsoztam, szerecsendióval ízesítettem, elkevertem benne a tojások sárgáját és még néhány percig hagytam a láng felett szilárdulni (szigorúan kevergetve, itt már fakanállal), . Ezután az egészet az olajos konyhapultra borítottam és egy szilikon spatulával kisujjnyi vastagra elsimítottam. Legnagyobb örömömre a massza nagyjából 10 perc múlva, mint a matrica levált a csempéről, s ekkor egy 4-5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket vágtam belőle.

Egy közepes hőálló üvegtepsit kikentem vajjal, majd a kissé deformitásra hajlamos gnocchikat óvatosan egymásra fektettem. Végezetül elosztottam rajtuk a vajat, megszórtam őket sajttal, friss szerecsendióval, addig sütöttem, amíg a sajt szépen meg nem színesedett.

Házi paradicsomszósszal kínáltam.

Házi paradicsomszósz

2 ek olíva olaj

5 dl paradicsompüré

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

frissen őrölt fekete bors

2 mk szárított kakukkfű

2 mk szárított rozmaring

A olajat hevítettem, majd az apróra vágott hagymát megdinszteltem. Amikor már majdnem jó volt, akkor a fokhagymát és a zöldfűszereket is az elegyhez adtam és néhány percet pároltam. Ezután hozzáöntöttem a pürét, sóztam, borsoztam és kis lángon legalább fél órát hagytam bugyogni.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A két falánk olasz

Gennaroval és Antonioval néhány hónapja ismerkedtünk meg. Anna, aki lelkes főzőműsornéző azonnal megszerette az egymást froclizó öregurakat és egy-egy epizód élénken meg is maradt az emlékezetében. Míg én a mi lángosunkhoz hasonló pizzán csodálkoztam, addig ő az Amalfi partjainál történő polipfogást élvezte. Néhány adást sikerült elcsípnünk, aztán valahogy másfelé sodort az élet, s egészen meg is feledkeztünk róluk. Egészen addig, amíg meg nem láttam, hogy megjelent a közös itáliai kalandozásukat feldolgozó szakácskönyv az Alexandra gondozásában.

Régen élveztem ennyire szakácskönyvet. Talán Harris könyvei voltak azok, ami a puszta recepteken kívül így lekötöttek. A remek fotókkal gazdag könyv szinte leheli magából az élet és az étel szeretetét. A szerzőpáros receptje az olasz menünek megfelelő sorrendben, de mindig a szerző feltüntetése mellett jelennek meg, aki sok esetben külön magyarázattal is szolgál az adott ételnek otthont adó régió szokásairól, terményeiről vagy pusztán kibont egy-egy olyan fogalmat, amiről bölcsen feltételezi, hogy nem egyértelmű az olvasó számára.

A receptek és a kiegészítések mellett a könyvben sok egyéb információ is megtalálható az olasz életvitelről, szokásokról, vallásról, hiszen ezek szerves részét képezik az ételek kialakulásának, formálódásának, s a fogyasztási szokásoknak. A receptek összetételükben és mennyiségükben nem a francia nouvelle cuisine-t másolják, hanem az igazi cucina poverát, azaz az olasz szegények konyháját mutatják be. A receptek alapanyagai egyszerűek, majd’ az összes nálunk is könnyűszerrel beszerezhető. A leírások értelmesek, jól követhetőek. ( Az eddig teszteltekben nem találtam logikai bukfencet. )

A jó szakácskönyv ismérve az a jóleső tehetetlen zavar, mikor az ember nem tud dönteni, hogy melyik étellel is kezdjen. Aztán végigpásztázza a konyhai kínálatot és azon nyomban belevág valami olyannak az elkészítésébe, amihez minden adott.

A két öreg levett a lábamról, a könyvben cetlik hada sorjázik, a hiányzó alapanyagokat apránként összegyűjtöm és szép sorjában elkezdem kifőzni a könyvet. Ha valaki kedvet érez hozzá, most kezdje, mert még a piacon az összes olyan alapanyag, amit szeret az olasz konyha.

Kedvcsinálónak egy egyszerű, gazdag szafttal bíró étel:

Sertésoldalas csicseriborsós paradicsomszószban

3 ek olíva olaj

1 nagyobb vöröshagyma

1 kg sertésoldalas

4 dl paradicsompüré

4 dl zöldség alaplé

frissen őrölt fekete bors

2 tk szárított kakukkfű

2 babérlevél

40 dkg főtt csicseriborsó (jó a konzerv)

Egy mély, vastag fenekű serpenyőben felhevítem az olajat, majd az apróra vágott hagymát megdinsztelem. Mikor már kész, akkor óvatosan kihorgászom és egy tálba félreteszem. Az oldalast darabokra vágom, majd az olajon minden oldalát megkapatom. Ezután visszateszem a hagymát, hozzáadom a paradicsompürét, az alaplét, fűszerezem és háromnegyedig fedem az edényemet, úgy, hogy csak egy kis gőz tudjon kiszabadulni. Közepes lángon háromnegyed órát főzöm. Végül hozzáadom a csicseriborsót és még fél óráig hagyom rotyogni. Friss fehér kenyérrel kínálom.


Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS