Szeretem a bort, de nem értek hozzá. Nem tudom szakszerűen kóstolni, nem ugranak a nyelvem hegyére megfelelő pillanatban a bort tökéletes leíró jelzők, pedig látom magam, amint épp egy testes vörösbort forgatok a fényben, elmélyülten figyelem, s közben olyanokat mormogok, hogy igen, azok az animális jegyek.
Én csak szeretem a bort, főleg a száraz fehéret, nem sikkből, hanem egyszerűen ez esik jól, s az évek folyamán megtanultam, hogy mik azok a hívószavak, amelyeknek eredményeképp olyan bor kerül a poharamba, amit szívesen kortyolgatok. Ez nem jelenti azt, hogy határozottan elmélyült képpel ne járatnám meg az italt a pohárba, ne próbálnék minél több illatot felfedezni benne, s ezeket ne keresném utána az italban, na de ez minden, csak nem szakértelem.
Szakértőből kevés van, fogyasztóból ellenben szerencsére viszonylag sok, így a múlt heti neszmélyi kiránduláson nem éreztem magam kellemetlenül, miközben egy csomó valódi borszakértő társaságában vendégségben jártam a Hilltop Borászatban. Én voltam az álruhás átlag fogyasztó.
Tőkék, Duna, nyugalom
A Budapestről könnyen és gyorsan megközelíthető, a Duna partján fekvő borvidék káprázatosan mutatott a későnyári-koraőszi napsütésben, a haragoszöld tőkék mögött elterülő lankák és a lustán és hosszan terpeszkedő Duna látványos hátteréül szolgált a napunknak. A Melegeshegyen található Hilltop Borászat nem véletlenül választotta ezt az alkalmat, ilyenkor a legszebb a táj, a dűlők, másrészt szívesen és jogosan dicsekedtek a díjnyertes boraikkal (a 14-es és a 15-ös év hihetetlen díjesőt hozott), valamint be szerették volna mutatni az új prémium boraikat és az azok előállításában fontos szerepet kapó új technológiát is. Mindezt gördülékenyen, a szőlő útját végigkövetve a pincén, borkóstolóval és borebéddel kiegészítve.
Bár az ország legnagyobb szőlőbirtokáról beszélünk (560 hektárnyi terület tartozik hozzájuk) a vezetés nem ennek tudatában távolságtartó, sőt, a tulajdonosok és a tulajdonos-főborász Kamocsay Ákos kedves, közvetlen tárlatvezetése mellett ismerkedtünk meg a hegyen lévő hatalmas borászattal, s a különféle borokkal. A Hilltop borászat évente 50-60.000 mázsa szőlőt dolgoz fel, a magyar piac sajátosságait és a számukra még mindig legnagyobb piacot jelentő Anglia elvárásait figyelembe véve.
Kamocsay Ákos
A sétát a Bormúzeumban fejeztük be, amely a szíve és kiindulópontja a mostani gazdagságnak, e köré a száz éves pince köré épül a mostani gazdagság. A pincében minden évjárat legjavából kerülnek palackok, Kamocsay Ákos 1999-es évjáratú borokat választott, annak okán, hogy abban az évben lett Magyarországon az év borásza. A négy tételből álló kóstoló első eleme egy nagyon kellemes, tradicionális eljárással készített pezsgő volt, amely azért is érdekes, mert jelenleg a cég nem gyárt pezsgőket (pedig!), másrészt az alapanyaga chardonnay és fehér bornak feldolgozott pinot noir volt. A pezsgőt egy Savignon blanc követte, amely Kamocsay szerint a legjobb fröccs alapanyag, majd egy Chardonnay érkezett, s végezetül egy Tokaji Furmit, ami szintén érdekes, hiszen amikor feldolgozásra került, akkor még Tokajból ide szállíthatták a szőlőt, ma viszont már helyben kell feldolgozniuk. A Chardonnay és a Furmint volt számomra a legkellemesebb, a Furmint olyannyira megmozgatta a fantáziámat, hogy receptöltelem is született rá, szerintem el is fogom készíteni a közeljövőben.
Bár az is lehet, hogy csupán jó érzékkel készítettem fel magam a következő programpontra, azaz a borebédre, aminél a fogásokhoz sokszor két tétel is érkezett. A Hilltop Borászat széles kínálatában ugyanis könnyen találtak egy-egy ételhez több bort is, amely kellemes kiegészítése lehet a fogásnak, s amelyben ott rejteznek azok az ízek, amivel megszülethet a tökéletes harmónia.
Az ebédre történő bemelegítés egy kis közös rétesnyújtás és töltés volt, megint megerősítést nyert, hogy rétest készíteni zseniális dolog. Mire a tepsibe tekertük a kígyókat, a csapat összes tagja megérkezett a pincetúrából és elkezdődhetett az ebéd. A hotelként és rendezvényhelyszínként is kedvelt Hilltop konyhája könnyedén felkészült a csapat fogadására, tempósan és időben érkeztek a fogások és szakértő, lelkes pincérek, valamint a főborász és kollégája tolmácsolását követően kerültek a borok a poharainkba.
Prémium Neszmélyi Chardonnay Superior
Az én amatőr lelkemhez a legközelebb a fácánerőleves mellé kóstolt Neszmélyi Cserszegi Fűszeres és a túrós csuszán érkező harcsapaprikás mellé kínált Prémium Neszmélyi Chardonnay Superior állt. Mindkét bor összetett, gazdag, de számomra értelmezhető tétel volt, amelyet valóban szívesen kóstolnék máskor is.
Azok számára, akiknek valóban fontos, hogy nagy formátumú, díjnyertes borokkal ismerkedjenek, azokat kínálják és azok köré építsenek esetleg egy vacsorát célszerű megismerkedni a borászat prémium boraival. A Hilltop borásza kezdetektől fogva a negyven éves szakmai múlttal és számos elismeréssel rendelkező Kamocsay Ákos. Éppen ezért a Hilltop úgy döntött, hogy a prémium kategóriába tartozó, dűlőszelektált borait nem a palackra kerülő színekbe, címkében, hanem megnevezésben is kiemeli a többi tétel közül, így a jövőben ezek a borok Kamocsay prémium név alatt, egy külön család tagjaként kerülnek forgalomba.
Így vigyorog az átlag fogyasztó, amikor hat palack minőségi Hilltop bor kerül a birtokába :)
