MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Már a múlt héten olyan nagy titokzatosság és titkos előkészületék lengték körül az ÉS-t, hogy tűkön ülve vártam a hétfői premiert. A Kempinskiben hely kapó, a szálloda megújulási hullámába már belekerülő étterem minden szempontból nyert.

Egyrészt csodálatos helyen van, másrészt olyan emberek keze alatt alakult, akikhez csupa sikertörténet fűződik. A várbeli Pest-Budát, a 21-et és a Pierrot, valamint a pesti Spílert jegyző Zsidai Roy és a Zsidai éttermek kreatív séfje Litauszki Zsolt a Kempinski menedzsment felkérésére és velük kooperálva alkotta meg azt ÉS-t.

Az ÉS nem a klasszikus értelemben vett szállodai étterem, nem unalmas, kötelezően meglévő szállodai szolgáltatás, hanem egy önállóan létező,  a szállodának mégis szerves részét képező hely. Ez az arculat nem is véletlen, hiszen az éttermet kialakításánál szempont volt a hazai közönség felé történő nyitás, a szálló vezetői szerették volna elérni, hogy az új étterem ne kizárólag a szálló közönségére építsen.  Zsidai Roy régóta küzd azért, hogy a Várban a magyarok is újra otthon érezhessék magukat és most a Kempinski vezetésével közösen kialakított étteremmel is ez a céljuk. Nyitni a város lakossága felé, olyan teret, olyan ételeket kínálni, amelyek vonzóvá tehetnek egy szállodai éttermet.

A kínálat a kozmopolita múltat idézi, a monarchia örökségéből táplálkozik, kicsit ilyen és kicsit olyan. Nem kizárólagos, nem kirekesztő, hanem mindent befogadó, megengedő, szerető. Erre utal a névválasztás és a falakat elözönlő – engem egy jóféle klasszikus hentesüzletre emlékeztető – Ipacs Géza által jegyzett dekor-elemek sora.

Az ételválasztékban – a hideg és meleg falatok, kolbászok, mellett – találhatunk klasszikus leveseket, mint a gulyásleves vagy a marhából főtt húsleves, de széles választékát kínálja az étterem a különféle steakeknek is. A klasszikus éttermi desszertnek számító somlói itt torta formájában tér vissza, magával hozva olyan régi nagy kedvenceket, mint a málnaöntetes túrógombóc vagy a Rigó Jancsi.

Szerintem egy-két hét elteltével visszatérek, beülök az egyik sarokba és egy kávé, no meg egy könnyű ebéd mellett élvezem a belvárosi tavaszt.

Egyszer volt, hol nem volt az origo múltjában egy-két irodalmi fórum, ahol egy Szakadt nicknevű felhasználó rendre megosztotta a fájóan szép verseit. Én meg gyűjtöttem őket, s ma is szívesen bele-bele olvasgatok.

A Költészet napján tőle hoztam hármat. Szeressétek.

Vándormese

 

Gyökérbog botom,

nem sétapálca, nagyapám vágta,

apám eldobta, sokáig tartott, míg megtaláltam.

 

Mikor az öreg mesélt, a lovait, meg Galiciát,

ezt kereste a keze, előhoztam, magától csúszott

tenyerébe a fényesebb fele, ő mondta, én hallgattam tovább.

 

Sötét lovasok nyomába

álmodom magam, vagyok

a kósza harcos, a szürke mágus egyben,

valójában csak csendet keresek kinn és benn.

 

Csendem,

ha találom,

fejem térdemre

hajtom, s ülve alszom

a tűz mellett, melenget,

s őriz, amíg kell.

 

Mire ébredek,

harsányzöld bál van

s csontroppantó nyújtózkodásban

magamhoz térek, s éhes leszek nagyon,

megyek, valami kamrát keresek, lehet akár a tied is,

ha kenyér, meg bor van benne, nem lopok, de viszem,

amit találok, ilyen alvásra enni kell, hogy éledjen a vér,

azért marad még kenyér, ne vonyíts.

 

Melegkereső

 

Kőhalom alatt alszom,

magam fejtem a hegyből,

holnap arcot faragok nekik,

fröccsen a szilánk.

 

Elrontom mindet,

S töröm tovább a hegyet.

 

Szárad az ősz,

de kurválkodik,

színekben keresi

magát, rozsdába

fordul az erdőhát,

vadak menedéke

vedlik, mélyül az éj.

 

Köddel fordulok eléd.

Elég ijesztő a hajnal,

álmosan ébredek,

a ház is didereg,

meleget lehel

a facsomó

a kályha

mellett,

rakom a tüzet,

kávé sercen a platnin,

ha mellé csöppen, vérem életre

kel, a köd már csak burok, belebambulok,

míg keresem magam, sugárzó barlangjaiban.

 

Odút keresek.

Lapos kövekből rakom,

víz partjára, palát hasítok tetőre,

a moha majd befedi, s tartja a meleget.

Mennék, ha lehet, az egyszerű dolgok felé.

Ha ideér, akit várok, kőlapon sütök neki cipót,

Gőzöljön, mikor megtöröm, mert öröm ez is,

S lehet csak ez az.

 

Történetcsináló dal

Történetté tudom tenni, a történéseket.

Szalagra írom. Gépbe fűzve nézed,

S könnyezed, mert könnyen lehet

könnyet teremteni vetített képpel,

mi képtelen maga lenni,

csak valaki lehet,

talán a képzelet.

 

Érett brie sajtot eszem,

nyelvemre omlik az íz,

hunyt szemmel keresem

istálló-emlékeimet,

a tehén szagát,

mikor fejni próbáltam,

de csak bőgött, keservesen.

 

Aztán persze tejet loptam,

lenn, az ártéri csordában.

 

Ízek , emlék-illatok,

a fűben hasalok, valami

lányféle baráttal, csókot

próbálgatunk, csupán barátságbul.,

mert ő nem fog kinevetni.

 

Aztán csak zuhanás,

s már nőként hajol fölém,

nyálamtól nedves szájjal,

s tudom, hogy film íródik,

mi elkísér, s magától pereg.

 

Rétek illata, merre vagy.

Az agy pontosan tudja, mit keres,

s ha rátalál, hanyatt fekszem a méteres fűben,

karom a fejem alá, rám hull a virágpor, virágból lettem,

úgy hiszem, s velük is hervadok, nincsenek holnapok.

 

Fogam közt fűszállal alszom,

ringat a rét, elég rég vágyom erre,

talán itt ér a tél is, s tavasszal leolvad

rólam a hó, s megérzem újra, mennyire jó élni,

kinyújtom tagjaim márciusban, ropog minden

csontom, vágok egy zsenge ágat, s útra kelek.

Csak a mesék jönnek velem.

 

A francia konyha meghatározza a világ gasztronómiáját. De honnan is ered? Hogyan vált olyanná amilyenné? Kiknek volt köszönhető a változás? Mit is takar a Michelin csillag és ki az a Henri Gault és Chirstian Millau?

Ezekre a kérdésekre próbáltam választ adni az itt megjelent írásban.

Van, aki isteníti, van, aki szerint csak egy nagy humbug, bárhogy is legyen az utóbbi évek egyik legnépszerűbb életmódja lett a Paleolit-diéta.

De mit is jelent valójában a paleolit? Mit enged meg számunkra a diéta és miben más, mint a többi?

Elmélet és gyakorlat rövid összefoglalóját olvashatjátok a Mindmegette hasábjain.