MIRELLE Atelier

Avagy az egyszerűség enciklopédiája.

Hugh Fearnley-Whittingstall új könyve megint telitalálat. A friss gasztro-divatirányzatokra emlékeztető, alapanyagok felsorolására szorítkozó receptcímek mögött tartalmas, minőségi anyagokat felvonultató, ízletes és alapvetően meglehetősen egyszerű, könnyen kivitelezhető receptek találhatóak.

A jól tematizált, javarészt könnyedén beszerezhető alapanyagokra építő könyv viszonylag gyors fogásokkal várja az olvasókat. Hugh be is vallja, érti ő, hogy felgyorsult világunkban hovatovább az evésre sincs időnk, de azért vannak alternatívái a fast foodnak. Hugh gyorsasága azonban egészen más dimenzióban mozog, mint Jamie csim-bum receptjei, itt nincs kapkodás, pörgés, szemfényvesztés, csupán letisztult, befelé figyelő alkotás, az elkészítés folyamatának élvezete, mindenféle presszió nélkül.

A könyvben a rengeteg vegetáriánus recept mellett hangsúlyos szerep jut a halaknak és a húsnak is, amely most is rusztikus valóságában jelenik meg a tányéron. A receptek jó része klasszikus alapokon nyugszik, így sok ismerőssel találkozhatunk, de szinte mindegyikük átment valamilyen metamorfózison. Ilyen a babos mozzarellás pizza, a paszternákból készített sós tart tatin, az almás tzatziki vagy épp a szuperegyszerű baklava.

Külön dicséret illeti a könyv képi világát. Letisztult üzenetet közvetít, nem kápráztat felesleges dekorációval, az étel önmagát adja el. Az illusztrációk kedvesek, nem zavaróak, pont annyira teszik szertelenné a könyvet, hogy legyen kedvünk újra és újra átlapozni.

Varga Gábor új könyve sokak számára igazi megváltás lehet. Ajándékba adni, ajándékba kapni és sütni belőle mind-mind remek választás.

A reform irányzatok sokszínűségét ügyesen megragadó és javarészt le is fedő könyv már első átpörgetéskor is ígéretes. A tematizálás az alapanyagok szempontjából kissé furcsa, de ha a “ki mit nem eszik” kód alapján próbálunk meg magunknak vagy a szeretteinknek desszertet választani, akkor nagyon könnyen eligazodhatunk benne.

A receptek egyszerű közlésén túl a könyv tanít, felhívja a figyelmet az alapanyagokkal bevitt tápértékekre, az elkészítés módjából fakadó előnyökkel együtt, s a sok tipp és trükk mellett a recepteknél ott a desszert pontos beltartalmát feltérképező táblázat is, amelyből rögtön látszik, hogy az egészséges alapanyagokból készített ételünkkel pontosan mennyi kalóriát, fehérjét, szénhidrátot, zsírt és élelmi rostot juttattunk a szervezetünkbe.

A desszert.eu oldalon már megszokott, a desszert készítésének folyamatát lépésről-lépésre bemutató fotósorozatról sem kell lemondanunk, majdnem minden desszert megszületését képeken is lekövethetjük.

Gábor családjáról (tündéri kislányáról), barátairól készített, nyarat idéző fotókkal teletűzdelt, vidám, színes tipográfiával megvalósított receptek mind-mind könnyed élményt kínálnak, miközben hatvan egészséges és finom desszert várja, hogy az ünnepek elmúltával az újévi fogadalmaink segítségére legyen.

Szombaton megint nagyon magaménak éreztem a konyhát. A kora reggeli paicozásból származó lendülettel készült a sóágyon sült csirke, ami igazi mutáns darab volt, négy combbal áldotta meg a teremtő. Pontosabban, az eredeti kettő mellé kerítettünk még újabb kettőt, hogy senkinek ne kelljen a szárnyas legjobb részéről lemondania. A mellehúsát némi zsályás vajjal tettem még tökéletesebbé, majd olíva olajjal átdörgöltem a madarat, kapott egy kis mentából, borsból, rozmaringól álló finom fűszerezést és maldon sóval zártam a kört. Mellé az angolok kedvelt karácsonyi körete, a gesztenyés kelbimbó készült (egy-két héten belül meg fogjátok találni az Indexen), kis fokhagymás krumplipürével együtt.

Ezek után már semmi más dolgunk nem volt, mint elégedetten punnyadni a lakás különféle hencserein, illetve nekem ki kellett találnom egy – az ebédhez méltó, de nem túl bonyolult – desszertet. Ebben volt segítségemre Hugh, akinek az egyik könyvében rábukkantam erre az egyensúly tésztára, amiben semmi különleges nem volt, csupán a hosszú leírás adta béke, odafigyelés különböztette meg a többi negyed rész ilyen, negyedrész olyan süteményektől. Hugh leírásainál az ember mindig belelkesedik és elkezd befelé figyelni. Jamie tettre sarkall, Hugh a finom rezdülésekre hívja fel a figyelmet, így a süteménybe nem csak az alapanyagok kerülnek bele, hanem kicsit a lelkünk is.

Almás-mandulás pudingtorta

15 dkg puha vaj

12 dkg cukor

2 tojás

7,5 dkg finomliszt

7,5 dkg mandula

1 mk sütőpor

Almához:

4 db közepes, nem túl savas alma

2 dkg vaj

2 dkg cukor

1 mk fahéj

Egy kis forralóban vizet melegítek, majd a lobogó vízbe dobom a mandulát. Rövid ideig főzöm, majd leöntöm, s a mandulát szabályosan kinyomom a héjából. Ezután ledarálom. A pitetálat előkészítem. A sütőt 170 fokra előmelegítem.

Egy nagyobb serpenyőben kis lángon megolvasztom a vajat, majd mikor már buborékokat vet, akkor beleszórom a cukrot. Amíg olvad a cukor, addig az almákat meghámozom, félbe vágom, magházukat kiszedem, majd a feleket negyedelem. A karamellizálódó cukorhoz adom az almákat, fűszerrel meghintem, majd közepes lángon 4-5 percig – gyakori mozgatás mellett – hagyom, hogy dinsztelődjenek.

A vajat és a cukort egy mély keverőtálba teszem és gépi habverővel könnyű krémmé verem. Ebbe a krémbe ütöm bele először az egyik tojást, amit alaposan eldolgozok, majd következik a másik. Ezután hozzáadom a mandulát, majd a lisztet és óvatosan átkeverem. A keveréket egy spatula segítségével a pitetálba simítom, majd az almadarabokat a tésztára ültetem, végezetül pedig meglocsolom a visszamaradt fahéjas sziruppal. A tálat a sütőbe tolom és nagyjából háromnegyed óra után készre sütöm.

A sütemény mellé kínálhatok vanília fagylaltot, sodót is. Mi magában pusztítottuk el, olyan sebességgel, hogy még meleg volt a pitetál, mikor a mosogatóba tettem.

Tegnap este Edömér barátnőmmel belevágtunk a közös az adventi készülődésbe, hangolódásba. A tökéletes kezdést Farkas Vilmos péksütemény kurzusa adta, ahol remek társaságban, kedves és szakértő tanárunk vezetésével gyúrhattunk, formázhattunk, alkothattunk kedvünkre.

Szerelmese vagyok a péksüteményeknek. Kevés csodálatosabb matéria van a világon, mint a kelt vagy az omlós tésztából készített péksütemény, hiszen annyi varázslat és lehetőség rejlik bennük, mégis sokan tartanak az elkészítésüktől. A tegnapi kurzuson ezeket a félelmeket oszlatta el Vili, s segített mindenki számára élménnyé tenni az elkészítésüket.

A sokféle tésztát párokban készítettük, mégsem voltunk elszeparálva egymástól, a apróbb technikai trükkök és finomságok mindenki számára követhetőek voltak, bele tudtunk látni egymás munkáiba, a készítés folyamatába. A kelt tészták pihenési idejét kihasználva lestük hogyan morzsolódik omlós tészta alappá a liszt a vajjal, miként készül a pozsonyi kifli tölteléke, illetve sorban álltunk, hogy lekanyaríthassunk egy-egy szeletet a méteresre sikeredett kakaós csiga rúdból. Elmélyülten sodortuk a bagelt, söndörgettük a pogácsákat és figyeltük, ahogyan a sütőkben minden elnyeri végleges – gyönyörű – formáját és színét.

Az eredménnyel alaposan belaktunk. Amíg a téli levegő hűtötte a pogácsákat, a kalácsot, a pozsonyi kifliket, a kakaós csigákat, a szilvás papucsokat, addig a bagelekből szendvicsek lettek, majd zárásként leteszteltük, hogy milyen is, ha a croissant tésztájából fánkot készítünk.

Remek este volt.