MIRELLE Atelier

A padlizsán egy ideje szinte minden formában bejött a Nőknek. Zsófi csak a fűszeres padlizsánsteak kapcsán fejezte ki nemtetszését, de a padlizsánkrém nála is favorit. A padlizsánfasírtot is boldogan falták, paradicsommártásba  tunkolt friss kenyérrel.

Padlizsánfasírt paradicsomszósszal

3 közepes padlizsán

1 tojás

4 ek reszelt parmezán

1 karéj kenyér (6 dkg)

só

frissen őrölt fekete bors

6 levél bazsalikom

zsemlemorzsa

Paradicsomszósz:

5 dl paradicsompüré

1 közepes vöröshagyma

1 nagyobb gerezd fokhagyma

1 közepes sárgarépa

1 kk szárított kakukkfű

2-3 levél friss bazsalikom

só

frissen őrölt fekete bors

Egy gáztepsit kibélelek sütőpapírral, a sütőt 220 fokra előmelegítem. A padlizsánokat félbe vágom, majd – anélkül, hogy a héjukat átvágnám – 2-3 csíkban végigmetszem a húsukat. A padlizsánokat a tepsire teszem és addig sütöm, amíg meg nem puhulnak.

Amíg sül a padlizsán, addig elkészítem a paradicsomszószt. A hagymát apróra vágom, majd olíva olajon megdinsztelem, amikor már majdnem jó, akkor hozzáadom a vékonyra vágott fokhagymát és a finoman felkarikázott sárgarépát. Kicsit ezeket is megfuttatom az olajon, majd jöhet a paradicsomlé és a fűszerek. Alaposan átkeverem, majd fedő alatt, takarékon hagyom főni.

A kenyérbelet kevés vízbe beáztatom. A megsült padlizsánok húsát egy nagyobb tálba kanalazom a héjakból. Hozzáadom a sajtot, a kinyomkodott kenyérbelet és a tojást. Picit sózom, borsozom, hozzáadom a vékonyra metélt bazsalikomot, majd alaposan átkeverem a masszát.

Egy tálcára zsemlemorzsát szórok, s a masszából szaggatott diónyi fasírtokat ebben megforgatom. A fasírt anyaga viszonylag lágy, így óvatosan dolgozzunk vele! Egy serpenyőben 2 ujjnyi olajat hevítek, majd a gombócokat nem túl nagy láng mellett kisütöm. Papírtörlős tálra szedem.

Tálaláskor egy bő merőkanál paradicsomszószt szedek a tálba és erre ültetem a fasírtokat. Friss kenyérrel kínálom.

A múlt hét közepén egy nagyon kellemes délutánt töltöttem a Dobloban, ahol Szakács Gergő értő kezei alatt egészen meglepő, újszerű koktélok születtek, teából.

Az én életembe a tea ősszel érkezik és az első kánikulai napig marad, de úgy néz ki, hogy ezzel a klasszikusabb vonallal lassan magamra maradok. Nagy Zsolt a Dilmah magyarországi forgalmazója ugyanis felvilágosított, hogy manapság már a nyári időszakban fogy több tea, ami nem is csoda, hiszen a teából készített alapokra csodás italokat lehet építeni. A sokak által kedvelt és gyakorta fogyasztott jeges teák mellett mostanság a koktélok vi

lágába is utat talál magának a tea.

A kísérleti tea koktélok megalkotására Gergőnek csupán egy hete volt, de ennek ellenére kiforrott, bölcsen végiggondolt, kellemes, komplex italokat kóstolhattunk. Az elenyésző alkoholtartalmú italoknál a tea nem csak a folyadék szerepét töltötte be, hanem ízvilága is jelentősen hozzájárult az ital végső harmóniájához.

Készül az Infinity, amely jázmintea, licsi és Laposa Badacsonyi illatos keveréke

Alkoholmentes változattal kezdtük a kóstolást, majd sorra következtek a – hol borral, hol rummal, hol amarettoval, hol birsalmapálinkával – kevert italok. A visszafogott alkoholtartalomnak köszönhetően nem csak a tea ízének karaktere maradt meg, hanem a koktélozás is új értelmet nyert, hiszen nyugodt szívvel és tiszta fejjel tudtuk megkóstolni az összes koktélt, az alkohol nem homályosította el egyetlen érzékszervünket sem.

A különféle koktélok közül nekem az amarettoval ízesített, mandulatea ízlett, ahol a várt körömlakkos íz helyett naturális, kellemes mandulaíz dominált, köszönhetően a koktélhoz cseppentett citromlének és a tökéletes tea-alkohol aránynak. Ugyancsak nagyon jól eltalált párosítás volt a Gin Tea Tonic névre keresztelt ital is, ahol a fekete tea tonik keverék mellé külön kupicában kaptuk a sáfrányos gint és magunk dönthettük el, hogy összekóstoljuk vagy összekeverjük a két italt. Gergő szerint mindkét út járható, csak más-más eredményre vezet.

Számomra a legizgalmasabb koktél a Shanghai night volt, amely hibiszkusz teán alapult, s ezt egészítette ki némi ribizlilé, rózsavíz és egy kevés prosecco, de a végső csavart egy falatnyi ehető vad hibiszkusz adta. Látványos volt és finom.

A tea koktélok jelenleg még nem szerepelnek a Doblo állandó kínálatában, de kérdésünkre Gergő azt felelte, hogy ha a vendég kifejezetten tea alapú koktélra vágyik, természetesen elkészíti . Javaslom, hogy tegyetek egy próbát.

A tegnap esti vacsora után csak úgy zsibonganak bennem az élmények. Nem csupán a közel három órás vacsora alatt zajlott beszélgetések, a finom falatok, Ghavrilos Arghyropoulos hihetetlen ügyesen felskiccel görög konyháról szóló vázlatai, hanem zsibong bennem az elmúlt 22 év összes görög emléke.

Ezért szerettem bele a pünkösdfürdői Gyradikoba is. Mert hiteles. Mert, ahogy belépek,  az illatok és a látvány egyszerre idézi fel bennem a lasshiti fennsíkon megbúvó étterem feledhetetlen hangulatát,  lindosi árnyas utcáin lévő kifőzdéket, a litochoroi felismerést, amikor először kóstoltam meg a görög konyha remekeit.

Ghavrilos Arghyropoulos ugyanis megvalósította azt, ami korábban egyetlen magyarországi görög étteremben sem tapasztaltam: valódi görög konyhát visz a pünkösdfürdői strand tőszomszédságában és a belvárost jobban kedvelők igazi örömére, most már a Victor Hugo utcában is.

Ételei – ahogy ő fogalmaz – a kis-ázsiai görög konyha ízvilágát tükrözik, ami nem véletlen, hiszen nagyapja 1922-ig Konstantinápolyban él, onnan költözött Athénbe. Ennek köszönhetően a családi konyha a bizánci vonalat vitte tovább és a Gyradiko-ban is főleg ezt a vonulat jelenik meg.

A siker – a jó receptek mellett – a görög alapanyagokban rejlik. Az olajbogyótól, a sajtokon át, egészen a pitáig minden Görögországból érkezik. S ennek semmi más oka nincs, mint, hogy arrafelé mindennek más íze van, így a tökéletes eredményhez ezek az alkotóelemek szükségeltetnek. A kalamatai olajbogyó, a Lesbos szigetéről érkező feta, a legkevésbé szennyezett környezetből, Krétáról érkező fűszernövények, a kézzel készített csodálatos piták mind-mind apró mozaikdarabkái a végén kialakuló igazi görög ízkavalkádnak.

A Victor Hugo utcai étterem tágas belső tere lehetőséget kínál arra, hogy Ghavrilos végre látványkonyhai keretek között is megmutathassa – egy fiatal, Thessalonikiből származó szakács segítségével – , hogy milyen is a görög gyros, mi a titka annak, hogy évek óta minden összehasonlító gyros-teszt az ő fogásukat hozza ki győztesként.

Az ételek mellett, ahogy azt már a pünkösdfürdői törzsvendégek megszokhatták, a tulajdonos és barátai által alapított, valóban görögökből alakult Fanari együttes szolgáltatja a zenét, legalábbis – az előzetes tervek szerint – szombat esténként ők gondoskodnak majd a hangulatról.

Azok, akik eddig az Észak-buda leküzdhetetlen távolsága miatt maradtak távol a Gyradikotól, most már a Victor Hugo utcában is megkóstolhatják az igazi görögországi ízeket.

Életem első pizzáját 1989 környékén ettem, amikor megnyílt Pest-buda első pizzázója. Baromi mázlista kisdiák voltam, hiszen az újszerű és remek fogást a velünk szomszédos ház aljában lévő parányi üzletben készítették. (Apró adalék, hogy a tulaj, Klein Ferenc a Rosinante alapítójának, tulajának Imre bácsinak a szentendrei Andreas pizzériájában tanulta ki a szakma csínját-bínját.)

Színtisztán emlékszem, hogy az első évek végére nagyjából 35 forintért juthattunk hozzá egy pizzához, ami nem volt igazán olcsó, de a magas székeken kucorogva falt meleg, lisztes aljú tészta olyan finom volt és annyira más, hogy megérte.

Aztán persze – mint minden – Don Francesco tündöklése is fakulni kezdett, de cserébe megnőtt a városi pizzériák száma és lehetőség nyílt új kedvencek után nézni. Így szerettem bele a Pink Cadillac-be, aztán jött a Il terco cerchico, majd mostanság az Allegretto.

A pizza története azonban csak számomra kezdődött 1989-ben, Itália területén már az ókorban is fogyasztottak pizzához hasonlatos tésztákat.

Ha érdekel titeket a pizza kalandos története és felemelkedése, valamint kíváncsiak vagytok  a pizzakészítés minden fortélyára, akkor ezt a cikket olvassátok el.

Pizzatésztából sodort grissini