MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A lepénykenyereknek az a csodája, hogy rövid idő alatt, általában a sütő bekapcsolása nélkül eredményre juthatunk. Az olasz piadina, a mexikói tortilla és az indiai naan mellett érdemes a – szintén indiai – rotit is kipróbálni.

Ez nem szendvicsnek való, de a sűrű mártások, pörköltek tunkolására kevés jobb dolog létezik. Alapanyag és edényigénye minimális, így kezdők is nyugodtan belevághatnak.

Roti

30 dkg kenyérliszt (BL80)

6 g só

1,8 dl langyos víz

1 ek kókuszzsír vagy vaj

A lisztet a robotgép üstjébe mérem, hozzáadom a sót, majd a vizet és 3-4 percig dagasztatom a tésztát. Ezután a tálat egy nejlonzsákba húzom és legalább egy fél órát békén hagyom.

Miután letelt az idő a tésztát négy egyforma bucira szedem, amit szintén négybe vágok, majd az így kapott tésztadarabokat vékonyan lisztezett felületen a lehető legvékonyabbra nyújtom.

A tésztát száraz serpenyőben sütöm, gyakorta fogatva, hogy meg ne égjen. Érdemes egy széles spatulát vagy egy tiszta konyharuhát kéznél tartani, amivel rá-rá tudjuk nyomni a tésztát a serpenyőre, hogy jobban, egyenletesebben süljön, ne csak néhány ponton.

A kész kenyeret finoman megkenem olvasztott kókuszzsírral majd egy konyharuhával kibélelt (papírtörlővel is bélelt) kenyérkosárba sorakoztatom.

Hogy meddig és hogyan áll el, arról kevés az infó, hamarabb elfogy, mit hogy erre fényt deríthetnék.

Roti méltó környezetben
Mangó lassi, csicseriborsó curry, csirke korma és római köményes rizs társaságában

A Jono Yogoval nagyságrendileg a nyitás idején találkoztunk először. Anna épp a keresztanyai vendégszeretetet élvezte, mi pedig a magára maradt Zsófit vigasztaltuk. Bizony, ez így van: ha együtt vannak akkor gyakori az egymás szekálása, de egymás nélkül talajvesztettek tudnak lenni. Főleg, amíg kisebbek.

Egyszóval volt egy elárvult Mis a birtokunkban és kevés eszközünk akadt, hogy felvidítsuk. Aztán eszünkbe jutott, hogy egy játékbolt, főleg valami igen speciális jó lenne, s mit ad Isten, a bolt előtt szembe találtuk magunkat egy önkiszolgáló fagylaltozóval.

Ami színes volt, sőt nem csak színes, de olyan színű székei voltak, amilyen kanalakat adtak a fagyihoz, és volt cukorszórás, meg csokoládémáz, meg olyan fagylaltkar, amit csak úgy mi magunk húzhattunk meg, afféle botcsinálta Bagamériként.

Zsófi kedve az egekben volt, s mi öregebbek is lelkesen kísérleteztünk, hogy minél gazdagabb, esztétikusabb fagylaltkelyhet rittyentsünk magunknak.

A Jono Yogo azóta szerencsére egyre több helyen fellelhető, így szontyolódásmentes hétköznapokon is fel szoktuk keresni, csak és kizárólag a buli és a jóféle krémes joghurtfagyi kedvéért.

Ugyanis itt, nem csak önkiszolgálunk, játszunk, szórunk és locsolunk, hanem ha szeretnénk, akkor egészségtudatos jutunk édes krémes “hideg nyalat”-hoz. (A fagylalt nyelvújítás előtti megnevezése. Vicces, mi?)

A joghurt sokkal kevesebb kalóriát tartalmaz, mivel a – legtöbb fagylalt alapját képező – tejszínnel és tejjel ellentétben elenyésző mennyiségű zsír található benne. S nem csak hogy kalóriaszegény, de még egészséges is, hiszen a fagylaltokhoz felhasznált joghurt élőflórás, azaz pre- és probiotikumokban gazdag.

A joghurtból készített fagylalt ezen kívül tartósítószer és mesterséges színezékeket sem tartalmaz. A Jono Yogo üzleteiben nagyjából 14-16 fél fagylalt közül választhatunk, amelyek között találni laktóz- és gluténmenteseket is, illetve olyanokat, amelyek hozzáadott cukrot nem tartalmaznak.

Egyszóval a Jono Yogo egy olyan játszótér és egészségtudatos bűnbarlang, ahol minden illat, szín és forma arra hív, hogy alkoss valami szépet és jóízűen fald fel.

A gazdag, tartalmas, édeskés lágy francia kenyér tökéletes választás lehet a lusta, nyári reggelekre. Kevéske vaj, friss eperlekvár, gőzölgő kávé és két-három szeletnyi briós. Hogy tökéletesen induljon a szünidő.

Briós eddig is többször készült már a konyhámban, ám ez a változat kevesebb munkával jár, könnyebb és egyszerűbb elkészíteni, de ez a végeredményen egyáltalán nem látszik, sőt!

Briós vekni

40 dkg BL 80-as kenyérliszt

7 g szárított élesztő

5 g só

4 dkg cukor

0,9 dl meleg tej

10 dkg puha vaj

4 nagyobb tojás (L-es)

+ 1 tojás és 2 ek tej a tészta lekenéséhez

A tojásokat a Philips robotgép üstjébe felütöm, a habverő fejet a gépre illesztem és  – nem túl magas fordulatszámon – felhabosítom. Ezután az üstöt mérlegre teszem és belemérem a lisztet, a szárított élesztőt, a apróbb darabokra vágott vajat, a megmelegített tejet, a cukrot és a sót. A habverő helyét átadom a tésztakarnak és 2-es, 3-as fokozaton nagyjából 10 percig dolgozom a tésztán.

A kidolgozott tésztát az üstben hagyom, az üstöt egy nagyobb nejlonba húzom, s nagyjából másfél, két órát hagyom, hogy szobahőmérsékleten keljen a tészta.

A kész tésztát finoman lisztezett felületre borítom. A lágy, de jó konzisztenciájú tésztával könnyű dolgozni. Nem kell belőle minden szuszt kiszorítani, inkább csak lágyan, óvatosan formálni. A deszkán lévő tésztát késsel vagy habkártyával megfelezem. A felet késsel ellapítom, az ujjaimat finoman belenyomkodom a tésztába, majd hosszúkás, szélesebb övvé formálom. Ezt feltekerem, az így kapott buci végeit szépen a vekni alá hajtom és sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsire ültetem.

A másik veknit is megformálom. A veknikre egy-egy kisebb nejlont borítok és bő fél órát hagyom kelni. Amíg kel, addig bekapcsolom a sütőt, 200 fokra melegítem, s egy tojás sárgáját elhabarok kevéske tejjel.

A megkelt vekniket a tejes tojással alaposan megkenem (erre a legjobb egy szilikon ecset), majd a sütőbe teszem. 10 perc után mérséklem a hőfokot, 180 fokon sütöm tovább a vekniket még 30 percig.

Rácsra téve hagyom, hogy legalább langyosra hűljön, mielőtt megszegem.

Aki figyelemmel követi a blogot és annak Facebook oldalát, annak feltűnhetett, hogy megszaporodtak a kenyérreceptek az utóbbi időben. Ez nem a véletlen műve, hanem Daniel Stevens-é, aki a River Cottage égisze alatt olyan alapművet hozott létre, ami nem csak kezdőknek, de haladóknak is igen hasznos.

Eddig még nem találkoztam a kézikönyveikkel, de ha a többi is ilyen, akkor ezt a sorozatot be fogom szerezni a Nőknek. Egyszerűen hiánypótló.

Daniel könyvéből árad a kenyér iránti imádat. Bölcs intelmei mögött a rajongás húzódik, de nem is titkolja, a kenyér a szenvedélye.

Nem cifrázza túl, inkább erős, jól megadott alapokra épít, nem várja el az olvasótól, hogy öregtésztával vagy kovásszal készített kenyér esetében merje csak kifújni a levegőt és megveregetni önnön vállát. Ezekről is említést tesz persze, de teret enged az élesztő kínálta egyszerűségnek, talán pont azért, hogy a kezdőknek, éppenhaladóknak is legyen bátorságuk belevágni ebbe a csodálatos művészetbe.

Az alapanyagokat, a dagasztás mikéntjét, a kelesztés, formázás módját apránként veszi sorra, mindegyik esetében elmesélve, hogy melyik mit ad hozzá a kenyérhez, hogyan és mitől működik. Receptjeire sem a szertelen sokszínűség jellemző, inkább olyan egyenletek ezek, amelyeken keresztül megszerezhetjük a gyakorlatot, hogy más tészták esetében is ügyesen tudjuk majd alkalmazni.

A gondosan leírás nem felesleges szócséplés, hanem segédlet, hogy a kenyér méltó legyen. Olyan, amilyennek szeretnénk, olyan, amilyennek az ízére, hangjára, illatára, állagára vágyunk. S miközben követjük a recepteket, s megfontoljuk az intelmeit, a tudása lassan a miénk lesz.

8 éve sütök rendszeresem kenyereket, péksüteményeket, nem is rosszakat. S még én is boldogan vesztem bele a könyvbe, hurcoltam magammal napokon keresztül, sütöttem belőle ezt-azt, mert megragadott az a szenvedély, ahogy a tésztáról ír. Rengeteg apró trükköt is tanultam, amivel tovább javíthatom a kenyereim állagát, sőt igazolást is nyert néhány olyan finomításom, amiket az évek alatt, a sokféle sütés során szerzett tapasztalatoknak köszönhetően találtam ki.

A River Cottage Kenyér kézikönyvet szinte mindenkinek csak ajánlani tudom. Kenyérsütők, s kenyérsütéssel próbálkozók, péksüteménygyártók és kezdő konyhatündérek egyaránt meg fogják benne találni mindazt, ami segítségükre lehet, hogy egyre  jobb és jobb kenyeret, kelt tésztákat készítsenek.