MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Bár a magyar konyhától viszonylag idegen a mártogatós, vagy más néven dip, szerencsére egyre jobban gyökeret ver a mindennapjaiban.

A magam részéről nagyon kedvelem a különféle mártogatósokat, amelyeket sokszor készítek vacsorára, zöldségekhez, sült krumplihoz, lepénykenyerekhez.

A legtöbb esetben joghurtos, tejfölös alapokon nyugszik a kulimászom, de különféle zöldségekből is szoktam mártásokat készíteni. Most egy sárgarépás keveréket készítettem, pontosabban készítettük, én meg a Philips gépezete, amely az általam fűszerezett és elősütött répából remek kis krémet alkotott.

Sárgarépakrém

50 dkg sárgarépa

2 ek darabos mogyoróvaj

1 bő tk só

frissen őrölt fekete bors

2 tk méz

3 nagy gerezd fokhagyma

2 bő tk arab fűszerkeverék (ras el hanout)

1 narancs leve

4 ek olíva olaj

A répákat megpucolom, feldarabolom, majd egy közepes tepsibe teszem, s melléfektetem a megpucolt fokhagymagerezdeket is. Egy kisebb edénybe kanalazom a mézet, az olíva olajat, hozzáadom fűszert, majd az egészet alaposan átkeverem és a sárgarépára öntöm. A darabokat alaposan belefogatom a kulimászba, majd 180 fokon addig sütöm (időnként megforgatva a répákat), amíg meg nem puhulnak.

A robotgépnek lepattintom a hátsó fertályán lévő fémpanelt, majd rátekertem a turmixfeltétet, s beleborítom a puha répákat, megfejelem a mogyoróvajjal, sózom, borsozom, hozzáadom a narancslevet és a gépezet gondjára bízom. A nagyon répadarabok miatt hosszabb időt és nagyobb fokozatot igényel a művelet, de az eredmény megéri.

Az elkészült krémet olíva olajjal tovább lágyíthatjuk, lazíthatjuk. Kenyérhez, sült és nyers zöldségekhez, grillezett húsokhoz kitűnő választás.

Furcsa dolog ez a kütyüfüggés. A férjem számára maga a boldogság, amikor bármilyen új műszaki eszköz kerül a kezébe. Ilyenkor gyermeki boldogsággal vág bele a felfedezésbe, tesztel, különféle leírásokat böngész, netes videókról tájékozódik, majd a frissen szerzett ismereteit megosztja a hasonlóan fanatikus barátaival.

Rám a konyhai kütyük vannak hasonló hatással. Szeretem a szép, mutatós darabokat és az is külön öröm, ha egy-két konyhai feladatot megkönnyítenek vagy nemes egyszerűséggel levesznek a vállamról.

A Philips masinái közül most egy mindentudó jószágot, azaz egy konyhai robotgépet kaptam tesztelésre. Igazán testhez álló feladat, semmi más dolgom nincs, mit jókat főzni vele. Miután gyengéd szálak fűznek a különféle kelt tésztákhoz és a masina ezernyi funkciója közül az egyik pont erre alkalmas, így rögtön arra gondoltam, hogy a teszt kenyértésztával kell, hogy induljon.

Az első csokor medvehagyma is ott kellette magát a konyhapulton, így az eredmény ez egyszerű, finom, roppanós, de belül puha kenyérlepény lett, amire a koronát egy adag csodás, medvehagymás olíva olaj tette fel.

Medvehagymás kenyérlepény

50 dkg finomliszt

1 tk szárított élesztő (nagyjából fél zacskó, azaz 3,5 g)

2 tk só

3,25 dl meleg víz

1 bő ek olíva olaj

A lisztet a masina fémtáljába mérem ki, majd rögvest jöhet bele a só. A tálat ügyesen visszapattintom a helyére, a masinára rászerelem a spirálos kart, majd elindítom, s közben hozzáadom a vizet, majd az olajat is. Ezután finoman emelem a fordulatszámot, majd nagyjából 5 perc munka után kikapcsolom a gépet, a tálat kipattintom, tiszta konyharuhával fedem és meleg helyre teszem.

Amíg kel a tészta, addig nagyjából 15 levélnyi medvehagymát igen apróra vágok és 3 ek olíva olajjal elkeverem, majd állni hagyom.

Miután a tészta duplájára kelt, finoman lisztezett asztalra borítom, majd nagyjából 10 dkg-os bucikra szedem (igen, hajlamos vagyok mérlegre tenni az egyes darabokat), majd kisujjnyi vastagságú körökre nyújtom, amelyeknek adok néhány percnyi pihenőidőt.

Egy nagyobb száraz serpenyőt alaposan felmelegítek, majd ebben megsütögetem a lepénykenyereimet, amelyeket utána medvehagymás olajjal megkenve kínálok.

A krémlevesek egyik koronázatlan alapanyaga a batáta. Jóformán semmilyen plusz munkát, ízesítést nem igényel, egy-két jól megválasztott fűszer és néhány ügyes feltét pont olyan tartalmassá és izgalmassá varázsolja az édeskrumpliból készített levest, mint amilyenre vágytunk.

A krémlevesek nem csak indításnak nagyon jó, hanem a rohanós hétköznapokon egy könnyed desszerttel párosítva tökéletes ebéddé is avanzsál. Az én levesemet most a nagyobb mennyiségű bacon chips és a krémesen lágy ízű, omlósra párolt póréhagymakarikák tették teljessé.

Batátaleves bacon chipsszel és dinsztelt póréval

1 kg édesburgonya

2 dl tejszín

csipetnyi őrölt szerecsendió

kevés só

frissen őrölt fekete bors

1 nagyobb póréhagyma

25 dkg vékonyra szeletelt bacon

4 tk kókuszzsír

Egy nagyobb lábasba kevés vizet melegítek. Amíg melegszik a víz, addig megpucolom a batátát, majd felkockázom és a vízbe dobom, picit sózom, majd félig fedem és közepes lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul.

A szalonnát csíkokra metélem, majd egy serpenyőbe kevés zsiradékot hevítek és azon ropogósra sütöm a szalonnadarabkáimat. Ebben az esetben nem eszelősség a külön zsír, a nagyon húsos szalonna előbb aszalódik rommá külön zsiradék nélkül, minthogy ropogósra sülne.

A maradék zsiradékon vagy a szalonnából visszamaradt zsíron pedig üvegesre párolom a vékony karikára szelt póréhagymát.

Amikor megfőtt a krumpli, akkor félrehúzom, hozzáadom a tejszínt, majd botmixerrel elsimítom. szerecsendióval és borssal fűszerezem, s ha kell, akkor még egy kicsit sózom (ezzel óvatosan, a bacon is sós).

Tálaláskor bacont és póréhagymát teszek rá.

A repülőgépen kapható csodakosztok engem valahogy mindig elkerültek. A családi nyaralások charterjáratain nem igazán törődtek a minőségi étellel, a Nőkkel közös első és eleddig utolsó repülésünk alatt – 2 másfél éves gyerek nyolc órán át tartó útján – arra se emlékszem, hogy adtak-e enni, s azt hiszem a kaput az egyik légitársaság által felszolgált kókuszos csokiszelet tette be, amit az A-ból B-be tartó, de megszakított repülésem alatt kétszer is képesek voltak felszolgálni.

Szerencsére azért a repülés nem feltétlen szól az igénytelen étkezésről, sőt bizonyos légitársaságok kifejezetten szem előtt tartják, hogy az utazás során kínált étel kulináris élményt jelentsen. Ehhez azonban nem elég az elhatározás, sztárszakácsok is kellenek, akik megálmodják az ideális menüt.

A héten például Anne-Sophie Pic, az Air France új sztárvendég séfje főz a Párizsból New Yorkba tartó járaton, akinek a menüsorát az elkövetkező hat hónapban élvezhetik az utasok. Az utazás alatt a három Michelin csillagos séf különleges gourmet fogásokkal lepi meg a Business osztály utasait. A neves szakács előzetesen személyesen mérte fel az utasok igényeit, észrevételeket-javaslatokat gyűjtött, és azt is elmagyarázta, miként lehet összhangba hozni a magas minőségű gasztronómiát a fedélzeti ellátás korlátaival.

Anne-Sophie Pic-hez a Servair séfje, Michel Nugues is csatlakozott. A francia szakács a légiutaskísérőkkel is megosztotta tapasztalatait, hogy ne csak ételek legyenek kifogástalanok, hanem a szerviz is. Michel Nugues cégének, az Servairnek az is nagyon fontos feladata, hogy biztosítsa a Michelin csillagos séfek fogásainak frisseségét, hogy azok eredeti ízvilágukban és frissességükben kerüljenek az utasok asztalára, akár 9000 méter magasban is.

Miután decemberben és januárban a szakácsnő fogásai már meggyőzték a La Première kabin utasait, Anne-Sophie Pic most az Air France Business kabin számára állított össze öt vadonatúj fogást. Az új menüsorban olyan különlegességek találhatók, mint a sült borjú royal quinoa-val, sült piros paprikával és ananásszal, vagy enyhén sült tőkehal krémes fekete rizzsel és kókusztejjel. A különlegességeket havonta kétszer cserélik a törzsutasok kedvéért.

Sült borjú royal quinoa-val, sült piros paprikával és ananásszal

Anne-Sophie Pic az egyetlen francia női szakács, aki három Michelin csillaggal rendelkezik, valamint 2011-ben a világ legjobb női szakácsának is megválasztották. Bár a séf autodidakta módon tanulta a mesterséget miután üzleti profilú iskolában végzett, de ehhez nagy segítséget nyújtott a családi háttér, amiben a szakács anyuka mellett egy olyan szakács nagypapa is beletartozott, aki elsőként vált három Michelin csillagos séffé 1934-ben.

De nem csak Anne-Sophie kreációival találkozni a különféle járatokon, a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről Szöulba tartó gép fedélzetén a Servair egyik elismert szakácsa, Eric Wilmes képviseli a legmagasabb minőségű gasztronómiát. A „Szakácsok a fedélzeten” eseménysorozat a Twitteren is követhető: #AFchefsonboard

Enyhén sült tőkehal krémes fekete rizzsel és kókusztejjel