MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Lányokat öltöztetni a világon az egyik legjobb dolog. A babázáson, Barbie baba öltöztetésen túl az ember lánya szívesen játszik hús-vér babák kirittyentésével is. Ez egyszerűen a vérünkben van, nincs mit tenni ellene. A kisbabák esetében szinte mindegy, hogy fiú vagy lány csecsemő van-e a kezeink között, de ahogy cseperednek a gyerekek, úgy nyílik meg a világ a lányos anyák előtt.

A színek, a formák világa, a kiegészítők kavalkádja hajlamos szertelenné tenni minket, de a lányos anya kitétel feljogosít arra, hogy nem csak a szükséges keretek között mozogva szerezzük be a különféle szoknyákat, ingecskéket, blúzokat, fodros pólókat, mintás kardigánokat, a kis sálakról, sapkákról, csattokról, csilingelős hajgumikoról és mintás harisnyákról/zokninkról nem is beszélve. Ahogy nő a gyermek, úgy változik a kínálat, majd – a legtöbb gyártó esetében – 122-es méret fölött egyszerűen megszűnik vagy vállalhatatlanná lesz.

S itt, ebben a korban, amikor a kisgyerek már nem olyan kicsit, az öltözés kapcsán sokszor felemlegetett hisztit felváltja egy tudatosabb ízlés, itt elengedik az anyák és gyerekek kezét. Pedig pont ebben a korban kellene, hogy leginkább odafigyeljenek ránk anyákra és rájuk, a jövendő vásárlóikra.

Hiszen a Nők most éppen abban a korban vannak, amikor még kislányok, de a felszín alatt már ott készül a sok éve megelőlegezett jelző valódi formája: a Nő. A Nő, aki szeret öltözni, a Nő, aki tudja, hogy mit szeretne látni a tükörben.

Mert bizony a hölgyek már komoly válogatáson átesett szettekben túrják a legót, járják a várost és nem mindegy, hogy egy születésnapon milyen összeállításban jelennek meg.

Anna a különféle kiegészítők mellett az elegánsabb kiskabátokat, kardigánokat kedveli, számára ideális választás volt, a bájos rózsaszín farmerkabát, ami tavasszal, kora nyáron és ősszel is praktikus és mutatós, a színe meg tökéletesen megfelel a trendeknek, még szerinte is.

Annával ellentétben Zsófi a nadrágokat imádja. Sokáig ellenállt a csőnadrágnak, aztán néhány éve szereztem számára extra szűk, de formás darabot, amit nagyon szeretett, csak az egyedül történő fel- és levét okozott neki némi problémát. Épp ezért neki találták ki a  vastagabb anyagból készült treggins nadrágot, ami kényelmes, mutatós és külső segítség nélkül is fel tudja venni (ami már csak a tornaórák végett sem egy utolsó szempont).

A Tchibo gyerekruhái szülőként is szerethetőek, jó anyagúak és formájúak, nem túl felnőttesek, de a divatot követő darabok, amelyben egy helyét, identitását kereső kiskamasz is tökéletesen jól érezheti magát.

Mindig is tudtam, hogy kifejezetten mázlista vagyok, legalábbis ami a családomat és a gasztronómiához kacsolódó viszonyomat érinti.

Anya verhetetlen konyhája, az a gyerekkor, amely megtanított élvezni az ízeket, rászoktatott a szezonalitásban rejlő csodákra lehetővé tette, hogy mire önálló entitássá nőttem ki magam, addigra nem okozott különösebb problémát, hogy bármit elkészítsek.

Már az elköltözésem első felvetése után nekiláttam, hogy a legfontosabbakat begyűjtsem, új, saját életem elengedhetetlen kellékeit: a konyhai eszközöket. Több hónapon át a fizetésem jelentős részét fektettem keverőtálakba, mérőpoharakba, különféle tepsikbe és lábasokba, hogy ne érjen váratlanul, ha majd egyszer – ki tudja hol – levesre vagy épp süteményre vágynék. Ha akkor szembe jött volna velem a “mindent járó kisfazék”, akkor biztosan másmilyen lett volna a konyhai kelengyém.

A Panasonic által gyártott és tegnap bemutatott Multicooker ugyanis egyetlen edénybe sűrít mindent, sőt kiküszöböli a negyedóránkénti anyára történő rátelefonálást is, hiszen rengeteg funkciója van, amelyek szülői bölcsességgel felvértezve segítik, hogy a mi lelkes elképzeléseink ehető végeredményt adjanak. Ez persze nem azt jelenti, hogy az eszköz csak a kezdő háziasszonyok, kollégiumba költözők számára ideális, de nekik aztán egyenesen remek.

A gyakorlott háziasszonyok mellé viszont a Multicooker afféle kuktaként szegődik, segítségül siet, ha kevés az idő, vagy a kéz. A közös főzőcskézések mellett – időzíthetőségének hála – hétvégi délelőttökön vagy napsütötte délutánokon felválthat minket, amíg mi vásárolunk, csavarunk, a kertben ejtőzünk, addig ő megfőzi a levest, elkészíti a ragut, olyan rizst csinál, amiről korábban csak álmodtunk, vagy süt egy kis édességet.

Panna és segítőtársai

S hogy nem csak a levegőbe beszélek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tegnap az eseményre mezei sajtómunkásként érkeztem, aztán pillanatok alatt beszívott a “konyha” és Balázsy Panna jobb- vagy balkezeként segítettem a négy masinába előkészíteni a fogásokat. Aztán, amíg sült a sütemény, főtt a leves, párolódott a rizs és érett a tagine, addig semmi más dolgunk nem volt, mint beszélgetni.

Az eredmény meggyőzőre sikeredett, Panna receptjei és a főzőgépek együtt jól muzsikáltak, elégedetten faltuk a tárkonyos bablevest, a fahéjjal, kardamommal illatosított csirke tagine-t, s boldogan szeltük a meggyes clafoutis-t.

Ez az edény tényleg ügyes, nagy konyhai segítség lehet, ha kellő mennyiségű munkát bízunk rá és bátran kísérletezünk, hogy mi mindenre alkalmas még. Erre a kísérletezésre a Panasonic is buzdítja a felhasználókat. A cég úgy gondolja, hogy a Panasonic és a vásárló közötti folyamatos kommunikációtól tud ez a termék több lenni, mint a többi hasonló főzőgép a piacon. Hisznek benne, hogy a folyamatos kapcsolattartás, a közösségi oldalon történő receptcsere hasznos lehet a háziasszonyok számára, sőt egyesek még különféle nyereményekre is szert tehetnek, ha az általuk beküldött recepteket az olvasók kiemelkedően jónak ítélik.

Tökéletes clafoutis-t süt a Multicooker

Manapság, ha az ember programot keres vagy éttermek között próbál ráakadni az igazira, akkor a már három éve létező és azóta folyamatosan fejlődő és gyarapodó We love Budapest oldalán biztosan megkapja az ehhez szükséges információt.

A gombamód szaporodó helyek bejárására, felfedezésére, Pest és Buda tökéletes kiaknázására azonban a szerkesztőség önmagában kevés, így az a remek ötletük támadt, hogy a szezon elején önként jelentkező élményvadászokkal térképeztetik fel a várost, megadva a lehetőséget azoknak, akik nem csak szórakozni és enni szeretnek, hanem az élményeiket szívesen meg is osztanák másokkal, bemutatnák, hogy hogyan hozható ki a legtöbb az egyre fiatalosabbá váló városunkból.

A tét nem kicsi, hiszen a program egyik fődíjának majdani nyertese a MasterCard fesztiválnagykövete lesz a nyári zene fesztiválokon, a VOLT-on, a MasterCard Balaton Soundon valamint a Szigeten. A We Try Budapest másik díjazottja szeptembertől részese lehet a programajánló mindennapjainak, a szervezők ugyanis egy gyakornoki helyet ajánlanak fel neki a We Love Budapest szerkesztőségében.

A program 2014. május 5-én indul és június 30-án zárul. A tesztelők a Welovebudapest.com oldalon jelentkezhetnek részvételre egy rövid bemutatkozással és motivációs levéllel. A kiválasztott résztvevők fejenként 10.000 forintot kapnak a MasterCard jóvoltából, amit MasterCard® PayPass™ vagy Maestro® PayPass™ bankkártyával költhetnek el a tesztelés során. Az élményeket a Welovebudapest.com erre a célra kialakított aloldalán moderálás után tehetik közzé szöveggel, képpel, videóval.

Mostanában nagy divat lett a saját városunkban, Budapesten turistáskodni. A  napi rohanásban díszletként szolgáló várost ilyenkor kicsit más szemmel vizsgálhatjuk, ejtőzhetünk benne, időt és teret adhatunk a felfedezéseknek, ami alapvetően izgalmas dolog.

A magam részéről úgy 12-13 éves korom óta űzöm ezt a sportot. Annak idején még Edömér barátnőmmel róttuk a város utcáit, napokat szerveztünk rá, hogy egy-egy környéket bebarangoljunk, felfedezzük azt, ami egyébként gondosan rejtve maradt előttünk. Ilyenkor – gyerekzsebhez mérten – dőzsöltünk: megosztoztunk egy-egy BigMac-en vagy épp fagylaltot nyaltunk egy árnyas teraszon. A kirándulásaink fő célpontja Pest volt, budai territoriumunkat ugyanis a kutyasétáltatásoknak hála tégláig ismertük.

Ezek a pesti kirándulások a későbbiekben is megmaradtak. Hol egy-egy hősszerelmest rángattam végig a városon, hol a kiskamasz keresztlányommal nyaraltunk napokat a különböző kerületekben, aztán jöttek a Nők, akikkel egészen kis koruk óta előszeretettel csavargunk a város dzsungelében.

A magam részéről a gyaloglás elkötelezett híve vagyok, így sokszor megesik, hogy a nagykörút által határolt területet gyalogszerrel szelem át, ami a kis utcák ismeretében azért nem nagy kihívás, de jól esik gyalog, minden egyes utcát alaposan szemügyre véve eljutni a célállomásig.

A cél néha nem más, mint egy jót enni. Most hétvégén is összekötöttük a zsidó negyed keresztül-kasul történő járkálását egy jó ebéddel. A Godzsu-jelenséget szerettem volna megmutatni a férjemnek, aki anno a Kazinczy utcába járt iskolába, s most meghökkenve látta, hogy mennyire átalakult itt minden. A Nőknek tetszett a sokszínűség, a lazaságot, könnyedséget lehelő helyek, élvezték a jó időt, a városi sétákkal együtt járó legendákat, s mire éppen megéheztek volna, addigra elértük utunk célpontját, a Butcher’s Kitchen-t.

A mostanában tomboló hamburgerláz mellékhajtásaként felelősödött szendvicsimádat egyik ékes példája ez a hely, amely – a környék több másik vendéglátóipari egységéhez hasonlóan – a közelben lévő mulatók folyékony élvei mellé kínál valami finomat és tartalmasat.

A Burcher’s Kitchen kínálata csak rövid ideig furcsa, olyan, mint egy régi 3D-s falinaptár képe, ha kicsit tovább nézed és tudsz bandzsítani is, akkor egyszer csak helyére ugrik minden és kibomlik előtted a kép, vagy épp az étlap vezérfonala.

Jelen esetben ebben a szendvicsezőben az a zseniális, hogy kedvelt fogásokat álmodtak kétkezes verzióba, afféle instant, de minőségi megoldást kínálnak arra, hogy a főétel leegyszerűsített formában jelenjen meg előtted. Soha nem értettem az amerikai és angol filmekben szereplők déli szendvicsezését, de ha ott is így vannak összeállítva a falatok, akkor már minden világos.

Lehet itt rántott húst kapni uborkasalátával, egy jóféle hekkhez is könnyen hozzájuthatunk, a mustárban tunkolt kolbász és hurka is szendvicsbe szelídül és a szendvicsek koronázatlan királynője, a pastrami is tiszteletét teszi az étlapon. Mindezt igényes alapanyagokból, kulturált kivitelben és istenes mennyiségben teszi. Egy-egy szendvics nem csak felépítésében hordozza a főétel jelleget, hanem mennyiségét tekintve is vetekszik vele.

Így aztán mire végeztünk a szendvicseinkkel az árnyas, de kissé kopott Klauzál utcába, bőven volt mit lesétálnunk. Újabb girbegurba utcákon, semmiből született romkocsmák kerthelyiségein átvágva elbattyogtunk a Károlyi kerthez, amely mindig szép, de tavasszal, valami egészen zsongító. Megnéztük a hatalmas belga óriásnyulat, aki a kertben lakik, elméláztunk a korai tavasz jóvoltából már elnyílt tulipánok felett, majd újra útra keltünk, hogy belefuthassunk egy remek tűzoltózenekarba, s a Wampba, amely afféle záróakkordot biztosított a belvárosi túránkhoz.

Ezután már csak átsétáltunk a Lánchídon, kicsit szemlélődtünk a Lánchíd utca semmiből létrejött parkjában, csodáltuk a vadgesztenye vöröses rózsaszín bóbitáit, majd elindultunk haza, miközben megállapodtunk, hogy a következő napfényes hétvégén is turistáskodunk egy kicsit.

Kiskirálylányok